8. fejezet / 1.

Louis igazán nagy rizikótényező volt íróeszközzel a kezében. A kocsmatúra éjszakáján először akkor kaptam rajta, amikor elhagytam a fürdőszobát miután a bankjegyeket a melltartómba tömködtem és kihúztam a szememet fekete szemceruzával, hogy kiemelje mogyoró színű szemeimet.

- Mit csinálsz? - kérdeztem. A kezében egy filc volt és éppen Harry ajtaja felé emelte.

Louis egyik ujját a szája elé emelte és úgy csitított. Majd egy huncut vigyorral visszafordult az ajtóhoz. Még éppen nem ért hozzá, amikor két lépéssel mellette teremtem és elrántottam a kezét. - Nem! - dorgáltam, mint egy ötévest.

Meglepte a kitörésem, szemöldök ráncolva suttogta. - Vicces lesz!

- Neked lehet, de én megígértem Harrynek, hogy a lakás minden felülete péniszmentes marad az est végéig.

Harry ajtaja hirtelen kinyílt félbe szakítva sutyorgásunk, és keresztbe tett karral lépett ki a folyosóra.

- Semmi pénisz! - mondta és kikapta Louis kezéből a tollat.

- Rendben haver - értett egyet Louis. - Semmi pénisz, ha te is kijössz velünk.

- Nincs pénisz és maradok.

Louis még mindig nem egyezett. - Senki sem nyert!

Harry sóhajtott egy nagyot. - Nézd, jönnék én, ha lehetne. De van egy nagy projekt, aminek hétfőig kész kell lennie és valószínűleg ma és holnap is egész éjjel tanulni fogok. Minimum 86 %-osnak kell lennie, hogy egy kicsit javítsak a jegyeimen és az még mindig nem elég. És ha ez még nem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy ez az utolsó hét a szorgalmi időszakban. Ezt most komolyan kell vennem, ha még egyszer valaha a szombat estémet szórakozással akarom tölteni tanulás helyett.

Egy vállrántással, Louis csak lazán kijelentette - Múlt hónapban írtam egy esszét a Francia forradalomról, reggel négykor, kissé még ittasan. Kilencven százalékos lett.

- Fantasztikus. Kössz az infót. - Harry hangja monoton és száraz volt, úgyhogy tudtam, hogy itt az idő lelécelni.

- Minden rendben. - Tapsoltam egyet, majd Louis karjába kapaszkodtam, hogy elcibáljam onnan. - Harry, nyomás vissza a szobádba. Dolgozz keményen. Egy félórán belül mi elhúzunk és ahogy ígértem, nem lesznek péniszek sehol sem.

Felmordult. - Emlékszel? Egyszer azt is ígérted, hogy nincs több party.

- Ez nem egy party, csak gyülekezünk. Emlékszel? Azt is mondtam, hogy majd én gondoskodom róla.

Lemondóan ingatta Harry a fejét. - Emlékszel? Hogy ezt is ígérted már és utána úgy leittad magad, hogy lenyűgözd az egyik haverom, hogy kidőltél és magamra hagytál, hogy megküzdjek a péniszekkel.

Louis egyik kezét Harry vállára tette. - Vesztettél.

Harry újabbat sóhajtott, majd visszaindult a szobájába, de előtte még nem hagyta ki a lehetőséget, hogy sokatmondóan nézzen rám. Követtem Louis-t a folyosón és abban a pillanatban szemben találtam magam Macyvel, aki épp csak megérkezett.

- Hála Istennek, hogy végre itt vagy! - sóhajtottam megkönnyebbülten és egyik kezemet átvetettem a vállán. - Harry nem jön és ha te is cserben hagytál volna, akkor csak én és Niall lettünk volna egész este...

- Harry nem jön? - vágott közbe. Szemeiből düh és idegesség tükröződött.

Nem folytattam, amibe belekezdtem. - Ő... micsoda? - kérdeztem vissza, de csak hogy némi időt nyerjek magamnak a gondolkodásra. Macyt azért csatlakozott hozzánk, hogy addig is Harryvel lehet, így ha ezt a kis kegyes hazugságot nem követem el, amikor meghívom, az életben nem győzöm őt meg, hogy velem jöjjön. És akkor csak Niall és a hülye kamerája lett volna velem ott, hogy egy kicsit jobban érezzem magam, de valójában attól nem érzem jobban magam.

Mikor Macy várakozóan nézett rám, belekezdtem.

- Nem. Ő nem tud jönni. Próbáltam meggyőzni, de úgy fest, hogy inkább tanulással tölti az estét. Emlegetett valamit az apjáról, meg egy tutorról... - Legyintettem egyet, mintha ennek az egésznek semmi értelme sem lenne. - Mindegy is. Nem számít. Itt vagyok neked én.

- És mi lesz, amikor lecserélsz Zaynre? - követelőzött suttogva és lelökte a válláról a kezem, hogy levehesse a kabátját. - Mit kellene tennem? Azt ígérted, hogy nem lesz túl kínos meg kényelmetlen a helyzet és most meg...

- Nyugi van! - sutyorogtam vissza. - Túl reagálod. Minden rendben lesz.

- Hogy mondhatod ezt? Hiszen senkit sem ismerek itt!

- Akkor ismerkedj össze valakivel! Itt egy csomó ember! - mutattam körbe a szobán.

- Én nem olyan vagyok, mint te Fitz! Tudod, hogy nem tudok csak úgy odaállni valaki mellé és beszélgetni kezdeni! Nekem kell néhány hét csendes megfigyelés, mire ki tudok valamit nyögni. Gyakorlatilag ez számomra egy kész rémálom...

- Macy?

Egy mély hang kiszakított minket indulatos, mégis elsuttogott cívódásunkból. Macy és én azonnal, összhangban kaptuk fel a fejünket, mintha azon kaptak volna rajta minket, hogy titokban cukorkát csórunk a dobozból. Tőlünk néhány lépésre egy sörrel a kezében és kérdőn felhúzott szemöldökkel Liam állt.

- Liam. - Macy hangja egyfajta nyüszítésként csengett. A szemem sarkából sandítottam rá. Valóban elég csodabogár, ha társasági életről van szó.

Liam, azonban ezzel cseppet sem törődött. Ehelyett egy hatalmas mosoly terült szét az arcán és ellazította vállait. - Szia! Én, úúú, nem tudtam, hogy te is jössz. June nem említette.

- June nem tudta, hogy téged érdekel - hívtam meg magam harmadik félnek a beszélgetésükbe.

Liam csak egy pillanatra nézett rám és már vissza is tért Macyhez. - Biztos - mondta. - Én... ú, csak biztos akartam lenni benne, hogy a Hub Cub még mindig életképes biznisz azután is, hogy azt a sajt szállítmányt ellopták a múlthéten. Mármint, lökött egy tolvaj. Húsz kiló sajttal már embert is lehet ölni.

Valójában, örültem neki, hogy Liam nem foglalkozik velem, és hogy Macy sem. Pláne, hogy halvány lila gőzöm sem volt róla, hogy miről folyik a beszélgetés.

Sajt? Motyogtam magamnak.

- Igen. Megvagyunk - bólintott Macy hevesen. Rendeltünk még és minden újra oké. Köszi a segítséget.

Most Liam jött bólintani. - Jössz te is ma este? A kocsma túrára?

Újra közbe vágtam. - Jön! - mondtam, mielőtt még Macy kimagyarázhatná magát belőle.

Liam éppen csak, hogy reagált az én válaszomra és csak, akkor tűnt meggyőzöttnek, amikor Macy is megerősítette. - Igen.

- Rendben - mondta és csak halványan mosolyodott el, de szerintem nehezére esett visszafognia magát. - Az jó!

Mikor ismét magunkra maradtunk, elképedve fordultam Macy felé. Csak vállat vont, de ő sem nagyon tudta rejtegetni a szája sarkában bujkáló mosolyát.

A konyhába mentünk italokért. Ahogy épp a vodkát kevertem Sprite-tal, próbáltam figyelmen kívül hagyni Zaynt, aki dögösen nézett ki bőrdzsekiben és fekete farmerban. Viszont Miss Hosszúcomb a szájára volt tapadva, amitől nem voltam lenyűgözve.

Niall, aki addig Louis-val és a barátnőjével Josie-val beszélgetett, úgy döntött, hogy felénk kanyarodik és meglátogat minket.

- Én meg azt hallom Harry nem jön? - kérdezte és meglengette előttem a kameráját, mintha az jelentene bármit is. - Feltöltöttem a kamerát és gondosan elterveztem a kis jelenteiteket és Louis meg azt mondja...

- Fogd be! - sziszegtem, mivel Macy, aki az egészről nem tud semmit, ott állt mellettünk. Nem ez volt a megfelelő alkalom, sőt egyáltalán nem volt rá megfelelő alkalom, hogy ő tudomást szerezzen a mi kis álszerelmünkről.

