8. fejezet / 1.

Louis igazán nagy rizikótényező volt íróeszközzel a kezében. A kocsmatúra éjszakáján először akkor kaptam rajta, amikor elhagytam a fürdőszobát miután a bankjegyeket a melltartómba tömködtem és kihúztam a szememet fekete szemceruzával, hogy kiemelje mogyoró színű szemeimet.

- Mit csinálsz? - kérdeztem. A kezében egy filc volt és éppen Harry ajtaja felé emelte.

Louis egyik ujját a szája elé emelte és úgy csitított. Majd egy huncut vigyorral visszafordult az ajtóhoz. Még éppen nem ért hozzá, amikor két lépéssel mellette teremtem és elrántottam a kezét. - Nem! - dorgáltam, mint egy ötévest.

Meglepte a kitörésem, szemöldök ráncolva suttogta. - Vicces lesz!

- Neked lehet, de én megígértem Harrynek, hogy a lakás minden felülete péniszmentes marad az est végéig.

Harry ajtaja hirtelen kinyílt félbe szakítva sutyorgásunk, és keresztbe tett karral lépett ki a folyosóra.

- Semmi pénisz! - mondta és kikapta Louis kezéből a tollat.

- Rendben haver - értett egyet Louis. - Semmi pénisz, ha te is kijössz velünk.

- Nincs pénisz és maradok.

Louis még mindig nem egyezett. - Senki sem nyert!

Harry sóhajtott egy nagyot. - Nézd, jönnék én, ha lehetne. De van egy nagy projekt, aminek hétfőig kész kell lennie és valószínűleg ma és holnap is egész éjjel tanulni fogok. Minimum 86 %-osnak kell lennie, hogy egy kicsit javítsak a jegyeimen és az még mindig nem elég. És ha ez még nem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy ez az utolsó hét a szorgalmi időszakban. Ezt most komolyan kell vennem, ha még egyszer valaha a szombat estémet szórakozással akarom tölteni tanulás helyett.

Egy vállrántással, Louis csak lazán kijelentette - Múlt hónapban írtam egy esszét a Francia forradalomról, reggel négykor, kissé még ittasan. Kilencven százalékos lett.

- Fantasztikus. Kössz az infót. - Harry hangja monoton és száraz volt, úgyhogy tudtam, hogy itt az idő lelécelni.

- Minden rendben. - Tapsoltam egyet, majd Louis karjába kapaszkodtam, hogy elcibáljam onnan. - Harry, nyomás vissza a szobádba. Dolgozz keményen. Egy félórán belül mi elhúzunk és ahogy ígértem, nem lesznek péniszek sehol sem.

Felmordult. - Emlékszel? Egyszer azt is ígérted, hogy nincs több party.

- Ez nem egy party, csak gyülekezünk. Emlékszel? Azt is mondtam, hogy majd én gondoskodom róla.

Lemondóan ingatta Harry a fejét. - Emlékszel? Hogy ezt is ígérted már és utána úgy leittad magad, hogy lenyűgözd az egyik haverom, hogy kidőltél és magamra hagytál, hogy megküzdjek a péniszekkel.

Louis egyik kezét Harry vállára tette. - Vesztettél.

Harry újabbat sóhajtott, majd visszaindult a szobájába, de előtte még nem hagyta ki a lehetőséget, hogy sokatmondóan nézzen rám. Követtem Louis-t a folyosón és abban a pillanatban szemben találtam magam Macyvel, aki épp csak megérkezett.

- Hála Istennek, hogy végre itt vagy! - sóhajtottam megkönnyebbülten és egyik kezemet átvetettem a vállán. - Harry nem jön és ha te is cserben hagytál volna, akkor csak én és Niall lettünk volna egész este...

- Harry nem jön? - vágott közbe. Szemeiből düh és idegesség tükröződött.

Nem folytattam, amibe belekezdtem. - Ő... micsoda? - kérdeztem vissza, de csak hogy némi időt nyerjek magamnak a gondolkodásra. Macyt azért csatlakozott hozzánk, hogy addig is Harryvel lehet, így ha ezt a kis kegyes hazugságot nem követem el, amikor meghívom, az életben nem győzöm őt meg, hogy velem jöjjön. És akkor csak Niall és a hülye kamerája lett volna velem ott, hogy egy kicsit jobban érezzem magam, de valójában attól nem érzem jobban magam.

