9 fejezet / 2.

- A melegítők az alsó fiókban vannak - mondtam Macynek és az ajtó felé indultam. - Használhatod a fogkefémet, ha akarod. A mosdó feletti szekrényben a sárga az enyém.

Azután ott hagytam és zokniban tipegtem ki a konyhába. Ott feltúrtam az egyik fiókot egy kanálért, meg előhoztam a kamrából a mogyoróvajat.

Ó, édes Istenem. Ez igazán jól esett.

Talán az ittasságom tette intenzívebbé az ízeket, de annyira elárasztott, hogy le kellett ülnöm az egyik székre és még a szemem is lehunytam, ahogy a végét ízlelgettem a falatnak. Még akkor is ott ücsörögtem, amikor már a mogyoróvaj halvány nyomai sem voltak, talán csak hogy addig is kerüljem Macy-t, aki a szobámban volt. Egyik kezemmel a pulton doboltam, a másikkal pedig előrehoztam egy hajtincset, aminek a végeit vizsgálgatva megállapítottam, hogy itt lenne az ideje egy hajvágásnak. Megigazítottam a zoknimat, majd körbefordultam a széken, el a pulttól.

Majd azután zavart dadogást hallottam a folyosóról. Egy pillanat alatt már újra talpon is voltam, hogy utána járjak.

- Bocsi, én csak...

- Nem. Semmi. Ha akarod...

- Én várhatok, ha neked...

- Nem-nem. Menjél csak.

Macy és Harry zsákutcába kerültek a fürdőszoba ajtajában, amikor mindketten egyszerre akartak bejutni a helyiségbe. A hangokból ítélve, pedig Macy volt, aki hősiesen hátra lépett. 

A szemem forgatva elsunnyogtam mögöttük a szobámba. Szembe álltam a tükörrel, megnyaltam az ujjbegyemet és megpróbáltam ledörzsölni Harry alkotását a homlokomról, de nem hogy le kopott volna, még halványodni sem halványodott. Sóhajtottam. 

Macy és Harry már helyet cseréltek a fürdőben, én meg még mindig azon agyaltam, hogyan tudnám eltüntetni a hamis állítást a homlokomról.

- Mondtam, hogy jól áll rajtad - mondta Harry. Megfordulva láttam, hogy az ajtókeretnek támaszkodik, keresztbe vetett karokkal és vadul vigyorog.

A fejem ingattam és mogorván néztem rá. - Idióta - szidtam mély hangon. - Húzzál az ágyadba.

Vállat vont. - Tíz perce még nem ezt mondtad, amikor azon könyörögtél, hogy csókoljalak meg.

- Nem viccelek. Nyomás! - utasítottam, miközben átszántottam a szobán, hogy kirakjam a szűrét. Csak remélni tudtam, hogy a kitörésem miatt kicsit visszavesz magából, legalább a hangerejéből és hogy Macy egy kukkot sem hall.

Meglepődve a reakciómon, zavart képpel hátrált ki a folyosóra. - Krisztus! - mondta és próbálta újra visszanyerni egyensúlyát. - Nem szeretlek, amikor erőszakos vagy.

- Én meg semmikor sem szeretlek - vágtam vissza és az ajtót becsapásra készen tartottam, csakhogy Macy még a fürdőben volt.

Harry nevetett, mintha a szavaim komikusan hatottak volna rá. - Ez szimplán nem igaz.

Mielőtt válaszolhattam volna, már belül is volt a szobájában és becsukta az ajtót. Éreztem némi késztetést, hogy utána menjek és megfojtsam, de köszönhetően annak, hogy az alkohol beárnyékolta az ítélőképességemet és a racionalitásomat is kicsit megbillentette, csak abban a pillanatban jöttem rá, hogy előtte utalást tettem az eltöltött közös éjszakánkra, amit ha Macy meghallott, könnyen megkérdőjelezhet. Legalább olyan közel jártam hozzá, hogy lebuktassam magunkat, mint Harry.

A Zaynnel való beszélgetésem még friss és élénk volt a memóriámban, de a többi - ahogy haza jöttem, a Harryvel való kötekedés, az hogy majdnem csókolóztunk - máris ködössé váltak. Mit is gondoltam én egyébként? Ez őrültség volt, akkor is ha Macy beront, akkor is ha nem. És akkor is ha rajta kap minket, és akkor is ha nem.

Túl sok pia, valószínűleg minden annak volt köszönhető, és ez mégegyszer nem fordulhat elő.

Macy után én is sorra kerültem a fogmosással, majd rá kellett hogy jöjjek, hogy még a szappan és szivacs használata sem segít letakarítani a homlokom. Kudarcot szenvedve vánszorogtam vissza a szobámba, lekapcsoltam a villanyt és bemásztam Macy mellé. Forgolódtam egy jó darabig, próbáltam kényelembe helyezni magamat az ágyon, amit kifejezetten nem két embernek gyártottak.

Amikor végre megállapodtam az oldalamon, a takarót az államig húzva, Macy a hátára fordult és nagyot sóhajtott.

- Sajnálom, ha megbántottalak - mondta óvatosan.

Ha az lehetséges volt, akkor én még nagyobbat sóhajtottam. - Nem - ismertem be. Lehunytam a szemem - Csak sokat ittam.

A sötétben csak hallottam, hogy nyel egyet. - Én igazán bírom őt... Harryt - suttogta. - Tudom, hogy fura vagyok. Tudom, hogy mélyen gyökerező pszichológiai rendellenességeim vannak. De csak egy esélyt szeretnék, hogy megismerhessem. Hogy lássam, lehetek-e az a fajta lány, aki boldoggá tudja őt tenni.

