14. fejezet / 1.

Mikor Harry elnézést kérve elvonult a mosdóba, Muffy úgy döntött ez lesz a legjobb alkalom, hogy megkérje Mr. Stylest, hozza be az autó kesztyűtartójából az ajakápolóját. Ezzel ketten maradtunk az asztalnál és ő egy percet sem vesztegetve közelebb hajolt hozzám, hogy néhány szót váltsunk.

- June, mondhatok valamit? - kérdezte, közben ujjait összekulcsolta maga előtt az asztalon.

Erős késztetést éreztem, hogy megrázzam a fejem, mert valahogy olyan érzésem támadt, hogy tud az előbbi asztal alatti kis akciómról. És bár energikus és diadalittas voltam, ez mégis olyan dolog volt, amit nem akartam megtárgyalni a lakótársam apjának menyasszonyával.

De ehelyett csak felvontam a szemöldököm, ezzel engedélyt adva neki, hogy belevágjon.

- Úgy érzem barátra találtam benned - mondta Muffy, kezét kicsit felém mozdítva, mintha nekem is felé kellene nyúlnom, hogy megfoghassam. - Csak kétszer találkoztunk még, de úgy érzem nagyszerű barátok lehetünk.

Ó Istenem...

- Az igazat megvallva, magamat látom benned - folytatta. - Magamra emlékeztetsz, mint mikor még olyan idős voltam, mint te most.

Ami egészen... öt évvel ezelőtt volt? Maximum hét!

Hogy el ne röhögjem magam, valami ihatót kerestem az asztalon. Ez a beszélgetés túlzottan kényelmetlen volt az egyszerű vízhez, úgyhogy inkább lenyúltam Harry maradék sörét.

- És ezért érzem úgy, hogy veled beszélhetek. Találkoztam már Mark néhány családtagjával - a bátyjával, az anyjával és az  apjával - és a barátaival is, de egy kicsit kényelmetlenül érzem magam a társaságukban. Mintha nem igazán illenék a képbe. Tudom, hogy elítélnek. Nem titok, hogy fiatalabb vagyok Marknál, de ők úgy viselkednek velem, mintha csak tegnap születtem volna.

Ha nem tegnap, akkor mégis mikor? - volt a kérdés, ami rögtön megfogalmazódott bennem.

- Tudom, hogy ez múló állapot. Remélem... A dolgok majd idővel megváltoznak - megismerik az igazi énemet, és nem úgy látnak majd, mint egy fiatal, szőke libát, akit valami kétes hírű klubban szedett össze.

Lassan bólintottam, próbáltam kifilózni, hogy vajon hová is tart ez a beszélgetés. Harry korsója még mindig a kezemben volt, közel a számhoz, hogy ha esetleg szükséges, tudjak némi időt nyerni magamnak.

Sóhajtott, keresztül nyúlt az asztalon és bocsánatkérően a kezemért gesztikulált. Vonakodva és bizonytalanul, de végül odaadtam, viszont a szabad kezemmel még mindig erősen kapaszkodtam a sörbe.

- Nem akartalak megsérteni - ömlengett Muffy - Nem gondoltam végig - de persze nem is számít. Lehet, hogy most egy klubban dolgozol, de Harryt már jóval előtte is ismerted. 

Nyugodtan mosolyogtam, egy cseppet sem magamra véve - Minden rendben. Ne aggódj!

- Emellett pedig te vagy a legbecsületesebb, akit valaha láttam. Szerény vagy és kedves is, ráadásul még humorod is van.

Igazán azt kívánta, bárcsak Harry is ott lenne és ő is kapott volna egy adagot ebből a nagy rakás szarságból.

- Egyébként - mondta elengedve a kezem és hátra dőlve a székén - tudom, hogy hogyan látnak engem az emberek. Nem csak engem, hanem az egész kapcsolatomat Markkal. Rögtön következtetéseket vonnak le, de én tudom, hogy ami köztünk van az igaz és mély.

- Tiszta sor - értettem egyet, majd nagyot húztam a sörből, hogy enyhítsem a kínos pillanat fájdalmát. Boldogan fújtam ki a levegőt, majd nem egészen direkt, de kiböktem a kérdést - De miért mondtad ezt el nekem?

Muffy szomorkásan rám mosolygott, tele gyöngédséggel és érzelmekkel. Visszadőltem a székemben nehogy megint lecsaphasson a végtagjaimra.