Niall meghátrált és tökéletesen olyan képet vágott, mint egy megrugdosott kiskutya. A mellkasához szorította a kameráját, hogy megvédje tőlem. - Ez történt a múltkor is - hangja mély és elgyötört volt. - Legutoljára, amikor itt valami megmozdulás volt, azt rajtam verted le.  Ha ez így folytatódik, talán többet nem leszel megkérve, hogy ide jöhessünk.

Furcsa, de annak ellenére, hogy Harry zárt ajtó mögött tanul, szinte hallottam, ahogy az örömkönnyeit hüppögi.

Niall faképnél hagyott minket pont időben ahhoz, hogy újra elkapjam életem szerelmét és Hosszúcombot egy érzéki csókban elmélyülve. A látványtól dühösen fordultam Macyhez, aki mélyen együtt érzet velem.

- Még mindig megtehetjük, hogy... nem megyünk - ajánlotta.

Összeszorítottam a fogaim és megráztam a fejem. - Ó, nagyon is megyünk - biztosítottam. Körbefordultam, hogy egy újabb poharat vegyek el a pultról. Beletöltöttem egy komoly adag vodkát. Kell, hogy legyen valami megoldás erre az átkozott helyzetre és reméltem, hogy az üveg alján ezt megtalálom.

Macy szkeptikusabb volt. - Harry nem fog ennek túlzottan örülni. Emlékezz mi történt legutóbb.

... Valójában pont ezt tettem. Emlékeztem.

- Harry nincs itt. - jelentettem ki gyerekesen. - Úgyhogy míg én leiszom magam, megtennéd, hogy te nem? Te leszel a péniszkommandó.

- Mi? - Macy riadt ábrázata úgy festett, mintha arra kértem volna, hogy lőjön le egy kisbabát.

- Nyugi! - Egy minimális adag kísérőt öntöttem a méregerős italomba. - Csak gondoskodj róla, hogy senki ne vandálkodjon. Ha megmondom Harrynek, hogy te tartottad genitália mentesen a falait, azonnal a szíve csücskébe zár.

Neki nem egészen ez volt a meggyőződése. - Harry nem is jön ma este. Fitz, megéri ez nekem?

Lehajtottam az ital felét és borzongva megráztam a fejem az ízektől. Közelebb léptem egyet hozzá és a vállára tettem a kezem. - Abszolút! - mondtam magabiztosan. - Az oka pedig, hogy itt alszol ma, mivel senki nincs aki hazakísérjen a sötétben. Eredetileg azt terveztem, hogy mindketten meghúzzuk magunkat az én ágyamban, de mint te is tudod, az egyszemélyes, és azt is tudod, hogy azt est végére eléggé mérges is leszek. Így majd holt részegen bebotorkálok ide és megmondom Harrynek, hogy vagy hazakísér, és akkor lesz 10 perced, hogy szerelembe essetek, vagy az ágyában alszol.

- Mi? - sikított és felháborodottan a pult szélére csapott. - Fitz!

- Működni fog!

- Ez őrület!

- Ez zsenialitás! - kacsintottam. - Csak bízz bennem és évvégére te leszel Mrs. Harry Styles.

Macy tiltakozott, de nem foglalkoztam vele, inkább megittam a maradék italom és szemügyre vettem a vendégsereget. Zayn a kanapén ült, Lola pedig mellette a karfán finoman hozzábújva a vállához. Szinte émelyegtem tőlük.

- És ha van egy kis szerencsénk, - motyogtam magamnak. - Póklábat elüti egy busz!

7.. fejezet / 3.

Aznap este mikor hazaértem, már annyira izgatott voltam, hogy ép ésszel gondolkozni sem tudtam. A kabátom a földön landolt valahol fél úton a bejárat és a folyosó között az előtérben. És a csizmám is sáros nyomokat hagyott a szobám felé, egészen amíg ki nem bújtam belőlük és zokniban osontam Harry szobája felé.

- Ki akar nagyszerű híreket hallani? - örömködtem és a dolgozóknak járó ingyen szendvicsemet Harry elé csaptam az asztalra, majd az ágyára ugrottam és hasra vágtam magam.

Harry, aki addig egy tankönyv fölött görnyedt egyik kezében egy tollal, a másikban pedig egy számológéppel, erre kiegyenesedett a székén. Pislantott egy erőset, majd ide-oda megrázta terjedelmes haját és ebből rájöttem, hogy az én hatalmas lelkesedésem valószínűleg őt inkább rettegéssel töltötte el.

- Lefogadom, hogy én leszek az - mondta és átnyúlt az asztalon a szendvicsért, ami a vacsorájává vált.

- Oké, - kezdtem és a levegőbe lendítettem lábaim, de hozva a formám simán hátba rúgtam magam. Megdicsértem saját magam ügyességemért, majd folytattam. - Szóval, beszéltem Niallel...

- Ó, bassza meg!

Felmérgelt a közbeszólása, úgyhogy egy dühös nézés kíséretében abba hagytam a magyarázást. - Mi van?

- Azt mondtad Niall. - Beleharapott a szendvicsbe, majd tele szájjal folytatta. - Már előre tudom, hogy utálni fogom ami most következik.

- Kérlek tartsd meg a véleményed, amíg be nem fejezem - szóltam rá.

A szemeit forgatta, de nem szólt semmit.

- Oké! - Összecsaptam a kezeimet a magam előtt. - A hétvégi kocsmatúráról beszéltünk és azt mondta, hogy próbálnak egy helyet találni alapozáshoz.

Harry már nagyra tátotta a száját, de lefagyott harapás közben. Legalább mintha azt mondtam volna, hogy egy megállíthatatlan meteor egyenesen Anglia felé száguld.

- Nem! - mondta és a kezeit visszatámasztotta az asztal szélére.

- Nos, folytatva...

- Az egy kocsmatúra! - hangja már-már hisztérikus volt. - A cél, kocsmákban inni! Mi szükség van alapozásra?

- Azt hiszem, hogy inkább valahol csak találkozni kellene, mielőtt elindulunk...

- Nem! Fitz! Tudod, soha többet nem hallgatunk Niallre!

- Tudom! - mondtam, mint egy kisgyerek, akit megszidott az anyukája. Hogy megmutassam milyen kétségbeesett is vagyok, előrébb másztam és átkulcsoltam a térdét a kezeimmel. - De a mi lakásunk közel van a belvároshoz, ez a tökéletes hely. Egyébként is, ez nem egy party, ez csak egy ital mielőtt elindulunk.

Nem igazán győztem meg. - Gyakorlatilag ebben a hónapban paktumot kötöttünk, hogy soha többet nem hallgatunk Niallre.

- Tudom! De ez jó ötletnek tűnt.

- Te mindig azt hiszed, hogy valami jó ötlettel állt elő, ha valami úton módon Zaynnek is köze van hozzá. Kihasználja a megszállottságodat, hogy elérje amit akar!

Letéptem a karjaimat Harry térdéről és felegyenesedtem az ágy szélére. Átlépett egy határt. - Megszállottság? - kérdeztem komoly, mély hangon.

- Krisztusom! - motyogta az orra alatt. - Nézd, nem akarok ebbe belemenni, de csak gondolj vissza a legutóbbi házibulinkra, amikor Niall nyomorék barátai farkakat rajzoltak...

- ... a te gyönyörűséges hűtődre, tudom! - fejeztem be helyette. - De ez alkalommal Niall nem hívhat meg bárkiket és még azoknak a haverjait is és én sem fogom kiütni magam, úgyhogy segíthetek vigyázni a helyre.

Még mindig nem győztem meg. Kitágult orrlyukakkal kérdezte - És mi lesz a futball trófeáimmal?

Felmordultam. - Az csak egy véletlen volt. Most egy kicsit más lesz, csak egy kis időt töltünk el itt, míg találkozunk, mielőtt elindulunk. Na, mit szólsz hozzá?

Valójában Harry úgy nézett ki, mintha igenis sok mondani valója lenne, de elnyíló ajkai nem tudtak szavakat formálni. - Jól van. - adta fel és egy nagyot falt a szendvicsből, hogy visszatartsa magát. - De ha bármi genitális rajz kerül a hűtőmre...

- Együtt csináljuk - biztosítottam és végig simítottam a térdén.

Nyelt egyet. - Nem, ezt most te csinálod.

- Mi?

- Én nem megyek a kocsmatúrára.

- Mi?!

- Tanulni fogok.

- Szombat este?

Szombat este tanulni kész vétek.

- Igen Fitz! Láttad a jegyeimet?

Vállat vontam. - Nem.

- Rosszak. És az apám két hét múlva visszajön, addig még lesznek előadásaim és vizsgáim is, javítanom kell a jegyeimen. Nem baszkódhatok csak úgy.

- Nem. Nem. És nem. Ez nem baszkódás - próbáltam meggyőzni. Forgatta a szemét és felállt a székéről, a szendvicset pedig magával vitte. Követtem a folyosóra. - Ez egy kellemes és olcsó este a barátokkal, nem épp a legszínvonalasabb helyeken.