Ó, bassza meg. Úgy éreztem kínomban felnyögök. Én csak aludni szerettem volna, de Macy épp a bőröndjeit pakolta a sajnálatra méltó, részeg picsámnak egy last-minute bűnbánat vándorúthoz.

Mielőtt kétségbeesett bűntudatomban elhamarkodottan összekutyultam volna mindent, neki szegeztem egy kérdést.

- Mi ez az egész Harryvel, Mace?

A lélegzete a torkában akadt, mintha éppen célkeresztet tartanék rajta - Mire gondolsz?

- Nem tudom. Vagyis, mije van neki, ami másnak nincs?

Nem arról volt szó, hogy nem néztem volna jó szemmel Macy háborgó szerelmét a lakótársam iránt. És pláne nem akartam őket elválasztani, de szükségem volt még Harryre... talán karácsonyig. De mindeközben azt sem akartam, hogy Macy cserben hagyva érezze magát. És főként nem akartam, azt az állandó szúró fájdalmat a gyomromban, hogy én voltam az aki cserben hagyta.

A szünet a kérdésem és a válasza között olyan hosszúra sikerült, hogy már attól tartottam, elaludt. De végül beszélni kezdett.

- Talán semmi - egyik kezét kihúzta a takaró alól és két körmét pattogtatni kezdte egymáson. - Soha nem voltam elég bátor, hogy annyira alaposan megismerjem.

- Akkor mi ez az egész? - kérdeztem. - Miért vagy annyira odáig érte, ha nem is ismered? A kinézete miatt?

- Biztosan - hagyta rám könnyedén. - Ő gyönyörű.

- Vágom - motyogtam, és hálás voltam, amiért a sötétnek köszönhetően nem láthatta, hogy a szemem forgatom.

- De többről van szó - folytatta, pont mielőtt belekezdtem volna a kiselőadásomba, hogy a könyveket sem a borító alapján ítéljük meg. - De ha ő nézne ki a világon a legszánalmasabban, azt hiszem, akkor is meg akarnám ismerni. Azt hiszem leginkább azért, mert látom, ahogy veled bánik.

Majdnem megfulladtam a saját nyálamtól. - Ugye, most viccelsz?

- Fitz, nem! - bizonygatta. Átfordult az oldalára, így már szemtől szemben voltunk. - Jó hozzád. De ezt neked is látnod kell.

- Jó hozzám? - fröcsögtem. Macy csitított, hisz Harryt csak egy fal választotta el. De ettől én még tovább rikoltoztam. - Csak azért, mert ez az ő lakása - vagyis, hogy pontosak legyünk, az apjáé - az nem jelenti azt, hogy nem fizetek bérleti díjat. A saját élelmiszerünket vesszük és magamnak cipekedek...

- Cssssssssssss, Fitz - csitított tovább. - Fejezd be! Nem is erről beszélek!

- Akkor?

Macy először végig gondolta, csak utána kezdett bele - Ő elvisel téged. Ez már önmagában is hőstett.

Mérgesen vetődtem át a hátamra, elfordulva tőle. - Emlékszel rá, hogy azt mondtam az előbb, hogy nem bántottál meg? Elhamarkodottan nyilatkoztam.

- Kérlek - kuncogott. - Nem bántásból mondtam... csak te mindenhol ott vagy. Mindig elrángatod magaddal mindenfelé és rákényszeríted a kis terveidet és ő mindig mindenbe belemegy, még ha nyilvánvaló is, hogy nem akarja.

Már szólásra nyitottam volna a számat, hogy vitába szálljak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy semmi érvem nem akadt, hogy bebizonyítsam a saját igazam.

- Ő türelmes veled - folytatta Macy. - Ha senki másnak halvány lila gőze sincs, hogy mit teszel, ő akkor is látja az értelmét a cselekedeteidnek. A házibulitok éjjelén háromszor is rád nézett, csak amíg én itt voltam. Megpróbált felébreszteni és ágyba küldeni.

Nehéz volt továbbra is ott, összeszorított fogakkal dacoskodni, ahogy ezt felfedte előttem. Inkább, megnedvesítettem ajkaimat és elfordítottam a fejem, hogy ne tudjon a szemembe nézni, a függönyön keresztül beszűrődő halvány fényben.

- Csak egy jó barát, ez minden - fejezte be Macy. - Jó szíve van. Bár nem ismerem őt, de ebben biztos vagyok.

Tekintetemet a csukott ajtóra szegeztem. Harry a fal másik oldalán aludt, és ha valamiért, akkor azért nagyon hálás voltam, hogy nem hallott minket.

- Így már érted, hogy miért jó? - Macy hangja gyenge és könyörgő volt.

- Igen - sóhajtottam

- És segíteni fogsz továbbra is, hogy bátor legyek?

Ajkaimra egy fáradt mosoly húzódott és fejemet újra felé fordítottam. - Persze.

De csak egy hónap múlva. Tettem hozzá magamban.

9. fejezet / 1.

Mivel ilyen kis cukipofák voltatok és sok értelmes komment jött, így én is kis cukipofa vagyok és már itt is az új rész. És máris kiderül, hogy kirontott be. :)

- Fitz, itt vagy? Én... Óóó - Macy megtorpant, amint belátott Harry ajtaján.

Nem csoda, hisz Harry és én elég kompromittáló helyzetben voltunk. A karom hátrafeszítve a fejem mellett és én el voltam terülve Harry ágyán, a bőrünk kipirulva, a szemünk izzott, ő pedig veszélyesen tornyosult fölém.

Mivel én voltam az egyetlen aki teljesen értette a helyzet súlyát, én voltam az első, aki cselekedett. Egyik kezem Harry mellkasára helyeztem és ellöktem magamtól. Ő pedig lefordult és így pont az ágy szélére ült. Én is felültem és közben hevesen kattogott az agyam, hogy tegyek úgy, mint ha mi sem történt volna, vagy úgy, mint ha ez teljesen természetes és megszokott lenne.

