18. fejezet / 1.

Úgy alakult, hogy mégsem tudtam olyan hosszan élvezni a szünetet, mint azt terveztem. Még Karácsony előtt lemondtam néhány műszakot a Hub Cubban, hogy egy kicsit tovább maradhassak otthon Derbyshireben, de Macy néhány nappal Karácsony után felhívott és könyörögve kérlelt, hogy menjek vissza, mert az egyik diákkolléga a szüleitől valami Mediterrán hajóutat kapott ajándékba teljes ellátással, és így lemondta a saját műszakjait. Macynek kétségbeesetten szüksége volt valakire aki segít.

Tekintve, hogy milyen kedves és nagylelkű vagyok, /valamint, hogy fenn állt a veszélye, hogy ha nem megyek bele Macy soha többet nem áll velem szóba/ december 30-án reggel, éppen csak egy héttel a hazatérésem után, apám kitett a vasútállomáson. Lényegében panaszáradatot indítottam minden elérhető személyre, akiknek el volt mentve a telefonomban a száma és meglepődve tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki korábban tér vissza az egyetemre.

A Hallgatói Önkormányzat oszlopos tagjaként, Liam is visszajött, hogy segítsen előkészíteni a soron következő kampusz választásokat. Niall is visszajött, hogy a filmjén dolgozzon, ami jelölve volt a Hubbard Filmfesztiválon a hónap végén. Macy -természetesen- visszatért, hogy újra kinyissa a Hub Cubot, és még Zayn is, hogy a lakótársaival együtt ünnepelje az újévet.

A legizgatottabb Zayn visszatérésének hallatán lettem, pláne amikor Niall-el is beszéltem, aki beugrott egy szendvicsért -még az nap mikor dolgozni kezdtem- hogy utána nyugodtan térjen vissza a munkájához.

- Szilveszter? Mindenki az RFX-be akar menni - mondta, s közben kicsomagolta a szendvicset és enni kezdett előttem, még a pultnál állva. Általában elhajtottam volna, de mivel csak kevés diák volt a kampuszon még, a Hub Cub lényegében ki volt halva. - Előre árusított jegyek, szóval nincs sorban állás, és Liam tud jegyet foglaltatni, lévén HÖOK-os. Tíz font, ami ugyan kicsit sok, de nyitva lesznek ötig és hajnal egytől a rövidek kettő két fontért akcióban lesznek. Ennél jobbat nem találsz.

- Hát, irass fel - válaszoltam egyik kezem csípőre téve.

- Viszont van még valami - folytatta Niall tele szájjal - Szükségünk lesz egy helyre alapozni. Valami, ami közel van a belvároshoz, szóval nem fagynak le a golyóink mire átérünk az RFX-be.

- Tudom hová akarsz kilyukadni - morogtam. - Harry ki fog nyírni, ha megint belemegyek egy ilyenbe.

- Aha. Csak hogy Harry nincs itt - mutatott rá Niall a nyilvánvaló tényre - és a szép az egészben, hogy még három napig nem is lesz. Özön idő lesz eltüntetni a bűnjeleket.

Erősen agyaltam a dolgom, a fogaim közé szorítottam a nyelvem hegyét is dilemmámban.

- Fitz, ez szilveszter - nyüszített Niall - az év epic bulija.

- Ajj. Rendben - adtam be a derekam. De titokban örültem, végülis ez azt jelentette, hogy az év legromantikusabb éjszakáján Zayn nálam lesz.

Ha ez nem egy gyönyörű kapcsolat kezdete, akkor nem tudom mi lenne.

*

31-én volt még egy műszakom a Hub Cubban, és amint végeztem, rohantam is haza és beugrottam a zuhany alá. Miután megszárítottam a hajam és laza hullámokat is varázsoltam bele, beleszuszakoltam magam a party göncbe, amit megint Macy lakótársától tarháltam. Fekete volt némi arany díszítéssel, totál igazodva az ünnephez. Azután pedig gondoltam még gyorsan harapok is valamit. Már a pultot is letakarítottam magam után és éppen azon voltam, hogy még gyors feltöröljem a padlót, amikor a bejárati ajtó kicsapódott.

