19. fejezet / 2.

A nadrággombjával bajlódtam, majd mikor végre sikerült kigombolni, Harry saját maga vette le és félre lökte. Észrevehetően dudorodott odalent, és nyeltem egyet. A pillanatnyi bizonytalanságom szórakoztatta.

- Csípem, amikor ideges vagy - jegyezte meg. Szétnyitotta térdeimet, s végig simított a bugyim széléig. Mutatóujját alácsúsztatta én pedig önkéntelenül felsóhajtottam.

- Nem vagyok ideges - nyögtem nehezen, s közben homlokából hátrasimítottam a haját, ő pedig lehajolt és megpuszilt.

- Oké - mormogta, ujjbegyével pedig végig simított odalent. Lehelete az arcom súrolta, s amikor épp megint megcsókolt volna elhapciztam magam.

Egyenesen a képébe.

Mintha az idő is megállt volna, vagy legalábbis Harry lefagyott, szemeit és ajkait erősen összeszorítva. Hálás voltam, amiért az egyetlen fényforrást, a város halvány sugarai jelentették, amik az ablakon szűrődtek be, mert éreztem, ahogy lángba borul az arcom.

- Jézus Krisztus! - mondta, s letörölte az arcát egyik kezével.

- Bocsi - motyogtam, még mindig lángoló fejjel.

Hirtelen felröhögött. Kinyitotta a szemét és szélesen elvigyorodott, a mellkasa pedig közben erősen rázkódott. Én nem találtam viszont túlzottan viccesnek, hogy kinevet, miközben én épp a bocsánatáért esedezem.

- Te a képembe hapciztál - kacagott, s ingatta a fejét, mintha el sem tudná hinni. - Fitz, te a képembe... - Megakadt, mintha csak akkor fogta volna fel. Türelmesen vártam, hogy befejezze, s végül teljesen eltűnt mosolya. Erősen szuggerált, s közben feltette a kérdést - Te hapcizol, amikor felizgultál?

- Mi van? - háborogtam. Egyik kezemet a mellkasára téve tartottam magunk közt a távolságot - Nem!

- Dehogynem - a vigyora visszatért. Magának bizonygatta az igaát, s közben megragadva a csípőmet szorosan egy helyben tartva újra megismételte - De így van.

Próbáltam eltolni magamtól, de ebben a játékban nem voltam ellenfél számára. Megint csókolt, s közben keze a combom belsejét cirógatta.

- Le vagyok nyűgözve.

- Ó, könyörgöm - vitáztam, ugyanis nem volt túl hihető az állítás. Kezei elszakadva a combomtól felfelé indultak a bugyim vékony kis anyagához. Masszírozott, s közben a reakciómat várta.

- Nem tudtam, hogy ilyen nagy hatással vagyok rád - mondta, s tovább haladt a hasamra, fel a melleim között, végig a nyakamon. Mocorogtam alatta, de igazából testével szorosan egy helyben tartott.

- Mert nem is - vágtam rá. Nem válaszolt, de tudtam, hogy nem győzték meg szavaim. Valójában saját magam sem. Kekszként omlottam össze kezei között.

Mitután egy hajtincsemet a fülem mögé igazította, Harry a szájához emelte a kezét, majd mutató és középső ujját becsúsztatva szopogatni kezdte. Egyszerre kavargott bennem lenyűgözöttség és elszörnyedés, de a szememet le sem bírtam venni róla.

Kivette ujjait, s arrogánsan, felhúzott szemöldökkel nézett rám, de mielőtt ezt szóvá tehettem volna, nedves ujjait már becsúsztatta a bugyim alá, egyenesen az ajkaim közé. 

Szemeim lehunytam, s visszahajtottam a párnára a fejem. Lassú mozdulatokkal kényeztette először az érzékeny területet. Az számat rágcsáltam, s a szemöldököm önkéntelenül ráncoltam, a mozdulatai szinte kínzóak voltak. Minden alkalommal, amikor ujjbegyei a csiklómhoz értek, a lélegzetem elakadt.

Mikor egy pillanatra mégis felnyitottam a szemem, ő mereven engem fixírozott. Többé már nem csak az agyam húzta, sőt úgy tűnt pont annyira elvarázsolta a reakcióm, mint engem az ő ujjai.

