15. fejezet / 2.

 Kedves Mindenki, 
Tudom, hogy már lassan kerek egy hónapja nem volt új rész. Ennek egyéb magánéleti okai vannak. Egy darabig még valószínűleg pontosan ilyen lassan lesznek részek, de előbb-utóbb csak helyre állnak a dolgok. Egyet viszont megígérhetek, nem fogom abba hagyni. Remélem a ritka részek ellenére azért kitartatok mellettem. 
Puszi nektek, Nesi <3


Ha már Harry Stylesról van szó, érintést éreztem a jobb vállamon. Mikor felnéztem, senki nem volt ott. Automatikusan fordítottam a fejemet a másik irányba is és ott volt Harry a maga zilált, stresszes, idegbeteg üdvösségével, hamiskásan vigyorogva és rögtön helyet is foglalt a Niall és köztem lévő széken. 

Helló Napsugaram - mondta miközben felém hajolt, hogy látványosan puszit nyomjon az én lángoló arcomra. Az idegességem legalább kapóra jött, ahogy zavartan kacarásztam, akár szimpla örömnek is tűnhetett, de nem akartam túlzásokba esni, úgyhogy finoman eltoltam magamtól.

- Azt hittem a tanulócsoportoddal vagy a könyvtárban - mondtam, amíg Harry üdvözölte Niallt és Zaynt is.

- Úgy volt - mondta és lemutatott a földre, ahol a hátizsákja hevert. - Végeztünk. - Rám mosolygott és megint odahajolt hozzám, mintha csak beakarná lélegezni illatom. - Hmmm... Olyan fantasztikus szendvics illatodvad, pont ahogy imádom.

Érdekes. Lett volna néhány más módja is, hogy megbirkózzam a szituációval anélkül, hogy leleplezném magunkat Zayn előtt.

- Minden... rendben van? - kérdeztem.

- Természetesen - biztosított Harry - Három órával ezelőtt majdnem kidőltem, de hat csésze kávé egészen rendbe hozta a dolgokat, remekül vagyok.

- Hat? - szörnyedtem el. - Harry, mégis mit gondoltál?

Hallottam Zaynt halkan kuncogni, míg Niall csak unottan vállat vont és visszafordult a kamerájához.

- Jól vagyok - mondta elbagatellizálva. - Egész jól sikerült felkészülni a hétfői vizsgára. És már a keddire is - amire eddig nem volt időm tanulni - már van megoldásom: ez.

A kabátja zsebéből elővett egy kis üvegcsét. Benne két kis kerek, fehér tabletta volt.

Zayn közelebb hajolt, hogy jobban szemügyre vegye. - Milyen fajta drog...

- Retalin - tudatta vele büszkén Harry.

- Mi? - csattantam fel. - Add ide! - Mielőtt tiltakozhatott volna, kiragadtam a kezéből.

- Hé. Ne csináld. Add vissza - mondta. - Ez egy legális tanulási technika.

- Kizárt dolog - húztam fel az orrom.

- Hol szerezted? - kérdezte Zayn.

- Az egyik srácnak a csoportban valami ilyen figyelemzavaros hiperaktivitása van - Harry válaszolta teljesen természetesen, közben pedig körém fonta karját. Próbáltam minél távolabb tartani tőle a tablettákat, de sokkal erősebb volt nálam, így nem került túl nagy erőfeszítésébe, hogy elszedje tőlem és visszacsúsztassa a zsebébe. - Tőle vettem.

- Az én bérleti díjamból - motyogtam az orrom alatt, és próbáltam újra elszedni tőle valahogy, de még a közelébe sem sikerült kerülnöm, mert Harry megakadályozott.

Nevetett, ahogy harcoltam vele  - Lenyűgöz az aggódásod, de tényleg nem veszélyes.

- De igenis veszélyes - vitatkoztam - Nem véletlenül receptre árulják, idióta.

- Csak segít koncentrálni. Négy órányi zavartalan tanulás egyetlen kis tablettában. Briliáns.

- Ne legyél bolond.

- Igaz - bólintott Zayn. - A srác a kommunikáció órámról szintén használja. Nem tudom, hogy működik, de gyanús, hogy mindig mosoly ül a képén vizsga közben.

Mérgesen pillantottam rá, majd szárazan hozzátettem - Nagyon segítőkész. Köszönöm.