Harry állt az ajtóban, karjai tele táskával és kabáttal, s megtorpant, hogy jobban szemügyre vegyen, amint csilli-villi göncökben éppen felmosok.

- Szóval te ilyeneket csinálsz, amikor én nem vagyok itt? - kérdezte szórakozottan.

- Harry - sóhajtottam, s mozdulat közben teljesen lefagytam. - Azt hittem nem jössz vissza másodikáig.

- Ja - mondta, majd hanyagul ledobta a táskáját a földre és becsukta maga mögött az ajtót. - Az volt a terv. De aztán küldted azt az üzenetet, hogy egyedül leszel szilveszterkor, és amúgy is Louis és Josie is visszajöttek, úgyhogy... vonatra szálltam.

Nem éreztem, hogy a szívem a helyén, a mellkasomban dobogna, de szinte biztos voltam benne, hogy ez azért van, mert már a torkomban lüktetett. Harrynek még két napig nem kellett volna visszajönnie. De aztán küldted azt az üzenetet, hogy egyedül leszel szilveszterkor...

Miattam jött vissza.

Egy diszkrét mosollyal ott hagyta a cuccát a földön átsétált a konyhába és egy becsomagolt ajándékott tett a pultra.

- Ez a tiéd - mondta büszkén.

Ó, édes Istenem.

Még levegőt venni is elfelejtettem.

- Az enyém? - nehezen jött ki hang a torkomon.

Bátorítóan bólintott.

Csípőmmel a pultnak dőltem és felém húztam az ajándékot - De én nem hoztam neked semmit.

- Ó, ez nem is tőlem van - vágta rá gyorsan Harry. Szemében élvezet  csillogott, ahogy hozzá tette - Mistytől van.

Leesett az állam és végül már egy mosoly is elterült az arcomon, ahogy rájöttem lazíthatok. - Muffy küldött nekem ajándékot?

- Misty! - javított ki Harry nevetve. - Megőrül érted. Ahogy mondtam, hogy visszajövök ma, kirohant és ezzel tért vissza, azt mondta, hogy ez kettőnknek lesz ma estére.

Halvány grimasszal ismételtem - Ma estére? - kíváncsian hámoztam le róla a papírt és húztam elő a dobozból. Egy üveg meglehetősen drágának tűnő pezsgő volt. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy - WOW!

- Wow - értett egyet Harry is. - Nos, legalább nem fehérnemű. Egy kicsit tartottam tőle, amikor azt mondta, hogy ezt kettőnknek szánta.

- Ez igazán nagylelkű tőle.

- Ja. Kicsit beleélte magát ebbe az egész Karácsony dologba. Próbált elhalmozni kedvességgel vagy mi, nem is tudom.

A kezemben tartva az üveget, egy fültől-fülig mosollyal ajándékoztam meg Harryt. - Ezt megisszuk ma este.

Visszamosolygott és bólintott - Oké.

- Egyébként el kell rejtenünk. Ha Niall megtalálja, akkor tölteni fog mindenkinek aki elé kerül.

Harry mosolya elhalványult - ... miért találná ezt meg Niall?

- Öööö... Hát... este bulizni megyünk.

- Ó - nyelt Harry egy nagyot.

- Te is jössz - tettem hozzá gyorsan. - Liam tud jegyeket szerezni az RFX-be és remek szilveszteri buli lesz. Mindenki aki visszajött, itt találkozunk és utána átmegyünk.

Harry bólogatott miközben beszéltem, de nem volt annyira lenyűgözött, mint ahogy reméltem. Amikor befejeztem hirtelen rám förmedt - Találkozunk... itt?

Ez volt a dolog neheze.

- Nos, Niall és én beszélgettünk, és...

- Atyám fia - morogta, a szemeit lecsukta, s tenyerével a homlokára csapott. - Már megint Niall? Miért mindig Niall?

- Sajnálom! - nyüszítettem. - De neked nem is kellett volna róla tudni.

- Remek terv - mondta szárazon.

- Oké, látom hogy mérges vagy - mutattam rá és megkerültem a pultszigetet. Ahogy kinyitottam a szekrényt és poharakat kerestem, folytattam - De senki nem érkezik még további húsz percig, úgyhogy miért nem lazítasz egy kicsit, egy pohár remek pezsgő és csak felejtsd el, hogy bármi rossz is történhet.