- Kérlek - botránkozott meg. - Fitz, az az este, ami téged és az alkoholt is magába foglalja, nem lehet olcsó.

- De szükségem van rád! - hápogtam. - Niall már kidolgozott számunkra egy csomó jelenetet.

- Valami bizarr okból, te azt hiszed, hogy Niall nevének gyakori említése majd meggyőz engem.

Egy már-úgyis-mindegy vállrándítással megadóan hajtottam le a fejem. - Gyerünk! Mi értelme, hogy eljátszod a barátomat, hogy ha amúgy meg nem vagy ott, hogy showt is rendezzünk hozzá.

Harry nevetett, de egy csepp átélés sem volt benne. - Nem tudom Fitz. Mi is valójában az értelme?

A folyosó közepén elakadtunk és csak mereven bámultuk egymást. Harry egyáltalán nem volt hajlandó közreműködni és ez igencsak nagy akadályokat fektetett az én briliáns terveim elé.

Ő adta fel előbb, lemondóan intett a kezével és megfordult, hogy a konyhába induljon, de rögtön meg is torpant, amikor meglátta a sáros lábnyomaimat a padlón.

- Bassza meg! - motyogtam az orrom alatt. Ez rosszkor jött.

Három másodperc míg kiborul. Három... Kettő...

- Fitz! Mi a pokol?!

- Feltakarítom!!! - mondtam és már kicsit arrébb is löktem, hogy a ramatyosból előhozzam a felmosót.

- Ide akarsz csődíteni vagy harminc embert szombaton, de még te magad sem tudsz úgy bejönni a lakásba, hogy össze ne ganézd.

- Sokkal felelősségteljesebb leszek szombaton! - érveltem.

- Miért kéne ezt elhinnem? Te és Niall katasztrofális párosítás vagytok. Alapozzatok nála.

- Nem! - mutattam felé a felmosó nyelével. - Az túl messze van a belvárostól. Egyébként meg már beleegyeztél, hogy itt legyen, így nem visszakozhatsz. Ha ha!

Egy győzelmi táncot akartam lejteni a felmosóval, de még csak félig merültem el benne, mikor a felmosófej elszállt és keményen hasba vágta Harryt. Neki tántorgott a falnak, fulladozott a szendvicstől és mindeközben azt hittem, hogy a tekintetével ott helyben megöl.

Talán több kell ahhoz, mint az ingyen szendvicsek, hogy rávegyem, hogy folytassa ezt a kis randizós játékot velem.

7. fejezet / 2.

Később az nap, bár frissen is illatozhattam volna az edzés utáni tusolásnak köszönhetően, de bűzlöttem a majonéztől és olivától tekintve, hogy épp a Hub Cub szendvics során húztam az igát. Miután kifizettem Harrynek a decemberi lakbért a maradék fizetésemet karácsonyi ajándékokra szándékoztam költeni. Vagy ivászatra. Talán ha az egész karácsonyt teljes részegségben tölteném, a családom tudná, hogy ne számítsanak ajándékra, és még csak meg sem kérdeznék, hogy miért.

Éppen döntést próbáltam hozni, hogy melyik is a legjobb likőr és mibe kellene karácsonykor áztatni a manduláimat, amikor egy ismerős hang kirántott az álomvilágomból.

- Hello June! - mondta valaki a pult másik oldaláról.

Felemeltem a tekintetem a Húsimádó szendvicsről, amit éppen egy másik vevőnek készítettem és láttam, hogy egy szégyellős Liam kapaszkodik velem szemben a hátizsákja pántjaiba.

- Szia Liam - üdvözöltem. Hirtelen érdeklődés gyúlt bennem és előrébb dőltem, hogy szemügyre vegyem az embereket, akik sorban álltak. - Egyedül jöttél?

Más szavakkal: hol van Zayn?

- Ahan. Egy HÖK találkozóm lesz öt perc múlva, csak akartam még előtte valami ehetőt szerezni.

Visszaereszkedtem a sarkaimra és ellenálltam a kísértésnek, hogy szomorkásan biggyesszem le az ajkaimat. - Szuper - mondtam unottan.

Valójában nem kellett volna hirtelen ennyire reménykednem, Liamet és Zaynt ritkán lehetett együtt látni a kampuszon. Míg Zayn, akár csak én, távol tartotta magát a nyüzsgő és nagyratörő diák kluboktól, Liam szinte már megszállottan építgette az önéletrajzából az 'egyéb tevékenységek' bekezdést.

- Köszönöm, hogy megcsinálod a szendvicsem - jegyezte meg udvariasan.

- Számomra a kibaszott nagy öröm - mondtam mézédesen vigyorogva és valószínűleg teljesen őrültnek tűnhettem, de legalább nevetett.

Becsomagoltam a szendvicset és a kezébe adtam. Magamhoz vettem újabb két szelet kenyeret és Thomas már adta is az utasítást. - Krémsajt és sonka. - húzgáltam a számat, hiszen nem ez álmaim munkája, de úgy festett Liam észre sem vette.

- Szóval... - kezdett bele, de közben még a hátizsákjába tette a szendvicset, majd visszabújt a pántokba. - Macy itt van?

Hirtelen lefagytam, hiszen honnan is tudhatna róla Liam. Majd beugrott, hogy a múlthétvégén én voltam az, aki elküldte őket a Grad Clubból, hogy kicsomagolják a Hub Cub nem létező sajt szállítmányát.

- Ja, a raktárban van, leltárt számol - mondtam. - De ide hívhatom, ha szeretnéd.

- Ó... - bólintott. - Nem, ne zargasd. Csak mondd meg, hogy... Nem, lényegtelen.

Elgondolkoztam, hogy már teljesen elfeledkeztem a szívességről, amit Macy tett nekem. Én sem kérdeztem róla, és ő sem hozta szóba, ami elég furcsa ahhoz képest, hogy elküldtem egy meglehetősen gyengén megtervezett bevetésre egy sráccal, akivel előtte még sosem találkozott és őt ismerve abban a helyzetben még a szavakat sem találta, hogy beszélgessenek. És ezek után ő nem esett nekem...

- Megmondjam neki, hogy üdvözlöd? - ajánlottam és közönyösen megvontam közben a vállam.

Ismét megragadta a hátizsákja vállpántjait és halványan elmosolyodott. - Ahan. Az jó lesz.

Bólinottam. - Úgy lesz. Te pedig élvezd a nevetségesen-lényegtelen-nagyra-törő-dolgok megbeszélésed.

- Föld hívja June-t! Melyik bolygón jártál, amikor azt mondtam krémsajt és sonka? - mondta Thomas egyenesen a fülembe olyan beleéléssel, hogy egy-két köpete a nyakamon landolt.

Undorodva töröltem le egy szalvétával. - Magam sem vagyok benne biztos Thomas - mondtam és egyik kezemet a mellkasának nyomtam, hogy visszanyerjem magunk közt a távolságot. - De ha nem takarodsz el a közelemből a következő másodpercben egy körbepörgő-forgó rúgással eltávolítalak a bolygómról a következő galaxisba.

Liam szórakozottan nézte a jelenetet. Mielőtt távozott volna, még a pult szélére tenyerelt és így szólt: - Sok szerencsét akartam neked kívánni a nevetségesen lényegtelen szendvicsek készítéséhez, de úgy tűnik, a szerint a srác szerint, - Thomasra mutatott - ezek kibaszottul fontosak.

Megforgattam a szemeimet. - Lövésed sincs róla, hogy mennyire.

7. fejezet / 1.

A Fredrick Hubbard Egyetemen a legjobb módja, hogy lecsábítsák a hallgatókat az edző terembe, az volt, hogy a Rec Center falain belül egy büfét is nyitottak, így a diákok néhány percnyi kardió vagy súlyemelés után ott henyélhetnek. Én nem vagyok az az edzőterembe járó típus. Nem is nagyon van rá időm az iskola és a munka mellett, és amúgy is nem kifejezetten érdeklődőm a fizikai tevékenységek iránt. De a csekélyke siker Zaynel a hétvégén és a következő szombatra betervezett program most inspirált.

Egyik reggel mentem Harryvel és Niallel órák között. Súlyt emeltek szemben egy hatalmas tükörrel. Önimádás felsőfok. Eközben én lazán pedáloztam egy szobabiciklin és átfutottam egy divatlapot. Majd pedig Niall és én arra kényszerítettük Harryt, hogy sorban álljon velünk gyümölcsturmixért. Harry nem különösebben zavartatta magát, és igazából nem is foglalkozott velünk. Táskája, amiben az edző cuccai voltak, a vállán lógott és vadul smsezett az egyik csoporttársával egy közelgő projektről.

- Megtaláltam a legjobb parkot a hétvégén - mondta nekem Niall. - Nincs messze, éppen csak kívül a városon. Igazán jól elvoltam ott.

Szemöldök ráncolva néztem rá, egyszerre voltam zavarodott és érdektelen is. - Egymagadban?