Egy műmosolyt villantott rám - Bocsi.

Visszafordulva Harryhez, mondtam - Ne szedd be. Nincs rá szükséged.

- Dehogynem. Borzalmas hét áll előttem. Négy vizsga. Valahogy túl kell éljem jövő szombatig.

- Legyőztelek - nevetett Zayn győzedelmesen. - Hamarabb végzek, szombatra már otthon leszek.

- Nyertem - mondta Niall felemelve a fejét, de a szemét még mindig a kamerán tartva. - Már végeztem. Csak a forgatásomra kell koncentrálnom.

Mivel én csak következő kedden végeztem, igazán nem töltött el túl sok örömmel ez a beszélgetés.

- Egyébként ne aggódj miatta cuki pofám - mondta Harry, megnyomva az orrom hegyét a mutatóujjával. - Rendben leszek.

- Hozhatok valamit? - kérdezte a pincér, félbeszakítva a beszélgetésünket.

- Igen - bólintott határozottan Harry - Egy korsó sört kérek.

- Nem. Nem kér - vágtam rá és elhessegettem a pincért. - Túlteng a szervezetedben a koffein - mondtam Harrynek. - Egyél egy kis répát - toltam elé a tányérom.

- Ehetek inkább csirkefalatkát?

- Persze - át toltam elé az édes-savanyú szószos tálkát, s úgy tűnt ezen Zayn meglepődött. - De először edd meg a zellert.

- Miért?

- Mert nem szeretem magában és itt nincs hozzá mogyoróvaj.

- Ááá - mosolyodott el. - Hát persze.

Kérésem ellenére Harry a csirkéből vett és már éppen bele akart harapni, amikor egy darab zellert nyomtam a szájába. Csúnyán nézett rám a tettemért, de én csak nevettem, majd végül ő is beadta a derekát. Miután lenyelte, megetettem vele a többit is és elégedetten bólintottam.

Mikor újra az asztaltársaság felé figyeltünk, észrevettük, hogy Niall kamerája forog és egyenesen minket vett.

Harry majdnem kiverte a kezéből, mire Niall felmordult és elrántotta. - Rendben, oké - motyogta, s közben letette az eszközt és kikapcsolta - Nem kell köcsögölni.

Eszembe jutott, hogy rá kellene nézni Macyre és Liamre, hogyan is állnak a dolgaik. A heves gesztikulálásból úgy tűnt Liam épp a biliárd szabályait magyarázhatja, Macy pedig úgy csüggött szavain, mintha az élete múlna rajta.

- Ez nem igazi haladás. Még mielőtt azt hinnéd - mondta Zayn a párocska felé biccentve. Szemei előbb a székemre, majd rám vándoroltak, s nekem is csak ekkor tűnt fel, hogy Harry egyik karja a hátam mögött, a széktámlámon pihen, miközben épp a vacsorámat falta és Niallel vitázott.

Pedig meg sem kértem rá.

- Nos, még mindig van idejük - válaszoltam vigyorogva.

Liam indokolatlanul közel ült Macyhez, s amikor befejezte a magyarázatot, úgy tűnt Macy kezd neki valamiről lelkesen beszélni. Bármi is volt az, Liamet megkacagtatta. Figyelmesen követte és bólogatott, majd újabb nevetés után keze az asztaltól megindult Macy térde felé, de végül mégis meggondolta magát, és visszatette eredeti pozíciójába.

- ó - morgott Zayn, s csalódottan rázta a fejét - Gyerünk Liam! Szedd össze magad tesó. Légy férfi.

- Azt hiszem, erről még beszélned kell vele - mondtam.

- Én is azt hiszem - mondta Zayn affektálva. - Ez alap. Bírsz egy csajt, megérinted. Nem atomfizika a fene egye meg.

Annak ellenére, hogy el volt merülve a saját beszélgetésében Niallel, Harry ezt a pillanatot választotta, hogy karjával átfogja a vállam és közelebb húzzon magához.

- Csak kérdezem - suttogta a fülembe, ahogy magához szorított - kérsz még belőle? Azért ez mégis csak a te vacsorád.

Annak ugyan kétségtelenül örültem, hogy Macy háttal volt nekünk, de mégis aggasztott Harry közelsége, azok után, amit egy pillanattal előtte Zayn mondott.

- Nem, nem kell - válaszoltam, s közben le néztem a monszun sújtotta tányéromra. - A tiéd lehet.