Míg Harry azt hajtotta, hogy mekkora hülye vagyok, amiért hagytam, hogy Niall rábeszéljen egy újabb házibulira, én elővettem két poharat és elkezdtem a pezsgőt bontogatni. Mivel gyakran fojtom alkoholba bánatom, így nem éppen a minőségi italokhoz szoktam, talán ezért volt, hogy soha nem kellett még ilyen üveggel megbirkóznom. Elég egyszerűnek tűnt, leszedni a hálót, húzni és voálá.

- Azt ígérted, hogy nincs több parti, pláne ha Niallnek is köze van hozzá - folytatta és levágta magát velem szemben az egyik székre. Az üveg alját a hasamhoz szorítottam, miközben a drótot szedtem le a dugóról. - Már kétszer is megígérted és most... - a szemöldökét ráncolva felfigyelt a bénázásomra. Eltávolítottam a dróthálót és megtekertem a kupakot. - Fitz, óvatosan, vagy...

Félbeszakította, hogy a dugó kirepült az üvegből, aminek a szája sajnos egyenesen felé nézett. Csak annyit láttam, hogy Harry leesik a székről.

- Atyaisten! - sikítottam, az üveget a pultra csaptam, se nem érdekelt, hogy az ital kifelé bugyog belőle, s odarohantam Harryhez. - Jól vagy?

A szék a földön volt eldőlve... és Harry is. Lábait felhúzta, kezével pedig az arcát takarta.

- Harry? - szólítottam kétségbeesve.

- Basszameg! - üvöltött, de a hangja a tenyerébe veszett. - FITZ!

- Annyira sajnálom! - húztam be megadóan a nyakam. Mellé térdeltem a földre és könyökénél fogva akartam elhúzni a kezét. - Hagy segítsek.

Elhessegetett és felkelt, de egyik kezével még mindig takarta a szemét.

- Szent Isten. Hogy... basszameg. Genyó. Basszameg! Hát nem láttad, hogy ott vagyok?

Kezeimmel idétlenül kalimpáltam körülötte. Nagyon akartam segíteni, viszont nagyon nem tudtam, hogy mégis hogyan tudnék. - Harry, annyira sajnálom...

- Összetörted a képe! - dühöngött és elfordult tőlem.

- Nem akartam! - már majdnem sírtam, hiszen akár meg is vakíthattam. - Ülj le. Ide - kaptam fel a széket és a vállánál fogva lényegében lenyomtam Harryt rá. - Hagy nézzem meg.

- Haggyál! - tolt el.

- Kérlek! - könyörögtem. - Hagyd, hogy megnézzem. Ki kell nyitnod a szemed. Istenem, mondd hogy legalább látsz.

Kétségbeesett könyörgésemnek hála végül Harry elvette onnan a kezét. - Nem a szemem - motyogta, bár a bal szeme csukva volt. - Az arcom. Egyenesen arccsonton lőttél.

Valóban a bal szeme alatt az arccsontja kívül vörösben lángolt. Kezeim közé fogtam az arcát és elfordítottam, hogy jobban szemügyre vegyem, majd óvatosan végigsimítottam a sérülésén egy ujjal mire ő felszisszent.

- Azt hiszem csak egy kis horzsolás - mondtam, majd végül elengedtem. - Hozok neked jeget.

- Fantasztikus. Egy drága kis horzsolás az arcom közepén. Ennél jobban nem is végződhetne az év, és nem is kezdődhetne az új.

- Sajnálom. Komolyan - ismételtem már sokadjára, közben pedig egy csomag jégért kutakodtam a fagyóban. Mikor megtaláltam odafordultam hozzá és a kezébe adtam. - Soha nem bontottam még pezsgőt ezelőtt.

- Mily meglepő! - mondta igen erős éllel a hangjában.

- Biztos vagyok benne, hogy Muffy azt szerette volna, ha együtt élvezzük ki azt az üveg pezsgőt - mondtam, s majd meghaltam, hogy egy mosolyt kicsaljak belőle, vagy legalább egy kevésbé dühös megnyilvánulást. - Úgyhogy kérlek, könyörgöm ne legyél mérges.