- Nem - válaszolta és játékosan a vállamba boxolt. - A filmes haverjaimmal. De egyébként is elvoltam, próbafelvételeket csináltam.

- Mihez?

- A filmemhez. Emlékszel, amiben te leszel a sztár?

- Természetesen. - Mosolyra húzódtak ajkaim. - Mostmár újra bízol a színészi képességeimben?

- Nem igazán - vont vállat. Ezúttal én jöttem őt vállon veregetni, de csak kinevetett. - De úgy gondolom, hogy lesz még néhány alkalmam tesztelni téged addig. Akár pont most! Ott jön Zayn.

Niall a vállam felett elnézve a Rec Center ajtajára mutatott megerősítésként. Zayn éppen belépett, egyik kezében kávé, a másikban mobil, a vállán pedig ott lógott a hátizsákja.

- Ó Istenem! - teljesen izgatottan kapkodtam a levegőt.

- Epreset, banánosat vagy trópusi mixeset kellene vennem? - rólam tudomást sem véve tette fel Niall a számára rettentően fontos kérdést.

- Harry! - közelebb húzódtam hozzá és megragadtam a dzsekije ujját. - Csinálj valamit!

Egy pillanatra felnézett rám és még az ujjai is megtorpantak a folyamatos pötyögésben. - Mivel?

Amikor tekintete visszatapadt a kijelzőre, kicsit megráztam - Fogd meg a fenekem - utasítottam.

Ez már felkeltette a figyelmét. De tekintetéből a zavartság és undorodás sütött. - ÓÓÓ, hát nem.

Megforgattam a szemeim. - Ó kérlek, többet is fogdostál már annál. - A 'reggeli örömök' markolászása az arcába tolt melleimen a házi bulink után, még mindig kellemetlenül friss emléket jelentettek számomra.

- Mi? - Kapcsolódott vissza Niall a beszélgetésbe a legkellemetlenebb pillanatban.

- Mi? - ismételtem.

Harry még mindig engem kémlelt, állkapcsa megfeszült. - Komolyan?

- Jobb, ha gyorsan megragadod, - mondta Niall - már fél úton jár.

Mivel háttal álltam Zaynhez képest, így nem tudtam, hogy figyel-e vagy sem, de Niall úgy vigyorgott és integetett neki, mintha már ezer éve nem látta volna a lakótársát, így biztosra vehettem, hogy rajtunk landolt a szeme.

Szóval, a vak pánik pillanatában Harry dereka köré fontam a karom és megcsíptem a másik oldalon.

- Nem viccelek - fenyegettem. Félelmet kelthettem benne, mert kevesebb, mint egy másodperccel később a karja már körülöttem volt és keze megtalálta a fenekem.

- Jobb lett volna ezt az izzasztó edzés előtt csinálni - bosszankodott és csak egy pillanatra nézett le rám.

- Szerintem meg jobb lett volna ezt soha nem csinálni - fújtattam én is. - De a kétségbeejtő helyzetek, kétségbeesett tetteket vonzanak.

- Igen, a kétségbeesett a helyénvaló szó - mondta és belemarkolt a fenekembe, szarrágó vigyorával a képén.

Újra belé csíptem és olyan műmosollyal viszonoztam, amennyire csak tudtam. - Én is így gondolom Mézesmadzagom, és majd emlékeztetlek rá néhány hét múlva, amikor az apád szeme láttára ölelgetsz.

- Gondolkoztál már rajta, hogy Zaynt is meghívd, hogy végig nézze? - vágott vissza.

- Soha nem gondolnád, hogy szükséged lehet egy kamerára az edzőteremben és azután ilyenek történnek - motyogta magának Niall, miután fölöslegesen kutakodott a melegítője zsebében a telefonja után.

És ekkor, egy ismerős arc bukkant fel az egyik pultnál, a Hub Cub burgundi vörös egyen pólóját és sapkáját viselve. Macy rögtön megpillantott azután, ahogy én őt és szégyellősen oda intett.

Csak ennyi kellett, hogy Harryt ellökjem magamtól. Kicsit erősebben sikerült, mint ahogy terveztem, így neki ütközött a sorban mögöttünk álló két srácnak. Gyorsan visszanyerte az egyensúlyát és elnézést kért, rám pedig rettentően dühösen nézett.

- Mi a pokol? - sziszegte. Ahogy egyet közelebb lépett felém, kinyújtotta a karját, mintha ki akarna hívni egy harcra.

- Nem! Hozzám ne érj - figyelmeztetően emeltem felé a mutatóujjam.

- Egy hirtelen, de kiváló fordulat a karaktertől - jegyezte meg Niall, de legalább annyira zavarodott volt, mint Harry.

Egyikőjük sem tudott Macyről és nem állhattam elő vele, hogy reménytelenül szerelmes Harrybe és ráadásul lövése sincs róla, hogy én őt használom, hogy Zaynt befolyásoljam.

Szóval összeszedtem magam és visszaintegettem neki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Eközben pedig Harrynek motyogtam - Zayn már elment, szóval leszállhatsz rólam.

Bosszankodva sóhajtott. - Attól még ez gorombaság volt.

- Nos, ezer bocsánat - löktem oda, és előrébb léptünk a sorban. - Ne állj olyan közel.

Az orra alatt motyogott valamit és visszatért az üzeneteihez, de előtte még észrevette Macyt és hanyagul odaintett neki.

Abból, ahogy elpirult tőle, úgy gondolom, hogy ez feldobta a napját.

6. fejezet

És azzal, hogy ’Esélytelen’ Harry valójában azt akarta mondani, hogy ’Nem igazán tetszik az ötlet, de ha eleget nyúzol vele, akkor úgyis beadom a derekam, úgy mint máskor is szoktam.’

Úgyhogy ez nekem megfelelt.

Egy tűrhető banda játszott a Hub Club-ban és Niall mondta, hogy ő és a lakótársai menni fognak. Úgyhogy következő csütörtökön este, közöltem Harry-vel, hogy eljött az ideje a debütálásunknak. Miután elhárítottam mindenféle őrült indokot, hogy miért kellene inkább a tanulmányaira koncentrálnia és meggyőztem, hogy itt az ideje egy kis lazításnak egy buliban, beletöltöttem a drága lakótársamba néhány whisky-t és átbeszéltük a tervet.

Nagyon egyszerű volt. Képzelje azt, hogy én vagyok álmai nője és csináljon úgy, mintha ez igaz lenne. Az improvizáció is művészet és nem akartam őt visszafogni túl sok szabállyal és megbeszélt ténnyel.

Kint találkoztunk a Hub Club előtt Niall-el, ami egy régi ház volt a kampuszon és most már, csak enyhén izgalmas társadalmi eseményekre és beszélgetős találkákra használják. Ahogy közeledtünk, Naill a kerítés talapzatán ült és mereven bámulta a kamerája kijelzőjét. Ahogy meghallotta a lépéseinket és látta, hogy mi vagyunk egy ragyogó mosoly ült ki a képére és gyorsan felállt készen a kamerájával.

- Megérkeztek, a csoda-pár, amik soha nem is voltak, az év szexi szerelmi eseménye, a románc, amely lekörözi a Szelek szárnyánt, a Büszkeség és Balítéletet, de még a Titanicot is. A jövőbeli Mr. és Mrs. Harry Styles!

Beharaptam a számat, hogy elfojtsam a nevetésem, de Harry közel nem szórakozott olyan jól. Az álla megfeszült, a szemét szürke felhők lepték el, felém fordult és hirtelen benyögte.

- Én kiszállok!

- Nem! Ne, várj! – mondtam és megragadtam a karját, ahogy szökni próbált. – Nem lesz olyan borzalmas. Emlékezz, minél jobban szerepelsz ma este, annál hamarabb véget vethetünk ennek az egésznek. 

- Ennek most van vége – vitatkozott.

- Ez nem igazságos! – rángattam a kezét. – Én is megtettem ezt érted az apád előtt!

- Igen, de ez a barátaim előtt lenne!

- És akkor?

- Ez más! Ez rosszabb.

- ’Szerelmi’ cívódás. – Suttogta Niall a kamerájának, ami még mindig forgott.

Elengedtem Harry csuklóját és megszakítva a ’vitánkat’ felé fordultunk rideg tekintettel.

- Niall, ne filmezz! – mondtam határozottan. De még mindig vigyorgott és vállat vont.

- Tekintsd úgy, mint a válogatásodat a forgatáshoz. Harry azt mondta nem tudsz színészkedni. Majd meglátjuk, hogy igaza volt-e.

- Nos, bármennyire is szeretném bebizonyítani, hogy nincs Harry-nek igaza – kezdtem és szúrósan néztem a lakótársamra. – Ezt nem filmezheted, ez nyilvánvaló.

- Olyan lesz, mintha ott sem lennék – biztosított. – Ha a kamera rémít meg, akkor a telefonom is alkalmas filmezésre.