Mikor elengedett, kerültem Zayn tekintetét. Még csak sejteni sem akartam, hogy mire gondolhat. Harry végre önszántából, már-már örömmel játszotta a pasim szerepét, de valami oknál fogva én mégsem voltam annyira örömittas, mint amennyire kellett volna.

- A mókának vége gyerekek - jelentette be Zayn. Zavartan néztem rá, de ő csak Liamre mutatott. El néztem abba az irányba, amerre Liam is, s a bejárattól nem messze megpillantottam Chloet, aki egy méretes pankrátorral volt jött randira.

- Istenem - motyogtam az orrom alatt. - Honnan tudja mindig, hogy hol van Liam?

- Én sem tudom, de ez lassan kezd átmenni félelmetesbe - mondta Zayn. - És azt is bátran kijelentem, hogy ma már nem lesz egy éjszakás kaland.

- Úgy érted nem ma fog elkezdődni a hosszútávú kapcsolat. - viccelődtem.

Elmosolyodott, én pedig elmerültem egy pillanatra csoki barna szemeiben és ahogy az mandula formát ölt, miközben vigyorog. De még jobban lenyűgözött a gondolat, hogy az a mosoly nekem szólt és csakis nekem.

Mennyei érzés volt.

- Hé, te kihúztad magad a fogadás alól - emlékeztetett.

- De attól még mindig a hosszú távban bízok.

Feladva vont vállat - Én is - vallotta be csillogó szemekkel - titokban. Mert nézzünk szembe vele: ha ez a kettő egymásba szeret, ők fogják alkotni a történelem legfurcsább párosát.

*

Kedden délután, ahogy a kampusz főutcáján sétáltam az épület felé, ahol a vizsgám volt, Harry szembe jött velem.

- Te meg hol jártál? - kérdeztem.

Félreálltunk, hogy a többi diákot ne zavarjuk az út közepén.

- A közösségi épületből jövök - válaszolta. - Találkoztam az egyik professzorral, mert kellett némi extra segítség. Pénteken lesz a következő vizsgám.

- Nem pörögtél te egy kicsit túl? - forgattam a szemeim. Grimaszolva tettem hozzá - Majdnem egész éjjel fent voltál a ma reggeli vizsgád miatt és egyébként már a fekete karikák a szemed alatt is igen láthatóak.

Tényleg így volt. Próbálta titkolni, de tudtam, hogy megint Retalint vett be. Eddigre már fáradt volt, és még annak az utóhatásai is tetézték, ez pedig megmutatkozott az arcán is. Szemeivel pedig alig bírt fókuszálni.

Harry megeresztett egy műmosolyt - Köszi, te is remekül nézel ki.

- Kellene egy kis szünetet tartanod a vizsgáid között. Teljesen hazavágod magad.

Vállat vont, s kicsit jobban a fejébe húzta a sapiját - Szombaton lesz az utolsó vizsgám, az már csak öt nap.

Miután a fülem mögé igazítottam a hajam, keresztbe vágtam a kezeimet a mellkasomon - Dörgöld csak mindig az orrom alá. Én itt senyvedek huszonkettedikéig.

- Rinyálj csak - hárított, s szemtelenül rám kacsintott. - Egyszer nem volt olyan, hogy egész éjjel fent kellett volna maradnod tanulni.

- És egyszer sem voltam elrepítve az Alpokba egy luxus karácsonyi síútra a családommal.

Élettelenül kacagott, tekintetét pedig a földre szegezte - Lényegtelen.

A kínos csend abból adódott, hogy valószínűleg mindketten elképzeltük Harryt az apjával és Muffyval egy exkluzív síparadicsomban, ahol csak annyi dolguk van, hogy megismerjék egymást. Számomra élvezetesnek tűnt, de Harryt egyértelműen még a gondolat is borzasztotta.

Néztem a leheletem, ahogy a hidegben vettem a levegőt, majd megszakítva a csendet kérdeztem - Amúgy, hogy ment ma reggel?

Harry vállat vont ismét - Jól, azt hiszem. - Egy kis szünetet tartott. - Vagyis, nem jól. Ritka szar egy vizsga volt. Komolyan. Szívatás az egész, pláne, hogy mennyit dolgoztam előtte azon a nyomorult projekten, hogy egy kicsit javítsam a jegyeimet. Veszett fejsze. - Zavartan megrázta a fejét, majd szarkasztikusan hozzátette - Remek hírrel indíthatom apámnak a Karácsonyt.

