17. fejezet / 1.

Szombat reggel különösen korainak tűnt, amikor megszólalt az ébresztőm. Nyűgös és egy kicsit másnapos voltam, de egy nagy pohár víz és egy Advil egészen szép reményekkel kecsegtetett. Előző este Macy és én Niallék házába mentünk - ahová külön-külön lettünk meghívva Liam és Niall által - hogy megünnepeljük a vizsgaidőszak végét. Mindhárom fiú - Zayn, Liam és Niall is - letudták a vizsgákat és következő nap már indultak haza az ünnepekre. Jó páran megjelentünk, köztük Lola is természetesen. Alaposan a pohár fenekére néztem és egy egészen öt perces komoly beszélgetésbe is sikerült bonyolódnom Zaynnel.

Hjajj.

De előttem állt, hogy befejezzem a beadandóm, ráadásul még egy hosszú műszak is a Hub Cubban, úgyhogy időben kellett kelnem. Csináltam egy mogyoróvajas pirítóst és egy nagy bögre teát és visszaindultam a szobámba, hogy munkához lássak.

Harry szobájának ajtaja nyitva volt, de ő még csak fel sem nézett, ahogy elhaladtam előtte. Az íróasztalán könyökölt és a halántékát masszírozta, miközben magában motyogta a sort, amit éppen egy tankönyvből olvasott. Haja borzos volt, szemei alatt pedig sötét karikák ültek, majd az is feltűnt, hogy ugyan azt a ruhát hordja, amit előző nap is. Ha fogadnom kellene, akkor arra tennék, hogy egy percet sem aludt. És abból, ahogy a papírra meredt és még csak nem is pislogott, biztosra vettem, hogy bevette azokat a plusz Retalin tablettákat, amiket Niall szerzett neki.

- Harry? - szólítottam, és óvatosan kopogtattam az ajtaján.

- Hmm? - válaszolt és a fejét szinte riadtan kapta fel. Tényleg fogalma sem volt róla, hogy már fent vagyok, arról meg pláne nem, hogy egy ideje őt figyelem - teljesen magába volt szállva.

- Aludtál?

- Nincs rá idő - válaszolta gyorsan.

Sejtettem. - Ettél?

- Nincs rá idő - válaszolta és a karóráját csekkolta - egy óra múlva vizsga.

- Harry, enned kell - feddtem. - Nem élhetsz Retalinon és kávén. Kicsinálod magad.

- Nincs rá idő - kissé türelmetlenül vágta rá. - Majd később eszek. Csak délig kell kibírnom. Fitz, kérlek. Tanulnom kell. Csak... Rendben vagyok.

Felfogtam, hogy nem kívánt társaság vagyok, úgyhogy kihátráltam az ajtajából. Harry sokszor volt stresszes, de soha nem beszélt velem ennyire nyersen. Ráfogtam, hogy a drog teszi vele, de lehetett az alváshiány miatt vagy a túl nagy nyomás miatt is, amit saját magára terhelt. Bárhogy is volt, azért egy kis táplálékra szüksége volt.

Öt perccel később visszatértem hozzá egy tányérral. Készítettem neki is pirítóst, meg vittem mandarint is. Nem szórakoztam kopogtatással, szimplán bementem és letettem elé a tányért, pontosan az orra elé, csak hogy biztosan észre vegye.

Lassan felemelte a fejét, nem volt benne biztos, hogy mi legyen.

- Edd meg - utasítottam, és eszelősen meregettem rá a szemem, hogy lássa nem viccelek.

Majd ott hagytam, magamra csuktam a szobám ajtaját és nekiálltam az esszémnek. Fél órával később, hallottam a fürdőből a vízcsobogást, majd tizenöt percre rá a bejárati ajtó csapódott. Harry távozott, hogy megírja az utolsó vizsgáját is.

Én még egy darabig el voltam a szobámban, mert sürgetett az idő a dolgozatommal, de a munka miatt végül lépnem kellett. Készülődés közben még gyorsan beléptem Harry szobájába. Az asztala olyan volt, mint ahol hurrikán csapott le, papírok és post-itek minden felé.

Viszont mosolyogva nyugtáztam az üres tányért az asztalsarkán.

*

- Biztos vagy benne, hogy nem tudsz jönni este? - kérdezte Macy, ahogy szedtem össze a cuccaim a műszak végén. - Csajos partit csapunk. Karácsonyi hangulat. Felvesszük a rénszarvasagancsos hajpántokat este a bárba...

- Ó, elég - morogtam. - Tudod, hogy mennék, ha tehetném, de ott van az a nyomorult beadandó és az utolsó vizsgám még jövőhéten. Komolyan én vagyok az egyetlen hallgató a kampuszon, akinek még mindig tanulni kell?

Macy már befejezte kedden, csak dolgozni maradt még itt a hétre. Tény, hogy év közben rajtam kisebb a nyomás, de eszméletlenül irigy voltam, amiért már mindenki más csomagol és megy hazafelé, míg én csak nem is látom még a fényt az alagút végén.

- Sajnálom Fitz - mondta Macy együttérzéssel. - De nem vagy egyedül. Mármint, gondolj...

A mobilja megrezdült a mondanivalója közepén, úgyhogy hirtelen már azzal foglalkozott. Türelmesen vártam, hogy befejezze a gondolatmenetét, de amikor széles vigyor terült el az arcán és az ujjai szélsebesen kezdték szántani a képernyőt, hogy válaszoljon, már tudtam, hogy elvesztettem őt.

