9 fejezet / 2.

- A melegítők az alsó fiókban vannak - mondtam Macynek és az ajtó felé indultam. - Használhatod a fogkefémet, ha akarod. A mosdó feletti szekrényben a sárga az enyém.

Azután ott hagytam és zokniban tipegtem ki a konyhába. Ott feltúrtam az egyik fiókot egy kanálért, meg előhoztam a kamrából a mogyoróvajat.

Ó, édes Istenem. Ez igazán jól esett.

Talán az ittasságom tette intenzívebbé az ízeket, de annyira elárasztott, hogy le kellett ülnöm az egyik székre és még a szemem is lehunytam, ahogy a végét ízlelgettem a falatnak. Még akkor is ott ücsörögtem, amikor már a mogyoróvaj halvány nyomai sem voltak, talán csak hogy addig is kerüljem Macy-t, aki a szobámban volt. Egyik kezemmel a pulton doboltam, a másikkal pedig előrehoztam egy hajtincset, aminek a végeit vizsgálgatva megállapítottam, hogy itt lenne az ideje egy hajvágásnak. Megigazítottam a zoknimat, majd körbefordultam a széken, el a pulttól.

Majd azután zavart dadogást hallottam a folyosóról. Egy pillanat alatt már újra talpon is voltam, hogy utána járjak.

- Bocsi, én csak...

- Nem. Semmi. Ha akarod...

- Én várhatok, ha neked...

- Nem-nem. Menjél csak.

Macy és Harry zsákutcába kerültek a fürdőszoba ajtajában, amikor mindketten egyszerre akartak bejutni a helyiségbe. A hangokból ítélve, pedig Macy volt, aki hősiesen hátra lépett. 

A szemem forgatva elsunnyogtam mögöttük a szobámba. Szembe álltam a tükörrel, megnyaltam az ujjbegyemet és megpróbáltam ledörzsölni Harry alkotását a homlokomról, de nem hogy le kopott volna, még halványodni sem halványodott. Sóhajtottam. 

Macy és Harry már helyet cseréltek a fürdőben, én meg még mindig azon agyaltam, hogyan tudnám eltüntetni a hamis állítást a homlokomról.

- Mondtam, hogy jól áll rajtad - mondta Harry. Megfordulva láttam, hogy az ajtókeretnek támaszkodik, keresztbe vetett karokkal és vadul vigyorog.

A fejem ingattam és mogorván néztem rá. - Idióta - szidtam mély hangon. - Húzzál az ágyadba.

Vállat vont. - Tíz perce még nem ezt mondtad, amikor azon könyörögtél, hogy csókoljalak meg.

- Nem viccelek. Nyomás! - utasítottam, miközben átszántottam a szobán, hogy kirakjam a szűrét. Csak remélni tudtam, hogy a kitörésem miatt kicsit visszavesz magából, legalább a hangerejéből és hogy Macy egy kukkot sem hall.

Meglepődve a reakciómon, zavart képpel hátrált ki a folyosóra. - Krisztus! - mondta és próbálta újra visszanyerni egyensúlyát. - Nem szeretlek, amikor erőszakos vagy.

- Én meg semmikor sem szeretlek - vágtam vissza és az ajtót becsapásra készen tartottam, csakhogy Macy még a fürdőben volt.

Harry nevetett, mintha a szavaim komikusan hatottak volna rá. - Ez szimplán nem igaz.

Mielőtt válaszolhattam volna, már belül is volt a szobájában és becsukta az ajtót. Éreztem némi késztetést, hogy utána menjek és megfojtsam, de köszönhetően annak, hogy az alkohol beárnyékolta az ítélőképességemet és a racionalitásomat is kicsit megbillentette, csak abban a pillanatban jöttem rá, hogy előtte utalást tettem az eltöltött közös éjszakánkra, amit ha Macy meghallott, könnyen megkérdőjelezhet. Legalább olyan közel jártam hozzá, hogy lebuktassam magunkat, mint Harry.

A Zaynnel való beszélgetésem még friss és élénk volt a memóriámban, de a többi - ahogy haza jöttem, a Harryvel való kötekedés, az hogy majdnem csókolóztunk - máris ködössé váltak. Mit is gondoltam én egyébként? Ez őrültség volt, akkor is ha Macy beront, akkor is ha nem. És akkor is ha rajta kap minket, és akkor is ha nem.

Túl sok pia, valószínűleg minden annak volt köszönhető, és ez mégegyszer nem fordulhat elő.

Macy után én is sorra kerültem a fogmosással, majd rá kellett hogy jöjjek, hogy még a szappan és szivacs használata sem segít letakarítani a homlokom. Kudarcot szenvedve vánszorogtam vissza a szobámba, lekapcsoltam a villanyt és bemásztam Macy mellé. Forgolódtam egy jó darabig, próbáltam kényelembe helyezni magamat az ágyon, amit kifejezetten nem két embernek gyártottak.

Amikor végre megállapodtam az oldalamon, a takarót az államig húzva, Macy a hátára fordult és nagyot sóhajtott.

- Sajnálom, ha megbántottalak - mondta óvatosan.

Ha az lehetséges volt, akkor én még nagyobbat sóhajtottam. - Nem - ismertem be. Lehunytam a szemem - Csak sokat ittam.