Nem igazán tudtam mit mondhatnék, szóval csak kinyújtottam egyik kezemet és megszorítottam a karját - Hmm. Sajnálom.

Sóhajtott, majd végre összeszedte magát annyira, hogy újra a szemembe nézzen. - És te? Vizsgád lesz?

- Sajnos. Társadalmi Öregedés.

Harry megemelte a szemöldökét - Izgi.

- Nekem mondod?

- Rendben - mondta. Zöld szemei elszakadtak az enyémtől, s elnézett a vállam mögött miközben hozzá tette - Nos... sok szerencsét.

- Köszönöm... - kezdtem, de mielőtt befejezhettem volna a mondatom, Harry közelebb lépett, megragadta a vállamat és megcsókolt. Lefagytam, teljesen letaglózott cselekedete, de ajkai elidőztek az enyémen. A karjaim súlyos zsákokként lógtak a testem mellett, ő pedig finoman harapdálta alsó ajkamat, majd lassan elhúzódott.

Mikor kinyitottam a szemem, meglepve láttam, hogy feje ismét lehajtva, s Harry újra a járdát pásztázza. Belekapaszkodott a hátizsákja pántjaiba, meghúzta ezzel felfelé a táskát és azt motyogta - Otthon találkozunk. - Majd mindenféle magyarázat nélkül távozott.

Annyira összezavarodtam, hogy már arra sem nagyon emlékeztem hová is indultam. Ott álltam mereven egy helyben, míg csak egy járókelő durván neki nem ment a vállamnak, ezzel kirángatva engem a transzból amibe Harry ejtett. Egyik kezemmel a hajamba túrtam, s közben menni kezdtem. Lassan haladtam, próbáltam összeállítani a képet, hogy mi is történt, közben diákok kerülgettek mindkét oldalon, de nem foglalkoztam velük.

Harry búcsúzóul megcsókolt.

- June? - egy mély hang szólított. Szinte sokkolt, de Zayn jelent meg mellettem. Az enyémhez igazította lépteit, s rám mosolygott - Bocsi, nem akartalak megijeszteni.

- Nem is - vágtam rá. - Szia.

- Szia - vigyorgott újra. - Gondoltam, hogy te vagy az. Láttam Harryt, hogy itt van valakivel és aztán elment a másik irányba, de én... gondoltam, hogy te vagy az.

Idegesen kacagtam, s a hajamat megint a fülem mögé rendeztem. Melegség kúszott fel a nyakamon, ahogy a földet bámultam és mondtam - Ja. Én vagyok.

És akkor leesett: ezért bámult Harry a távolba, majd hajolt oda és csókolt meg. Láthatta Zaynt és hirtelen átváltott állpasi üzemmódba.

Pedig nem is kértem, hogy tegye ezt.

- Ahan. Vizsgád lesz? - kérdeztem, közben pedig tovább mentünk.

- Aha. Fogyasztói Magatartás. Nem mondhatnám, hogy túlzottan vártam.

A tárgy neve hallatán megszólalt egy csengő odabent - Ó, azt hiszem Harrynek is volt tavaly! Azt mondta a tanár egy idióta.

Zayn nevetett - Ez így van. És te?

Tömören elmondtam neki a Társadalmi Öregedés kurzus lényegét és hogy mik a követelmények. Zayn pedig figyelt, annak ellenére, hogy borzalmasan unalmas voltam. Őszintén, még én is untam magamat. Talán mert a nap egyenesen a szemembe sütött, de még mindig szétszórtnak éreztem magam a csók után.

Ahogy tovább vánszorogtunk Zayn kérdezett a még hátralévő vizsgáimról, amikről szintén csak unottan tudtam beszélni. Itt leállíthatott volna egyszerűen, hogy nem kérdez tovább, de ehelyett a szünetemről kezdett faggatni, de a terveim eléggé szokványosak voltak. Figyelmesen végighallgattam, amikor arról beszélt ő mit tervez a családjával, de elmém nagy részét még mindig az töltötte ki, ami kicsit korábban történt, és hogy mi történt abban a pillanatban.

Egyre csak azon járt az eszem, hogy Niall néhány estével korábban mit mondott, amikor azt kérdeztem, honnan lehet tudni, ha egy fiú kedvel egy lányt.