Megragadtam a vállát, majd egyenesen tovább csúsztattam a kezeim a tarkójára, s sürgetően húztam le magamhoz. Megcsókoltam, s torkából megint felszakadt az a mély dörgő hang.

Harry megtörte a csókot, de a csodás ujjai még mindig tették a magukét.

- Tudod, hogy akarlak - sóhajtotta. Ajkai súrolták fülem. Ujjai könnyed mozgásából már tudtam, hogy mennyire nedves lettem tőle. Rekedtesen tette hozzá - Úgyhogy gyors leszek.

Mielőtt bármit kérdezhettem volna, karja már átölelt. Térdével széjjelebb feszítette a combom, s középső ujjai egyenletes köröket írt le a csiklóm körül. Először csak gyengéden, majd egyre növelve a nyomást. Sóhajtottam és még erősebben szorítottam a tarkóját, ahogy növelte a tempót. Nem tudtam visszatartani a nyögést, ami kiszakadt belőlem, s arcomat a nyakába temettem.

Kicsit visszavetett, ahogy kihúzta ujjait a bugyim alól, de csak azért volt, hogy meghúzva azt az egész öklét be tudja alá csúsztatni. Így mozdulatai lassabbá, de erősebbé váltak. Ekkor kezdett az az eufórikus érzés terjedni egyre erősebben a testemben mindenfelé.

Mámor.

Nekifeszítettem a csípőm Harry kezének, s fogaim a vállába vájtam. Ő csak folytatta rendületlenül, bátorítva, hogy hagyjam megtörténni. S én hagytam. Engedtem, hogy az érzések elborítsanak, átvegyék rajtam az uralmat és kizárják a világot. Végigrázta a testem és teljesen kiütött néhány pillanatra. A szorításom elernyedt Harry tarkóján, s a fejem is újra a párnába hullott. Harry lelassította mozdulatait, majd a bugyim pántjaiba akasztva a kezét, megszabadított tőlük. Mikor ezzel megvolt, leszopogatta nedveimet az ujjáról, s utána levette a saját alsóját is, eltávolítva az utolsó korlátot köztünk. 

Gyengéden megcsókolt, közben testét oly szorosan nyomta enyémhez, hogy éreztem meztelen bőrömön keményedő férfiasságát. A levegőhiány lassan már szédüléshez vezetett.

Egy félmosollyal vált el tőlem, s az éjjeliszekrény fiókjából kivett egy óvszert. Gyorsan kibontotta a csomagot, s a szemetet ott hagyta a szekrényen. Míg ő felhúzta, én megnedvesítettem ajkaim, s közben az gondolataim megint azokra a lányokra tévedt, akik már voltak ugyanebben a szituációban. A lányokra, akik tudták mire számítsanak. Akik nem remegtek, nem gyengültek el, s nem kerültek teljesen magukon kívülre, amikor a fülükbe suttogott.

Harry nedves puszikat nyomott a hasamra és mellkasomra mielőtt ajkaink összetalálkoztak. Testének melege szétáradt testemben, s ez lenyugtatott egy kicsit. Élesen szívtam be a levegőt, a mellkasom csak úgy hullámzott fel és alá. Harrynek feltűnt a bizonytalanságom, s megtorpant. 

- Kérlek - ennyi volt, amit ki tudtam nyögni, s ő ezt engedélyként értelmezve belém vezette magát.

Nedvességem és Harry óvatossága ellenére is olyan mértékben fájt, amire nem voltam felkészülve. Emlékeztem, hogy előző alkalommal is fájt, de akkor eleget ittam, hogy ne emlékezzek a tényleges fájdalomra.

Azt kívántam, hogy bárcsak ez alkalommal is kicsit több tequilát töltöttem volna magamba.

- Rendben vagy? - kérdezte Harry, s közben nem mozdult. Megfeszültem körülötte és nem akart múlni a fájdalom. 

Az arcom grimaszban volt, s olyan erősen haraptam az ajkam, hogy a vérem is kiserkent.

Vicces módon, a gyengédség, amivel méregetett, hogy jól vagyok-e, engem csak arra ösztönzött, hogy átvegyem tőle az irányítást. Nem az volt a cél, hogy az ő kedvére tegyek. Arra hajtottam, hogy kikerüljek a rendszerből, igen, de nem az, hogy ő fogja a gyeplőt. Az egyáltalán nem rám vallana, mégha átmenetileg el is terelte a figyelmem a csikizős kis fürtjeivel és misztikus ujjaival.

