16. fejezet / 2.

El kell ismernem, hogy remek ötlet volt Harrytől elhozni a whiskey-t. Képes volt leinni magát és mégis elhitetni Niallel, hogy csak a forgatás miatti izgatottság kisördöge bújt bele. A stáb többi tagja nem vette be, de Niall a felhők fölött járt... az igazat megvallva, már jó ideje. Az első jelenetek könnyűek voltak, hosszasan kellett kifelé bámulnom az ablakon vagy Harrynek kellett együtt lógni néhány másik sráccal, akik a barátait játszották. Volt egy olyan jelenet is, amiben sétáltam a járdán kinn a fagyos időben, majd Harry leugrott elém egy fáról, s ezt körülbelül hússzor kellett újra vennünk mire végül Niall elégedett lett. Eddigre Harry ivott még néhány kortyot a flaskából és nehezére esett a lábára érkezni. Mi ketten ezt baromi viccesnek találtuk, Niall már nem annyira.

Niall filmje egy modern szerelmes sztorinak készült, és azt akarta vele visszaadni, hogy mindegy ki vagy és mit csinálsz, a fontos amit érzel. Egy nagyon aranyos történetnek ígérkezett, és ahogy egymás után én is megismertem a jeleneteket, egyre nehezebb volt elhinnem, hogy ez annak a tapintatlan, humorzsák és gyakran kellemetlen Niallnek az agyszüleménye, akit én is ismerek. Igazán meglepett.

És Harry is, hogy őszinte legyek. Meglepett, hogy milyen könnyű volt vele viccelődni, ez nem olyan volt, amit az utóbbi hónapban sűrűn csináltunk volna. Alapból én voltam, aki kitalált dolgokat, Harry pedig kelletlenül ugyan, de követett, s a végére mindketten nyakig sárosak voltunk, majd sokszor úgy tűnt, kettőnk közül mégis ő a nagyobb csibész. Például valahányszor Niall ránk szólt, hogy 'érezzük a kémiát" vagy "gyulladjon ki a tűzijáték" vagy hogy "győzzük meg a köztünk feszülő elektromosságról", Harry úgy csinált, mintha bemosna neki egyet. Vagy megfolytja. Vagy egy körbe-forgó-pörgő rúgással kicsinálja.

A végeredmény pedig sokszor az lett, hogy Niall nem kis bosszúságára elterült a földön.

Egyszer még az is kicsúszott Harry száján, hogy: "De Fitz iránt nem érzem, amit te irántad!" és megragadta Niall vállait. Mielőtt Niall bármit is reagálhatott volna, Harry a tenyerét a szájára tapasztotta és megcsókolta, persze így csak a saját kézfejét, de így is rettentően szórakoztatónak találtam. És a stáb is, viszont Niall már annyira nem.

Ha létezik bármi, amit Niall komolyan vesz, az a filmművészet. És mi folyamatosan a türelmét próbálgattuk.

Tudtuk, amikor eljött a szerelmeskedős rész ideje. Addigra már újra a kampuszon voltunk, Liam HÖK irodájában. (Valójában Liam az Istenért sem adta volna oda a kulcsot, mert szerinte ilyen piszkos kis jeleneteknek nem kellene az irodájában játszódni, de Niall olyan elszánt volt, hogy beszélt a másik sráccal, aki szintén abban az irodában dolgozik és meggyőzte, hogy aznap ne dolgozzon bent. Végül pedig mégis megszerezte Liamtől a kulcsot és megígérte, hogy fertőtleníti a helyet utána.)

Az elképzelés az volt, hogy Harry felemel és felültet az íróasztalra, majd szenvedélyesen lecsap az ajkaimra. El kellett néhányszor próbálni, hogy kidolgozzuk a folyamatot, pláne hogy az asztal tele volt kacatokkal. Harry többször is tanúbizonyságot tett róla, hogy túlzottan be van csípve ahhoz, hogy pontosan hajtsa végre a feladatot.

Amikor eljött az ideje, hogy forogjon a kamera is közben - pontosabban három, mindkét oldalon plusz még mögöttünk is egy, hogy tutira kiöljék még azt a kis meghittséget is a helyzetből, amit eredetileg véletlenül még éreztünk - Harrynek négyszeri próbálkozásába került, mire végre sikerült úgy felültetnie, hogy ne szisszenjek fel fájdalmamban, mert belém állt egy toll, vagy túl pozícionálva egészen a falig hajított. Niallt eddigre már az agybaj készült ledönteni a lábáról, ráadásul mindegyik próbálkozás után újra kellett rendeznie a kacatokat az asztalon és még mindig voltak jelenetek, amiket fel kellett venni.

