9. fejezet / 1.

Mivel ilyen kis cukipofák voltatok és sok értelmes komment jött, így én is kis cukipofa vagyok és már itt is az új rész. És máris kiderül, hogy kirontott be. :)

- Fitz, itt vagy? Én... Óóó - Macy megtorpant, amint belátott Harry ajtaján.

Nem csoda, hisz Harry és én elég kompromittáló helyzetben voltunk. A karom hátrafeszítve a fejem mellett és én el voltam terülve Harry ágyán, a bőrünk kipirulva, a szemünk izzott, ő pedig veszélyesen tornyosult fölém.

Mivel én voltam az egyetlen aki teljesen értette a helyzet súlyát, én voltam az első, aki cselekedett. Egyik kezem Harry mellkasára helyeztem és ellöktem magamtól. Ő pedig lefordult és így pont az ágy szélére ült. Én is felültem és közben hevesen kattogott az agyam, hogy tegyek úgy, mint ha mi sem történt volna, vagy úgy, mint ha ez teljesen természetes és megszokott lenne.

Végül csak összefogtam a hajam és a vállam mögé vetettem, miközben megköszörültem a torkom. - Zayn azt mondta, hogy még két kocsma van hátra. Gyorsan végeztetek!

Sokkal inkább Harrynek és nekem kellett volna szégyenkeznünk, mégis Macey volt, aki céklavörös lett és zavarban volt.

- Nem mentem - mondta és idegesen kapkodta köztem és Harry között a tekintetét. Erre már inkább eltávolodtam Harrytől és felálltam. - Amint észrevettem, hogy eljöttél, fogtam a cuccaimat és Liam hazakísért.

Liam. Mi a franc baja volt? Túlzottan lovagias, ennyi. És mazochista is. A gyilkos csillogástól a szemében a Harry és az én látványomra az ágyon, egyértelmű volt, hogy Macy még mindig odavan a lakótársamért. Liamnek így pedig esélye sincs.

... Vagy mégis. Az esetben, ha Harry mellett kavarna vele. Alap esetben úgy gondolom, hogy ez Harrynek is megfelelne, vagyis nem zargatná különösebben, de ekkor viszont belém nyilallt megint az a furcsa érzés. Meg akarom védeni.

- Kicsit sokáig tartott - mondtam olyan közömbösen, ahogy tudtam. - Már vagy húsz perce itthon vagyok.

Macey bocsánatkérően megvonta a vállát, majd hagyta karjait élettelenül maga mellett lógni tovább. - Nem hívtál, nem írtál...

- Te sem kerestél.

Vádlóan néztünk a másikra. Tudtam, hogy nem vagyok igazságos és azt is tudtam, hogy valami olyanért büntetem, amit nem nagyon tudott befolyásolni - ami pedig Liam érdeklődése felé - de ebből a kínos szituációból csak ez vezethetett kifelé.

A közepén a mi csendes, de annál dölyfösebb harcunknak, Harry köszöntése hangzott fel mellőlem az ágyról. - Helló Macey!

És én már el is voltam felejtve. Tekintetét Harryre kapta és ragyogó mosollyal viszonozta az üdvözlést. - Szia Harry! Hogy vagy?

- Fantasztikusan. Bár kicsit fáradt vagyok. Valószínűleg mostmár lefekszem.

A vállam felett csúnyán néztem rá, ami eléggé meglepte őt.

- Rendben. - mondtam összecsapva kezeimet és átvágtattam a szobán. Léptem visszhangzottak a keményfa padlón a magassarkúmtól. - Késő van. Nekünk is le kellene feküdni. Lezuhanunk a rekamémra?

Tanácstalanul, ahogy általában, Macey csak élesen sóhajtott. - Őőő... biztos vagy benne, hogy az elbír kettőnket? Eléggé kicsi.

Oda akart kilyukadni, hogy átkerüljön Harry ágyába, ahogy korábban megígértem neki. De azután, hogy egész este magasról tett rám míg ő beavatta Liamet a hosszú és unalmas folyamatban, hogy hogyan kell irányítani az alkalmazottakat, már nem éreztem kötelességemnek, hogy be is tartsam a szavam és megadjam neki a lehetőséget.

- Ó, kicsit szűkös, de ketten el lehet benne férni - biztosítottam. És ahogy kitereltem Harry szobájából az enyém felé, a vállam mögött még egyszer hátranéztem Harryre eléggé sokatmondóan. - Hidd el nekem.