- Tudom, hogy észrevetted a gyűrűt - mondta, a bal kezét a levegőbe tartva. A hatalmas kő az ujján az étterem halvány fényei ellenére is ragyogott.

Ha eddig nem tudtam volna, most már akkor is tudnék.

- Tudod, hogy Mark és én eljegyeztük egymást.

Bizonytalan voltam a helyes válaszban, így csak kinyitottam a szám és vártam, hogy jöjjenek a szavak. Nem a legjobb próbálkozás, de ez volt minden amit tenni tudtam.

- Én... - kezdtem.

Muffy mellei az asztalon pihentek, ahogy előre hajolt megint - Nem mondtad el Harrynek, igaz?

- Nem - vágtam rá gyorsan a fejem rázva. - Nem az én dolgom.

Megkönnyebbülve dőlt hátra ismét - Ó. Remek. Köszönöm June.

Egy újabb felém küldött gyöngéd mosolya után valamit mondanom kellett. - Nem értetek tettem. Hanem, csak... Harry mostanság eléggé feszült, pláne az utóbbi egy hónapban. Minden éjjel az asztala felett görnyed és alig alszik csak hogy javítani tudjon a jegyein.

Muffy lebiggyesztette az ajkát - Tudom - mondta szomorúan - Mark túl szigorú vele. Mondtam is neki, de nem enged belőle.

Egy így igen finoman volt megfogalmazva, de csak odaböktem egy rövid választ - Ami megtörtén, megtörtént, azt hiszem.

Hátrahajtva a fejem, újra mélyet kortyoltam. Szükségem volt rá, mert messzinek tűnt még a beszélgetés vége.

- Nos, nem mondtuk még el Harrynek, de el fogjuk. Ma este.

- Ó - volt csak, amit mondani tudtam. Imádkoztam bármilyen magasabb erőkhöz, hogy ez történjen bármelyik este, de ne ekkor. Már így is eléggé kikészítettem Harryt és egyébként sem akartam jelen lenni, amikor robban az a bizonyos atombomba.

- Gondolod jól fogja fogadni? - kérdezte Muffy, szemében pedig ott csillogott a remény szikrája.

- Uhh...

- Légy őszinte.

Idegesen nevettem - Őszintén? Valószínűleg nem. - Muffy álla leesett, úgyhogy gyorsan hozzátettem - Elég sok minden terheli mostanában, ez csak egy plusz súly lenne.

- Igen, értem - bólintott Muffy beletörődve. - Én nem akarom őt elszomorítani vagy még nagyobb stresszt okozni neki. Már korábban el kellett volna mondanunk, tudom, de már nem tudjuk tovább húzni. De egyébként ez vidám dolog, nem? Az esküvők.

Vállat vonva bólintottam.

- Tudom, hogy először nem lesz lenyűgözve - folytatta - Tudom, hogy utálni fog, amiért elveszem az apját.

Egy olyan embernek, aki soha nem volt az apja életében az első helyen, úgy gondoltam ez nem épp egy ok az utálatra, de ezt inkább megtartottam magamnak.

- És természetesen az utolsó dolog amit szeretnék, hogy Harry azt higgye, hogy az anyját akarom helyettesíteni.

Megint csak nem túl esélyes, hacsak nem Harry anyja egy huszonhat-éves-labda-méretű-mellekkel-rendelkező-liba volt.

- Szóval úgy gondoltam... hogy miután mi elmondjuk neki ma este a híreket és ő majd beszélget róla veled... talán tudathatnád vele ezeket.

Megfagytam a pohárral a kezemben - Azt akarod, hogy ezeket én mondjam el neki?

Magam elé tudtam képzelni Harry lefagyott képét, ahogy én komoly képpel közlöm vele, hogy a látszat ellenére, Muffy nem akar az anyja helyébe lépni. Ha bármit is úgy tartanak számon, mint a lakótársi kötelezettségek átlépése, ez már tuti az a kategória.

- Én is el fogom neki mondani - biztosított egy heves bólintással. - Mark és én... mi tudjuk, hogy mit fogunk neki mondani. Még arra is rávettem a múlt éjjel, hogy gyakoroljuk el előre.

Hát persze, hogy megtette.

- Én csak... tudom, hogy Harry nagyra tart téged és ad a véleményedre.

Ennek a hibbant tyúknak lövése sem volt róla, hogy miről is beszél.

És míg ez hamisnak és számítónak hangzik a mi szánkból, addig jelentőségteljes lenne a barátnőjétől. Valaki olyantól, akiben bízik és tudja, hogy mindig vigyázni fog rá.