- Ó, édes Istenem! – motyogtam. Újra Harry felé fordultam. – Nézd. Csak hagyd figyelmen kívül Niall-t, aki mellesleg nem filmezné, ha nem mondtál volna el neki mindent, és menjünk be. Azt hiszem, rád férne még egy kis ital. Rám biztosan.

Harry először rám vicsorított egy műmosolyt, majd Niall-ra. Hátrébb lépett, hogy engedjen engem belépni először, és hallottam, ahogy odasúgja barátjának:

- Az én jövőbeli álmenyasszonyom, az anyja az álgyerekeimnek. 

Niall finoman hátba vágta és vidáman mondta:

- Ez a beszéd tesó!

*

A nyitó banda éppen befejezte az előadását, ahogy mi átvágtunk a nappalin (itt volt a színpad), a konyhába, ahol pedig a bár volt. Éppen csak fizettem és megkaptam az italomat a pincértől, amikor megfordultam és láttam Zayn-t Liam-el keresztül cikkcakkozni a tömegen felénk. Zayn eszméletlenül festett a bőrkabátjában és egy fekete farmerban. Annyira eszméletlenül valójában, hogy a szemeim valószínűleg megteltek vágyakozással, mert a következő, amire emlékszem, hogy Harry ott termett előttem, a mutatóujját az állam alá támasztotta és megemelte a leesett államat.

- Most akkor mondd meg, - kezdte önelégülten – irigynek és féltékenynek kell lennem, amiért a barátnőm egyértelműen egy másik emberre csorgatja a nyálát, vagy támogatnom kell az árulását?

- Fogd be! – vágtam hozzá és a bordáiba könyökölve arrébb löktem. Ezt a kis bántalmazást leszámítva viszont még mindig úgy feszítettem mellette, ahogy szerelmesekhez illik.

- Hol van Louis? – kérdezte Liam, ahogy odaért hozzánk.

Mindenki Harry-re nézett a válaszért, mivel ő állt a legközelebb Louis-hoz. Első évben együtt is laktak, az én szobám volt Louis-é. De miután Harry apja felhívta rá a figyelmüket, hogy azt szeretné, ha Harry egyedül élne, Louis úgy döntött, hogy összeköltözik a barátnőjével, akivel már a középiskola óta jártak. 

- Nemtom. – válaszolta és vállat vont – De Josie szülei itt vannak a városban, szóval valószínűleg elmentek vacsorázni.

A srácok felnyihogtak. Harry, Zayn és Niall gyakran piszkálták Louis-t, amiért ennyire odaadó a barátnőjével, rendszerint papucsnak titulálták. Én viszont egy zseninek tartom Josie-t és el is döntöttem, hogy ha egyszer összejön a Zayn ügy, egyenesen hozzá megyek tanácsért.

- Nézzétek csak Mr. Kacajt! – mondta Zayn és Liam-re nevetett. – Két héttel ezelőttig még ő volt a legnagyobb papucs, most meg már hirtelen ez lett a világ legjobb vicce.

Liam mosolya tovatűnt, ahogy eszébe jutott Chloe, de aztán összeszedte magát:

- Apropó szülők. Harry, az az apukád volt veled a Grillben múlt héten?

- Ja – kortyolt egyet Harry a söréből – Idejött, hogy ránézzen a körmömre. Van egy hónapom, hogy javítsak a jegyeimen vagy a hétvégéim egy tutor tulajdonába kerülnek.

- Nos, - mondta Niall, teljesen figyelmen kívül hagyva Harry bánatát. – Nem Louis volt az egyetlen mostanság, aki pofaviziten volt, igaz Fitz?

Kétségtelenül nem én voltam az egyetlen, aki nem tud színészkedni. A hangjából sütött a mesterkéltség. Szúrósan néztem rá és a legnagyobb borzalmamra kacsintott egyet. Idióta.

- Harry már sokszor találkozott a szüleimmel. Két éve együtt élünk, gondoltam itt az idő, hogy én is találkozzak az övével – mondtam és büszke voltam magamra, amiért meg tudtam tartani a lazaságom. Majd hozzátettem – Pláne most, hogy randizunk.

A dobos éppen befejezte a szólóját egy szám végén, mielőtt kimondtam, szóval nagyjából az egész házban mindenki hozzájutott az információhoz. Nem mertem Harry-re nézni, mert attól tartottam, hogy a szemét forgatja vagy a fejét rázza. De ennek működnie kellett.

Új szám kezdődött. Zayn a szemöldökét ráncolva kérdezte

- Igazán?

- Igen – sóhajtott Harry.

- Mióta?

- Nemtom. – mondta Harry megint. – Néhány hete.

- Uh… - töprengett Zayn teljesen zavarodottan.

Aggódtam, hogy elég gyenge próbálkozás volt összekulcsolni a kezünket, hogy kimutassam szerelmemet Harry felé, mert már amikor megtettem a mozdulatot is éreztem, hogy nem volt elég jó.

Több alkoholra volt szükségem.

- June, néhány hete a házibulitokon azt mondtad, hogy nincs senkid – mutatott rá Zayn.

Francba. Ez valóban így volt. Élénken emlékeztem rá, mert az volt az az éjjel, amikor Zayn meghiúsította a kapcsolatunkat, azzal, hogy megkért vidítsam fel Liam-et.

- Igen – mondtam lassan és valami magyarázatot keresetem. Nagyot nyeltem a koktélomból. – Azon az éjjelen történt, később, valójában.

- Azután, hogy kidőltél Liam-en? – akadékoskodott Niall és itt volt az idő, hogy újabb halálos pillantást vessek rá. Liam szemforgatva motyogta.

- Örülök, hogy segíthettem.

- Igen, valójában. Amikor mindenki elment és felébredtem… történt néhány dolog köztünk – mondtam.

Harry karja megfeszült az enyém körül és tudtam, hogy kellemetlenül érinti, hogy a hazugságom nem egészen volt hazugság. 

- Úgy döntöttünk megpróbáljuk – mondta, hatásosan zárva a beszélgetést. – Úgyhogy… próbálkozunk.

Liam megdermedt és leesett az álla.

- Vicceltek velem?

Hirtelen nem tudtam, hogy mi lepte meg ennyire, de legalább elhitte, hogy tényleg így van.

- Nem. Komolyan – biztosítottam. – Jól mennek a dolgok és olyan boldog vagyok…

- Már megint itt van? – szakított félbe Zayn és Liam-re nézett kérdőn.

Zayn egyik kezét Liam vállára tette, egyensúlyozva lábujjhegyre állt és a nyakát nyújtogatta a tömeg felett. Amikor visszafordult hozzánk, sajnálattal vont vállat.

- Attól tartok… - magyarázott nekünk – Chloe itt van.

Ah. Lenyeltem az italom maradékát és úgy tettem, mintha nem épp azt hittem volna, hogy Liam-et a kapcsolati állapotom változása zavarta volna ennyire össze.

- Kit érdekel? Igyál és nem számít – javasolta Niall. 

- Még mindig másnapos vagyok June tequilájától – mondta Liam a fejét rázva. Szegény srác soha nem volt nagy ivó. Valami azt súgta, hogy szégyellnem kellene magam a magas alkohol toleranciám miatt. – Gondolod, azzal a sráccal van? – kérdezte Liam. – Mi van, ha csak azért jött, mert tudta, hogy itt leszek és azt akarta, hogy lássam valaki mással?

- Ne légy hülye – állította le Zayn – Ez szánalmas, senki nem csinál ilyet.

Míg ők továbbra is a nyakukat nyújtogatták a tömeg felé és próbálták Liam ex-ét kiszúrni, Harry önelégülten kortyolt a söréből és felém fordította a fejét. Kinyújtottam rá a nyelvem és én is arra felé figyeltem, amerre a többiek és arra készültem, hogy alkalom adtán kifejtsem szakértő véleményemet a feltételezhető álrandizásról. 

Azonban megakadt a szemem néhány munkatársamon, Macy-vel együtt, akik a zenekart nézték a gyülekező tömegben.

- Megyek, beszélek Macy-vel – mondtam Harry-nek. – Nehogy mondj valami hülyeséget, amíg odavagyok. 

- Kérlek! – szörnyülködött. Az a te szokásod.

Hátranéztem rá a vállam fölött és megeresztettem felé egy műmosolyt. 

Szerencsére a munkatársaim egy csoportban voltak a hátul a tömegben és úgy nézték az új bandát, akik épp a nyitódalukat konferálták fel, úgyhogy nem kellett átverekednem magam a tömegen. 

- Hé! – köszöntöttem őket mosolyogva, ahogy előtűntem a semmiből. Ilyedtében Macy még a szívéhez is kapott. – Nem tudtam, hogy itt leszel!

Miután magához tért pillanatnyi sokkos állapotából Macy, válaszolt.

- Thomas könyörgött, hogy jöjjünk vele zárás után.

- Nem könyörögtem. – emelte Macy-re Thomas az ujját.

- És te Fitz? Mit csinálsz itt?

Ekkor valaki meglökött Macy felé, aki elkapta a karomat, de még mindig lendületben voltunk így nekiestünk Thomasnak, aki valaki mást lökött meg. Mint a dominók.