Beszél hozzá.

Nem tűnt túl valóságosnak, pláne nem az én zűrzavaros agymnak, de Zayn beszélt hozzám. A dolgok nem is lehettek volna már tökéletesebbek, ugyanakkor valami eszméletlenül irritáló okból, az ajkaim még mindig Harry csókjától égtek.

*

Sok időt töltöttem készülődéssel szerda reggel Niall filmjének forgatása előtt, ami őrültség, mivel korábban már szólt, hogy szerzett valakit, aki majd felelős lesz a haj és smink elkészítéséért. Nem érdekelt. Elbűvölő és kívánatos akartam lenni. Nem Niallért, nem a forgatócsoportért, hanem Zaynért.

Hihetetlen, de örültem neki, hogy jött valaki aki ért a hajakhoz és sminkeléshez, mert egy fél óra után a kezei közt, már egész takarosnak találtam magam.

- Hé - mondta Niall, ahogy csatlakozott hozzám. Én éppen akkor bújtam bele a pólóba, ami az első jelenethez kellett.

- Szia - válaszoltam, s még egyszer belenéztem a tükörbe. Még azt sem tudtam melyik jelenetet vesszük először - a pokolba is, hát azt sem igazán tudtam, hogy összességében milyen jelenetek lesznek - de úgy gondoltam elég csókolni valóan festek. És reméltem, hogy ezt majd Zayn is így gondolja.

- Rendben Fitz - sóhajtott. - A jó hírt vagy a rossz hírt akarod először hallani?

Sarkon fordultam, hogy szembe nézhessek vele, a mosolyom elhalványult, a szemeim összeszűkültek - Rossz hír? Miért is van egyáltalán rossz hír?

Niall tétovázott egy sort - Nos, a jó hír, hogy elképesztően nézel ki.

- Niall! - hangszínem fenyegető volt.

Hetek óta ezt a napot vártam. Erről álmodoztam munka közben, vizsgák alatt, tanulás közben, elalvás előtt. Ez volt a fény az alagutam végén. Ennek a napnak kellett lennie amikor egymásra találok életem párjával.

- A rossz hír, hogy... - kezdte, s közben idegesen túrt a hajába - A rossz hír, hogy változás lesz a filmben.

Vállat vontam - Mi? Eltörölted az összes szerelmes jelenetet? Mert ha igen, komolyan mondom Niall Horan, hogy kinyírlak. De tényleg.

A szavak elég vehemensen csúsztak ki a számon, hogy egy lépést meghátráljon, és a szemeiből láttam, hogy igazi félelmet keltettem benne - Nem - nevetett idegesen - Nem erről van szó, sok olyan jelenet van. A változás... Zaynnel van.

Lefagytam.

- Le kellett mondania.

Lassított felvételben esett az állam a földig, s már készen álltam rá, hogy szavakkal bántalmazzam Niallt, amíg igazi, fájdalmas könnyek nem gördülnek le az arcán.

- Sajnálom - tette hozzá gyorsan. - Ne légy mérges. Egyébként van pót ember.

Nem voltak rá szavak, hogy mennyire összetört a szívem, úgyhogy beszéd helyett csak bután bámultam rá.

- Már itt van és készen áll - folytatta Niall. - Gyere ki. Tudod, mint a sebtapasz, csak tépjük le gyorsan és lépjünk tovább.

Úgy álltam ott, mintha odaszegeztek volna. Dühös, feldúlt és megnémult egyszerre.

Kis idő után, Niall odajött hozzám, karon fogott és kicsit sürgetett - Gyerünk - mondta gyengéden.

Zsibbadtan követtem. Mikor befordultunk a sarkon és elértük a forgatás helyszínét, láttam őt ott beszélgetni az egyik stáb taggal. Őt, aki Zayn helyére jött.

Megjelenésemre Harry Styles felnézett, majd lassan, nem túl lelkesen odaintett. Az ajkaim elnyíltak meglepettségemben. Vagy félelmemben.  Vagy dühömben. Vagy teljes és végleges megvetésemben.

És ahelyett, hogy visszaintegettem volna, hátrafordulva gyilkos pillantást vetettem Niallre, aki viszonzásul gonoszan vigyorgott.

Az Isten szerelmére.

Valami azt súgta, látnom kellett volna, hogy ez fog történni.