Ezen a ponton közel álltam hozzá, hogy közöljem Muffyval, hogy épp az előbb vertem ki a "barátom" farkát az asztal alatt az akarata ellenére, az apja orra előtt. Mert biztos voltam benne, hogy akkor végre befejezné a végtelen ömlengést Harryről.

- Szóval - lenyeltem Harry sörének végét és letettem az asztalra a korsót. - Azt akarod, hogy azt mondjam Harrynek, hogy minden rendben lesz?

- Nem az a célom, hogy mindent összekutyuljak - bizonygatta. - Ígérem. Az apa-fiú kapcsolatuk egy olyan dolog, amibe soha-soha nem szeretnék beavatkozni. Én csak... szeretnék mindent megtenni, amit lehet, hogy egy igazi családdá kovácsoljam magunkat.

Próbáltam feldolgozni szavait, de tudtam, hogy az a barátságunk végét jelentené Harryvel, ha ezzel kapcsolatban bármit is mondani mernék neki. De Muffy képe olyan esedező volt és kétségbeesett is. És ráadásul még igaza is volt - ha csak egy másodpercre is, de én is magamat láttam benne. Én tudtam, hogy az összehasonlítás jogos volt, még ha azt senki más nem is láthatja.

Morogtam magamban, tudtam hogy egyszerűen a drágakővel dekorált ujja köré csavart, de mentálisan túlzottan le voltam harcolva, hogy ellenkezzek.

- Nos, ezzel valószínűleg nem fogom túlzottan meggyőzni őt.

Szemei izgalommal telve kerekedtek ki - De megpróbálod?

- Igen - sóhajtottam - Megpróbálom... Harry kedvéért.

- Ó, köszönöm - nyávogta egyik kezem megint magáévá téve - Köszönöm June - mondta még komolyabban, mélyen a szemembe nézve - Ez rengeteget jelent nekem.

Próbáltam visszahúzni a kezem, de erősen szorította - Nos, minden rendben - mosolyogtam.

- Most, ha megbocsátasz - folytatta, miközben szeme az étterem másik sarka felé figyelt. - Úgy látom, hogy Mark a színpadnál a zongoristával beszélget. Ha nem vonszolom el onnan, akkor egész este értelmetlen kérdésekkel fogja bombázni.

13. fejezet/ 2.

Elérkeztünk a híres-neves 13-ik fejezet befejező részéhez. Remélem nektek is legalább annyira elnyeri a tetszéseteket, mint nekem. Persze ne adjátok fel, tartogat majd még izgalmakat a sztori. És osszátok meg bátran a véleményeteket is. Jó szórakozást kívánok ;)


- Spórolnia kell - jelentette ki Muffy hátradőlve a székén. - Biztos vagyok benne, hogy June egy drága lány, mint ahogy minden lánynak annak is kell lennie - tette hozzá és rám kacsintott. Meglepett, csak kényelmetlenül bámultam rá. - Harrynek hamarosan szüksége lesz egy nagyobb összegre a számlájáról egy nagyon fontos dolog miatt. Talán, egy gyűrű?

Ha Muffy azt gondolta, hogy ez egy helyén való és ráadásul finoman tálalt mondat volt, akkor még hülyébb volt, mint én azt elsőre gondoltam. Pláne, hogy pont ezt a pillanatot választotta, hogy borospoharát a szájához emelje, ezzel kecsesen megmutatva az egész világnak a hatalmas drágakövet, ami az ujján csillogott.

Én is ittam, de zavaromban elvétettem a számat. A víz becsorgott a mellkasomhoz. Felszisszentem a hidegre, s közben reméltem, hogy senki nem vette észre.

De Harry igen. Míg én diszkréten egy szalvétával letöröltem, ő halkan kuncogott rajta, hogy még józanon is képes vagyok leégetni magamat.

De legalább, amíg ő engem bámult, Muffynak volt ideje végre kitolni az arcából azt a kurva gyűrűt mielőtt még elkaphatta volna a jővőbeni mostohafiának gyilkos pillantását.

*

Viszonylag csendben tanulmányoztuk az étlapjainkat, mikor Muffy hirtelen bejelentette - A tengergyümölcsei tál olyan ízletesnek tűnik. Mark, nem osztunk el egyet?

- Nem, nem hinném - válaszolta Mr. Styles és a saját vacsora választására mutatott. - Ha jól emlékszem, a parmezános csirke volt a kedvencem, amikor a szüleimmel idejártunk.