Az első sikeres próbálkozás után Niall bátorított minket, hogy folytassuk, majd felkiáltott. - Vágás! Ne már, az egész ratyi. Mi a franc volt ez?

A kezei még mindig a combomat markolták, az enyémek pedig a nyaka köré voltak fonva, Harry így fordította hátra a fejét és a homlokát ráncolva nézett hátra Niallre - Uh, úgy gondoltam, hogy egy csók.

- Te úgy gondoltad az egy... vazzeg, láttalak már jobban is csókolni őt!

A szemeim elkerekedtek, néztem ahogy Harry kínosan elvigyorodik. Feltétlenül szükséges volt ezt Niallnek az egész stáb előtt emlegetnie?

- Mi volt a bajod vele? - kérdezte Harry.

- Először is Fitz, úgy szorítod a szemed, mintha éppen hányni készülnél - kezdte Niall rám mutatva. - És te, hezitáltál mielőtt belekezdtél! Ez nem arról szól, hogy gondolkoznod kell, ezt neked akarni kell, haver. Keményen. Szenvedélyesen. Kétségbeesetten. Szedd összemagad. Tűzijáték. Tűzijáték!

- Tűzijáték - gúnyolta Harry a fejét ingatva, közben pedig elengedte a lábam és hátrált egy kicsit, hogy leugorhassak. Elröhögtem magam, és felmerült bennem, hogy vajon úgy mennyire lenne kínos, ha egyikőnk vagy mindkettőnk eközben józan lenne.

Következőleg, amikor Harrynek sikerült rendesen feltenni az asztalra, már egészen ott tartottunk, hogy elnyíltak az ajkaink. De aztán ahogy a nyelve megcsiklandozta a szám szélét, belemarkoltam a hajába és meghúzva azt megállítottam és mindketten kacagásban törtünk ki.

- Szórakoztok velem? - dühöngött Niall, és egy ér félelmetesen dagadt ki a nyakán. Ezt még sosem láttam korábban. - Szerencsétlenek. Mi a pokol? Azt ígértétek, hogy megtudjátok csinálni!

- Megtudjuk! - vágtam közbe, de elröhögtem magam, mert Harry a fejét ingatta.

- Tudjátok, hogy milyen régóta készülök erre? - kérdezte Niall és a grimaszolástól keletkezett ráncai egyre mélyebbek lettek. - Tudjátok, hogy mennyi munka van benne? Hogy hány ember dolgozott rajta? Ti csak két kis fogaskerék vagytok a szerkezetben, de ha nem csináljátok rendesen, akkor leáll a gépezet. Ha nektek nem megy, akkor újra kell kezdenem a munkát és egy másik nap újra forgatni!

- Nem, haver! - erősködött Harry. A nevetése abbamaradt, de még mindig vigyorgott. Felemelte a tenyerét Niall felé és megrázta a fejét - Meg tudjuk csinálni. Meg tudjuk.

Bűnösnek éreztem magam - komolyan. Én könyörögtem Niallnek, hogy velem forgasson, és Zaynnel, de az mellékes. Nem volt szép, hogy amikor a dolgok nem az én kedvemre alakultak, akkor csak egyszerűen leittam magam a forgatásra. Harry sem volt jobb, és láttam a szemében, hogy ezzel ő is tisztában van. Mély levegőt vettem, s elhatároztam, hogy ezúttal komoly leszek. Harry sóhajtott és egyetértően bólintott.

De az emelés közepénél már tudtam, hogy küzd, ne nevesse el magát. Az ajkai kunkorodtak, és bár próbálta magát tartani, nem sikerült a jelenet végéig. Abban a pillanatban, ahogy letett az asztalra, megragadta a combom és kicsit maga felé húzott, ezzel nyerve egy plusz pillanatot, hogy összeszedje magát. Abban a lélegzetvételnyi pillanatban összeakadt a tekintetünk. Először csak kissé reszketősen fújta ki a levegőt, de azután lehajtotta a fejét, a homlokát az enyémnek nyomta, majd csendesen kuncogott magának.

- Vágás - mondta Niall a háttérben. - Baszd meg, Harry!

- Sajnálom - motyogta, de a hang nem nagyon jött ki a torkán. Elengedtem a nyakát, s ő is lazított a szorításán, de a homloka még mindig az enyémnek volt nyomva. - Nem tudok leállni - suttogta, s szemei a kontrollálatlan nevetéstől csillogtak. - Totál benyomtam.