- Rendben, köszönöm a lelkesítő beszédet - mondtam szarkasztikusan, és belebújtam a kabátomba.

- Hm? Bocsi - mondta Macy, de nem volt képben.

A magasba húztam a szemöldököm, a karjaim pedig összekulcsoltam magam előtt - Strapáljam magam a kérdéssel, hogy ki írt neked, amitől ilyen zakkant lettél egyszer csak?

- Nem vagyok zakkant - kacagott és egy kicsit meglökte a vállam. - Csak éppen... szegény Liam tök másnaposan kelt, rohant hogy elérje a vonatot, de törölték. Élőben közvetít a hányattatott útjáról hazafelé.

- Élőben közvetít? Romantikusan hangzik.

Macy a szemeit forgatta és nem tudta levakarni a mosolyát - Nem is.

- Ó, kérlek. Meddig akarod még tagadni, hogy bír téged? Egy fiú nem erőlködne, hogy egy nap többször írjon egy lánynak, hacsak nem nincs belé esve.

- Ugyan - rázta Macy a fejét. - Láttad múlt hétvégén a Hub Pubban. Amikor kiszúrta Chloe-t, egyből olyan... rigid lett. Még nem tette túl magát rajta, és én nem akarok olyannal lenni, aki még mindig valaki mást szeret.

Arra gondoltam, hogy mit mondott Zayn - hogy Liam nem akar újabb komoly kapcsolatot és csak kalandot keres. Macy tipikusan nem az a lány, aki ilyenbe belemegy, és ez jól is van így. Viszont én nem egészen voltam meggyőződve Zayn igazáról. Talán csak szüksége volt valakire, akivel eltud beszélgetni. Valakire, aki segít neki tisztán látni.

- Nos, talán pont kapóra jön neki ez a Karácsonyi szünet, hogy helyre tegye magában a dolgokat - mondtam és a táskámért nyúltam közben. - Egy-két hát távol Chloetól jót tesz neki. Aztán pedig élhettek boldogan, amíg meg nem haltok.

- Nem tudom, Fitz.

Vállat vontam és egy vakító mosolyt villantottam felé.

- Majd meglátjuk - mondtam, majd kivonultam a raktárból.

*

A lakás sötét volt, amikor hazaérkeztem. Az ajtótól a konyhapultig tapogatóztam, letettem a táskám és a kulcsot, majd felnyomtam a lámpát. Elsőre azt hittem, hogy Harry már le is lépett a csoporttársaival, de amikor a folyosón is fényt gyújtottam és a szobámba tartottam, láttam, hogy ugyan abban a pozícióban a hasán fekszik, ahogy ott hagytam.

Rejtélyes.

Bedobáltam a cuccaim a szobámba, és levettem a kabátom. Az egyen-pólómat egy kapucnis pulcsira cseréltem, közben pedig azon járt az eszem, hogy vajon jól van-e. Néhány perccel azelőtt ért haza, mielőtt én munkába indultam és rögtön kifeküdt. De az már órákkal korábban történt, és azt mondta, hogy tervei vannak az estére.

Ráadásul, úgy festett, hogy azóta egy árva izmát sem mozdította. Akár meg is halhatott vagy valami. A Retalin, koffein és alvás hiány talán végzetes kombináció?

Már a gondolat is megrémített, úgyhogy berontottam a szobájába és felkapcsoltam a villanyt remélve, hogy arra felébred. De nem így történt.

- Harry?

Semmi.

- Harry? - ismételtem most már hangosabban.

Még egy kis halvány reakció sem jött tőle. Mindkét karja a párna alatt volt, arca pedig a párnába lapult. Ajkai kissé elnyíltak és amikor átszeltem a szobát, megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy legalább lélegzik.

Lehajoltam és megérintettem a karját. Mivel ez sem működött, így megfogtam az egyik vállát és gyengéden megráztam, erre legalább már egy kicsit reagált, bár éppen csak egy élesebb levegővételt sikerült kicsikarnom belőle.

- Harry? - szólítottam, és megszorongattam egy kicsit a vállát. - Harry nyisd ki a szemed.

Sóhajtott, majd egyidőben becsukta a száját és lassan pislogni kezdett. Lassan sikerült csak rám fókuszálni.

- Hé - mondtam. A hangom alig volt több suttogásnál.

Ajkai egy halvány kis félmosolyra húzódtak - Hé - ismételte utánam reszelősen.

- Jól vagy?

Harry bólintott, szemei lassan hozzászoktak a fényhez. Felemelte a fejét a párnáról, én pedig kuncogni kezdtem, mert a huzat egyik varrása igen mély nyomot hagyott az arcán keresztbe.

- Mennyi az idő? - kérdezte a szemét dörzsölgetve.

- Majdnem kilenc - válaszoltam. - Dél óta alszol. Már kezdtem aggódni, hogy kipurcantál.

Harry feltápászkodott, és az ágy szélén ült. Úgy tűnt ahhoz is minden erejére szükség van, hogy meg tudjon ott ülni. Csak pislogott még ott nagyokat, amikor a csendben egyszercsak megkordult a gyomra.

Magamban kuncogtam - Hoztam neked szendvicset haza, mindjárt hozom.