Úgyhogy, feszengve sóhajtva, megráztam a fejem és eltoltam magamtól. Mikor a fájdalom elmúlt, lehunytam a szemem és megkönnyebbülten sóhajtottam.

Mellettem, háton fekve az ágyon, Harry már annyira nem volt megkönnyebbülve. Teljesen kótyagos volt, mintha fel sem tudná fogni, hogy mi történt. A grimasz az arcán megmutatta mennyire is faragták kemény fából, de közben az orrnyergét masszírozta, hogy nyugalmát megőrizze.

Az orra alatt motyogott, majd már nekem - Látod mostmár, hogy miért mondom, hogy összezavarsz mindenkit?!

Kacagásra késztetett a tudat, hogy el sem tudja hinni, hogy mit tettem. A képéről viszont inkább az tükröződött, mintha kasztráltam volna, sem mint hogy felizgattam, de kielégületlenül hagytam.

- Egy kegyetlen nő vagy - sóhajtotta, miközben mélyen a szemembe nézett. - Csak arra játszottál, hogy megkínozz?!

Visszanyerve az erőm, felültem és egyik lábam átvetettem a derekán.

- Nem, te idióta - válaszoltam, s arcát a kezeim közé fogva, nyomtam egy puszit a szájára, s vigyorogva súgtam neki - Annyira azért nem vagyok kegyetlen.

Még mindig zavartan ráncolta a homlokát, közben viszont feltámaszkodott a könyökére. 

- Azt olvastam a neten, hogy ha a lány van felül, akkor könnyebben kontrollálja ő a ritmust és nem is olyan fájdalmas akkor.

Harry akarata ellenére is elvigyorodott az én tényfeltárásomon, majd végül egy teljes harminckét fogas vigyorrá alakult, de szavaiból azért némi szkepticizmus sütött. - Te a neten olvasgatsz a szexről?

Izmos vállaira tettem a kezeim, s reméltem, hogy a város beszűrődő fényei nem tárják fel előtte, hogy mennyire elpirultam miközben válaszoltam - Tudod, nem fáj, ha felkészült az ember, pláne ha ettől úgy festesz, mint aki tudja, hogy mit csinál.

Kezeivel végig simította a combom, s felkacagott - Igen, és meg kell mondjam, hogy fantasztikus munkát végzel.

- Tudom, hogy csak szívózol, de azért köszönöm - válaszoltam. Fogaimat szorítva engedtem magamba. Harry feszülten figyelt, ahogy lefelé ereszkedtem, s egy arcizmom nem rándult közben, de még csak egy árva hang sem hagyta el a torkom. Magamban viszont szitkozódtam ugyan, amikor nem ittam eleget a fájdalom érzés kizárásához, amikor lehetőségem volt rá.

De nem volt olyan borzalmas érzés amikor már én irányítottam, be kell vallanom. Harry erősen koncentrált, hogy egy helyben maradjon, s ne menjen elébe mozdulataimnak, ne vegye át a kontrollt. Én mozogtam, legalábbis erősen összpontosítva fel és le próbálkoztam, miközben az alsó ajkam lassan már majd átharaptam, s arra fókuszáltam, hogy minden egyes mozdulat kevésbé fáj, mint az előző, még ha ez annyira nem is egyértelmű érzés.

Harry felült, s csak egy kezével támaszkodott a hátam mögött, a másikkal pedig a vállam mögé seperte a hajam, a mutatóujjával végig simított a meztelen hátamon. Mostmár gyorsabban mozogtam, s az arcom sem a zavartól volt már kipirulva.

Csak egy pillanatra akadt össze tekintetünk, majd lehajtotta a fejét, s forró ajkaival a melleimet kényeztette. A szemem lehunytam, s az ajkaim elnyíltak, ahogy nyelve a mellbimbóm körül körzött. Beletúrtam a hajába és a csípőm egyre intenzívebben mozgattam. Harry nyögött és én éreztem hangja vibrálását a bőrömön, ami már pont annyira forró volt, mint az övé.