- Mm, az jól hangzik. De én mégis inkább a tengergyümölcseis tálat enném, viszont az két személyes, nem tudok annyi kagylót megenni egyedül - nézett fel a menüjéről és szégyenlős mosollyal kérdezte - HarrY?

Felemelte a fejét, meglepte, hogy Muffy egyenesen hozzászólt. Kellett egy pillanat, hogy összeszedje magát, de megrázta a fejét - Tudod, nem igazán szeretem a tengeriherkenytűket. - Elsőre itt akarta befejezni - láttam rajta - de aztán egy briliáns ötlete támadt. Ajkai vigyorra húzódtak - De tudod, hogy ki igen? June.

Valójában, nem szeretem a tengeri ételeket. És annak ellenére, hogy nem emlékszem rá, hogy ezt a tényt valaha is közöltem volna Harryvel, volt egy olyan érzésem, hogy ő mégis tudta.

- Ó - mondtam gyorsan közbe avatkozba - Nos, én...

- De jó, akkor osszunk meg egyet - mondta Muffy és hirtelen összecsapta az étlapját.

- Remek - mondta Harry - June mindig azon problémázik, hogy mióta randizni kezdtünk nem tudott tengeriételt enni. Ez legalább majd lenyugtatja egy időre. Az egyetlen dolog amivel fokozni lehetne még, ha a garnélákat mogyoróvajba mártogathatná. Ugye édesem?

Nem tudom hogyan csinálta, de míg én a tekintetemmel meg tudtam volna őt ölni, ő még mindig merev arccal, kicsit könyörgő tekintettel bámult vissza és a sörét kortyolgatta.

- Eldöntve - határozott Muffy.

Közel sem volt még eldöntve. Harry ugyan nyerte ezt a kört, de ez még nem jelenti a babérkoszorút. Tudtam, hogy hagynom kellene, hisz tulajdonképpen már egy hónapja játszotta azt az őrült álca randizás dolgot velem és a legkevesebb az lett volna, hogy ezt viszonzom egyetlen este erejéig, de valami okból egyfolytában Lola élénk képe villant az elmémbe, amint az valamelyik szendvicsemen csámcsog, ahogy Harry mellett ül a konyhánkban, és ez elég harci kedvet öntött belém. Mérgeld fel June Fitzpatrickot és készülj fel rá, hogy a heregolyóid egy tengergyümölcsei tálon lesznek feltálalva neked.

Harry ismét átkarolt, közben pedig a mikrofon álványnál a hostess bejelentette, hogy a zongoristájuk egész este készen áll a karaokeehoz szolgáltatni a zenét. Mivel az apja nem ránk figyelt, így kihasználva az alkalmat a fülembe sutyorogta - Egy strigula nekem Béb.

Megfeszítettem az arcom, hogy figyelmen kívül tudjam hagyni a játékosságát és továbbra is holt komolyan tudjam folytatni - Hamarosan revánsot veszek, nyugalom - biztosítottam. - De elsőnek is, áruld el, mi a legrosszabb abban, hogy el kell játszanod a barátomat?

Zavarodott volt, de a mosolya nem halványult - Mi van?

- A kontroll és a felsőbbrendűség hiánya, vagy a szexmegvonás?

Szaggatott nevetés hagyta el az ajkát - Erre nem fogok válaszolni.

Vállat vonva édesen mosolyogtam - Hát rendben van. Viszont ez azt jelenti, hogy a saját kezembe kell vennem a dolgokat.

Hogy ezt alátámasszam, jobb kezem mutatóujjával határozottan rámutattam. A teljes zavartság szétterült az arcán.

- Mi a ... ?

- Aw - nyávogtam a legleereszkedőbb hangnemben ahogy csak tudtam. Visszatettem a kezemet a térdére, óvatosan megigazítottam a terítőt, hogy takarjon, majd felfedezőútra indultam a combja felé - Csak lazíts.

- Mi a fenét csinálsz?

Vállat vontam megint - Nem szeretném, hogy az én jóképű emberem elégedetlen legyen, ki szeretné?

Harry eléggé nyugtalanul próbálta eltüntetni a kezem a nadrágjáról. Ahogy megragadta a csuklóm, a fényeket lekapcsolták a hostessről a színpadon és a dolgok visszatértek a normál kerékvágásba, Muffy és Harry apja újra ránk figyelt. És mivel Harrynek esze ágában sem volt felhívni magunkra a figyelmet, így elengedett.