Néhányszor meg kellett próbálkoznia mire Harry végül az arcához tudta nyomni a jeget, s végül amikor sikerült a szeme sarkából engem figyelt.

- Rendben - motyogta. - De még mindig haragszom rád a parti miatt.

- Érthető. - helyeseltem. Meggyőződve arról, hogy nem öltem meg és még csak csontja sem tört, már kicsit nyugodtabban öntöttem magunknak egy-egy pohárral a pezsgőből. - Akkor a ma este célja most már, hogy annyira leitassalak, hogy semmire ne emlékezz ezekből.

Harry felhördült, de tudtam, hogy már megbékélt. - Sok sikert!

*

Harry még mindig a jeget szorongatta, mikor az első vendégek megérkeztek. Addigra azonban már félrepakolta a székeket és a táskáját is bevitte a szobájába, hogy eltakarítsa az útból.Mire a lakásunk megtelt emberekkel, már letette a jeget, de az arccsontja igen furcsa színekben pompázott.

Bocsánatkérő pillantásokat küldtem felé valahányszor a szemem elé akadt, de ő lerázta magáról. Szerencsére, úgy tűnt, mint aki örömmel megbocsájt és ezerrel felejtene is, de talán ez csak annak volt köszönhető, hogy Louis a saját alkoholos filcével a kezében jelent meg, és az jobban lekötötte Harry figyelmét.

Egyetlen arcot hiányoltam, Loláét. Ez pedig igazán jó érzéssel töltött el - vagy csak a négy pohár pezsgő - hogy rögtön Zayn felé vettem az irányt. A konyhában a mosogatónak dőlve állt keresztbe vetett bokával és egy üveg sört szorongatott.

- Helló! - mondtam összeszedve magabiztosságom minden kis morzsáját, amit tudtam. Neki dőltem a pultszigetnek, úgyhogy pont szembe néztünk egymással. - Kössz, hogy eljöttél.

- Kössz, hogy itt lehetünk - bólintott. Vigyorogva mért végig. - Tetszik a rucid.

A szívem majd kiugrott, de lehetőségemhez mérten megőriztem a hidegvérem. - Köszi.

- És ez a cucc is, itt - tette hozzá és közelebb húzódva hozzám megpöckölte a hajpántom. Csak egy kis olcsó vacak volt csillogó 2016 felirattal, de mivel emiatt közelebb húzódott és még hozzám is ért, hát hirtelen a kedvenc kiegészítőmmé vált.

- Lola hova lett? - kérdeztem önkéntelenül. Utáltam, hogy ilyen helyzetben szóba hoztam őt, de kénytelen voltam, mert tudni akartam, hogy kell-e számítanom a felbukkanására... vagy jobban mondva, hogy el kell-e gyorsan torlaszolnom a bejáratot.

Hanyagul vállat vont - Nemtom. Valószínűleg még otthon.

Sóhajtottam. - Akkor ti ketten... ti már nem... úgy értem, ha még mindig, akkor tudnád hol van, igaz?

Halványan elmosolyodott - Jah - köhögte. - Hát, aranyos, de nem egy irányba tartunk. Az ilyennek pedig jobb mihamarabb véget vetni, igaz?

Egyszerre csak részegebbnek éreztem magam, mint amilyen valójában voltam. Gyengének és zsibbadtnak, mintha a világ megpördült volna és én alig állnék a lábamon. Ennek ellenére azonban, duplán kívántam az alkoholt. Minden vágyam egy mély lélektisztító beszélgetés volt Zaynnel. És az alkohol nagyban elősegíti az ilyeneket.

- Akkor... te szabad vagy - mondtam azzal küzdve, hogy hangom higgadt maradjon.

- Aha. Most éppen.

Most éppen. A szívem akár egy ping-pong labda, összevissza pattogott a mellkasomban, mindig visszapattanva, ha falba ütközik.

- Mi van veled és Harryvel?

A kérdés szinte fejbe vágott és elmélyülten néztem a szemébe, próbálva kitalálni a mögöttes tartalmát.

