16. fejezet / 1.

- Direkt csináltad - mondtam, s közben Niallre mutattam.

- Mit? Rávettem Zaynt, hogy mondja le a forgatást ezzel veszélybe sodorva az egész projektemet? - frimaszolt és olyan lemondóan rázta a fejét, mintha csalódott lenne bennem amiért egyáltalán ilyet feltételeztem.

Az igazat megvallva nem is kellett volna rá fognom, ez még Nialltől is erős lett volna. Úgyhogy szépítettem - Na jó, talán nem, de direkt hívtad Harryt.

- Persze, hisz ő volt a beugró.

- A beugró? Nincsenek is beugrók!

- Dehogynem - mondta Niall és a fejemet simogatta, mint egy kiskutyának szokták - Egy rendezőnek mindig vannak szükségmegoldásai.

- Igen, akkor ki volt az én beugróm? - tettem fel a keresztkérdést.

- Az a csibe akivel a tónál szívtam múlthéten. Igazán szép. Kicsit nehéz jellem, de hát ez van.

Erre tarkón vágtam.

- Hé - kiáltott és próbálta a karjaival védeni magát egy esetleges újabb támadástól.

- Tudod, hogy ez mit jelentett nekem! - szűrtem összeszorított fogaim közt, s szinte fájdalmas volt visszatartanom, hogy ne ordítsak. Közel álltam hozzá, hogy jelenetet rendezzek, de semmi szükség nem volt rá, hogy Niall filmes csapatának többi tagja is tudjon az én furcsa megszállottságomról. Hasba könyököltem Niallt, mert ott éppen védtelen volt és míg ő próbált észheztérni a sokkból, én folytattam - Tudod, hogy hogyan kellett volna történnie és te tönkretetted!

- Nem az én hibám! - tiltakozott, bár a hangja inkább fájdalmas nyögések sorozata volt, közben pedig a hasát szorongatta.

- És ráadásul a létező legrosszabb embert választottad! - hisztiztem, ő pedig lassan kiegyenesítette újra a felsőtestét. - A lakótársammal Niall? Komolyan? Kérlek mondd, hogy egy egészen új tervvel álltál elő a filmedhez, mert nem fogok csókolózni vele, ismétlem: nem!

- Ugyan Fitz, csináltunk mi már annál sokkal rosszabbat is.

Harry hangja lágyan csengett a hátam mögül. Bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy vigyorog. Egy nehéz sóhajjal felé fordultam, ő pedig egy jelentőségteljes félmosolyt eresztett meg felém.

- Befognád? - kértem eléggé csúnyán.

- Természetesen - válaszolt. - Elvégre ez egy néma film.

Bosszankodva forgattam a szemem - Te tudtál erről? Hmm? Niall már hetekkel ezelőtt megkért és csak röhögtetek rajtam valahányszor csak megemlítettem, hogy milyen izgatott vagyok a Zaynnel való munka miatt?

- Mm... nem igazán - mondta Harry, s zöld szemei szinte gúnyolódtak rajtam. - Talán le fog taglózni, de valójában sokkal jobb dolgom is lett volna, mint veled smárolni egy kamera előtt.

- Akkor miért vagy itt?

- Mert Niall sírva könyörgött nekem ma reggel a telefonban.

- Aljas rágalom - vágott közbe Niall. - Nem sírtam, csak tisztázzuk.

Harry fenyegetőn pillantott rá.

- Mi van? - kérdeztem, magyarázatot várva a sejtelmes kis összenézésükre. - Miért mentél bele? Miért vesztegetnél el egy gyönyörű tanulással is tölthető napot?

- Niall a barátom - mondta Harry és a szemeit forgatta közben. - Bármit megtennék érte.

- Ez se igaz - szólt közbe megint Niall.

- Oké - mondta Harry bosszúsan, s tenyerét az arcára helyezve arrébb tolta őt. - Mert egy görény. Ez az igazság.

- Niall - úgy gondoltam Harry faggatása helyett jobban járok, ha egyenesen a forrásszemélyből húzom ki. - Miért akarta ezt Harry?