Ebben bíztam én is, úgyhogy ezután már bátran csúsztattam a kezem a belsőcombja felé.

Csak néhány perccel azelőtt találtam ki ezt az egészet mielőtt akciózni kezdtem, úgyhogy nem voltam benne egészen biztos, hogy hogyan is fog elsülni. Alap esetben egy ilyen szituáció elég nagy feszültséget keltett volna bennem, de felspanolt Harry árulása, és a játék ereje, amit játszottunk is bátorítólag hatott rám.

Talán túl bátorrá is tett, biztos voltam benne, hogy ezt Harry is így gondolja, ahogy én lágyan az ölét simogattam. Újra megragadta a kezem a terítő alatt, ez alkalommal csak óvatosabban, hogy le ne bukjunk, és én ezt a pillanatot választottam, hogy megragadjam... nos... őt.

- Egész máshogy emlékeztem erre a helyre egyetemi napjaimból - mondta nekünk Mr. Styles. - Bár örültem egy ingyen kajálásnak, ami ráadásul nem is a menzán történt, de valahogy akkoriban ez sokkal puccosabbnak tűnt.

Meglepve az arcátlanságomtól, Harry térdével meglökte az asztallábát, amitől a borospoharak megremegtek. Elnézést kért, jelezve az apjának, hogy folytassa csak tovább, és szúrósan nézett rám. Ártatlanul bámultam rá vissza, közben pedig az alsó ajkamat harapdáltam, tenyeremmel pedig lassú köröket írtam le a lábai közt. Alig észrevehetően rázta a fejét, az ádámcsutkája kitüremkedett, ahogy nyelt.

- Én ugyanígy vagyok a McDonald'sal - szólt közbe Muffy. - Sokkal nagyobbnak és fontosabbnak tűnt, amikor tizennégy évesen ott dolgoztam...

Figyelmemet a cseppet sem érdekes csevegés helyett, inkább a kezemben lévő szervre koncentráltam. Sokkal egyszerűbb lett volna a vastag farmer nélkül, de azzal kellett beérnem ami volt. Harry élesen vette a levegőt, ahogy tovább kínoztam.

Csak hogy még kényelmetlenebb helyzetbe hozzam, az apjához fordultam és közben kínosan ügyeltem rá, hogy ne vehesse észre mit is művelek valójában. - Szóval, Harry mondta nekem, hogy sokat van oda üzleti úton. Merre megy az új évben?

- Vissza dél-kelet Ázsiába, többnyire - mondta, Muffy pedig mindentudóan bólogatott - Kína, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia, Indonézia... Japán, talán...

- Ez érdekes - mondtam, közben a körmeimet végig húztam Harry cipzárján. Egy kósza pillantással megtudtam, hogy másra sem képes, minthogy vakon maga elé bámuljon. - Volt rá valaha némi esélye, hogy turista szemmel is körbe nézzen?

- Néha megesik - válaszolta egy vállvonással. - Hong Kongot mindig élvezem, úgyhogy általában igyekszem úgy intézni, hogy legyen ott egy-két szabad napom. Thaiföldre ritkán kell mennem, de amikor igen, akkor igyekszem kihasználni az időt.

- Ühüm - értettem egyet, mert képtelen voltam ennél intelligensebb választ kinyögni. Harryt izgatni igen nagy mentális erőfeszítésembe került, pláne, ahogy ott éreztem kezem alatt a kemény domborulatát. De még nem adtam fel ennyivel. - Harry, biztos vagyok benne, hogy te is nagyon élveznéd egy üzletember életét, aki a világot járja.

Harry eltátotta a száját és össze kellett magát szednie a válasz előtt. Kezei az asztalon voltak, annyira ökölbe szorítva, hogy már elfehéredtek - Aha - volt minden, amit mondani tudott.

- Hova mennél szívesen?

Lazán odakönyököltem az asztalra, hogy még természetesebbnek tűnjek. Harry a legnagyobb igyekezete ellenére is közel állt hozzá, hogy megvonaglik ott nyílt színen, de én még rátéve egy lapáttal azon voltam, hogy kigomboljam a nadrágját. Szó nem jött ki a száján, így csak figyelmeztetően a fejét rázta és erősen az ajkát harapdálta.

- Ó - sóhajtott válaszként. Hajába túrt és hátra hajtotta a tincseket, aki igazán ismerte ebből rögtön tudhatta, hogy rettentően ideges. - Ugyanoda, valójában... úúú... apával... mennék.