Elmosolyodtam és megsimítottam a fejét - Csak koncentrálnod kell - mondtam csendesen. A haját tekergettem - mint amikor középiskolás korodban hazamentél egy buliból és a szüleid még mindig ébren voltak, úgyhogy egyenesen kellett menned és válaszolni minden kérdésükre, úgy hogy ne látsszon rajtad, hogy amúgy teljesen szét vagy esve.

Még mindig magában kacarászva, Harry felegyenesedett és teljesen természetesen jegyezte meg. - Soha nem kellett azt csinálnom. Apám mindig odavolt valahol a nagyvilágban.

Tudtam, hogy túloz - Nem mindig.

- Soha senki nem várt haza ébren.

Harry még mindig mosolygott, de úgy látszott, hogy kontroll alatt tudja tartani nevetését, úgyhogy arrébb lépve hagyta hogy leugorjak, megköszörülte a torkát és még egyszer elnézést kért Nialltől. Megigazítottam a pólóm és újra pozícióba vágtam magam.

Végig néztem, ahogy Harry megrázva magát igyekszik észhez térni, majd engedi, hogy a fodrász lány megigazítsa a haját, végül visszafordult hozzám és egy tipikusan Harrys mosolyt villantott: önelégült és magabiztos, ugyanakkor kedves is.

Nem tudom, hogy miért pont ebben a pillanatban vágott ez homlokon, de rájöttem, hogy kezdem kapisgálni, hogy Macy miért isteníti őt annyira. Nem volt túl sok közös bennük, de valami volt Harryben, ami általánosságban megfog bárkit. Jó vagy rossz, szégyellős vagy magabiztos, könyvmoly vagy partycica, bármilyen lány találhatott és talált is valamit, amit bírt Harryben. Talán a csillogó és nagyon kifejező zöld szemei, vagy a gödröcskét, esetleg az ahogyan a mosolya néha egészen fültől fülig ért és azzal együtt a szeme is mosolygott. A hangjának volt egy gazdag, rezgős tónusa, és a kezei tudták, hogyan tartsanak egy lányt olyan magabiztosan - határozottan, de mégis gyengéden. Vagy valami sokkal mélyebben húzódó dolog volt a háttérben, mint hogy olyan gyakran húzza fel magát, és hogy úgy túr a hajába, mintha mind egy szálig ki akarná tépni. Vagy talán, hogy amikor rád mosolygott, úgy érezted, hogy valahogyan összekapcsolódtatok közben.

Igen, már értettem, hogy Macy miért akarta őt annyira megismerni. Harry egy jó ember. És egy önző dög voltam, amikor úgy gondoltam túl jó lennék hozzá. Csak Zaynnel voltam megverve. Harry nem érdemelte meg, hogy belerángassam az idióta kis játékaimba.

- Most nem basszuk el, ígérem - jelentette be Harry, s hüvelykujját felmutatta a stábnak, majd rám nézett egy jóváhagyó bólintásra várva.

Nagy levegőt vettem, majd rábólintottam. - Rendben.

Niall elkiáltotta magát - Felvétel - és kezdtünk. Ez alkalommal nem volt olyan nehéz. Kicsit kínos volt a kamera előtt, mint eddig is, de már nem éreztem akkora késztetést a nevetésre. Mikor a szemembe nézett, tudtam hogy már Harry is összeszedte magát.

Az ujjait finoman a combomba mélyesztette, puha haja a homlokom csiklandozta. A lábaimat köré fontam, s abban a pillanatban találkoztak az ajkaink. Sarkamat a combjának támasztottam, nyelvén whiskey-t ízleltem. Ismerős helyzet, minden alkalommal, amikor ténylegesen csókolóztunk, részeg volt. Titkon azt kívántam, bárcsak ne lenne, csak egyszer tudnám, hogy milyen lehet a csókja rendesen, józanon. Hogy hogyan csókolt egy lányt, mikor a saját maga ura volt és nem az alkohol irányította.

Utáltam magam ezekért a gondolatokért.

Karjaim a nyaka köré voltak zárva, ujjaim pedig a hajában turkáltak. Az ő ujjainak érintése a combomon pedig már fájdalmasan jól estek. Elindult velük felfelé az oldalamon, alácsúsztatta a hajamnak, majd a tarkóm kezdte simogatni. Bizsergő nyomokat hagyott végig a bőrömön.

És aztán éreztem, hogy jön. Nem tehettem ellene. Azt gondoltam talán elhessegethetem, ha minden energiámat Harryre fordítom, de egyre erősebb lett a késztetés.

Majd már késő volt.