- Mert azt mondtam neki, hogy én... - kezdte Niall. A tekintete a vállam fölött Harryre szegeződött, majd felhúzott szemöldökkel inkább másképp folytatta - Miért gondolod, hogy egyáltalán akarta?

- Niall! - morogtam egyik kezemmel felé nyúlva. Azon voltam, hogy megragadjam a pólója gallérját és a lelket is kirázzam belőle, de ahogy megfogtam elfintorodott és gerinctelen féreg módjára /Harryvel szemben/ már tálalta is a tényeket.

- Tudok neki szerezni még Retalint - mondta behúzva a vállait. - Ezért.

Mikor hirtelen Harry felé fordultam, ő csukott szemmel az orrnyergét masszírozta idegesen. - Idióta egy barom vagy - mondta Niallnek. - Komolyan. Az egyetlen amit kértem, hogy ne mondjuk el Fitznek. Nem vagyok itt egy kibaszott fél perce és te máris megtetted.

- A te kifogásaid hihetetlenek voltak - mondta Niall gyerekesen. - Fitz soha nem vette volna be.

Ez mégjobban bosszantotta Harryt - De igenis elhitte, amíg te... Nem. Tudod mit? Rendben. Ami megtörtént, megtörtént. Csak csináljuk végig a mai napot.

Megindult, hogy elsétál, de elkaptam a csuklóját mielőtt megmenekülhetett volna - Mégtöbb Retalin? Igazán Harry? Azok után is, hogy mi történt a tegnapi vizsgádon?

- Nem a te dolgod - mondta és visszarántotta a karját.

- Ne legyél már ilyen hülye.

- De az vagyok - válaszolt. Megnyalta az ajkát és a tekintete is szigorúbb lett - Te vagy az aki eltervezte, hogy egy egész kapcsolatot egy egynapos némafilm forgatásra alapoz, és ráadásul a srác már amúgyis kapcsolatban van, de én vagyok a hülye, amiért próbálok a jegyeimen javítani és valami tényleg értelmeset csinálni?

Válaszra nyitottam a szám, de a szavak a torkomban akadtak. Nem tudom, hogy ahogyan mondta, egy mosoly vagy viccelődős hangsúly nélkül, vagy hogy egyáltalán kimondta, de tagadhatatlanul fájt. Hogy miért, azt nem tudtam, mert az nem volt titok, hogy Harry bolondnak tart a Zaynért való megszállottságom miatt. Végig így volt, de soha nem mondta ki ezt hangosan. Vagy legalábbis nem így.

Soha nem beszéltünk egymás szerelmiéletéről, mint ahogy nem beszéltünk egymás tanulmányi ügyeiről sem. Ez a kettő tabu volt, de valahogy már mégsem volt az.

Könnyek gyűltek a szemembe, tudtam, hogy ez nevetséges, de nem tehettem róla. Hónapokig fantáziáltam róla, hogy milyen remek lesz ez a nap, majd percek alatt dőlt romba minden ott az orrom előtt. Én szoktam az első lenni, aki belátom, ha egy tervem nem működik, de ebben annyira bíztam. Ezek a szavak Harry szájából hallva pedig a habot adták a torta tetejére, vagy hogy pontosabbak legyünk a könnyeket az én érzelmeim örvényéhez.

Tudva, hogy nem tudnék rendesen válaszolni, csak sarkon fordultam, elhúztam egy teljesen elszörnyedt Niall mellett és visszavágtattam az én "öltözőmbe", ami egy fehér kisbusz hátulja volt. Bemásztam és lehuppantam. Ráztam a fejem és a könnyeimet törölgettem, próbáltam abbahagyni a sírást.

Nem lehettem ott több, mint egy perce, amikor feltűnt Harry, odaült az ajtóba és nagyot nyelt. Az én oldalsó szemszögemből is láttam, hogy óvatos pillantásokat vet irányomba.

- Sajnálom - motyogta. - Tudod, hogy nem úgy gondoltam.