Végül csak összefogtam a hajam és a vállam mögé vetettem, miközben megköszörültem a torkom. - Zayn azt mondta, hogy még két kocsma van hátra. Gyorsan végeztetek!

Sokkal inkább Harrynek és nekem kellett volna szégyenkeznünk, mégis Macey volt, aki céklavörös lett és zavarban volt.

- Nem mentem - mondta és idegesen kapkodta köztem és Harry között a tekintetét. Erre már inkább eltávolodtam Harrytől és felálltam. - Amint észrevettem, hogy eljöttél, fogtam a cuccaimat és Liam hazakísért.

Liam. Mi a franc baja volt? Túlzottan lovagias, ennyi. És mazochista is. A gyilkos csillogástól a szemében a Harry és az én látványomra az ágyon, egyértelmű volt, hogy Macy még mindig odavan a lakótársamért. Liamnek így pedig esélye sincs.

... Vagy mégis. Az esetben, ha Harry mellett kavarna vele. Alap esetben úgy gondolom, hogy ez Harrynek is megfelelne, vagyis nem zargatná különösebben, de ekkor viszont belém nyilallt megint az a furcsa érzés. Meg akarom védeni.

- Kicsit sokáig tartott - mondtam olyan közömbösen, ahogy tudtam. - Már vagy húsz perce itthon vagyok.

Macey bocsánatkérően megvonta a vállát, majd hagyta karjait élettelenül maga mellett lógni tovább. - Nem hívtál, nem írtál...

- Te sem kerestél.

Vádlóan néztünk a másikra. Tudtam, hogy nem vagyok igazságos és azt is tudtam, hogy valami olyanért büntetem, amit nem nagyon tudott befolyásolni - ami pedig Liam érdeklődése felé - de ebből a kínos szituációból csak ez vezethetett kifelé.

A közepén a mi csendes, de annál dölyfösebb harcunknak, Harry köszöntése hangzott fel mellőlem az ágyról. - Helló Macey!

És én már el is voltam felejtve. Tekintetét Harryre kapta és ragyogó mosollyal viszonozta az üdvözlést. - Szia Harry! Hogy vagy?

- Fantasztikusan. Bár kicsit fáradt vagyok. Valószínűleg mostmár lefekszem.

A vállam felett csúnyán néztem rá, ami eléggé meglepte őt.

- Rendben. - mondtam összecsapva kezeimet és átvágtattam a szobán. Léptem visszhangzottak a keményfa padlón a magassarkúmtól. - Késő van. Nekünk is le kellene feküdni. Lezuhanunk a rekamémra?

Tanácstalanul, ahogy általában, Macey csak élesen sóhajtott. - Őőő... biztos vagy benne, hogy az elbír kettőnket? Eléggé kicsi.

Oda akart kilyukadni, hogy átkerüljön Harry ágyába, ahogy korábban megígértem neki. De azután, hogy egész este magasról tett rám míg ő beavatta Liamet a hosszú és unalmas folyamatban, hogy hogyan kell irányítani az alkalmazottakat, már nem éreztem kötelességemnek, hogy be is tartsam a szavam és megadjam neki a lehetőséget.

- Ó, kicsit szűkös, de ketten el lehet benne férni - biztosítottam. És ahogy kitereltem Harry szobájából az enyém felé, a vállam mögött még egyszer hátranéztem Harryre eléggé sokatmondóan. - Hidd el nekem.

Harry csak a szemét forgatta és megrázta a fejét, elutasítva, hogy belesétáljon a csapdába és tudomást vegyen a részeg éjszakáról, amit együtt töltöttünk.

- Lépj már túl rajta - tátogta inkább helyette nekem. De én inkább csak sikkesen felé biccentettem a csípőmmel, majd követtem Maceyt a szobámba.

Becsuktam az ajtót és Macey azonnal nekem esett. - Haragszol rám? - kérdezte, közben pedig a kezében szorongatott kabátját gyürkészte.

- Már miért is lennék? - bár azért volt bennem egy rész, ami ellenkezett ez ellen a válasz ellen.

- Ó - bámulta a kezét. - Mert azt hittem... vagyis, amikor korábban beszéltük, hogy itt maradok, azt mondtad...

- Rendben - mondtam mielőtt még folytathatta volna. Azt akarta, hogy hozzam össze a lakótársammal, de ezt akkor is végiggondolhatta volna, mielőtt le állt Harry egyik legjobb barátjával flörtölni. - Gondold végig. Valójában mégsem volt olyan jó ötlet, mert elég átlátszó lenne, nem igaz?

Levettem a saját kabátom és a székre dobtam, majd Macey-ét is elvettem.

Macey nyelt egy nagyot és követett a szekrényhez, ahol pizsamát kerestem. - Fitz, sajnálom, hogy nem töltöttem túl sok időt veled ma este. Csak Liam beszélgetett velem és az igazat megvallva, ezt nem sok ember tette meg eddig és nem akartam túl hamar otthagyni, különben ez soha nem fog újra megtörténni.

Levettem a csizmákat, majd csípőre vágott kézzel fordultam Macey-hez. - Akkor most szereted őt?

- Micsoda? Dehogy! - csattant fel. - Fitz, ne legyél már megőrülve. Épp csak szakított az exével.

Nem túl meggyőzötten hümmögtem egy sort, majd visszafordultam a szekrényhez.

- Még mindig Harryt kedvelem - magyarázkodott, de csak suttogva, hogy Harry még csak véletlenül se hallhassa meg a másik szobában, aki valószínűleg amúgy sem hallgatózott. - Nagyon is. Mindig rajta jár az eszem. És próbálom kitalálni, hogy mit mondanék, ha csak véletlenül egymásba botlanánk. És ez talán nekem kicsit tovább fog tartani, mint neked és Zaynnek, de azt akarom, hogy tudja, hogy hogy érzek... és szeretnék egy esélyt kapni.