- Mi... - nyögtem, s a vállam fölött hátra lestem a tömegre. Láttam, hogy Harry csak néhány lépésnyire beszélget Niall egyik filmes haverjával. csak unottan bólintott, ahogy a csávó beszélt hozzá. Számomra elég egyértelmű volt, hogy nem is figyel rá. Úgy tűnt érzi, hogy nézik, a fejét felém fordítva találkozott tekintetünk. Alsó ajkán rágódott, de végül visszamosolygott rám. Láttam rajta, hogy nincs elragadtatva tőle, hogy Zaynnel beszélgetek, és azt hiszem tudtam is, hogy miért.

Végül is három nappal korábban tért vissza, s úgy gondolta, hogy csak ő és én leszünk.

Bűntudattal telve fordultam vissza Zaynhez. - Mi... jól megvagyunk - mondtam, s nyomatékosításul lassan bólintottam. S most először nem Zaynért hazudtam. Valójában, ez még jó alkalom is lett volna, hogy végre egy lépéssel közelebb kerüljünk, én meg szépen elszalasztottam. A probléma az volt, hogy valahogy Harry is beette magát a képbe. Nem tehettem semmit Zaynnel, amíg nem voltam benne biztos, Harry tudja, hogy hányadán állunk. Ennyivel tartoztam neki.

Pláne, hogy volt egy olyan sanda gyanúm, hogy őt gyengédebb érzések fűzik hozzám.

Nem voltam benne biztos, hogy ezzel mit is kellene kezdenem. És azt sem tudtam, hogy én hogy érzek ezzel kapcsolatban.

- Akkor most Liam és a barátnőd - mondta Zayn és a nappali felé mutatott. Liam és Macy egymás mellett ültek a kanapén, s Liam keze Macy térdén volt, közben pedig elmélyülten beszélgettek.

Ez újdonság volt számomra is.

- Nézd csak meg őket - mondtam izgatottan. Magamban imádkoztam, hogy Macy ne mondjon vagy csináljon semmi kínosat, ami elrontja ezt a szituációt. Tökéletes volt. - Most már hiszel nekem, hogy ez több, mint egy egy éjszakás kaland?

Zayn vállat vont - Vitatható. Szerintem nagyban a szerencsén múlik. Minél tovább nem szalad Chloéba, annál nagyobb az esélye, hogy komoly lesz.

- Nos ma estére ki van tiltva a lakásból - tudattam vele. - Vannak kémeim.

- Nem rajtad fog múlni, hogy mi lesz velük - mondta lenyűgözve - te tényleg mindig mindent megteszel ezért a lányért.

A szemöldököm a magasba szaladt, s egy korty pezsgővel kellett megakadályoznom, hogy megszólaljak. Ó, ha Zayn tudná. Ha csak tudná, hogy miket követtem el és mik vannak még kilátásban... nem gondolná, hogy annyira jó barátja vagyok Macynek.

17. fejezet / 2.

Nevetve bólintott - Hidd el... tisztában vagyok vele.

- És Karácsonyi filmnek kell lennie - tettem hozzá gyorsan.

- Persze.

- De nem igazán van kedvem meséhez.

- Oké.

- És legyen legalább tíz évnél régebbi.

A mosoly az arcán tükrözte, hogy tényleg jól szórakozik rajtam, majd egy hosszabb szünet utána azt mondta - Miért nem mondod csak egyszerűen meg, hogy mit nézzünk?

Végig futtattam magamban a lehetséges variációkat - Reszkessetek Betörők.

- Remek választás.

Lecseréltem a munkában viselt nadrágomat egy leggingsre és puha zoknira, majd csatlakoztam Harryhez az ágyában egy-egy bögre teával mindkettőnk számára, ő pedig még éppen csak befejezte az evést eddigre. Közénk tette a laptopot, én pedig az egyik párnáját a hátam mögé gyűrtem és a bokám keresztbe vetve elhelyezkedtem kényelmesen.

- Talán nem a legokosabb filmválasztás - mondtam, s belekortyoltam a teámba - tekintve, hogy a következő néhány napban egyedül leszek itthon.

- Nem aggódom - mondta Harry lazán. - Ha a betörők megtámadják a lakást, biztos vagyok benne, hogy alaposan megleckézteted őket. Még egy kicsit sajnálom is őket, asszem... tudom milyen képtelenségeket bírsz kitervelni.