Mikor visszatértem a szobájába a becsomagolt szendviccsel a kezemben még mindig ugyan úgy volt ott, de legalább már nem úgy nézett ki, mint aki mindjárt leborul. Kinyújtotta a kezét és elfogadta az ételt.

- Köszi - motyogta. - És kössz, hogy felébresztettél. Valószínűleg be kellett volna állítanom az ébresztót... de nem gondoltam, hogy így kifekszek.

Vállat vontam - Semmiség. Nos, mostmár hogy meggyőződtem róla, hogy még élsz, letelepszek a szobámban írni azt a vackot. És valójában ezzel azt akarom mondani, hogy Jóbarátokat fogok nézni a laptopomon fülhallgatóval, úgyhogy... csak próbálj ne túl hangos lenni, amikor hazahozod az egyik hölgy barátodat.

Magamra erőltettem egy mosolyt, majd sarkon fordultam. Már majdnem ajtón kívül voltam, amikor Harry utánam szólt - Fitz!

A kezem pont az ajtókerethez ért. Hátra néztem a vállam fölött Harryre, aki éppen az ételt csomagolta kifelé. - Igen?

Felnézett és vállat vont - Nem akarsz... mondjuk megnézni egy filmet... vagy valami?

Zavarodottan kérdeztem - Veled?

Egy fiús mosoly terült el az arcán, mintha csak egyértelmű lenne - Nos, ja.

Megfordultam és nekidőltem az ajtófélfának. - És mi lesz a nagy terveiddel ma estére? Bulizni, csajozni és megtörni a majdnem kéthónapos cölibátusodat?

Harry még mindig vigyorogva rázta meg a fejét - Igen. Hát, nem tudom. Már nem igazán akarok menni.

Hezitáltam, néztem amint beleharap a szendvicsbe, majd várakozóan felém fordul. Valószínűleg csak fáradt volt, ez minden.

- Hát... nézek veled filmet - mondtam - de nem szexelek veled.

16. fejezet / 2.

El kell ismernem, hogy remek ötlet volt Harrytől elhozni a whiskey-t. Képes volt leinni magát és mégis elhitetni Niallel, hogy csak a forgatás miatti izgatottság kisördöge bújt bele. A stáb többi tagja nem vette be, de Niall a felhők fölött járt... az igazat megvallva, már jó ideje. Az első jelenetek könnyűek voltak, hosszasan kellett kifelé bámulnom az ablakon vagy Harrynek kellett együtt lógni néhány másik sráccal, akik a barátait játszották. Volt egy olyan jelenet is, amiben sétáltam a járdán kinn a fagyos időben, majd Harry leugrott elém egy fáról, s ezt körülbelül hússzor kellett újra vennünk mire végül Niall elégedett lett. Eddigre Harry ivott még néhány kortyot a flaskából és nehezére esett a lábára érkezni. Mi ketten ezt baromi viccesnek találtuk, Niall már nem annyira.

Niall filmje egy modern szerelmes sztorinak készült, és azt akarta vele visszaadni, hogy mindegy ki vagy és mit csinálsz, a fontos amit érzel. Egy nagyon aranyos történetnek ígérkezett, és ahogy egymás után én is megismertem a jeleneteket, egyre nehezebb volt elhinnem, hogy ez annak a tapintatlan, humorzsák és gyakran kellemetlen Niallnek az agyszüleménye, akit én is ismerek. Igazán meglepett.

És Harry is, hogy őszinte legyek. Meglepett, hogy milyen könnyű volt vele viccelődni, ez nem olyan volt, amit az utóbbi hónapban sűrűn csináltunk volna. Alapból én voltam, aki kitalált dolgokat, Harry pedig kelletlenül ugyan, de követett, s a végére mindketten nyakig sárosak voltunk, majd sokszor úgy tűnt, kettőnk közül mégis ő a nagyobb csibész. Például valahányszor Niall ránk szólt, hogy 'érezzük a kémiát" vagy "gyulladjon ki a tűzijáték" vagy hogy "győzzük meg a köztünk feszülő elektromosságról", Harry úgy csinált, mintha bemosna neki egyet. Vagy megfolytja. Vagy egy körbe-forgó-pörgő rúgással kicsinálja.

A végeredmény pedig sokszor az lett, hogy Niall nem kis bosszúságára elterült a földön.

Egyszer még az is kicsúszott Harry száján, hogy: "De Fitz iránt nem érzem, amit te irántad!" és megragadta Niall vállait. Mielőtt Niall bármit is reagálhatott volna, Harry a tenyerét a szájára tapasztotta és megcsókolta, persze így csak a saját kézfejét, de így is rettentően szórakoztatónak találtam. És a stáb is, viszont Niall már annyira nem.

Ha létezik bármi, amit Niall komolyan vesz, az a filmművészet. És mi folyamatosan a türelmét próbálgattuk.

Tudtuk, amikor eljött a szerelmeskedős rész ideje. Addigra már újra a kampuszon voltunk, Liam HÖK irodájában. (Valójában Liam az Istenért sem adta volna oda a kulcsot, mert szerinte ilyen piszkos kis jeleneteknek nem kellene az irodájában játszódni, de Niall olyan elszánt volt, hogy beszélt a másik sráccal, aki szintén abban az irodában dolgozik és meggyőzte, hogy aznap ne dolgozzon bent. Végül pedig mégis megszerezte Liamtől a kulcsot és megígérte, hogy fertőtleníti a helyet utána.)