- De igenis úgy gondoltad - ráncoltam a homlokom. - De nem én nem ezért... - kellett egy sóhajtásnyi idő. - Csak nem így képzeltem ezt a napot.

- Tudom - bámulta a kezeit. - És nem is akartam tönkre tenni. Csak pénteken és szombaton is vizsgázok. Futok kifelé az időből. A jegyeimnek javulnia kell és nem tudom, hogy hogyan csináljam, hacsak nem... egyébként, Niall elég meggyőző volt.

- Ebben biztos vagyok - mondtam, és a bosszússágom Niall felé újra erőre kapott. Az orrom alatt motyogva hozzátettem - Seggfej.

- Egyet értek - jelentette ki Harry és felnézett. - Totál seggfej. És ezért vettem meg ezt.

Ördögi mosollyal húzott elő egy flaskát a kabátjából. A szemem kidülledt és közelebb hajoltam, mintha nem látnék jól. Mikor már egészen biztos voltam benne, hogy az egy laposüveg, az ajkaim ót formáztak.

- Azt hiszem egy ilyen napon ennek nagy hasznát vehetjük - mondta halk kucogással. Beszállt ő is az autóba és közelebb jött hozzám. Lecsavarta a kupakot és átnyújtotta nekem az üveget, az első húzáshoz.

Elég nagy felelőtlenség volt, ezzel tisztában is voltam - főleg Harry számára, aki agyon hajtotta magát, kialvatlan volt és ráadásul egy ideje már koffeinen és adrenalin növelő drogon élt.

De valahol az én szememben az alkohol mindig is egy jó megoldásnak tűnt.

- Mi ez?

- A maradék whiskey - válaszolta vigyorogva.

Bólintottam, s szememben elismerés csillogott - Ez nagyon nem rád vall - jegyeztem meg mielőtt egy nagyot kortyoltam. Sóhajtottam és összeszorítottam a szemem, ahogy az erős likőr végig égetett egy csíkot a torkomon.

Tudom - mondta Harry, megszédülve a saját vétségétől. - De a legjobbtól tanultam.

Odaadtam neki az itatlt. Hátrahajtotta a fejét egy kortyhoz. Attól pedig kikerekedtek a szemei és megfeszítette állkapcsát, ahogy lefelé tartott.

- Minden rendben mostmár? - hallottuk Niall hangját, majd egy pillanattal később bedugta a fejét. - Mindenki lenyugodott egy kicsit?

Harry odaszorította a hasához a flaskát és a válla fölött hátranézett Niallre, hogy válaszoljon - Ahan.

- Megvagyunk - erősítettem meg. - Egyébként meg foglak ölni Niall Horan.

- Én is - értett egyet Harry.

Mintha csak előre gyakoroltuk volna, szinkronban mondtuk: - Lassan és fájdalmasan.

Ahelyett, hogy félelmet keltettünk volna benne, inkább izgatott lett. - Ez az - mondta és ránk mutatott. - Ez a kémia, amiről mindig beszélek. Harry, amúgy vár a fodrász és sminkes. Gyorsan, még mielőtt elvesztitek ezt a csillogást!

Harry visszafordult hozzám, ahogy Niall távozott. - Erre te vigyázol - adta ide a kincsünket. - És ne idd meg mindet. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy még nekem is szükségem lesz rá.

- Mi? Mégis hol rejtsem el? - kérdeztem kissé dühösen, de suttogva.

Harry körbefuttatta a szemét, de nem talált semmi használhatót. - Rejtsd el a fodraid közt - javasolta, s közben már le is tette mellém, valahogy becsúsztatva a szoknyám anyagának hullámai közé.

Kacagtam az egész őrültségen. Niall soha nem beszélne velünk többet, ha rájönne és ez valamiért számomra is és Harrynek is eszméletlenül viccesnek tünt. Együtt a kocsi hátuljában csak nevettünk, amíg Niall újra nem hívta Harryt. És még azután is, hogy ő már távozott, nem tudtam visszatartni a halk kacagásom.