Mikor Macy várakozóan nézett rám, belekezdtem.

- Nem. Ő nem tud jönni. Próbáltam meggyőzni, de úgy fest, hogy inkább tanulással tölti az estét. Emlegetett valamit az apjáról, meg egy tutorról... - Legyintettem egyet, mintha ennek az egésznek semmi értelme sem lenne. - Mindegy is. Nem számít. Itt vagyok neked én.

- És mi lesz, amikor lecserélsz Zaynre? - követelőzött suttogva és lelökte a válláról a kezem, hogy levehesse a kabátját. - Mit kellene tennem? Azt ígérted, hogy nem lesz túl kínos meg kényelmetlen a helyzet és most meg...

- Nyugi van! - sutyorogtam vissza. - Túl reagálod. Minden rendben lesz.

- Hogy mondhatod ezt? Hiszen senkit sem ismerek itt!

- Akkor ismerkedj össze valakivel! Itt egy csomó ember! - mutattam körbe a szobán.

- Én nem olyan vagyok, mint te Fitz! Tudod, hogy nem tudok csak úgy odaállni valaki mellé és beszélgetni kezdeni! Nekem kell néhány hét csendes megfigyelés, mire ki tudok valamit nyögni. Gyakorlatilag ez számomra egy kész rémálom...

- Macy?

Egy mély hang kiszakított minket indulatos, mégis elsuttogott cívódásunkból. Macy és én azonnal, összhangban kaptuk fel a fejünket, mintha azon kaptak volna rajta minket, hogy titokban cukorkát csórunk a dobozból. Tőlünk néhány lépésre egy sörrel a kezében és kérdőn felhúzott szemöldökkel Liam állt.

- Liam. - Macy hangja egyfajta nyüszítésként csengett. A szemem sarkából sandítottam rá. Valóban elég csodabogár, ha társasági életről van szó.

Liam, azonban ezzel cseppet sem törődött. Ehelyett egy hatalmas mosoly terült szét az arcán és ellazította vállait. - Szia! Én, úúú, nem tudtam, hogy te is jössz. June nem említette.

- June nem tudta, hogy téged érdekel - hívtam meg magam harmadik félnek a beszélgetésükbe.

Liam csak egy pillanatra nézett rám és már vissza is tért Macyhez. - Biztos - mondta. - Én... ú, csak biztos akartam lenni benne, hogy a Hub Cub még mindig életképes biznisz azután is, hogy azt a sajt szállítmányt ellopták a múlthéten. Mármint, lökött egy tolvaj. Húsz kiló sajttal már embert is lehet ölni.

Valójában, örültem neki, hogy Liam nem foglalkozik velem, és hogy Macy sem. Pláne, hogy halvány lila gőzöm sem volt róla, hogy miről folyik a beszélgetés.

Sajt? Motyogtam magamnak.

- Igen. Megvagyunk - bólintott Macy hevesen. Rendeltünk még és minden újra oké. Köszi a segítséget.

Most Liam jött bólintani. - Jössz te is ma este? A kocsma túrára?

Újra közbe vágtam. - Jön! - mondtam, mielőtt még Macy kimagyarázhatná magát belőle.

Liam éppen csak, hogy reagált az én válaszomra és csak, akkor tűnt meggyőzöttnek, amikor Macy is megerősítette. - Igen.

- Rendben - mondta és csak halványan mosolyodott el, de szerintem nehezére esett visszafognia magát. - Az jó!

Mikor ismét magunkra maradtunk, elképedve fordultam Macy felé. Csak vállat vont, de ő sem nagyon tudta rejtegetni a szája sarkában bujkáló mosolyát.

A konyhába mentünk italokért. Ahogy épp a vodkát kevertem Sprite-tal, próbáltam figyelmen kívül hagyni Zaynt, aki dögösen nézett ki bőrdzsekiben és fekete farmerban. Viszont Miss Hosszúcomb a szájára volt tapadva, amitől nem voltam lenyűgözve.