Az elképzelés az volt, hogy Harry felemel és felültet az íróasztalra, majd szenvedélyesen lecsap az ajkaimra. El kellett néhányszor próbálni, hogy kidolgozzuk a folyamatot, pláne hogy az asztal tele volt kacatokkal. Harry többször is tanúbizonyságot tett róla, hogy túlzottan be van csípve ahhoz, hogy pontosan hajtsa végre a feladatot.

Amikor eljött az ideje, hogy forogjon a kamera is közben - pontosabban három, mindkét oldalon plusz még mögöttünk is egy, hogy tutira kiöljék még azt a kis meghittséget is a helyzetből, amit eredetileg véletlenül még éreztünk - Harrynek négyszeri próbálkozásába került, mire végre sikerült úgy felültetnie, hogy ne szisszenjek fel fájdalmamban, mert belém állt egy toll, vagy túl pozícionálva egészen a falig hajított. Niallt eddigre már az agybaj készült ledönteni a lábáról, ráadásul mindegyik próbálkozás után újra kellett rendeznie a kacatokat az asztalon és még mindig voltak jelenetek, amiket fel kellett venni.

Az első sikeres próbálkozás után Niall bátorított minket, hogy folytassuk, majd felkiáltott. - Vágás! Ne már, az egész ratyi. Mi a franc volt ez?

A kezei még mindig a combomat markolták, az enyémek pedig a nyaka köré voltak fonva, Harry így fordította hátra a fejét és a homlokát ráncolva nézett hátra Niallre - Uh, úgy gondoltam, hogy egy csók.

- Te úgy gondoltad az egy... vazzeg, láttalak már jobban is csókolni őt!

A szemeim elkerekedtek, néztem ahogy Harry kínosan elvigyorodik. Feltétlenül szükséges volt ezt Niallnek az egész stáb előtt emlegetnie?

- Mi volt a bajod vele? - kérdezte Harry.

- Először is Fitz, úgy szorítod a szemed, mintha éppen hányni készülnél - kezdte Niall rám mutatva. - És te, hezitáltál mielőtt belekezdtél! Ez nem arról szól, hogy gondolkoznod kell, ezt neked akarni kell, haver. Keményen. Szenvedélyesen. Kétségbeesetten. Szedd összemagad. Tűzijáték. Tűzijáték!

- Tűzijáték - gúnyolta Harry a fejét ingatva, közben pedig elengedte a lábam és hátrált egy kicsit, hogy leugorhassak. Elröhögtem magam, és felmerült bennem, hogy vajon úgy mennyire lenne kínos, ha egyikőnk vagy mindkettőnk eközben józan lenne.

Következőleg, amikor Harrynek sikerült rendesen feltenni az asztalra, már egészen ott tartottunk, hogy elnyíltak az ajkaink. De aztán ahogy a nyelve megcsiklandozta a szám szélét, belemarkoltam a hajába és meghúzva azt megállítottam és mindketten kacagásban törtünk ki.

- Szórakoztok velem? - dühöngött Niall, és egy ér félelmetesen dagadt ki a nyakán. Ezt még sosem láttam korábban. - Szerencsétlenek. Mi a pokol? Azt ígértétek, hogy megtudjátok csinálni!

- Megtudjuk! - vágtam közbe, de elröhögtem magam, mert Harry a fejét ingatta.

- Tudjátok, hogy milyen régóta készülök erre? - kérdezte Niall és a grimaszolástól keletkezett ráncai egyre mélyebbek lettek. - Tudjátok, hogy mennyi munka van benne? Hogy hány ember dolgozott rajta? Ti csak két kis fogaskerék vagytok a szerkezetben, de ha nem csináljátok rendesen, akkor leáll a gépezet. Ha nektek nem megy, akkor újra kell kezdenem a munkát és egy másik nap újra forgatni!

- Nem, haver! - erősködött Harry. A nevetése abbamaradt, de még mindig vigyorgott. Felemelte a tenyerét Niall felé és megrázta a fejét - Meg tudjuk csinálni. Meg tudjuk.

Bűnösnek éreztem magam - komolyan. Én könyörögtem Niallnek, hogy velem forgasson, és Zaynnel, de az mellékes. Nem volt szép, hogy amikor a dolgok nem az én kedvemre alakultak, akkor csak egyszerűen leittam magam a forgatásra. Harry sem volt jobb, és láttam a szemében, hogy ezzel ő is tisztában van. Mély levegőt vettem, s elhatároztam, hogy ezúttal komoly leszek. Harry sóhajtott és egyetértően bólintott.

De az emelés közepénél már tudtam, hogy küzd, ne nevesse el magát. Az ajkai kunkorodtak, és bár próbálta magát tartani, nem sikerült a jelenet végéig. Abban a pillanatban, ahogy letett az asztalra, megragadta a combom és kicsit maga felé húzott, ezzel nyerve egy plusz pillanatot, hogy összeszedje magát. Abban a lélegzetvételnyi pillanatban összeakadt a tekintetünk. Először csak kissé reszketősen fújta ki a levegőt, de azután lehajtotta a fejét, a homlokát az enyémnek nyomta, majd csendesen kuncogott magának.

- Vágás - mondta Niall a háttérben. - Baszd meg, Harry!