Összeszorított fogakkal cibáltam le magamról a farmert. Beleléptem a pizsigatyába és felé fordultam újra. - Rendben - mondtam talán egy kicsit kimértebben, mint szándékoztam - de nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy ma este ez nem a legjobb ötlet. Tiszta ideg a jegyei miatt és csak elvétve ejt meg egy mosolyt.

Macey hátrébb lépett, hogy hagyja az egészet, de mégis kétkedett. - Lefogadom azért egyet mégis kisajtolt magából.

A homlokom ráncoltam. - Mi? Nem.

Keresztbe vágta a kezét. - És ezt higgyem is el neked azzal a rajzzal a fejeden?

Ó. Hát persze. Megfeledkeztem az odarajzolt hímtagról. Visszamentem a szekrényhez, hogy megnézzem a homlokom a tükörben.

Amit találtam, az nem egy férfi nemi szerv volt, hanem Harry kézírása. I <3 Harry Styles felirat díszelgett a homlokom egyik szélétől a másikig.

Remek. Őszintén megvallva, a faroknak is jobban örültem volna.

Hirtelen kényelmetlenül sandítottam Macey-re a szemem sarkából. Ő pedig elég szkeptikusan nézett rám, miközben magamat vizsgálgattam.

- Csak egy vicc - tereltem.

Kétkedve hunyorgott rám.

Sóhajtva eresztettem le vállaimat. Igazán nagy szükségem volt arra a mogyoróvajra, amiről korábban Zaynnel beszéltünk.

- A melegítők az alsó fiókban vannak - mondtam Maceynek és az ajtó felé indultam. - Használhatod a fogkefémet, ha akarod. A mosdó feletti szekrényben a sárga az enyém.

8. fejezet / 3.

Ittasan és szédelegve ugyan, de az első utam mindjárt Harry szobájába vezetett, amint betettem a lábam a lakásba. Alul az ajtajánál kiszűrődött a fény, úgyhogy tudtam, hogy még ébren van. Még a cipőmet meg a kabátomat sem vettem le, mielőtt dörömbölni kezdtem az ajtaján és amint meghallottam a hangját berontottam, keresztül trappoltam a szobán és hasra vetettem magam az ágyán. Nyafogtam egy sort magamnak, majd átfordultam, lelógattam az ágy szélén a lábamat és plafont bámultam.

Harry, aki az asztalánál ült, egyszerűen keresztbe vetette a kezeit a mellkasán, felém fordult és csak figyelt engem.

- Jelentős éjszaka? - kérdezte.

- Több, mint jelentős.

Felhorkant. - Ha több, mint jelentős lenne, akkor mostanra már valaki más ágyában fetrengenél... meztelenül.

Felkönyököltem és szúrósan néztem rá. - Nem minden a dugásról szól, ezt te is tudod.

- Aha-aha. Mind ezt mondják, amikor nem tudják ágyba csalni az áldozatot.

Gúnyosan fújtattam. - Tudod, én sajnállak téged Harry Styles. Tiszta sor, hogy nem érted és még nem tapasztaltál mély érzelmi kapcsolatot valakivel, ami felül múlja a szenvedélyt és...

- Bla-bla-bla - vágott közbe. - Kímélj meg a kiselőadástól. Tehát, mi is történt?

Elmondtam neki. Míg beszéltem Harry figyelt, néha bólogatott és néha ide-oda gurigázott a székével a padlón az asztal és az ágy között. Az örömtől kimerülten, már nem bírtam tovább tartani magam, úgyhogy hagytam hátraesni ismét a fejemet, majd magamat öleltem beszéd közben.

- Úgyhogy, ahogy te is láthatod, az estém több, mint jelentős volt - fejeztem be ellenkezést nem tűrően.

- Igen, nyilvánvalóan. - értett egyet, de még nem végzett. - Viszont az arcod pirospozsgásságából ítélve, sajnálatos módon reggelre semmire sem fogsz emlékezni.

Ugyan a szememet forgattam, de automatikusan nyúltam a kézfejemmel az arcomhoz. Meg kell hagyni, elég meleg volt. - Nem ütöttem ki magam az óta az éjszaka óta... a party éjszakája óta - javítottam magam, mert félúton rájöttem, hogy inkább mégsem kellene szóba hozni a dolgokat. - Én boldogra szoktam inni magam és nem kiütni. És még ha úgy is lenne, ez túl fontos dolog. Nem fogom elfelejteni.

Harry puhán hümmögött egy sort. És beült egy perc hallgatás mielőtt folytatta. - Emlékszel valamire arról... az éjszakáról? Az éjszakáról, amikor te meg én...

Nem fejezte be, de nem is kellett. Annak ellenére, hogy úgy éreztem az egész szoba forog körülöttem, tudtam, hogy mire utal.

- Nem igazán - válaszoltam. Pedig emlékeztem, ahogy bevágtam a derekam a trófeatartó szélébe, a tequila ízére a száján. Voltak halvány emlékeim arról, ahogy átvágtunk a szobán az ágyhoz, és ahogy az ujjai felsiklanak a hátam csupasz bőrén. De ezeket a dolgokat inkább megtartottam magamnak, így hozzá tettem - Nagyjából semmire.

Kisebb szünet után szólalt meg Harry. - Rendben. - Államat a vállamhoz szorítottam, így rá láttam valamennyire, ahogy ott ült a széken az ágy mellett. Összeakadt a tekintetünk és ő egy kicsit előrébb dőlt - Én sem.