Harry csak a szemét forgatta és megrázta a fejét, elutasítva, hogy belesétáljon a csapdába és tudomást vegyen a részeg éjszakáról, amit együtt töltöttünk.

- Lépj már túl rajta - tátogta inkább helyette nekem. De én inkább csak sikkesen felé biccentettem a csípőmmel, majd követtem Maceyt a szobámba.

Becsuktam az ajtót és Macey azonnal nekem esett. - Haragszol rám? - kérdezte, közben pedig a kezében szorongatott kabátját gyürkészte.

- Már miért is lennék? - bár azért volt bennem egy rész, ami ellenkezett ez ellen a válasz ellen.

- Ó - bámulta a kezét. - Mert azt hittem... vagyis, amikor korábban beszéltük, hogy itt maradok, azt mondtad...

- Rendben - mondtam mielőtt még folytathatta volna. Azt akarta, hogy hozzam össze a lakótársammal, de ezt akkor is végiggondolhatta volna, mielőtt le állt Harry egyik legjobb barátjával flörtölni. - Gondold végig. Valójában mégsem volt olyan jó ötlet, mert elég átlátszó lenne, nem igaz?

Levettem a saját kabátom és a székre dobtam, majd Macey-ét is elvettem.

Macey nyelt egy nagyot és követett a szekrényhez, ahol pizsamát kerestem. - Fitz, sajnálom, hogy nem töltöttem túl sok időt veled ma este. Csak Liam beszélgetett velem és az igazat megvallva, ezt nem sok ember tette meg eddig és nem akartam túl hamar otthagyni, különben ez soha nem fog újra megtörténni.

Levettem a csizmákat, majd csípőre vágott kézzel fordultam Macey-hez. - Akkor most szereted őt?

- Micsoda? Dehogy! - csattant fel. - Fitz, ne legyél már megőrülve. Épp csak szakított az exével.

Nem túl meggyőzötten hümmögtem egy sort, majd visszafordultam a szekrényhez.

- Még mindig Harryt kedvelem - magyarázkodott, de csak suttogva, hogy Harry még csak véletlenül se hallhassa meg a másik szobában, aki valószínűleg amúgy sem hallgatózott. - Nagyon is. Mindig rajta jár az eszem. És próbálom kitalálni, hogy mit mondanék, ha csak véletlenül egymásba botlanánk. És ez talán nekem kicsit tovább fog tartani, mint neked és Zaynnek, de azt akarom, hogy tudja, hogy hogy érzek... és szeretnék egy esélyt kapni.

Összeszorított fogakkal cibáltam le magamról a farmert. Beleléptem a pizsigatyába és felé fordultam újra. - Rendben - mondtam talán egy kicsit kimértebben, mint szándékoztam - de nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy ma este ez nem a legjobb ötlet. Tiszta ideg a jegyei miatt és csak elvétve ejt meg egy mosolyt.

Macey hátrébb lépett, hogy hagyja az egészet, de mégis kétkedett. - Lefogadom azért egyet mégis kisajtolt magából.

A homlokom ráncoltam. - Mi? Nem.

Keresztbe vágta a kezét. - És ezt higgyem is el neked azzal a rajzzal a fejeden?

Ó. Hát persze. Megfeledkeztem az odarajzolt hímtagról. Visszamentem a szekrényhez, hogy megnézzem a homlokom a tükörben.

Amit találtam, az nem egy férfi nemi szerv volt, hanem Harry kézírása. I <3 Harry Styles felirat díszelgett a homlokom egyik szélétől a másikig.

Remek. Őszintén megvallva, a faroknak is jobban örültem volna.

Hirtelen kényelmetlenül sandítottam Macey-re a szemem sarkából. Ő pedig elég szkeptikusan nézett rám, miközben magamat vizsgálgattam.

- Csak egy vicc - tereltem.

Kétkedve hunyorgott rám.

Sóhajtva eresztettem le vállaimat. Igazán nagy szükségem volt arra a mogyoróvajra, amiről korábban Zaynnel beszéltünk.

- A melegítők az alsó fiókban vannak - mondtam Maceynek és az ajtó felé indultam. - Használhatod a fogkefémet, ha akarod. A mosdó feletti szekrényben a sárga az enyém.