A sötétben csak hallottam, hogy nyel egyet. - Én igazán bírom őt... Harryt - suttogta. - Tudom, hogy fura vagyok. Tudom, hogy mélyen gyökerező pszichológiai rendellenességeim vannak. De csak egy esélyt szeretnék, hogy megismerhessem. Hogy lássam, lehetek-e az a fajta lány, aki boldoggá tudja őt tenni.

Ó, bassza meg. Úgy éreztem kínomban felnyögök. Én csak aludni szerettem volna, de Macy épp a bőröndjeit pakolta a sajnálatra méltó, részeg picsámnak egy last-minute bűnbánat vándorúthoz.

Mielőtt kétségbeesett bűntudatomban elhamarkodottan összekutyultam volna mindent, neki szegeztem egy kérdést.

- Mi ez az egész Harryvel, Mace?

A lélegzete a torkában akadt, mintha éppen célkeresztet tartanék rajta - Mire gondolsz?

- Nem tudom. Vagyis, mije van neki, ami másnak nincs?

Nem arról volt szó, hogy nem néztem volna jó szemmel Macy háborgó szerelmét a lakótársam iránt. És pláne nem akartam őket elválasztani, de szükségem volt még Harryre... talán karácsonyig. De mindeközben azt sem akartam, hogy Macy cserben hagyva érezze magát. És főként nem akartam, azt az állandó szúró fájdalmat a gyomromban, hogy én voltam az aki cserben hagyta.

A szünet a kérdésem és a válasza között olyan hosszúra sikerült, hogy már attól tartottam, elaludt. De végül beszélni kezdett.

- Talán semmi - egyik kezét kihúzta a takaró alól és két körmét pattogtatni kezdte egymáson. - Soha nem voltam elég bátor, hogy annyira alaposan megismerjem.

- Akkor mi ez az egész? - kérdeztem. - Miért vagy annyira odáig érte, ha nem is ismered? A kinézete miatt?

- Biztosan - hagyta rám könnyedén. - Ő gyönyörű.

- Vágom - motyogtam, és hálás voltam, amiért a sötétnek köszönhetően nem láthatta, hogy a szemem forgatom.

- De többről van szó - folytatta, pont mielőtt belekezdtem volna a kiselőadásomba, hogy a könyveket sem a borító alapján ítéljük meg. - De ha ő nézne ki a világon a legszánalmasabban, azt hiszem, akkor is meg akarnám ismerni. Azt hiszem leginkább azért, mert látom, ahogy veled bánik.

Majdnem megfulladtam a saját nyálamtól. - Ugye, most viccelsz?

- Fitz, nem! - bizonygatta. Átfordult az oldalára, így már szemtől szemben voltunk. - Jó hozzád. De ezt neked is látnod kell.

- Jó hozzám? - fröcsögtem. Macy csitított, hisz Harryt csak egy fal választotta el. De ettől én még tovább rikoltoztam. - Csak azért, mert ez az ő lakása - vagyis, hogy pontosak legyünk, az apjáé - az nem jelenti azt, hogy nem fizetek bérleti díjat. A saját élelmiszerünket vesszük és magamnak cipekedek...

- Cssssssssssss, Fitz - csitított tovább. - Fejezd be! Nem is erről beszélek!

- Akkor?

Macy először végig gondolta, csak utána kezdett bele - Ő elvisel téged. Ez már önmagában is hőstett.

Mérgesen vetődtem át a hátamra, elfordulva tőle. - Emlékszel rá, hogy azt mondtam az előbb, hogy nem bántottál meg? Elhamarkodottan nyilatkoztam.

- Kérlek - kuncogott. - Nem bántásból mondtam... csak te mindenhol ott vagy. Mindig elrángatod magaddal mindenfelé és rákényszeríted a kis terveidet és ő mindig mindenbe belemegy, még ha nyilvánvaló is, hogy nem akarja.

Már szólásra nyitottam volna a számat, hogy vitába szálljak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy semmi érvem nem akadt, hogy bebizonyítsam a saját igazam.

- Ő türelmes veled - folytatta Macy. - Ha senki másnak halvány lila gőze sincs, hogy mit teszel, ő akkor is látja az értelmét a cselekedeteidnek. A házibulitok éjjelén háromszor is rád nézett, csak amíg én itt voltam. Megpróbált felébreszteni és ágyba küldeni.

Nehéz volt továbbra is ott, összeszorított fogakkal dacoskodni, ahogy ezt felfedte előttem. Inkább, megnedvesítettem ajkaimat és elfordítottam a fejem, hogy ne tudjon a szemembe nézni, a függönyön keresztül beszűrődő halvány fényben.

- Csak egy jó barát, ez minden - fejezte be Macy. - Jó szíve van. Bár nem ismerem őt, de ebben biztos vagyok.

Tekintetemet a csukott ajtóra szegeztem. Harry a fal másik oldalán aludt, és ha valamiért, akkor azért nagyon hálás voltam, hogy nem hallott minket.

- Így már érted, hogy miért jó? - Macy hangja gyenge és könyörgő volt.

- Igen - sóhajtottam

- És segíteni fogsz továbbra is, hogy bátor legyek?

Ajkaimra egy fáradt mosoly húzódott és fejemet újra felé fordítottam. - Persze.

De csak egy hónap múlva. Tettem hozzá magamban.