Ez egy olyan dolog volt, amiben egyet értettünk, hogy nem akarjuk megvitatni, úgyhogy inkább megköszörültem a torkom és összegyűjtöttem minden energiám, hogy felüljek. Viszont egy pillanatra nem tudtam semmit mondani, és be állt közénk a kínos csend. De én soha nem voltam az a fajta, aki ezt el bírja viselni.

Kicsúsztam az ágy szélére és lenyúltam egy tollat Harry iskolai cuccokkal teli íróasztaláról. Közelebbről is megvizsgáltam és megjegyeztem - Nincsenek farkak a hűtőn ma este.

- Nagyra értékelem.

- Soha nem értettem meg a részegen való rongálást. - Majd folytattam - A farkak nem is annyira viccesek.

Harry jól szórakozott rajtam. Egy kicsit közelebb gurult a székkel - Dehogynem, eléggé viccesek.

Megvontam a vállam, majd eltávolítottam a kupakját. - Azt hiszem, soha sem sikerült megértenem igazán a péniszek művészetének lényegét.

Tekintetem Harryre emeltem, aki kérdőn bámult vissza rám. Egy percre elgondolkodtam, majd mindenféle figyelmeztetés nélkül lecsaptam.

Harry ugyan meglepődött, amikor a térdemet a combjára tettem, a kezét pedig lefogtam, de azonnal tettre kész volt. Harc közben hátra gurultunk egészen a falig, de már majdnem sikerült hozzáérinteni a tollat az arcához, amikor elkapta a kezem és megakadályozta, hogy közelebb kerüljek vele.

- Csak egy kicsi pénisz - könyörögtem kacagva. - Csak látni szeretném.

- Nem! Nem akarok semekkora farkas sem a fejemen vagy annak közelében.

- Ne legyél már gyerekes!

Nagy erőfeszítések árán sikerült kitépnek a csuklómat a szorításából, a másik kezemet pedig a vállára tenni, hogy stabillá tegyem a pozícióm. Addigra már gyakorlatilag az ölében voltam, ami miatt ő fölénybe került és elhozta az én vesztem. Harry megragadta a derekam és emelt magával, ahogy felállt, de nem adtam azt olyan könnyen. Elengedtem magam, így a karjaiba hullottam és nevetve estünk az ágyra, mert úgy már nem bírta tartani az egyensúlyunkat. A toll még mindig nálam volt, úgyhogy gyors az oldalamra fordultam, hogy elkezdjem a műalkotásom. De Harry gyorsabb volt és mielőtt akár csak pislanthattam volna egyet, már felém is kerekedett. Harcoltunk a dominanciáért, de közben szakadtunk a nevetéstől. Viszont egy ponton Harrynek sikerült összefognia mind a két kezemet a fejem fölött, a szabad kezével pedig elvette tőlem a tollat. A lábaink össze voltak gabalyodva, de amikor rúgkapálni próbáltam, rájöttem, hogy tulajdonképpen mozgásképtelenné tett. Erősebb volt mint én, vagy csak én ittam a többet.

- Nem! - tiltakoztam és ide-oda rángattam a fejemet, hogy ne tudjon rám rajzolni. Ez volt már csak az utolsó esélyem rá, hogy kivédjem. - Nem, nem, nem!

- De! - nevetett a képembe és megragadta az államat, hogy egyhelyben tartson. Úgy szorítottam össze a szemem, mintha nézni sem bírnám ezt a gaztettet és ekkor megéreztem a filctoll hegyét a homlokomon.

- Ez nem fair! - mondtam miközben rajzolt.

- Dehogynem! - válaszolt szórakozottan. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy még a szemöldökét is összehúzta úgy koncentrált, miközben egy tincset hátrasepert a hajamból, hogy be tudja fejezni alkotását.

- Hány farkat rajzolsz Styles?

Tekintetét az enyémre kapta, majd pimaszul elvigyorodott.

- Tessék! - jelentette be és eldobta a filcet jó messzire, hogy még csak véletlenül se érjem el. Kezeimet még mindig lefogta, ahogy büszkeséggel telve szemlélte a munkáját. Kacsintott, majd hozzá tette - Jól áll rajtad.

A föld megállt forgásában, amikor zöld szemébe néztem. Sokáig bámultuk egymást. Harry mosolya lassan elmosódott és mikor oda lett már csak ő és én léteztünk. A szokásos kínos csend helyett, csak csendes és megnyugtató várakozás volt. És úgy gondoltam, hogy valami olyan gyengédséget láttam a szemében, amit ezelőtt még soha.

A karjaim mellettem hevertek és bár Harry már nem szorított, mégsem mozdítottam egy árva izmomat sem. Csak egyszerűen néztem, ahogy közeledik felém centiről centire, míg már az orrunk is majdnem összeért. A tekintetem a szájára kaptam, majd vissza, ami megadta neki a zöld utat. Szemhéjam megrándult, majd lezárult.

És amikor már azt gondoltam, hogy a legfinomabb ajkak fognak az enyémhez simulni a bejárati ajtó kicsapódott és lépteket hallottunk a folyosóról.


Kedves olvasóim, most hogy így az előző rész Juneról és Zaynről, ez a rész pedig Juneról és Harryről szólt, kíváncsi lennék, hogy ti mit gondoltok róluk. Kinenk szurkoltok és miért?

8. fejezet / 2.