Niall, aki addig Louis-val és a barátnőjével Josie-val beszélgetett, úgy döntött, hogy felénk kanyarodik és meglátogat minket.

- Én meg azt hallom Harry nem jön? - kérdezte és meglengette előttem a kameráját, mintha az jelentene bármit is. - Feltöltöttem a kamerát és gondosan elterveztem a kis jelenteiteket és Louis meg azt mondja...

- Fogd be! - sziszegtem, mivel Macy, aki az egészről nem tud semmit, ott állt mellettünk. Nem ez volt a megfelelő alkalom, sőt egyáltalán nem volt rá megfelelő alkalom, hogy ő tudomást szerezzen a mi kis álszerelmünkről.

Niall meghátrált és tökéletesen olyan képet vágott, mint egy megrugdosott kiskutya. A mellkasához szorította a kameráját, hogy megvédje tőlem. - Ez történt a múltkor is - hangja mély és elgyötört volt. - Legutoljára, amikor itt valami megmozdulás volt, azt rajtam verted le.  Ha ez így folytatódik, talán többet nem leszel megkérve, hogy ide jöhessünk.

Furcsa, de annak ellenére, hogy Harry zárt ajtó mögött tanul, szinte hallottam, ahogy az örömkönnyeit hüppögi.

Niall faképnél hagyott minket pont időben ahhoz, hogy újra elkapjam életem szerelmét és Hosszúcombot egy érzéki csókban elmélyülve. A látványtól dühösen fordultam Macyhez, aki mélyen együtt érzet velem.

- Még mindig megtehetjük, hogy... nem megyünk - ajánlotta.

Összeszorítottam a fogaim és megráztam a fejem. - Ó, nagyon is megyünk - biztosítottam. Körbefordultam, hogy egy újabb poharat vegyek el a pultról. Beletöltöttem egy komoly adag vodkát. Kell, hogy legyen valami megoldás erre az átkozott helyzetre és reméltem, hogy az üveg alján ezt megtalálom.

Macy szkeptikusabb volt. - Harry nem fog ennek túlzottan örülni. Emlékezz mi történt legutóbb.

... Valójában pont ezt tettem. Emlékeztem.

- Harry nincs itt. - jelentettem ki gyerekesen. - Úgyhogy míg én leiszom magam, megtennéd, hogy te nem? Te leszel a péniszkommandó.

- Mi? - Macy riadt ábrázata úgy festett, mintha arra kértem volna, hogy lőjön le egy kisbabát.

- Nyugi! - Egy minimális adag kísérőt öntöttem a méregerős italomba. - Csak gondoskodj róla, hogy senki ne vandálkodjon. Ha megmondom Harrynek, hogy te tartottad genitália mentesen a falait, azonnal a szíve csücskébe zár.

Neki nem egészen ez volt a meggyőződése. - Harry nem is jön ma este. Fitz, megéri ez nekem?

Lehajtottam az ital felét és borzongva megráztam a fejem az ízektől. Közelebb léptem egyet hozzá és a vállára tettem a kezem. - Abszolút! - mondtam magabiztosan. - Az oka pedig, hogy itt alszol ma, mivel senki nincs aki hazakísérjen a sötétben. Eredetileg azt terveztem, hogy mindketten meghúzzuk magunkat az én ágyamban, de mint te is tudod, az egyszemélyes, és azt is tudod, hogy azt est végére eléggé mérges is leszek. Így majd holt részegen bebotorkálok ide és megmondom Harrynek, hogy vagy hazakísér, és akkor lesz 10 perced, hogy szerelembe essetek, vagy az ágyában alszol.

- Mi? - sikított és felháborodottan a pult szélére csapott. - Fitz!

- Működni fog!

- Ez őrület!

- Ez zsenialitás! - kacsintottam. - Csak bízz bennem és évvégére te leszel Mrs. Harry Styles.

Macy tiltakozott, de nem foglalkoztam vele, inkább megittam a maradék italom és szemügyre vettem a vendégsereget. Zayn a kanapén ült, Lola pedig mellette a karfán finoman hozzábújva a vállához. Szinte émelyegtem tőlük.

- És ha van egy kis szerencsénk, - motyogtam magamnak. - Póklábat elüti egy busz!