Harry nehezen nyögte ki a szavakat, és az sem sokat segített neki a gondolatai összeszedésében, hogy nekem időközben sikerült megbirkóznom a gombbal és kezem már be is siklott a nadrágjába. Mikor kezembe vettem merevedését, és már csak az alsónadrág volt az egyetlen akadály köztünk, elnyíltak ajkai és lehunyta a szemét.

Mondhatja bárki, hogy erkölcstelen vagyok, de ez akkor is veszettül vicces volt.

- Harry? - szólt Muffy, zavarodottan a pírtól, ami elöntötte Harryt és attól, ahogyan viselkedett - Minden rendben van?

Mikor eljutott a tudatáig, hogy hozzá beszélnek, felkapta a fejét, szeme nagyra nyílt - igen - mondta egy nagy bólintással - Csak... - nyögte. Megnyalta a száját. Ökölbe szorította a kezét és hirtelen nagyon érdekesnek találta a szemközti falon az absztrakt festményt. Reszelős hangon folytatta - Rendben vagyok. Egyszerűen... remekül.

Mr. Styles a homlokát ráncolta, úgy tűnt őt annyira nem izgatta, hogy a fia mennyire jól is érzi magát. - Harry...- kezdte, de megszakította a pincér megjelenése.

- Felvehetem a rendelésüket? - kérdezte udvariasan kezében a jegyzettömbbel és tollal.

- Igen, már döntöttünk - mondta Muffy és kinyitotta az étlapját ismét - June és én osztozunk egy tengergyümölcsi tálon.

- És milyen levest szeretnének előételnek?

- Nekem zöldség leves lesz. June?

Minden szempár rám szegeződött. És ez a pillanat pont megfelelt Harrynek, hogy végül összeszedve magát, újra megszorítsa a csuklómat. ugyan a nadrágjából sikerült eltávolítania, de csak ennyire jutott.

- Francia hagymaleves, kérem - mondtam a pincérre mosolyogva. Elégedett voltam magammal, hogy én tartani tudtam magam a szerepemhez, viszont még nagyobb örömmel töltött el, hogy Harrynek el kellett engednie, ahogy a többiek rá figyltek. A tény, hogy ezután az volt várható, hogy álmomban meg fog ölni, eltörpült az élvezet mellett, ami eltöltött, amiért kínozhatom. Nem számított, hogy ez hány gátat épít majd a mi amúgy is valahogy kényes kapcsolatunkba, megérte. Nem csak mert végre átvehettem az irányítást, hanem az is tetszett, hogy hatással vagyok rá. Hogy ennyire... szétesetté tudom őt tenni. Ettől erőteljesnek éreztem magam. ÉS szexinek. És egy olyannak, aki a szerelme (tehát Zayn) számára ennyire láthatatlan volt az elmúlt három évben, ez egy érdekes érzés.

Egy jó érzés. Megszerezni az irányítást valaki más elméje felett és azt egymagamban teljesen kitölteni, felbecsülhetetlen.

És ezt bírtam.

Szóval ismét finoman megszorongattam őt odalent, majd dörzsölgetni kezdtem, lágyan játszva vele. Hallottam Harry éles belégzését mellettem és ördögi mosollyal a vizembe kortyoltam. Úgy tűnt élvezi a mozdulataimat.

- Parmezános csirke lesz - mondta Mr. Styles visszaadva étlapját a pincérnek.

- Leves vagy saláta?

- Saláta. Málnaecettel, de csak a széleken, kérem.

A pincér ezt lejegyezte, én pedig közben gyorsítottam a kezem tempóján és erősítettem szorításán. Mikor Harryhez fordult a rendelésért, ő maga elé bámult és az orrnyergét masszírozta.

- Harry? Mit kérsz? - sürgette Mr. Styles.

- Rendben - sóhajtotta Harry, és erőlködött, hogy felnézzen. Tekintélyes dologgal rendelkezett a nadrágjában és érintésem alatt csak egyre keményebb és keményebb lett. Az étlapjába merült, elbújva kicsit a tekintetek elől, erősen kifújva a levegőt - Öhm... nekem egy... úú... mit rendelt az apám?

- Parmezános csirkét - válaszolta Mr. Styles ingerülten mielőtt még a pincér megszólalhatott volna.

- Rendben - nyelt egyet Harry. Megrántotta a térdét, így újra megrúgta az asztal lábát. A tárgyak megint csörömpöltek kicsit, ő pedig az asztal széle után kapva próbálta megállítani őket. - Elnézést. Őőő... igen, én is azt kérek.