- Sajnálom - motyogta, de a hang nem nagyon jött ki a torkán. Elengedtem a nyakát, s ő is lazított a szorításán, de a homloka még mindig az enyémnek volt nyomva. - Nem tudok leállni - suttogta, s szemei a kontrollálatlan nevetéstől csillogtak. - Totál benyomtam.

Elmosolyodtam és megsimítottam a fejét - Csak koncentrálnod kell - mondtam csendesen. A haját tekergettem - mint amikor középiskolás korodban hazamentél egy buliból és a szüleid még mindig ébren voltak, úgyhogy egyenesen kellett menned és válaszolni minden kérdésükre, úgy hogy ne látsszon rajtad, hogy amúgy teljesen szét vagy esve.

Még mindig magában kacarászva, Harry felegyenesedett és teljesen természetesen jegyezte meg. - Soha nem kellett azt csinálnom. Apám mindig odavolt valahol a nagyvilágban.

Tudtam, hogy túloz - Nem mindig.

- Soha senki nem várt haza ébren.

Harry még mindig mosolygott, de úgy látszott, hogy kontroll alatt tudja tartani nevetését, úgyhogy arrébb lépve hagyta hogy leugorjak, megköszörülte a torkát és még egyszer elnézést kért Nialltől. Megigazítottam a pólóm és újra pozícióba vágtam magam.

Végig néztem, ahogy Harry megrázva magát igyekszik észhez térni, majd engedi, hogy a fodrász lány megigazítsa a haját, végül visszafordult hozzám és egy tipikusan Harrys mosolyt villantott: önelégült és magabiztos, ugyanakkor kedves is.

Nem tudom, hogy miért pont ebben a pillanatban vágott ez homlokon, de rájöttem, hogy kezdem kapisgálni, hogy Macy miért isteníti őt annyira. Nem volt túl sok közös bennük, de valami volt Harryben, ami általánosságban megfog bárkit. Jó vagy rossz, szégyellős vagy magabiztos, könyvmoly vagy partycica, bármilyen lány találhatott és talált is valamit, amit bírt Harryben. Talán a csillogó és nagyon kifejező zöld szemei, vagy a gödröcskét, esetleg az ahogyan a mosolya néha egészen fültől fülig ért és azzal együtt a szeme is mosolygott. A hangjának volt egy gazdag, rezgős tónusa, és a kezei tudták, hogyan tartsanak egy lányt olyan magabiztosan - határozottan, de mégis gyengéden. Vagy valami sokkal mélyebben húzódó dolog volt a háttérben, mint hogy olyan gyakran húzza fel magát, és hogy úgy túr a hajába, mintha mind egy szálig ki akarná tépni. Vagy talán, hogy amikor rád mosolygott, úgy érezted, hogy valahogyan összekapcsolódtatok közben.

Igen, már értettem, hogy Macy miért akarta őt annyira megismerni. Harry egy jó ember. És egy önző dög voltam, amikor úgy gondoltam túl jó lennék hozzá. Csak Zaynnel voltam megverve. Harry nem érdemelte meg, hogy belerángassam az idióta kis játékaimba.

- Most nem basszuk el, ígérem - jelentette be Harry, s hüvelykujját felmutatta a stábnak, majd rám nézett egy jóváhagyó bólintásra várva.

Nagy levegőt vettem, majd rábólintottam. - Rendben.

Niall elkiáltotta magát - Felvétel - és kezdtünk. Ez alkalommal nem volt olyan nehéz. Kicsit kínos volt a kamera előtt, mint eddig is, de már nem éreztem akkora késztetést a nevetésre. Mikor a szemembe nézett, tudtam hogy már Harry is összeszedte magát.

Az ujjait finoman a combomba mélyesztette, puha haja a homlokom csiklandozta. A lábaimat köré fontam, s abban a pillanatban találkoztak az ajkaink. Sarkamat a combjának támasztottam, nyelvén whiskey-t ízleltem. Ismerős helyzet, minden alkalommal, amikor ténylegesen csókolóztunk, részeg volt. Titkon azt kívántam, bárcsak ne lenne, csak egyszer tudnám, hogy milyen lehet a csókja rendesen, józanon. Hogy hogyan csókolt egy lányt, mikor a saját maga ura volt és nem az alkohol irányította.

Utáltam magam ezekért a gondolatokért.

Karjaim a nyaka köré voltak zárva, ujjaim pedig a hajában turkáltak. Az ő ujjainak érintése a combomon pedig már fájdalmasan jól estek. Elindult velük felfelé az oldalamon, alácsúsztatta a hajamnak, majd a tarkóm kezdte simogatni. Bizsergő nyomokat hagyott végig a bőrömön.

És aztán éreztem, hogy jön. Nem tehettem ellene. Azt gondoltam talán elhessegethetem, ha minden energiámat Harryre fordítom, de egyre erősebb lett a késztetés.

Majd már késő volt.

Megtörtem a csókunkat és abban a pillanatban hapciztam egyet, egyenesen Harry képébe. Ajkai duzzadtak és kipirultak, Harry lefagyott, s a hirtelen történésre szorítva hunyta le szemét.

- Vágás - mondta mielőtt Niall meg bírt volna szólalni. Olyan fejet vághattam, mintha eltörtem volna egy tányért vagy kikotyogtam volna valakinek a titkát, közben pedig a stáb hisztérikus röhögésben tört ki.

Fantörpikus.