Abból, hogy a késő novemberi este hidegje meg sem hatott, már tudtam, hogy a tetemes mennyiségű alkohol már dolgozik a szervezetemben. De az is erre utalt, hogy a magassarkú fekete csizmámban olykor-olykor megbicsaklott a lábam, valamint, hogy paradicsom piros voltam. Bizsergett az egész testem. És még ideges is voltam, mert a harmadik kocsmánál tartottunk, de Zayn kedves kis pláza-barbija még mindig nem kopott le és egy percre sem eresztette. És mivel én voltam, aki megengedte, hogy a lakásában gyűljenek össze alapozni és engem amúgy is személyesen Zayn hívott meg, így hát úgy éreztem, hogy igazán osztoznunk kellene. Vagy pedig mert a savanyú kedvem nem maradt észrevétlen Niall által és így ő hanyagolni kezdett engem, mint a gyümölcs sort az áruházakban. Vagy talán a tény, hogy Liam lenyúlta az utolsó szövetségesem teljes figyelmét, ennek köszönhetően pedig Macy máris remekül érezte magát az én nyomorúságos helyzetem ellenére is.

Ez az egész olyan nem-gyere-be volt.

Voltam már ebben a pubban - Vörös Róka - néhányszor ezelőtt. Magas fa boxok osztották fel a helyiséget és Beatles zene szólt állandó jelleggel és itt volt kapható a világ legfinomabb, ezáltal teljességgel ellenállhatatlan sültkrumplija is, aminek viszont rémisztően magas volt a kalória tartalma. (Ezért ahelyett, hogy rendeltem volna magamnak Niall tányérjáról lopkodtam a krumplikat, bosszúból, amiért ő nem foglalkozott velem.

- Persze. - Ez volt Macy válasza, amikor húsz perccel korábban azt javasoltam, hogy lehet meg kellene lépni. - Amikor szeretnéd, felőlem mehetünk. - Azután Liam becsúszott mellé a boxba és bájosan mosolyogva csevegni kezdtek az ő menedzseri elfoglaltságairól a Hub Cubban. Amikor pedig megpróbáltam magamra hívni a figyelmét azzal, hogy az oldalát bökdöstem, elfordult és ezután a hátát bámulhattam.

Teljes kétségbeesésemben már majdnem előhalásztam a telefonom és írtam volna egy könyörgő smst Harrynek. Majdnem. Ha itt lett volna, sokkal jobb lett volna az este. Kocsmáról kocsmára toltuk volna a szerelmes pár műsort, míg már senki nem tudott volna nem tudomást venni róla, még Niall sem, aki pedig tudta, hogy ez csak álca. Természetesen, Macyt el kellett volna valahogyan tüntetni, de biztosra veszem, hogy ez alkalommal Liam szinte már önként jelentkezett volna.

Végül nem küldtem el az smst Harrynek. Nem azért, mert tudtam, hogy a világ összes könyörgésével se lehetne őt lerángatni a kocsmába, hanem mert nem akartam ennyire alacsonyra süllyedni. Mikor felnéztem a kijelzőről és kifújtam a kósza hajtincseket a képemből, észrevettem, hogy Zayn engem néz. Viszont abban a pillanatban, hogy tekintetünk összetalálkozott, ő el is kapta az övét - vissza Lolára - de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a szívem majd kiugorjon a helyéről.

Annak ellenére, hogy Zayn keze, át volt vetve Lola háta mögött, aki készségesen bújt a mellkasához, ez a pillanat csak a miénk volt és bőven elég volt ahhoz, hogy egy kicsit még ott tartson.

Eloldalaztam Macy és Liam mellett - aki egyébként egy centit sem mozdult, hogy nekem egy kis helyet adjon - és mentem, hogy kifizessem az italom. Az alapelképzelés a kocsmatúránál, hogy minden kocsmában egy ital, de hamar rájöttem, hogy én sokkal gyorsabban iszok, mint a többiek. Ha a kocsmatúra egy sport volna és a gyorsaság lenne a mérvadó, nem kérdéses, hogy én lennék a bajnok.

Szerencsére még csak arra sem vettem a fáradtságot a Vörös Rókában, hogy levegyem a kabátomat, mert amikor megfordultam, hogy visszamenjek a kocsma sötét kis zugába, ahol a boxunk volt, észrevettem, hogy Macy és Liam mocorogtak és mostmár elvették a maradék kis helyemet is.

Őszintén szólva csak néhány unalmasabb dolgot tudok elképzelni annál, mint mikor Macy a Hub Cubbeli munkájáról beszél, ő mégis felvillanyozódik ilyenkor, Liam pedig csüngött a szavain. Természetesen, valószínűleg valami újabb extrakredites elfoglaltság után nézett, ami jól mutat az önéletrajzában.

A szememet forgatva irányt váltottam és az ajtó felé indultam. Nem volt borzalmasan hideg kint, úgy gondoltam, hogy majd várok ott, amíg tovább indulunk a következő kocsmába. Meg abban is bíztam egy kicsit, hogy kifelé jövet elkaphatom Macyt és talán sikerül meggyőzni, hogy hazamenjünk.

Bezártam magam mögött a súlyos fa ajtót és szorosabbra fontam magam körül a kabátot. Hálás voltam, amiért végül farmerban jöttem és nem a kis lenge ruhácskában, amiben először akartam ( - Teljességgel nem kocsmakompitibilis - mondta Harry a fejét rázva.) Leültem az egyik lépcsőre a bejáratnál. Ahogy nagyot sóhajtottam, meglátszott a leheletem.

Ott magamban, a télies éjszakában, ez volt az első alkalom, hogy beismertem magamnak, kifogytam a trükkökből. Harry nélkül nem volt haladás Zayn irányába, főleg így, hogy még Lola is rajta csüngött. Minden amit tehettem, hogy nézem őket és magamban forrongok. és nem olyan meglepő, ha azt mondom, hogy ez nem volt túl kellemes. Őszintén, alkalmatlankodónak éreztem magam. Az első évünkben az egyetemmel Zaynnel flörtöltünk. Mutattunk némi érdeklődést egymás iránt. És még az az éjszaka is ott volt, amikor szerelmeskedtünk a koli szobájában. De azóta nem sok minden történt. Egyébként meg mije van Lolának, ami nekem nincs? Miért nem voltam én soha az ő helyében?