- Leves vagy saláta? - kérdezte a pincér.

- Mindegy - vágta rá túl gyorsan Harry, leszerelve a pincért egy legyintéssel. Lehunyta szemét, ahogy körkörs mozdulataim túl sokká váltak neki - Bármelyik... ugyan az, egyszerűen remek.

- Harry? Mi folyik itt? - vonta felelősségre az apja.

Elképesztően kemény volt érintésem alatt és a saját képességeimet méltattam, amíg eszembe nem jutott, hogy milyen régóta is van már cölibátusban Harry. Ha csak nem rendszeresen veri magának a szomszéd szobában, akkor jogos, hogy bőven elég, hogy egy kis simogatás az ölén felizgassa. Igazán meggyötörtem őt, pedig ő letett arról a szokásáról, hogy könnyűvérű lányokat hordjon haza, csak azért, hogy eljátssza a fiúmat.

Úgyhogy bár kimondhatatlanul élveztem a jelenetet, hogy elakad a lélegzete, kipirul és hogy teljesen szétesik az apja szeme láttára, de véget kellett vetnem neki. Még ezután is szükségem volt rá és ez máris megbocsájthatatlan bűnnek tűnt.

Még egyszer utoljára megszorítottam, majd kezem átsiklott combjára, majd végül visszahúztam a saját ölembe. Ahogy felfogta, hogy végeztem, Harry mélyet sóhajtott, majd az asztalt bámulva párat gyorsan pislogott.

- Ez olyan, mint az az étterem, amibe Párizsban mentünk - mondta Muffy Harry apjának. - Emlékszel Mark? Ahol croissantok voltak kirakva a kenyeres kosarakba.

Továbbra is ártatlanul kortyolgattam a vizemet, de közben egy kósza pillantást vetettem Harryre. Tekintete rajtam volt, sokkal szúrósabb volt, mint amilyennek valaha is láttam. Az orrlyukai kitágulva, az állkapcsa megfeszülve és a zöld szemei élettel megtelve ragyogtak, mintha tűz égne bennük, éhesen és pusztításra készen.

- Őrült vagy - motyogta az orra alatt, még mindig a trauma hatása alatt, amit okoztam neki.

Tudtam, hogy később még megbánom, de ezen már nem lehetett változtatni. Míg Muffy lefoglalta vőlegényét, én csendesen kérdeztem - Jól esett, cukipofa?

Mérgesen és meghökkenve az arcátlanságomtól, Harry a fejét rázta - Ördögi nőszemély - suttogta nekem.

Vállat vontam és hanyagul rámosolyogtam. Igazából nem tudtam ellenkezni kijelentése ellen.

És be kellett valljam, jól esett végre ragyogni hagyni egy kicsit az ördögi oldalamat is.

13. fejezet / 1.

Remélem nektek is annyira tetszeni fog a rész, mint nekem. És azt mondhatom, hogy lesz ez még jobb is. És csak halkan megjegyezném, hogy a kommenteknek még mindig örülök.

Nesi x

Ha Harry azt hitte, hogy eddigre már lehűtött a vizsgaidőszak a vitánk után, hát nagyot tévedett. Nem feledkeztem meg Loláról és főként nem feledkeztem meg arról, hogy az egyezségünket játéknak nevezte. Az pedig csak úgy megtörtént, hogy a Muffyval és a Harry apjával töltött dupla randinkon jött a bosszúm első felvonása.

Ahogy csatlakoztam Harryhez a konyhában mielőtt az apja felvett minket, alaposan végig mért. Nem mondták meg, hogy hová megyünk vacsorára, de Harry egy szép sötétfarmert és egy vadászzöld pólót viselt egy fekete blézer alatt, csak hogy biztosra menjen és bármilyen helyzetnek megfeleljen. Épp egy összehajtogatott papírt tett zsebre, lista a legutóbbi jegyeiről és százalékairól, hogy megmutassa az apjának.

Én, egyébként, egy fekete csizmát viseltem egy tengerészkék ruhával, ami szorosan rámtapadt és combközépig ért, felül pedig az esti időjárásra tekintettel egy elegánsabb bőrdzsekivel bolondítottam meg az időjárásra tekintettel. És éppenséggel az a cudar valóság, hogy a ruhát és a kabátot Macy lakótársától kértem kölcsön, de mentségemre szóljon, hogy direkt erre az alkalomra.

Csípőre vágtam egyik kezem és türelmesen vártam Harry első szavait. Még mindig engem méregetett, hosszan elidőzött csupasz bőrömön a csizma és a ruha között. Széles mosoly terült el az arcomon.