- Mi a… ? – kiáltottunk fel mindannyian.

Miután összeszedtem magam és meggyőződtem róla, hogy Macy is rendben van, a lökdösődés forrását kerestem. Hangok ütöttek át a dobolás közepette. Liam, Niall és Zayn lökdösték el az embereket az útjukból, ahogy keresztülvágtak a zsúfolt házon. Liam ment elől, az arca lángokba borulva, forrt a dühtől. Zayn húzta hátra az egyik vállánál fogva, igyekezett lelassítani őt és Niall a másikoldalról, ugyanebből az okból. Elég biztos, hogy amikor arra néztem, amerre Liam tartott, Chloe-t láttam egy másik ember ölelésében.

Ármány.

De hol volt Harry?

Valójában ő nem túlzottan aggódott, hogy Liam hülyét csinál magából. Nem sokkal később még mindig a bárnál találtam… egy lánnyal. Csak beszélgettek, de Harry ravaszul vigyorgott és tudtam, hogy sokkal több iránt érdeklődik egy egyszerű beszélgetésnél.

- Csak viccelsz velem, ugye? – kérdeztem hangosan. 

Az Isten szerelmére, csak két percre hagytam ott!

- Mi folyik itt? – kérdezte Macy. A folyosóra mutatott, ahol Liam-ék rendbontottak. – Te velük jöttél?

Már majdnem benyögtem, hogy Harry-vel jöttem. De aztán eszembe jutott, hogy miért is jöttem. Hogy Zayn-t féltékennyé tegyem, azzal, hogy az egyik haverjával enyelgek és tudtam, hogy ezt nem mondhatom el Macy-nek. Nem mintha ő nem értené meg, de egy pillanatra azért tényleg elég őrültségnek tűnt.

Észhez tértem.

- Aha. Niall meghívott és úgy gondoltam, hogy ez jó alkalom lenne beszélni Zayn-el. e most, hogy Chloe itt van és Liam szemmel láthatóan nincs még túl rajta és éppen… Szóval azt hiszem Zayn vele marad egész éjjel, hogy nehogy valami hülyeséget csináljon.

Mikor lábujjhegyre álltam, hogy a tömeg feje felett csekkoljam, hogy mi történt velük, láttam, hogy a Zayn és Niall kifelé viszik Liam-et, még mielőtt jelenetet rendezhetne. Félúton jártak felfelé a lépcsőn és Zayn keze Liam vállán volt, ahogy nagyon komolyan beszélt hozzá. Még így keresztül a helyiségen is látszott, hogy Liam mellkasa hevesen jár fel-alá és úgy festett, mint aki mindjárt könnyekben tör ki, vagy vonat alá ugrik, vagy verekedni kezd.

Szegény krapek. Szegény krapek, aki éppen tönkretette az estém. Ha Zayn túlzottan rá fókuszál, soha nem tűnik fel neki, hogy én mennyire szerelmes vagyok Harry-be. 

Mérgesen fontam össze magam előtt a kezem és a zenekar felé fordultam. A dolgok nem úgy mentek, mint ahogy én terveztem.

Macy, aki maga is a történteket figyelte, finoman megszorongatott.

- Tudok érted valamit tenni?

- Ja. Kiiktathatnád Liam-et – fortyogtam.

- Nem tudom. Igazából még soha nem beszéltem vele.

Macy felé kaptam a fejemet. Ő valójában azt hitte, hogy komolyan gondolom. Azt hitte, hogy komolyan gondolom… És fontolóra vette.

És aztán én is fontolóra vettem. És rájöttem, hogy ez megoldaná a problémáimat.

Ha Macy valahogy beszédbe elegyedne Liam-el kívül, Liam többé nem terelné el Zayn figyelmét. Macy sem lenne útban utána már és úgy tehetnék, mint aki megvesz Harry-ért. És lássuk be, akkor Liam sem kapkodná a levegőt és bámulná Chloe-t az új pasijával, szóval Chloe problémáját is megoldanám.

- Ez nagyszerű! – ujjongtam és megragadtam Macy csuklóját.

- Mi? – kétségbeesetten nézett rám. – Fitz, én nem is ismerem…

- Hogyha segítesz ma este, megígérem, hogy kitalálom a legkellemesebb módját, hogy összehozzalak Harry-vel, amint…

- Én komolyan nem hiszem, hogy ez jó ötlet…

- De, ez egy jó ötlet – biztosítottam. – Gondolj úgy Liam-re, hogy gyakorolsz Harry-hez.

- Mi?

- Könnyű lesz Macy. A padlón van, úgyhogy még csak beszélned sem kell. Majd ő panaszkodik a szerelmi életéről és neked csak mosolyognod kell és együtt érzően bólogatnod.

- Fitz… - lassan megrázta a fejét. – Sok mindent megtennék érted, de…

- Kérlek! – könyörögtem. – Csak most az egyszer. Csak ma este. Zayn egyedül jött, ez az én köröm.

A kör szó említésére eszembe jutott, hogy szükségem lesz még néhány kör alkoholra, ha ez tényleg összejön. És Macy kényszeredett, de behódolt ábrázatától, volt egy olyan virágzó érzés bennem, hogy márpedig összejön.

Macy sóhajtott és egy kézzel beletúrt a hajába.

- Mit kell tennem? Hol kell kezdenem?

- Köszönöm! – ugrottam a nyakába és megpusziltam. – Ne aggódj, majd én segítek. Gyerünk!

Egy kurta és halovány köszönéssel elbúcsúztunk a munkatársainktól. Annak ellenére, hogy semmit nem lehetett hallani a zenekartól, esküdni mertem volna, hogy Macy lépései egyre nehézkesebbé váltak, ahogy a lépcsőhöz közeledtünk.

- Mi folyik itt? – kérdeztem befurakodva a srácok bizalmas értekezésébe. Mind a hárman /Niall, Zayn és Liam/ eléggé meglepődtek. A folyosó végén a nappali felé mutatva, hozzá tettem: - A zenekar ott van.

Niall szórakozottan horkantott fel.

- Akkor ti mit csináltok itt?

- Macy és én éppen távozunk – mondtam és jelentőségteljes pillantást vetettem lefagyott barátomra. – Bárcsak maradhatnánk, de valakinek el kell kísérni Macy-t a Hub Cub-ba. Aki ma este bezárt, elfelejtett kicsomagolni és eltenni egy egész szállítmánynyi… sajtot. Márpedig ha az nem kerül hűtőbe, nos,… az igen nagy veszteséget jelent.

Soha nem fordítottam előnyömre Macy társasági korlátoltságait ezelőtt, de most hirtelen nagyon jól jött, hogy nem találta a szavakat, hiszen fogalma sem volt, hogy hová is akarok kilyukadni ezzel. 

A srácok meggyőzöttnek, azonban teljes mértékben közönyösnek tűntek a problémánk iránt. Gondolatban feljegyeztem egy emlékeztetőt magamnak, hogy később tájékoztassam Niall-t róla, hogy itt is bebizonyítottam, színészi képességiem átlag felettiek. 

- Úgyhogy, megyünk – jelentettem be és búcsúzóul intettem a fiúknak, amit Niall és Zayn viszonoztak is. – Gyerünk Macey! Ó! Ó, várj! Nem mehetek! Elfeledkeztem Harry-ről!

Macy, aki ugyan úgy bedőlt a színészkedésemnek, mint a többiek, zavarodottan kérdezett vissza.

- Mi? Harry?

- Együtt jöttünk – magyaráztam gyorsan, hogy a további közbeszólásokat megelőzzem. – Nem mehetek el nélküle. Basszus! De te sem mehetsz egyedül. Hosszú és sötét az út keresztül a kampuszon, és azok a sajtos dobozok is nehezek. Nos… - fordultam a fiúk felé és egyik kezemet csípőre vágtam. – Liam, te erős vagy. Nem mennél Macy-vel? 

A srácok még mindig körben álltak és épp oly zavarodottak voltak, mint Macy.

- Ú… - nyögte Liam és kelletlenül pásztázott végig a tömegen. Lehet, hogy meg látta Chloe-t, vagy mégsem, de sóhajtott, majd belegyezett. – Rendben, asszem.

- Nagyszerű! – csaptam össze a két kezem. - Találkoztatok már? Macy, Liam. Liam, Macy. Igazán nagy szívességet teszel nekem. Köszönöm.

Liam nem is lehetett volna már ennél zavarodottabb, vagy Macy ennél idegesebb. De mindketten megkapták az instrukcióikat és bíztam benne, hogy innen már megoldják maguk. Amint megmoccantam, hogy visszainduljak, Macy elkapott a csuklómnál fogva.

- June – vigyorgott összeszorított fogakkal. – Van valami ötleted, hogy hol fogom megtalálni azt a… sajtot?

Igaz. Arról megfeledkeztem, hogy ezt csak kitaláltam. Jártattam az agyamat, de már így is sokat gondolkoztam egy éjszakára.