A kocsma ajtaja kinyílott. Megéreztem a kiáradó meleg levegőt, s csak egy kis idő után moccantam, hogy elengedjem a távozót. De ahelyett, hogy elment volna, a plusz helyet arra használta, hogy lehuppanjon mellém.

Zayn. Zayn ült le mellém.

Az államat féloldalasan a vállamhoz szorítottam, úgy néztem, hogy a hátsó zsebéhez nyúl, majd felveszi a legkényelmesebb ülési pozíciót. Belsőleg sikítottam. Külsőleg pedig egy árva hangot sem hallattam, de akaratlanul is egy 'O'-t formált a szám meglepetésemben.

Kivett a zsebéből egy doboz cigarettát, hüvelykujjával felpattintotta a fedelét és felém kínálta. Nehezen, de össze szedtem magam annyira, hogy tudjak értelmesen reagálni. Egy fejrázással elutasítottam.

Bólintott, majd egyet kivett magának. - Nem bánod?

Ostobán ráztam meg ismét a fejem.

Oldalra fordult és egyik kezével a cigarettát és a gyújtó lángját takarta a szél elől, én pedig áhítattal néztem, ahogy az elsőt szippantja. Mindig is tisztában voltam vele, hogy Zayn dohányzik, de azt is tudtam, hogy nem túl büszke rá, így valahogy olyan bensőségesnek tűnt ott ülni mellette, ahogy pöfékel.

- Mi üldözött ide ki? - kérdezte.

- Oh - susogtam, hirtelen alig találtam a szavakat - csak egy kis friss levegőt szívok.

- Mm... - mosolygott szégyellősen, ahogy megemelte a cigijét - Bocsi, hogy mérgezem.

- Nem... nem igazán - mondtam gyorsan, hiszen éltem-haltam érte, hogy velem maradjon.

Zayn újabbat szívott, én pedig a kabátom nyakába húztam az állam, hogy elrejtsem mosolyom. Mikor kifele fújta a füstöt, megrázta a fejét és nagyokat pislogott, mintha csak egy álomból ébredne.

- Elmondhatok neked egy titkot?

A szívem majdnem megállt. Határozottan bólintottam.

Lazán elmosolyodott, ettől pedig még ragyogóbb lett egész lénye. - Talán kicsit többet ittam a kelleténél a gyülekezőn... egyébként kössz, hogy megrendezted. Eléggé ki vagyok ütve.

Ennek csak egy spontán, lényegtelen információnak kellett volna lenni, de nekem ez volt mindennek a kezdete. Az emberek felfedik a lelkük legrejtettebb zugát is részegen. Ezek voltak a pillanatok, amire én vártam, főleg Zaynnel. Kettesben lenni egy csendes éjszakán, mikor a tudatunk alkoholban ázik és az elmossa a gátlásainkat, talán még több is, mint amiről valaha álmodni mertem.

- Én is - jegyeztem meg puhán.

Zayn újabbat szívott a cigarettájába. - És mi van veled June? Valami titok?

Vállat vontam. Amit igazán akartam, az beismerni a csillapíthatatlan szerelmemet iránta és a karjaiba omlani. De zsibbadt agy ide vagy oda, hirtelen túl terhesnek éreztem a dolgokat. Mintha ez volna az én nagy pillanatom, de még nem készültem volna fel rá igazán és még nem tudnék megbirkózni vele.

Úgyhogy, mint egy hülye tyúk, robot szerűen válaszoltam a kérdésre. - Minden nap eszek mogyoróvajat. Néha ha nem tudom valahogy beiktatni az étkezéseimbe lefekvés előtt, akkor csak megragadok egy kanalat és elnyalogatom.

Árkoztam magam a megfutamodásért. Zayn elgondolkodva bólintott. - Mi lesz a ma estével?

Ostobának éreztem magam és behúztam a nyakam mégjobban a kabátomba. - A mai egy kanalas este.

Zayn felhúzta egyik szemöldökét. - Rossz kislány.

Kacagtam, egyik kezemet pedig behúztam a kabátujjába, hogy melegen tartsam. - Te jössz.

- Lássuk csak - szippantott. - Egy nagyobb városba akarok költözni diploma utána. Nem feltétlenül Londonba, csak valahova, ami nagyobb. Saját lakásba költözni, dolgozni néhány helyen, tanulni még egy kicsit és nyitni egy saját boltot.

Oh.

Ledöbbenve a feltárulkozásától, csak bámulni tudtam ki a fejemből. Ezért epekedtem már első óta, de valahogy nem hittem, hogy be is fog következni. És míg élveztem minden egyes szavát, akaratlanul is feltűnt, hogy ahhoz képest, hogy egy lázadó benyomását kelti, Zaynnek sok terve van.

- Te jössz - mondta mielőtt magamtól szavakat találtam volna.

Igazából, sokkal szívesebben hallgattam volna egész éjjel az ő titkait. Vagy néztem volna, ahogy az ajkai közé helyezi a cigit és beleszív, végig azt kívánva, hogy bárcsak én lennék az a cigaretta. Hogy olyan gyorsan túl legyek az én körömön, ahogy csak lehet hirtelen kiböktem - Az a cigaretta most nagyon csábító.

Megtorpant és felém fordult. Miután kifújta a füstöt, az ujjai közt játszott a cigivel és motyogott - Rendben, én jövök egyel.

Türelmetlenül vártam egy újabb eget rengető titokra. Ez volt a legjobb játék, amit valaha játszottam.

- Ez az egész Harry dolog... valahogy nem számítottam rá.

Zavartan ráncoltam a szemöldököm. - Milyen egész Harry dolog?