Harry hátrált, s a kézfejével törölgette az arcát. Bosszúsan ingatta a fejét, s halkan motyogott, csak én hallottam - Minden egyes alkalommal. - Azután hangosan szólt a többiekhez - Van itt a sok lom közt papír zsepkendő is?

*

Amikor befejeztük a forgatást és elindultunk hazafelé, már elmúlt vacsora idő és a hold is fent volt.

- Hát, ez a nap elég kínosra sikerült - elmélkedett Harry.

- A whiskey ellenére is - tettem hozzá.

- Ja - értett egyet. - Nem tudom eldönteni, hogy inkább távolíttassam el a nevemet is a stáblistáról, vagy követeljek részesedést, ha jól sül el a dolog.

Kacagtam - Egyébként vicces volt.

- Aha - bámulta Harry a földet, ahogy sétáltunk az út szélén. - Sajnálom, hogy Zayn nem tudta elvállalni.

Vállat vontam és sóhajtottam - Nem gáz. - Zayn nevének említése visszarepített Liam HÖK irodájába, a pillanatba, mielőtt én totál égőn elhapciztam magam a jelenet közepén, s újra átéltem Harry gyengédségét. Mielőtt kétszer meggondolhattam volna, kitört belőlem - Sajnálom.

- Mit?

- Sok mindent. Úgy értem, kétszer kellett megjelennem az apukád előtt, de én belerángattalak az ál-pasi szerepbe egy csomószor. Tudom, hogy ez így nem igazságos, pláne ha belevesszük, hogy mennyi stresszen mentél keresztül amúgyis az elmúlt hónapban és tudom, hogy jobb elfoglaltságot is találtál volna, mondjuk más lányokkal, akik meg is adták volna neked, amit akarsz.

- Fitz...

- Ne, én csak... azt akarom, hogy tudd, sajnálom, hogy kihasználtalak.

Sóhajtott. Majd csendesen mondta - Semmi gáz.

Felé fordítottam a fejem és hitetlenül kérdeztem - Komolyan?

- Aha. Én egyeztem bele, nem igaz? És annyira nem is volt borzalmas.

- Ha te mondod - válaszoltam erőltetetten mosolyogva. Zsebre dugtam a kezem, és hozzátettem - De tudom, hogy szeretnél a saját magad ura lenni, meg van a saját életed - és rád is fér, annyi munka után, amit ebben a szemeszterben véghez vittél. Szórakoznod kellene... és légy egy kicsit könnyűvérű.

Most Harryn volt a sor, hogy nevessen. - Köszi, úgy lesz.

A szemöldököm ráncoltam. Nem számítottam ilyen egyenes válaszra. - Igazán?

Néhányunknak Szombaton lesz az utolsó vizsgája, úgy tervezzük, hogy utána kimegyünk az RFX-be, megünnepelni a vizsgaidőszak végét. Az egész félév elég nagy szívás volt az üzleti szakágon, úgyhogy... asszem eléggé nagy ereszd el a hajam lesz.

- Ó - csak ennyit tudtam mondani.

- Ja. De ne aggódj, tudom, hogy neked még vannak beadandóid, amin dolgoznod kell, úgyhogy majd párnákat gyömöszölök a fejtámla mögé, úgyhogy nem fogod hallani a dübögést.

A torkom kiszáradt. Talán a hideg levegő, vagy csak nem tudtam mit kezdeni azzal amit mondott. A gondolat, hogy Harry hazahoz valami lányt és kidöngeti belőle még a lelket is, váratlan módon elég rosszul érintett, annak ellenére, hogy ő volt Harry Styles és Harry Styles ezt szokta csinálni.

- Ó - ismételtem ez alkalommal kissé lágyabban. - Köszi.

- Ugyan. A következő reggel pedig valószínűleg olyan önkívületi állapotban leszek, hogy palacsintát fogok sütni mindannyiunknak mielőtt a vonathoz megyek.

Mindannyiunknak. Én, Harry, és a lány - bárki is legyen az.

Mint a Három Muskétás, vagy Alvin és a mókusok, bárhogy is, ez egy olyan trió volt, aminek én nem akartam a részese lenni.

16. fejezet / 1.

- Direkt csináltad - mondtam, s közben Niallre mutattam.

- Mit? Rávettem Zaynt, hogy mondja le a forgatást ezzel veszélybe sodorva az egész projektemet? - frimaszolt és olyan lemondóan rázta a fejét, mintha csalódott lenne bennem amiért egyáltalán ilyet feltételeztem.

Az igazat megvallva nem is kellett volna rá fognom, ez még Nialltől is erős lett volna. Úgyhogy szépítettem - Na jó, talán nem, de direkt hívtad Harryt.

- Persze, hisz ő volt a beugró.

- A beugró? Nincsenek is beugrók!

- Dehogynem - mondta Niall és a fejemet simogatta, mint egy kiskutyának szokták - Egy rendezőnek mindig vannak szükségmegoldásai.

- Igen, akkor ki volt az én beugróm? - tettem fel a keresztkérdést.

- Az a csibe akivel a tónál szívtam múlthéten. Igazán szép. Kicsit nehéz jellem, de hát ez van.

Erre tarkón vágtam.

- Hé - kiáltott és próbálta a karjaival védeni magát egy esetleges újabb támadástól.

