7. fejezet / 1.

A Fredrick Hubbard Egyetemen a legjobb módja, hogy lecsábítsák a hallgatókat az edző terembe, az volt, hogy a Rec Center falain belül egy büfét is nyitottak, így a diákok néhány percnyi kardió vagy súlyemelés után ott henyélhetnek. Én nem vagyok az az edzőterembe járó típus. Nem is nagyon van rá időm az iskola és a munka mellett, és amúgy is nem kifejezetten érdeklődőm a fizikai tevékenységek iránt. De a csekélyke siker Zaynel a hétvégén és a következő szombatra betervezett program most inspirált.

Egyik reggel mentem Harryvel és Niallel órák között. Súlyt emeltek szemben egy hatalmas tükörrel. Önimádás felsőfok. Eközben én lazán pedáloztam egy szobabiciklin és átfutottam egy divatlapot. Majd pedig Niall és én arra kényszerítettük Harryt, hogy sorban álljon velünk gyümölcsturmixért. Harry nem különösebben zavartatta magát, és igazából nem is foglalkozott velünk. Táskája, amiben az edző cuccai voltak, a vállán lógott és vadul smsezett az egyik csoporttársával egy közelgő projektről.

- Megtaláltam a legjobb parkot a hétvégén - mondta nekem Niall. - Nincs messze, éppen csak kívül a városon. Igazán jól elvoltam ott.

Szemöldök ráncolva néztem rá, egyszerre voltam zavarodott és érdektelen is. - Egymagadban?

- Nem - válaszolta és játékosan a vállamba boxolt. - A filmes haverjaimmal. De egyébként is elvoltam, próbafelvételeket csináltam.

- Mihez?

- A filmemhez. Emlékszel, amiben te leszel a sztár?

- Természetesen. - Mosolyra húzódtak ajkaim. - Mostmár újra bízol a színészi képességeimben?

- Nem igazán - vont vállat. Ezúttal én jöttem őt vállon veregetni, de csak kinevetett. - De úgy gondolom, hogy lesz még néhány alkalmam tesztelni téged addig. Akár pont most! Ott jön Zayn.

Niall a vállam felett elnézve a Rec Center ajtajára mutatott megerősítésként. Zayn éppen belépett, egyik kezében kávé, a másikban mobil, a vállán pedig ott lógott a hátizsákja.

- Ó Istenem! - teljesen izgatottan kapkodtam a levegőt.

- Epreset, banánosat vagy trópusi mixeset kellene vennem? - rólam tudomást sem véve tette fel Niall a számára rettentően fontos kérdést.

- Harry! - közelebb húzódtam hozzá és megragadtam a dzsekije ujját. - Csinálj valamit!

Egy pillanatra felnézett rám és még az ujjai is megtorpantak a folyamatos pötyögésben. - Mivel?

Amikor tekintete visszatapadt a kijelzőre, kicsit megráztam - Fogd meg a fenekem - utasítottam.

Ez már felkeltette a figyelmét. De tekintetéből a zavartság és undorodás sütött. - ÓÓÓ, hát nem.

Megforgattam a szemeim. - Ó kérlek, többet is fogdostál már annál. - A 'reggeli örömök' markolászása az arcába tolt melleimen a házi bulink után, még mindig kellemetlenül friss emléket jelentettek számomra.

- Mi? - Kapcsolódott vissza Niall a beszélgetésbe a legkellemetlenebb pillanatban.

- Mi? - ismételtem.

Harry még mindig engem kémlelt, állkapcsa megfeszült. - Komolyan?

- Jobb, ha gyorsan megragadod, - mondta Niall - már fél úton jár.

Mivel háttal álltam Zaynhez képest, így nem tudtam, hogy figyel-e vagy sem, de Niall úgy vigyorgott és integetett neki, mintha már ezer éve nem látta volna a lakótársát, így biztosra vehettem, hogy rajtunk landolt a szeme.

Szóval, a vak pánik pillanatában Harry dereka köré fontam a karom és megcsíptem a másik oldalon.

- Nem viccelek - fenyegettem. Félelmet kelthettem benne, mert kevesebb, mint egy másodperccel később a karja már körülöttem volt és keze megtalálta a fenekem.

- Jobb lett volna ezt az izzasztó edzés előtt csinálni - bosszankodott és csak egy pillanatra nézett le rám.

- Szerintem meg jobb lett volna ezt soha nem csinálni - fújtattam én is. - De a kétségbeejtő helyzetek, kétségbeesett tetteket vonzanak.

- Igen, a kétségbeesett a helyénvaló szó - mondta és belemarkolt a fenekembe, szarrágó vigyorával a képén.

Újra belé csíptem és olyan műmosollyal viszonoztam, amennyire csak tudtam. - Én is így gondolom Mézesmadzagom, és majd emlékeztetlek rá néhány hét múlva, amikor az apád szeme láttára ölelgetsz.

- Gondolkoztál már rajta, hogy Zaynt is meghívd, hogy végig nézze? - vágott vissza.

- Soha nem gondolnád, hogy szükséged lehet egy kamerára az edzőteremben és azután ilyenek történnek - motyogta magának Niall, miután fölöslegesen kutakodott a melegítője zsebében a telefonja után.

És ekkor, egy ismerős arc bukkant fel az egyik pultnál, a Hub Cub burgundi vörös egyen pólóját és sapkáját viselve. Macy rögtön megpillantott azután, ahogy én őt és szégyellősen oda intett.

Csak ennyi kellett, hogy Harryt ellökjem magamtól. Kicsit erősebben sikerült, mint ahogy terveztem, így neki ütközött a sorban mögöttünk álló két srácnak. Gyorsan visszanyerte az egyensúlyát és elnézést kért, rám pedig rettentően dühösen nézett.

- Mi a pokol? - sziszegte. Ahogy egyet közelebb lépett felém, kinyújtotta a karját, mintha ki akarna hívni egy harcra.

- Nem! Hozzám ne érj - figyelmeztetően emeltem felé a mutatóujjam.

- Egy hirtelen, de kiváló fordulat a karaktertől - jegyezte meg Niall, de legalább annyira zavarodott volt, mint Harry.

Egyikőjük sem tudott Macyről és nem állhattam elő vele, hogy reménytelenül szerelmes Harrybe és ráadásul lövése sincs róla, hogy én őt használom, hogy Zaynt befolyásoljam.

Szóval összeszedtem magam és visszaintegettem neki, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Eközben pedig Harrynek motyogtam - Zayn már elment, szóval leszállhatsz rólam.

Bosszankodva sóhajtott. - Attól még ez gorombaság volt.

- Nos, ezer bocsánat - löktem oda, és előrébb léptünk a sorban. - Ne állj olyan közel.

Az orra alatt motyogott valamit és visszatért az üzeneteihez, de előtte még észrevette Macyt és hanyagul odaintett neki.

Abból, ahogy elpirult tőle, úgy gondolom, hogy ez feldobta a napját.