- Te és ő. Hogy érdeklődtök egymás iránt - vont vállat hanyagul. - Meglepett.

Már ott volt a nyelvem hegyén, hogy bevalljam, annak egy szikrája sem volt igaz, de tudtam, hogy nem vagyok képes rá. Még nem. Addig nem amíg őt meg nem kapom.

- Miért lepett meg?

- Nem tudom. Talán... Csak azt hittem, hogy te másmilyen vagy.

Másmilyen. Bármilyen másik helyzetben ezt bóknak vettem volna. De ott ülve a csípős hidegben, ez a szó fájt.

- Másmilyen... hogyan?

Zayn ismét vállat vont. - Másmilyen, mint Harry típusa. - Mikor összeszorítottam a fogaim és elfordítottam a tekintetem, gyorsan hozzátette. - Van egy típusa... te is tudod, hogy van.

- Tudom. - Hogyan is felejthetném el? Ő és az apja is hajlanak a lányok felé, akiket könnyen ágyba lehet vinni és utána eldobni. Egészen eddig végig sem gondoltam, hogy rám is úgy fognak tekinteni, mint egyre azok közül a lányok közül. Szorosabban öleltem magam a hidegben. - Én másmilyen vagyok. - De valójában erre nem volt igazi bizonyítékom.

Zayn bólintott, de attól még nem voltam benne biztos, hogy tényleg hitt nekem. Ez rosszabbul esett, mint akármi más.

- Te jössz - mondta. - És most tényleg titkot!

Átkutattam az agyam legsötétebb zugát is, hogy gyorsan számba vegyem a legnagyobb félelmeimet és bizonytalanságaimat. De nem tudtam, hogy valójában mit is keresek az egyetemen; nem tudtam, hogy mit akarok utána; túl büszke vagyok hazamenni, de ugyanakkor félek hogy elbukok; és a legrosszabb, itt hagyni a Hubbardot őgy, hogy sem tanulmányilag, sem társadalmilag nem értem el semmit. Ezekből a legtöbbet valószínűleg nehéz lenne Zaynnek megérteni, hisz neki vannak tervei és elképzelései az életére. És igazán nem akartam, hogy azt gondolja hasztalan vagyok, hogy csak megerősítse azt a nézetét, hogy 'csak egy másik lány' vagyok, akit Harry megfektetett.

Úgyhogy szemeimet a földre tapasztva mondtam. - Idegessé teszel.

Valójában a legnagyobb félelmem az volt, hogy kinevet, szóval roppantul megkönnyebbültem, amikor nem így történt, hanem csak hallgatott.

Egy idő után - talán egy-két slukk után - kérdezte. - Miért?

Mert gyönyörű vagy és misztikus és három szolid éve már, hogy a csodálatos közös életünket tervezgetem.

- Te már mindent elterveztél - mondtam inkább helyette. - Vannak céljaid és vágyaid. És én... nekem nem.

- Biztos, hogy vannak neked is. - A nemtörődömsége nem volt annyira megnyugtató, mint amilyennek szánta. - És hogy ha még nincs is, majd lesz.

- Talán - vontam vállat. - De most csak őrültnek és elveszettnek érzem magam.

Zayn sóhajtott. Majd a csikket a földre dobta, eltaposta, majd felállt.

- Hideg van itt kint - jegyezte meg. - Vissza kellene mennünk.

Bólintottam és elfogadtam felém nyújtott kezét. Mikor már mindketten álltunk, kinyitotta nekem az ajtót. Hezitáltam.

- Valójában... - Egyet hátra léptem. - azon gondolkozom, hogy hazamegyek.

A szemöldökét ráncolta. - Komolyan? Még van két kocsma hátra.

- Aha. De fáradt vagyok. És már így is eleget ittam. És rá kellene néznem Harryre, hogy nem-e tanulta halálra magát.

Egy halvány mosoly futott át Zayn arcán. - Rendben. Uh... kellene társaság hazafelé?

Az igazat megvallva semmire se vágytam jobban, de féltem kockáztatni a szerencsémet. Bármi is történt, az ő kis hosszú lábú kísérője még mindig az egyik boxban várta.

- Megleszek - biztosítottam.

Zayn megtorpant és én igazán nagyra tartottam és imádtam a lovagias viselkedéséért, hogy dilemmázott. hogy elengedjen-e. De a ragaszkodásomat látva feladta.

- Oké, akkor majd találkozunk.

Bólintottam és még egy utolsó mosollyal megajándékoztam mielőtt sarkon fordultam, hogy lemenjek a lépcsőn.

- June?

Visszafordultam, mielőtt még kiejthette volna az én rövidke, egy szótagos nevemet. - Igen?

Zayn kuncogott és elengedte az ajtót, majd megvárta míg az teljesen becsukódik. - Van még egy számodra. Titok az is.

- Mi az? - várakozásteljesen fontam össze magam előtt a karom.

Vigyorgott. - Te is idegessé teszel engem.

A hidegtől is lehetett volna, de esküszöm, hogy a mosolya volt, amitől bizseregni kezdtek a lábujjaim. - Én? Az meg hogyan lehetséges?

Megvonta vállait és kezeit a zsebébe dugta. - Te soha nem vagy unalmas. Mindig előjössz valamivel. - Kis hallgatás után hozzá tette. - Legtöbbször lövésem sincs róla, hogy vajon mire gondolsz.

Akaratlanul nevettem el magam. Lehetett ez az ittasságtól, az idegességtől, az önkívületi állapottól. Soha nem tudom már meg. - Semmi nagy cucc, esküszöm.

- Kétlem - válaszolt viccelődve.

Egy utolsó intéssel még jó éjt kívántunk egymásnak. Majd körbe fordultam és haza indultam a csípős hidegben, amit valami furcsa oknál fogva már nem is éreztem.