- Nem – bocsánatkérően vontam vállat. – Mondjuk, a raktárban. Hacsak nem valaki kint hagyta és el nem lopták. Jobb lesz, ha siettek.

Ahogy finoman megindítottam őket a ruhatár felé, Macy szúrós tekintete tudatta velem, hogy a közeljövőben ezért még kapni fogok.

De abban a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is voltak, ami miatt aggódnom kellett, mint pl. Harry túlzott felebaráti közeledése más lányok felé. Őszintén, ha nem lettem volna ennyire izgatott a csókjelenet miatt Zayn-el Niall filmjében, inkább rendezőnek jelentkeztem volna. Mindenkinek kiosztottam a szerepét.

Az én bosszantóan flörtmániás lakótársam nem látta, hogy céltudatosan vágok át a tömegen, amíg ott nem álltam előtte és a hidrogén szőke cicababa előtt, aki el volt alélva a gödröcskéitől és a göndör fürtöcskéitől. De Harry, amint megpillantott, tudta, hogy bajban van.

Megeresztettem feléjük egy összezárt szájas művigyort és a felkarjánál fogva megragadtam.

- Ne ma este Rómeó! – mondtam olyan édesen, amennyire csak tőlem telt. Majd elhúztam az egy-éjszakára-szóló-szív-szerelmétől. Viszont az teljesen meglepett, hogy hagyta magát.

Amikor a bár másik végéhez értünk és újabb italt rendeltem magamnak, olyan hangosan sóhajtott, mintha minden fájdalom és nehézség az lenne az életében, hogy én elvontattam attól a kerek seggű csajtól.

- Én ezt máris utálom! – mondta keservesen. 

Nem hatott meg vele. Kifizettem az italomat, belekortyoltam, majd közöltem vele:

- Ez nagyszerű Harry. Most pedig készülj, mert néhány pillanaton belül közel hajolsz és szexin a fülembe suttogsz.

- Szexin?

- Így van. Csinálj úgy, mintha én is egy lennék a bárokban felszedett ribancaid közül és alig várnád, hogy haza vigyél és a fogaddal téphesd le rólam a ruhát.

- Hmm… Kössz az inspirációt! Ez így még gyomorforgatóbb.

- Az gyomorforgató, hogy nem tudod még öt percre sem távol tartani a mancsaidat más lányoktól, amíg nekem akadt egy kis elintézni valóm. – Lehúztam az italom és újat kértem. Harry nevetésben tört ki.

- A mancsaim a közelében sem jártak. És Uram Atyám, lassíts le a piálással! Nem akarom, hogy az emberek azt higgyék, csak az olyan lányokra hajtok, akik nincsenek a tudatuknál.

- Nos, ezzel egy kicsit már elkéstél – mondtam szárazon. – Ezek az emberek valószínűleg szemtanúi voltak az elmúlt három évben, hogy milyen ribancokat szedtél össze.

A gödröcskék eltűntek, a tekintete megmerevedett. Egymás szerelmi élete nem véletlenül nem volt az a téma, amit megvitattunk volna.

- Tudod, én mindig azt gondoltam, hogy az a típus vagy, aki boldog és vicces lesz, ha iszik. – hangja mély és komor volt.

- Ó, boldog leszek én – belekortyoltam az új italba, majd visszatettem a pultra. – Boldog leszek, amint megteszed, amit kérek és úgy csinálsz, mintha nem tudnád a mocskos kezeidet távol tartani tőlem.

Ebben a pillanatban Niall előtűnt a tömegből, szemöldöke pedig csodálkozva szaladt az égnek. Gyanakodva kapkodta a tekintetét köztem és Harry közt.

- Fitz, azt kell, hogy mondjam, hogy a színészi képességeid nem igazán győztek meg.

- Túl elfoglalt voltam vele, hogy összehozzam a jelenetet – vágtam vissza. – Jól jött volna egy kis segítség a rendezőtől.

Niall megvonta a vállát.

- Mit tehetnék?

- Attól függ. Hol van Zayn?

- Még mindig a lépcsőnél. Az egyik csoporttársával beszélget – válaszolt.

- Oké. – Egyre izgatottabb lettem. Gyorsan a lépcső irányába lestem és a saját szememmel győződtem meg róla, hogy tényleg így van. Közelebb húzódtam Harry-hez és Niall-nak mondtam:

- Szólj, ha figyel.

Míg Niall figyelt, Harry pozícióba vágta magát, karját átvetette a hátam mögött, a pulton pihentetve. Újra sóhajtva kérdezte: 

- Nem tűnik neked ez enyhén felszínesnek?

- Ez totál felszínes. Most pedig fogd be, amíg nem szólok.

Harry nem éppen boldogan bólintott.

- Elment a haverja – jelentette Niall. – Minket keres.

- Rendben apuci kisfia – mondtam és megsimítottam Harry arcát. – Akció indul.

Harry becsületére váljon, hogy tényleg megtette és átváltott elbűvölő barát üzemmódba. 

– Tudod, – mondta a fülembe és ajkai súrolták a fülcimpám – ma este nem a barátnőjével van. Tehettél volna egy lépést felé.

Zavarodottnak és idegesnek tettettem magam a karjaiban, mintha csak valami huncut titkot suttogott volna. 

- Ha nem vetted volna észre, – válaszoltam és beharaptam az ajkam, hogy lenyűgözöttnek és cukinak tűnjek – már három éve azt próbálom és még mindig nem vagyunk egy pár. Ez az utolsó esélyem.

Harry nem zavartatta magát.

- Le vagyok nyűgözve. – Kezét elvette a pultról és a felsőkaromhoz nyúlt. Apró cirógatásokkal haladt felfelé a vállamhoz. Tekintete követte a cikázó ujjait, míg én őt néztem és magamban azon könyörögtem, hogy ne firtassuk ezt.

- Meg fogom tenni te is tudod – jegyeztem meg, bár nem voltam benne biztos, hogy az éktelen zaj mellett, amit a banda okozott, vajon hallotta-e. – Egyébként nekem csókolóznom kellett veled az apád szeme láttára, az sokkal rosszabb, mint hogy egy kicsit a fülembe kell sugdolózz. 

Egy mosoly bujkált a szája sarkában, ahogy továbbra is a bőrömön cirkált. 

- Úgy gondolod? – kapta rám a tekintetét. – Mert nekem ez kissé mesterkéltnek tűnik, de a poklot is ki tudnám belőled csókolni, hogy tisztává tegyük a helyzetet mindenki számára.

Erős késztetést éreztem a szemforgatásra, de inkább halkan elnevettem magam. 

- Olyan ördöginek érzem magam, hogy le merem fogadni, tényleg ki tudnád belőlem csókolni a poklot is.

- Ó, én is lefogadom – vigyorgott huncutul. Szabad kezével feltekert egy tincset a hajamból az egyik ujjára. – Ha szeretnéd, megkérhetem az egyik ’ribancomat’, hogy adjon ajánlólevelet a Styles élményről.

- Nincs rá szükség – fordultam szembe vele. – Nem kellenek a referenciáid. Nem tartom a bármiben-benne-vagyok-ribanc-hadsereged túlzottan megbízható forrásnak.

Mindketten figyeltük, ahogy az ujjára tekert tincs ellazult és lecsúszott. Utána a hajamat a fülem mögé simította és közel hajolva suttogta. 

- Azt hiszem, akkor már csak egy módja van, hogy meg tudd.

Amikor ajkai egy pillanatra a fülcimpámhoz értek, elektromosság futott végig a gerincemen. El kell ismernem, hogy amikor erre koncentrált, nagyon is jól csinálta. Összeakadt a tekintetünk. A mosolya már eltűnt, ajkai várakozásteljesen picit elnyíltak.

Komolyan gondolta. 

Nem csókoltam meg, de nem tagadhattam, hogy jól jött volna a mi kis szenvedélyes szerelmünk kimutatásában. Az egyetlen probléma az lett volna, hogy következő reggel Harry szemébe kell nézni, józanon és szerepjátékok játszása nélkül.

De ahogy rám nézett, szemöldöke várakozásteljesen, finoman megemelkedve és, ahogy megnyalta az ajkát. Bosszantóan csábító volt.

Elkaptam a tekintetem és a fejem elfordítva az államat a vállamhoz szorítottam. Sóhajtottam és gyorsan figyelemben vettem, hogy az a néhány ital játszik velem és attól vagyok bizonytalan. Azután újra Harry-re néztem, hogy vár-e még rám.

Várt.

Talán én hajoltam közelebb, de Harry ujjait a kopasz vállamra csúsztatta, az ajkaim elnyíltak és lehunytam a szemem.

- Ééééés… vágás.

Niall hangjára a szemeim hirtelen újra kipattantak és hátrébb léptem egyet. Harry elengedte a vállam és zavarodottan nyelt egyet.