Megtörtem a csókunkat és abban a pillanatban hapciztam egyet, egyenesen Harry képébe. Ajkai duzzadtak és kipirultak, Harry lefagyott, s a hirtelen történésre szorítva hunyta le szemét.

- Vágás - mondta mielőtt Niall meg bírt volna szólalni. Olyan fejet vághattam, mintha eltörtem volna egy tányért vagy kikotyogtam volna valakinek a titkát, közben pedig a stáb hisztérikus röhögésben tört ki.

Fantörpikus.

Harry hátrált, s a kézfejével törölgette az arcát. Bosszúsan ingatta a fejét, s halkan motyogott, csak én hallottam - Minden egyes alkalommal. - Azután hangosan szólt a többiekhez - Van itt a sok lom közt papír zsepkendő is?

*

Amikor befejeztük a forgatást és elindultunk hazafelé, már elmúlt vacsora idő és a hold is fent volt.

- Hát, ez a nap elég kínosra sikerült - elmélkedett Harry.

- A whiskey ellenére is - tettem hozzá.

- Ja - értett egyet. - Nem tudom eldönteni, hogy inkább távolíttassam el a nevemet is a stáblistáról, vagy követeljek részesedést, ha jól sül el a dolog.

Kacagtam - Egyébként vicces volt.

- Aha - bámulta Harry a földet, ahogy sétáltunk az út szélén. - Sajnálom, hogy Zayn nem tudta elvállalni.

Vállat vontam és sóhajtottam - Nem gáz. - Zayn nevének említése visszarepített Liam HÖK irodájába, a pillanatba, mielőtt én totál égőn elhapciztam magam a jelenet közepén, s újra átéltem Harry gyengédségét. Mielőtt kétszer meggondolhattam volna, kitört belőlem - Sajnálom.

- Mit?

- Sok mindent. Úgy értem, kétszer kellett megjelennem az apukád előtt, de én belerángattalak az ál-pasi szerepbe egy csomószor. Tudom, hogy ez így nem igazságos, pláne ha belevesszük, hogy mennyi stresszen mentél keresztül amúgyis az elmúlt hónapban és tudom, hogy jobb elfoglaltságot is találtál volna, mondjuk más lányokkal, akik meg is adták volna neked, amit akarsz.

- Fitz...

- Ne, én csak... azt akarom, hogy tudd, sajnálom, hogy kihasználtalak.

Sóhajtott. Majd csendesen mondta - Semmi gáz.

Felé fordítottam a fejem és hitetlenül kérdeztem - Komolyan?

- Aha. Én egyeztem bele, nem igaz? És annyira nem is volt borzalmas.

- Ha te mondod - válaszoltam erőltetetten mosolyogva. Zsebre dugtam a kezem, és hozzátettem - De tudom, hogy szeretnél a saját magad ura lenni, meg van a saját életed - és rád is fér, annyi munka után, amit ebben a szemeszterben véghez vittél. Szórakoznod kellene... és légy egy kicsit könnyűvérű.

Most Harryn volt a sor, hogy nevessen. - Köszi, úgy lesz.

A szemöldököm ráncoltam. Nem számítottam ilyen egyenes válaszra. - Igazán?

Néhányunknak Szombaton lesz az utolsó vizsgája, úgy tervezzük, hogy utána kimegyünk az RFX-be, megünnepelni a vizsgaidőszak végét. Az egész félév elég nagy szívás volt az üzleti szakágon, úgyhogy... asszem eléggé nagy ereszd el a hajam lesz.

- Ó - csak ennyit tudtam mondani.

- Ja. De ne aggódj, tudom, hogy neked még vannak beadandóid, amin dolgoznod kell, úgyhogy majd párnákat gyömöszölök a fejtámla mögé, úgyhogy nem fogod hallani a dübögést.

A torkom kiszáradt. Talán a hideg levegő, vagy csak nem tudtam mit kezdeni azzal amit mondott. A gondolat, hogy Harry hazahoz valami lányt és kidöngeti belőle még a lelket is, váratlan módon elég rosszul érintett, annak ellenére, hogy ő volt Harry Styles és Harry Styles ezt szokta csinálni.

- Ó - ismételtem ez alkalommal kissé lágyabban. - Köszi.

- Ugyan. A következő reggel pedig valószínűleg olyan önkívületi állapotban leszek, hogy palacsintát fogok sütni mindannyiunknak mielőtt a vonathoz megyek.

Mindannyiunknak. Én, Harry, és a lány - bárki is legyen az.

Mint a Három Muskétás, vagy Alvin és a mókusok, bárhogy is, ez egy olyan trió volt, aminek én nem akartam a részese lenni.