Felé fordítottam a fejem és sokatmondóan összemosolyogtunk. Leszámítva a kuncogásokat, a film hátralévő részét már csendben néztük. A vége felé közeledve éreztem, hogy a szempilláim elnehezednek... Reggel korábban keltem a szokásosnál és egész nap talpon voltam.

Amikor vége lett a filmnek, Harry törte meg a csendet az ajánlattal - Reszkessetek Betörők 2?

Dolgoznom kellett volna még a beadandón, de már úgyis fáradt és álmos voltam. Úgy gondoltam, majd következő reggel megint korán kelek, hogy pótoljam, amit éjszaka nem csináltam meg. Úgyhogy rábólintottam.

Előrehajolt a laptophoz, hogy elindítsa a következőt. - Jó. Azután, hogy kiütöttem magam kilenc órára, valószínűleg fel kellene maradnom egy darabig.

- Biztos felborult az alvásrended. Cirkadián ritmus meg ilyesmi...

- Nem hinném - vágta rá, de közben a képernyőt bámulta és az ujja gyorsan mozgott a touchpadon. - Simán vissza tudnék aludni akár ebben a percben is. A Retalin elvégezte a dolgát, de a mellékhatásokat csak most érzem.

Mikor a film elindult, ismét visszadőlt. A filmet néztem, de a periférián láttam, hogy engem néz.

- Sajnálom - motyogta. - Tudom, hogy haragszol, amiért használtam. De működött.

Sóhajtottam. - Megértem, hogy valaki használja, hogy segítsen a tanulásban. Ha valami olyat tanulnak, amit tényleg, igazán akartnak. De Harry... akarod te egyáltalán ezt az üzleti világot?

Fejemet félredöntöttem a párnán, így láthattam a reakcióját. A képernyőt nézte, de laza mosolyra húzódott a szája, mintha egy kis semmiségről beszélgetnénk. - Nem igazán.

- Akkor miért kínzod magad? - vágtam be az égető kérdést. Államat behúztam a pulcsim nyakába, a kezeimet pedig a zsebébe tömtem. - Miért csinálod ezt az egész tortúrát, mikor valójában nem is ezt akarod?

Harry szaggatottan felnevetett, majd felém fordult. Ahogy összeakadt a tekintetünk, mosolya elhalványult.

- Én... - kezdte, de nem jöttek a szavak, hogy befejezze. Csak elkapta a tekintetét.

Zavaromban a szám szélét rágcsáltam. Megint kínos csend állt be közénk, de nála volt a labda, úgyhogy én csak a pálya szélén vártam.

Egy lélegzet vételnyi szünet után bevallotta - Mert nem tudom, hogy hogyan kell valamit félgőzzel csinálni. Még ha tudom, hogy a végén én veszítek, akkor sem.

Sok mindent tudtam volna rá mondani - egy csomó okot, hogy ez így miért helytelen dolog. Már a nyelvem hegyén voltak a mondatok, amivel a nyakába zúdítottam volna, hogy ne az apja elvárásai szerint éljen, amikor valami hallgatásra késztetett.

Az ahogyan nézett rám.

Azt sugallta többről beszélünk, mint egy karrierlehetőségről.

- Mehet? - kérdezte végül Harry készen, hogy megnyomja a lejátszás gombot.

Nyomottan bólintottam.

*

Az éjszaka közepén kinyitottam a szemem. A szoba sötét volt, de a város fényei halványan beszűrődtek. Ebből tudtam, hogy Harry szobájában vagyok.

Az oldalamon aludtam, az ágynemű tetején, de nem fáztam. Egy pléd volt rám terítve. Amikor hozzászoktam a fényhez, már láttam, hogy az egyik pléd lett behozva a nappaliból. Harry teríthette rám miután elaludtam.

Lassan és a lehető leghalkabban átfordultam a hátamra. A laptop biztonságba lett helyezve Harry asztalára, már nem volt köztünk. És le is volt csukva.

Harry mellettem volt. Ő is a takaró tetején, teljesen felöltözve, mint én, de magának nem hozott plédet. A hasán aludt, arccal felém és feltűnt, hogy egy enyhe grimasszal a fején alszik. Eltelt néhány perc, amíg csak ott feküdtem a sötétben és hallgattam, ahogy ritmikusan szedi a levegőt.