- Tudod, hogy ez mit jelentett nekem! - szűrtem összeszorított fogaim közt, s szinte fájdalmas volt visszatartanom, hogy ne ordítsak. Közel álltam hozzá, hogy jelenetet rendezzek, de semmi szükség nem volt rá, hogy Niall filmes csapatának többi tagja is tudjon az én furcsa megszállottságomról. Hasba könyököltem Niallt, mert ott éppen védtelen volt és míg ő próbált észheztérni a sokkból, én folytattam - Tudod, hogy hogyan kellett volna történnie és te tönkretetted!

- Nem az én hibám! - tiltakozott, bár a hangja inkább fájdalmas nyögések sorozata volt, közben pedig a hasát szorongatta.

- És ráadásul a létező legrosszabb embert választottad! - hisztiztem, ő pedig lassan kiegyenesítette újra a felsőtestét. - A lakótársammal Niall? Komolyan? Kérlek mondd, hogy egy egészen új tervvel álltál elő a filmedhez, mert nem fogok csókolózni vele, ismétlem: nem!

- Ugyan Fitz, csináltunk mi már annál sokkal rosszabbat is.

Harry hangja lágyan csengett a hátam mögül. Bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy vigyorog. Egy nehéz sóhajjal felé fordultam, ő pedig egy jelentőségteljes félmosolyt eresztett meg felém.

- Befognád? - kértem eléggé csúnyán.

- Természetesen - válaszolt. - Elvégre ez egy néma film.

Bosszankodva forgattam a szemem - Te tudtál erről? Hmm? Niall már hetekkel ezelőtt megkért és csak röhögtetek rajtam valahányszor csak megemlítettem, hogy milyen izgatott vagyok a Zaynnel való munka miatt?

- Mm... nem igazán - mondta Harry, s zöld szemei szinte gúnyolódtak rajtam. - Talán le fog taglózni, de valójában sokkal jobb dolgom is lett volna, mint veled smárolni egy kamera előtt.

- Akkor miért vagy itt?

- Mert Niall sírva könyörgött nekem ma reggel a telefonban.

- Aljas rágalom - vágott közbe Niall. - Nem sírtam, csak tisztázzuk.

Harry fenyegetőn pillantott rá.

- Mi van? - kérdeztem, magyarázatot várva a sejtelmes kis összenézésükre. - Miért mentél bele? Miért vesztegetnél el egy gyönyörű tanulással is tölthető napot?

- Niall a barátom - mondta Harry és a szemeit forgatta közben. - Bármit megtennék érte.

- Ez se igaz - szólt közbe megint Niall.

- Oké - mondta Harry bosszúsan, s tenyerét az arcára helyezve arrébb tolta őt. - Mert egy görény. Ez az igazság.

- Niall - úgy gondoltam Harry faggatása helyett jobban járok, ha egyenesen a forrásszemélyből húzom ki. - Miért akarta ezt Harry?

- Mert azt mondtam neki, hogy én... - kezdte Niall. A tekintete a vállam fölött Harryre szegeződött, majd felhúzott szemöldökkel inkább másképp folytatta - Miért gondolod, hogy egyáltalán akarta?

- Niall! - morogtam egyik kezemmel felé nyúlva. Azon voltam, hogy megragadjam a pólója gallérját és a lelket is kirázzam belőle, de ahogy megfogtam elfintorodott és gerinctelen féreg módjára /Harryvel szemben/ már tálalta is a tényeket.

- Tudok neki szerezni még Retalint - mondta behúzva a vállait. - Ezért.

Mikor hirtelen Harry felé fordultam, ő csukott szemmel az orrnyergét masszírozta idegesen. - Idióta egy barom vagy - mondta Niallnek. - Komolyan. Az egyetlen amit kértem, hogy ne mondjuk el Fitznek. Nem vagyok itt egy kibaszott fél perce és te máris megtetted.

- A te kifogásaid hihetetlenek voltak - mondta Niall gyerekesen. - Fitz soha nem vette volna be.

Ez mégjobban bosszantotta Harryt - De igenis elhitte, amíg te... Nem. Tudod mit? Rendben. Ami megtörtént, megtörtént. Csak csináljuk végig a mai napot.

Megindult, hogy elsétál, de elkaptam a csuklóját mielőtt megmenekülhetett volna - Mégtöbb Retalin? Igazán Harry? Azok után is, hogy mi történt a tegnapi vizsgádon?

- Nem a te dolgod - mondta és visszarántotta a karját.

- Ne legyél már ilyen hülye.

- De az vagyok - válaszolt. Megnyalta az ajkát és a tekintete is szigorúbb lett - Te vagy az aki eltervezte, hogy egy egész kapcsolatot egy egynapos némafilm forgatásra alapoz, és ráadásul a srác már amúgyis kapcsolatban van, de én vagyok a hülye, amiért próbálok a jegyeimen javítani és valami tényleg értelmeset csinálni?

Válaszra nyitottam a szám, de a szavak a torkomban akadtak. Nem tudom, hogy ahogyan mondta, egy mosoly vagy viccelődős hangsúly nélkül, vagy hogy egyáltalán kimondta, de tagadhatatlanul fájt. Hogy miért, azt nem tudtam, mert az nem volt titok, hogy Harry bolondnak tart a Zaynért való megszállottságom miatt. Végig így volt, de soha nem mondta ki ezt hangosan. Vagy legalábbis nem így.