Nem sok értelmes dolog cikázott a fejemben, de azt azért be tudtam határolni, hogy nagyon közel éreztem magamhoz Harryt. Túl közel is. S érdekelt volna, hogy ő erre hogyan képes annyi idegen lánnyal, akit soha nem látott előtte és soha nem is fog utána. Talán pont ez lehetett benne a jó, feltárod a legintimebb részét a személyednek egy szenvedélyes éjszakán, s egyfajta extraként többet nem kell annak az embernek a szemébe nézned. Mindenféle következménytől mentes.

De én láttam Harryt minden nap. Együtt ettünk, egymás melletti szobákban aludtunk és még a barátaink is közösek. Az a gyanúm támadt, hogy ezen sosem lépünk majd túl. Nem szaladhattunk el előle. Túl késő volt visszafordulni vagy meg nem történtté tenni. Nem tudom elfelejteni, ahogy megérintett, óvatosan és gondoskodón, mégis erotikusan. És azt sem ahogy rám nézett tűzzel és vággyal telve. A saját érzéseimet sem tudtam volna eltüntetni, hogy milyen biztonságban és kényelmesen éreztem magam vele, valahogy még annak ellenére is, hogy a szívem ide-oda ugrált a mellkasomban, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy hol is maradjon.

Nem volt fájdalom vagy kellemetlenség már. Valójában csak az öröm és a levettek a lábamról érzés játszott, mégis az járt az eszembe, hogy nem kellene ennyire jól esnie ennek az egésznek. Nem kellett volna így átadnom magam. Nem kellett volna azt kívánnom, hogy soha ne érjen véget.

- Nyugi - mondta Harry reszelős hangon. Kicsit megszorongatta a csípőm nyugtatásképp - Csak... lélegezz egyenletesen. Ez nem egy horror film a gyilkossal a sarokban.

Elsőre nem tudtam, hogy miről beszél, de mivel ezzel visszahozott a valóságba feltűnt, hogy élesen, össze-vissza kapkodom a levegőt.

- Tudom. Csak éppen... azt nem tudom, hogy mi a fenét csinálok - mondtam, s lehajtottam a fejem a vállára. Nem tudom, hogy miért hagyom, hogy megdugj kicsit igazabb lett volna.

Karjaival átfogott és fülembe súgta - Oké. Akkor majd én.

Nyilvánvalóan Harry úgy gondolta, hogy a szexuális tapasztalatlanságomról beszélek, én meg nem javítottam, még amikor átfordított, s átvette a vezető szerepet, akkor sem. Mindenféle hezitálás nélkül újra belém hatolt. Mélyen. Hátra csaptam a fejem, lehunyva a szemem az ajkaim nyögésre nyílottak, de nem jött ki hang a torkomon. Némán sikítottam, ahogy a szemérem csontjaink összeértek.

Harry lényegesen gyorsabb tempót diktált, mint én és tudtam, hogy előtte vissza kellett fognia magát. De még így is óvatos volt, s minden alkalommal a jó helyen érintett. Ziháltam a gyönyörtől, ahogy teljesen kitölt. Már fogalmam sem volt, hogy miért is rossz ez, miért is nem kellene együtt lennünk és még arról sem, hogy ki is voltam én.

Egyik kezével a fejem mellett a lepedőt markolva támaszkodott, másik kezével a combom fogva a dereka körül tartotta azt. Együtt mozogtunk és a kis zajt csak a sóhajaink, és az ágytámla falnak verődése miatt volt.

Minden kavargott, ahogy a véghez közeledtem. Többé már nem tudtam értelmes gondolatokat formálni, de annak nem is igazán volt itt az ideje. Az elmémbe csak Harry jutott be. A zöld szemei, amik általában annyira koncentráltak, most szenvedély és vágyódás égett bennük. Nem gúnyolódtak velem, ahogy oly gyakran szokták - most halálosan komolyak voltak, ide-oda cikázva az én szemeim és szám közt, egy pillanatra sem szakadtak el az arcomtól. A bőre forró volt és a néhány hajtincse nedves homlokához tapadt.