Elég meleg és kényelmes volt, hogy akár egész éjszakára ott maradjak, de valami azt sugallta, hogy ez nem jó ötlet. Harry talán csak sajnált felkelteni, de meg kellett volna tennie. Egyszer már ébredtünk ugyanabban az ágyban és megegyeztünk, hogy soha többet nem beszélünk róla és előfordulni sem fog többet.

Ezután kiosontam a szobájából és visszavonultam a sajátomba.

*
Legközelebb már a saját ágyamban ébredtem. És bár a nap besütött az ablakon, mégsem arra keltem, és nem is az ébresztőmre, ami nyolcra volt állítva. Az edénycsörgés ébresztett, ami a konyhából hallatszott be.

Mivel már amúgy is csak néhány perc maradt nyolcig, kidörzsöltem az álmot a szememből és erőt véve magamon felültem. Egyértelmű volt, hogy Harry már ébren van, legalábbis a konyhából szűrődő zajok elég erősen ezt sugallták. Felteszem, ha betörő lett volna, az nem áll neki reggelizni. Egy laza copfot kötöttem a kócos hajamból és kibotorkáltam, hogy csatlakozzak hozzá.

Meglepetten szaladt a magasba a szemöldöke, ahogy megjelentem a konyhában. Egyik kezében egy keverőtál volt, a másikban egy fakanál, amivel vadul kavart.

- Három órával korábban ébredtél, mint szoktál - húzta játékosan gúnyos mosolyra a száját. Ő sem régen kelhetett, a haja még vizes volt a zuhanytól.

Vállat vontam, belebújtam a kezemben tartott pulcsiban, majd felmásztam az egyik bárszékre a pult mellett.

- Te meg sokkal izgágább vagy, mint szoktál - szóltam vissza, ahogy ő a lábával belökte a mosogatógép ajtaját és körbefordult. - És ha nem csörömpölnél itt az edényekkel, akkor nem lennék még fent.

Egy csepp megbánást sem tanúsított úgy válaszolt - Nem lényeg. Amúgy is felébresztettelek volna. - Egy pillanatra felém fordította a tálat, hogy belelássak mit is kavar, majd hozzátette - Palacsinta.

- Miért?

- Azt mondtam ma reggel jókedvem lesz. És palacsintát ígértem.

- Valóban... így volt. - Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a beszélgetésünk arról az estéről, amikor Niall filmjének forgatásáról sétáltunk haza. Harry azt is közölte velem, hogy szombat este meg fog húzni egy lányt... De ahogy ez eszembe jutott, inkább gyorsan elhessegettem az emléket. - De te, miért is vagy fent ilyen korán?

- Nem tudtam tovább aludni. Az elmúlt huszonnégy órából kb. tizenhatot végig aludtam.

Mikor már úgy érezte eléggé kikavarta a tésztát, beletöltötte az első adagot a serpenyőbe, ami előtt már a gázon melegedett.

Egyik kezemmel a pulton könyököltem, a tenyerembe támasztottam a fejem és úgy néztem az ő tevékenységét - Neked kellene reggelit csinálni minden reggel - merengtem.

- Igazán? - kérdezett vissza szórakozottan, s közben pedig alá nyúlt a palacsintának és megfordította.

- Ühüm.

- Á. Túl jól csinálom - viccelődött. A válla fölött hátra nézett rám és hozzá tette - Gombóccá dagadnál és mindig, amikor az apám beugrana egy meglepetés látogatásra, úgy kellene kigurgatnom téged innen.

Szúrósan néztem rá - Idióta!

Gyöngyház fehér fogait egy szarrágó vigyorral villantotta meg. Én pedig ekkor vettem észre egy hatalmas katonai zsákot az ajtó mellett, Harry kabátja pedig a tetején feküdt.

- Már össze is pakoltál? - kérdeztem.

Bólintott, majd elővett egy tányért a szekrényből.

- Mikor mész?

- Egy fél óra múlva. Haza vonatozok, holnap pedig elrepülünk Svájcba. Addig pedig még elő kellene állnom valami karácsonyi ajándékkal apámnak meg Mistynek is. Valami javaslat?