- Már nem figyel – folytatta Niall. Elővette a kameráját és utána már annak a gombjaival foglalkozott és nem velünk. Ismét erős késztetést éreztem, hogy kiverjem a kezéből. – Egyébként szép munka volt. Nos, majdnem teljesen szép munka volt – tette hozzá lezseren. – A kémia megvolt, de valahogy lángolhattatok volna jobban. Azt akarom látni, hogy tűzijátékban törtök ki. 

Amikor felemelte a fejét, mindkettőnk szúrós tekintetével találta magát szemben.

- Mi van? – kérdezte – Ez volt a meghallgatásod, emlékszel?

Fortyogtam magamban. Az italom mögöttem volt a pulton, úgyhogy felkaptam és a hajamat megint a fülem mögé tűrtem. 

- Nos, elfelejtettem. – Ezután pedig minden bátorságomat összeszedve jelentettem ki. – Harry, igazad volt. Zayn egyedül van itt, úgyhogy talán beszélgetnem kellene vele.

Harry megvonta a vállát. Az egyik kezemben az italom volt, a másikba mélyen vájtam a körmömet, kikutattam a szervezetemben a bátorság utolsó szikráját is és keresztülverekedtem magam a tömegen.

- Te idióta! – hallottam, ahogy Harry Niall fejéhez vágta, ahogy távoztam. Akaratlanul is egy kis mosoly kúszott az arcomra, de csak azért érdekelt, mert a magabiztosságomat növelte.

Zayn a tömeg mögött a falnak dőlve állt, a mobiljával babrált és alkalmanként felnézett a bandára.

- Szóval, – mondtam és annyira megleptem, hogy majdnem elejtette a telefont – hogy van Liam?

Mosolygott és megrázta a fejét, nem igazán tudhatta, hogy mit válaszoljon.

- Nem túl jól. De hát ezt te is láttad. – Arrébb állt, hogy valakit elengedjen a lépcső felé és folytatta. – Próbálok segíteni neki, de nem igazán tudom, hogy hogyan. Olyan mintha már ezer éve együtt lettek volna. Én soha nem voltam szerelmes senkibe ilyen sokáig. Te?

Megtorpantam és még a lélegzetem is elakad. Valójában, Liam és Chloe egy héttel azután az ominózus este után találkoztam, amit Zayn és én együtt töltöttünk a koli szobájukban. Így hát igen, szerettem már valaki olyan sokáig, mint Liam, sőt valójában egy icuri picurit tovább is.

De úgy sejtettem Zayn nem így érti.

- Uh… nem – fújtam ki a levegőt. – De el tudom képzelni. Biztos borzalmas.

- Ja – bólintott egyetértően. – És az sem segít, hogy Chloe mindenhol feltűnik, ahová mi megyünk egy-egy új sráccal a karján. – Ellökte magát a faltól. – Tudod, olyan mintha követné vagy valami. Folyton feltűnik, ahol mi vagyunk, csak hogy féltékennyé tegye, hogy megmutassa, hogy mi az, amit kihagy. Milyen őrültség ez már?

Ha Harry ezt hallotta volna, akkor talált volna rá módot, hogy éreztesse velem, hogy szégyen, amit művelek. Körbe-körbe lötyögtettem az italomat a pohárban. Egy kis vállvonással megjegyeztem:

- De úgy tűnik, hogy működik, nem? – Zayn elnevette magát és ennek nagyon örültem.

- Ja. Úgy fest.

Kissé lazábban, mint előtte, megköszörültem a torkom.

- És Lola hol van ma este. – Még a nevét is fájt kimondanom.

- Holnap le kell adnia egy beadandót.

Rájöttem, hogy a beszélgetésünk unalmas és céltalan. Próbáltam megfűszerezni az erőltetett jó pofizást, de nem volt túl nyerő, ami kicsúszott. - Csinos lány, igaz? Olyan tipikus Hosszúcomb, azt mondanám. 

Azt mondani, hogy Zayn meglepődött a kijelentésemtől, elég gyenge kifejezés. Döbbenetében idegesen kuncogott.

- ... Ja - mondta.

Csinálj valamit! Sikították belső hangjaim, de az nem egyszerű, amikor egy időben akarsz kikeveredni valamiből és ugyanakkor minél hosszabbra is nyújtani azt a beszélgetést.

- Szóval, ti ketten még mindig... együtt vagytok.

- Úgy fest - húzódott mosolyra a szája. - Amúgy, kössz a múltkori ingyen szendvicset. Nagyon jól jött, mert utána rájöttem, hogy otthon hagytam a pénztárcámat. 

Ne is emlékeztess rá! Akartam volna válaszolni, mivel amúgy titkon abban reménykedtem, hogy Miss Hosszúcomb megfulladt tőle.

De ehelyett csak mosolyogtam. - Nem tesz semmit!

- A végén még le kellett volna dolgoznom veled a pult mögött.

Felsóhajtottam - Akármikor, már több, mint egy éve ott dolgozom, unalmasak azok a szendvicsek. Már egy ideje inkább haza hordom őket Harrynek. 

Valamilyen szinten hatottak rá a szavaim, mert gyorsan bólintott és elkapta a tekintetét. Megvakarta a fejét és megkérdezte - Szóval, te és Harry, őőő?

Nem tudnám megmagyarázni, hogy hirtelen miért csavarodtak össze a belsőszerveim és éreztem szarul magam, mikor inkább azt kellett volna éreznem, hogy győztem, hiszen az volt a célom, hogy észre vegye. De abban a pillanatban ezt a témát szívem szerint messziről elkerültem volna. 

- Aha - motyogtam egy kilégzés alatt.

- Ez újdonság.

- Aha. Még az.

- És már találkoztál az apukájával meg minden?

Bólintottam. 

Zayn elmosolyodott és végül újra találkozott a tekintetünk. - Nos, ez... király. Biztos nagyon megkedvelt.

Érdekelt volna, hogy hova szállt el a magabiztosságom, még a rengeteg alkohol ellenére is. Megint ott tartottunk, hogy tulajdonképpen nem tartunk sehova, és lövésem sem volt, hogy hogyan terelhetném a dolgokat jó irányba. 

Ebben a pillanatban azonban megcsörrent Zayn mobilja. Csekkolta az üzenetet, majd bocsánatkérően fordult felém.

- Liam volt az. Hazakíséri a lányt, a barátnőd, azután pedig ő is hazamegy. Az az egyetlen hely, ahol nem botlik folyton Chloeba. 

Ekkor jöttem rá, hogy totál elfeledkeztem róla, hogy én őt elküldtem Macey-vel. 

- Ááá! Oké.

- Azt hiszem csatlakozok hozzá - mondta és a bejárati ajtó felé intett. - Eléggé fáradt vagyok és hogy őszinte legyek a ska zene nem éppen az én világom, Niall győzött meg minket, hogy jöjjünk.

- Ó - dünnyögtem és szemrevételeztem az izzadó zenekart a színpadon. Megráztam a fejem, mintha egy álomból ébrednék. - Igen, minket is. 

- Rendben. - Belebújt a bőrdzsekijébe. - Majd még találkozunk June.

- Öhm. Aka. Oké. - Meglepően magas hangok törtek elő belőlem. Inkább belekortyoltam egyet az italomba, mert attól tartottam, hogy ha nem teszem, akkor sírni kezdek pedig valójába még csak okom sem volt rá.

Zayn elindult az ajtó felé, de néhány lépés után megtorpant. Sarkon fordult és rám mutatott. - Hallottál a kocsmatúráról jövő hétvégén? 

Majdnem kiköptem az italt - Hmm? Nem. Mi lesz?

- Az egyik haverunk szervezi. Ez lesz a szórakozás utolsó kis morzsája mielőtt a vizsgák ismét tönkre vágják egy időre az életünket.

Felkacagtam. 

- Következő szombat. Jó buli lesz. - Kis szünetet tartott, majd hozzá tette - Jönnöd kellene.

- Oké - törtem ki, talán túlzottan nagy sietséggel. Úgy festett, hogy működött, amit Zayn látott köztem és Harry közt. Ez előtt soha nem hívott el sehova.

Működött! 

Zayn csak mosolygott. - Rendben. Akkor majd találkozunk. 

- Szia.

Néztem távolodni, majd mikor az ajtó becsukódott mögötte, sarkon fordultam és mentálisan vállon veregettem magam a jó munkáért, és lehajtottam a maradék italomat. Harry is megérdemelt egy gratulációt... de hova is lett?

Körbe akartam nézni, így egy pár lépcsőnyit feljebb másztam, hogy átlássak a tömeg felett. Nem kellett volna, hogy meglepjen, amit találtam: Harry még mindig a bárnál volt, ahol hagytam, viszont a szőkeség a kéjsóvár kis popsijával visszatért. Szorosan a karjaiban, a szájához ragadva. Ami pedig még rosszabbá tette, hogy Niall közvetlenül mellettük volt. Egy széken állt, a bandát filmezte és magasról tett rá, hogy Harry mindent romba dönthet.

Hihetetlen. Meggyőződésem, hogy mindketten idióták.