Egyszercsak mélyen felhördült, s ujjait erősebben vájta combomba. Lökései gyorsabbá, erősebbé és akaratosabbá váltak, ahogy lejjebb ereszkedett és így mellkasunk teljesen összenyomódott. Ajkai nyakam érintették és éreztem forró leheletét. Beletúrtam a hajába és ekkor éreztem, hogy hirtelen megáll bennem, és artikulálatlanul motyog valamit a kulcscsontomnak nyomva száját, tudtam, hogy ő elérte a csúcsot. Lepillantottam rá a szemem sarkából, szemei szorosan voltak lehunyva, mintha csak fájna neki valami. Felemelte a fejét, s tekintete rögtön az enyémmel találkozott, s megnyalta a száját. Várakozásteljesen néztem rá.

Odahajolt hozzám és lassan megcsókolt. Elengedte a combomat és hagyta hogy visszacsússzon az ágyra, kezével pedig végig simított egészen a bordámig, s ott megálva egy helyben cirógatott egy kis területet. Mind az öt érzékem kitöltötte. Abban a néhány pillanatban csak érte éltem és csak Őt lélegeztem.

Mikor kihúzódott belőlem, egy laza, elégedett, és bosszantóan helyes mosoly ült az arcán.

- Mi az? - kérdeztem, s megnyaltam az ajkam, melyen még mindig őt éreztem.

Kidobta az óvszert az éjjeliszekrénye melletti papírkosárba és kidőlt mellettem. - Megtettük.

A homlokom ráncoltam, s elég csodálkozva bámultam rá. - Őszintén Harry, te mindig ilyen gyerekes vagy egy-egy kufirc után? Már korábban is megtettük.

Még mindig vigyorogva Harry vállat vont. - Ez jobb volt, mint előzőleg, amikor azt mondtad úgy nézek ki, mint egy haldokló teve miközben elélveztem.

Lefagytam, a gondolataim ide-oda cikáztak, amíg próbáltam feldolgozni a kapott információmorzsát. - Várj - mondtam. - Arról volt szó, hogy nem emlékszel arra az éjszakára.

Harry nem jött zavarba. Azzal a laza, pofátlan mosollyal közölte - Hazudtam.

Az egyik felem, szerette volna úgy pofán vágni, hogy örökre eltűnjön az a bárgyú vigyor a képéről, felkapni a cuccaimat és átvágtázni a saját szobámba, de ehelyett csak eltakartam az arcom a kezeimmel és hangosan nyöszörögtem.

- Nem gáz - nevetett Harry és éreztem, hogy közelebb húzódik. Megfogta a csuklóm és elhúzta a kezem az arcomtól.

- Dehogynem - mondtam, s harcoltam, hogy takarni tudjam a képem. - Én nem emlékszek semmire abból az éjszakából, csak hogy milyen kínos mértékben el voltam ázva, és most megtudni, hogy te mindenre emlékszel...

- Elmesélhetem, ha akarod - ajánlotta, s felült, hogy a másik takarót is ránk húzza.

A hasamra fordultam és a párnába temettem lángoló arcom. - Most az egyszer kímélj meg a kínos helyzettől.

- Nem kínos - vont vállat. - Cuki voltál.

- Cuki?

Bólintott.

Elhessegettem a késztetést, hogy kiseperjem a homlokából a haját, s végül összeszedve minden bátorságom megkérdeztem - És ma este?

- Szexi.

Már a kérdést sem kellett volna feltennem, pláne nem kellett volna annak a széles vigyornak elterülni a fejemen a válasz hallatán. Mindkettőnk érdekében a saját ágyamban kellett volna aludnom, hogy elkerüljük a reggeli kínos szituációt. És meg kellett volna mondanom neki, hogy miért is történt ez az egész - hogy én csak le akartam zárni ezt az egész színleljük, hogy randizunk dolgot, egyfajta köszönetnyilvánítás volt ez, hogy ő megkapja amit akart tőlem, én meg tovább mozdulhassak Zayn felé. Ez volt a mi záró fejezetünk.

De tetszett ahogy rám mosolyog, az a nyugodtság és elégedettség, amivel elterült az ágyon, úgyhogy ezek a szavak sosem hagyták el a számat.

- Fitz? - szólt, s a szemei már majd leragadtak.

- Hmm?

- Reggelre elfelejted?

- Szeretnéd? - kérdeztem vissza, már én is csukott szemekkel.

Hangja halk, megnyugtató és bársonyos volt, s ez volt az utolsó mielőtt elaludtunk - Nem igazán.