- Apádnak egy pipa... ő olyannak tűnik, aki pipázik, nem?

Félmosolyra húzva a száját Harry megrázta a fejét - Rosszabbat már ki sem találhattál volna.

- Talán itt az ideje, hogy elkezdje. Társíts mellé egy mell kissebbítő műtétet Muffynak és már meg is vagy. Ott vagyunk a szeren.

Nevetésben tört ki és újabbat fordított a palacsintán. - Wow. Meg vagy ám áldva vele.

- Csak ezt diktálja a logika.

- Rendben. Nos, köszi a fantörpikus ötleteket. Majd gondolok rád, amikor útközben megveszem a páros Starbucks kártyákat nekik.

Nevettem, majd hagytam hogy csend telepedjen a konyhára, miközben én csak figyeltem, ahogy az első palacsintát kicsúsztatja a tányérra, majd újabbat kezd sütni.

Harry hátra pillantott a válla fölött, majd újra visszakapta a fejét, amikor felfogta, hogy bámulom.

- Mi az? - kérdezte.

Fejemet az asztalra hajtottam és sóhajtozni kezdtem - Itt leszek egyedül három egész napig. Az túl hosszú csak magamban lenni.

Harry hanyagul kérdezte - Hiányozni fogok, igaz?

Tudtam, hogy milyen játékot játszik, de mégis belementem. - Igen, hiányozni fogsz. Ha nem leszel itt, hogy minden öt percben a hajadat cibáld a borzalmas életed miatt, még a végén kényszert fogok érezni, hogy saját magamat idegesítsem.

Magában vigyorgott, ahogy folytatta a reggeli készítést - Nos, amikor kényszert érzel rá, csak gondolj rám, ahogy egy síliftben utazok Mistyvel-a Hónyuszival és máris jobban fogod magad érezni.

Ez igaz. Mindjárt grimaszoltam is a gondolattól - Szerinted a biztonsági korlátot le lehet majd csukni a lökhárítóitól?

- Nemtom. - válaszolta Harry és erőlködött, hogy komoly arcot vágjon. - De majd értesítelek róla.

- Ó kérlek.

A másik palacsintát is tányérra tette, majd oda tette elém az egyiket és ő is helyet foglalt szemben velem, végül rám vigyorgott.

- A reggelid M'lady, ahogy megígértem.

*

Harminc perccel később Harry már kabátban állt az ajtó előtt és cuccait szedte fel. Én még mindig a konyhában ücsörögtem egy bögre teával a kezemben, közben pedig őt figyeltem, ahogy folyamatosan visszarohangál a szobájába még néhány dologért.

- Megvagyok - jelentette be és a vállára emelte a katonai zsákját. - És már megyek is.

- Jó szórakozást - mondtam és leszálltam a székről, de közben letettem a teát is, hogy kikísérjem.

- Hmmm. Nem hinném.

Felkaptam a földről egy eltévedt kesztyűt és a táskájába tűrtem. - Végülis, legalább síelsz egyet.

- Fantasztikus síző vagyok.

A szememet forgattam.

Harry mély levegőt vett és rám mosolygott - Nos, boldog Karácsonyt!

- Boldog Karácsonyt! - kívántam én is és visszamosolyogtam rá.

Mivel a kezei tele voltak, megkerültem és kinyitottam neki az ajtót. Harry bólintva megköszönte és kilépett az ajtón. Egyik kezében a vonatjegy, másikkal a táska pántját fogta. Mikor keresztül lépett a küszöbön, megfordult és egy félkaros ölelésre húzott. Nem csinálunk ilyesmit gyakran - vagyis inkább soha - úgyhogy egy kissé kínosra sikerült, pláne hogy azt sem tudtuk pontosan meddig is kellene így maradnunk.

Mikor Harry elhúzódott, a jegyet fixírozta a kezében - Rendben - motyogta - Akkor viszlát.

Bólintottam. S már oda is volt. Bezártam az ajtót és visszabotorkáltam a teámért. Majd az ablakhoz húzódva addig néztem kifelé, amíg nem láttam Harryt kimenni az épületünkből és beszállni a várakozó taxiba.