Soha nem beszéltünk egymás szerelmiéletéről, mint ahogy nem beszéltünk egymás tanulmányi ügyeiről sem. Ez a kettő tabu volt, de valahogy már mégsem volt az.

Könnyek gyűltek a szemembe, tudtam, hogy ez nevetséges, de nem tehettem róla. Hónapokig fantáziáltam róla, hogy milyen remek lesz ez a nap, majd percek alatt dőlt romba minden ott az orrom előtt. Én szoktam az első lenni, aki belátom, ha egy tervem nem működik, de ebben annyira bíztam. Ezek a szavak Harry szájából hallva pedig a habot adták a torta tetejére, vagy hogy pontosabbak legyünk a könnyeket az én érzelmeim örvényéhez.

Tudva, hogy nem tudnék rendesen válaszolni, csak sarkon fordultam, elhúztam egy teljesen elszörnyedt Niall mellett és visszavágtattam az én "öltözőmbe", ami egy fehér kisbusz hátulja volt. Bemásztam és lehuppantam. Ráztam a fejem és a könnyeimet törölgettem, próbáltam abbahagyni a sírást.

Nem lehettem ott több, mint egy perce, amikor feltűnt Harry, odaült az ajtóba és nagyot nyelt. Az én oldalsó szemszögemből is láttam, hogy óvatos pillantásokat vet irányomba.

- Sajnálom - motyogta. - Tudod, hogy nem úgy gondoltam.

- De igenis úgy gondoltad - ráncoltam a homlokom. - De nem én nem ezért... - kellett egy sóhajtásnyi idő. - Csak nem így képzeltem ezt a napot.

- Tudom - bámulta a kezeit. - És nem is akartam tönkre tenni. Csak pénteken és szombaton is vizsgázok. Futok kifelé az időből. A jegyeimnek javulnia kell és nem tudom, hogy hogyan csináljam, hacsak nem... egyébként, Niall elég meggyőző volt.

- Ebben biztos vagyok - mondtam, és a bosszússágom Niall felé újra erőre kapott. Az orrom alatt motyogva hozzátettem - Seggfej.

- Egyet értek - jelentette ki Harry és felnézett. - Totál seggfej. És ezért vettem meg ezt.

Ördögi mosollyal húzott elő egy flaskát a kabátjából. A szemem kidülledt és közelebb hajoltam, mintha nem látnék jól. Mikor már egészen biztos voltam benne, hogy az egy laposüveg, az ajkaim ót formáztak.

- Azt hiszem egy ilyen napon ennek nagy hasznát vehetjük - mondta halk kucogással. Beszállt ő is az autóba és közelebb jött hozzám. Lecsavarta a kupakot és átnyújtotta nekem az üveget, az első húzáshoz.

Elég nagy felelőtlenség volt, ezzel tisztában is voltam - főleg Harry számára, aki agyon hajtotta magát, kialvatlan volt és ráadásul egy ideje már koffeinen és adrenalin növelő drogon élt.

De valahol az én szememben az alkohol mindig is egy jó megoldásnak tűnt.

- Mi ez?

- A maradék whiskey - válaszolta vigyorogva.

Bólintottam, s szememben elismerés csillogott - Ez nagyon nem rád vall - jegyeztem meg mielőtt egy nagyot kortyoltam. Sóhajtottam és összeszorítottam a szemem, ahogy az erős likőr végig égetett egy csíkot a torkomon.

Tudom - mondta Harry, megszédülve a saját vétségétől. - De a legjobbtól tanultam.

Odaadtam neki az itatlt. Hátrahajtotta a fejét egy kortyhoz. Attól pedig kikerekedtek a szemei és megfeszítette állkapcsát, ahogy lefelé tartott.

- Minden rendben mostmár? - hallottuk Niall hangját, majd egy pillanattal később bedugta a fejét. - Mindenki lenyugodott egy kicsit?

Harry odaszorította a hasához a flaskát és a válla fölött hátranézett Niallre, hogy válaszoljon - Ahan.

- Megvagyunk - erősítettem meg. - Egyébként meg foglak ölni Niall Horan.

- Én is - értett egyet Harry.

Mintha csak előre gyakoroltuk volna, szinkronban mondtuk: - Lassan és fájdalmasan.

Ahelyett, hogy félelmet keltettünk volna benne, inkább izgatott lett. - Ez az - mondta és ránk mutatott. - Ez a kémia, amiről mindig beszélek. Harry, amúgy vár a fodrász és sminkes. Gyorsan, még mielőtt elvesztitek ezt a csillogást!

Harry visszafordult hozzám, ahogy Niall távozott. - Erre te vigyázol - adta ide a kincsünket. - És ne idd meg mindet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy még nekem is szükségem lesz rá.

- Mi? Mégis hol rejtsem el? - kérdeztem kissé dühösen, de suttogva.

Harry körbefuttatta a szemét, de nem talált semmi használhatót. - Rejtsd el a fodraid közt - javasolta, s közben már le is tette mellém, valahogy becsúsztatva a szoknyám anyagának hullámai közé.

Kacagtam az egész őrültségen. Niall soha nem beszélne velünk többet, ha rájönne és ez valamiért számomra is és Harrynek is eszméletlenül viccesnek tünt. Együtt a kocsi hátuljában csak nevettünk, amíg Niall újra nem hívta Harryt. És még azután is, hogy ő már távozott, nem tudtam visszatartni a halk kacagásom.