- Mi... - kezdte, de torkán akadt a szava. Krákogott egy sort, majd újra próbálta, ahogy tekintetünk össze találkozott - Az meg mi?

- Az öltözékem - válaszoltam olyan természetesen, ahogy csak tudtam. Körbefordultam, hogy megmutassam mégjobban.

Megnyalta ajkait, arra várt, hogy elröhögjem magam. De amikor nem tettem, élesen mondta - Nem, nem az.

Fenhéjázón vállat vontam - Azt mondtad az apád szereti ha ártatlan lányokkal vagy. Szóval mit gondolsz? Elég... - sokatmondóan beharaptam az ajkam - ...ártatlanul festek?

Harry teljesen bebeszélte magának, hogy csak az ő agyát akarom húzni, úgyhogy lazított pozícióján. - Nagyon vicces Fitz. Falrengetően humoros. Most pedig menj és öltözz át.

- Nem. Nem fogok - mondtam és a bejárati ajtóhoz indultam a táskámért. - Kellemetlenül érint, hogy az apád talán rájön, hogy milyen lányokat is preferálsz valójában?

- Kérlek, tartogasd ezt az előkelő nyelvezetet a vacsoraasztalhoz - vágott vissza. A szemei egészen olyan sötétek lettek, mint a pőlőja.

- Ó, ne aggódj szívem gyöngyvirága - eresztettem rá legragyogóbb vigyorom. - Sokmindent tartogatok még a vacsoraasztalhoz.

*

Mr. Styles és a hamarosan Mrs. Stylesként bejegyzett Muffy az épület előtt vártak minket az üresen járó autóban.Több, mint egy órát vezettek Harry szülővárosából Holmes Chapelből, úgyhogy mikor leparkoltunk az étteremnél boldogan szálltak ki végre a kocsiból, hogy megnyújtózhattak.

Amikor Muffy kiszállt az autóból, megállapítottam, hogy öltözéke kísértetiesen hasonlít az enyémre. Csizma, miniruha, rövidkabát. Persze a gigantikus melleivel kicsit jobban kitöltötte a ruhát és a kabát is szétnyitva csüngött oldalracsúszva. Sajnos ez Harry figyelmét sem kerülte el.

- Hmm - morgott, ahogy találkoztunk a kocsi oldalánál és kinyújtotta nekem a karját. - Mint két tojás. Nem gondolod babucim?

összekulcsoltam a kezeinket, ahogy az ajtó felé sétáltunk, pontosan együtt ütemre. - Talán igen. Ó, de hát nem pont ez az amit akartál cukorborsóm?

Nem túl meggyőzötten tovább vigyorgott - Talán igen - válaszolt.

Muffy ezt a pillanatot választotta hogy közbeszóljon mögülünk - June, tetszik a csizmád, meg a kabátod is. A ruhádért pedig egyenesen meghalnék.

Egy magabiztos mosolyt löveltem Harry felé, majd a vállamfölött megköszöntem.

- Légy hálás a keskeny csípődért és a teniszlabdákért a mellkasodon, más esetben betámadnám a ruhatárad.

Harry felhorkantott, de nem foglalkoztam vele, ahogy megstírölte a melleimet. Vízhangzott a szavaiból, hogy jól szórakozott - Teniszlabdák? Igencsak nagylelkű kijelentés volt.

Ezzel kiérdemelt egy éles marást az oldalába.

A Verandában vacsoráztunk, egy másik Mr. Styles kedvenc helyei közül, amikor még ő volt egyetemista. Elég messze esett a kampusztól, de elmagyarázta, hogy a szülei hordták ide vacsorázni, amikor meglátogatták és tovább akarta őrízni a hagyományokat Harryvel.

A Veranda egy elegánsabb hely volt, valószínűleg ezért nem is volt egyetemista pénztárcának mért étel az étlapon. Az étterem távolabbi sarkában egy pódium volt, ahogy egy banda játszott a szélén egy hatalmas zongora állt. Puccos.

Vártunk míg a hostess kikeresi a foglalásunkat. Legnyaobb meglepetésemre, Harry  egyik karjával átfogta a derekam és közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Szúrós tekintetem felé fordítottam, de ő csak vadul vigyorgott.

A fülembe sutyorgott - Kiharcolod, hogy úgy bánjak veled, mint egy darab szarral? Hidd el nekem még jól is esik eleget tenni ennek bébi.

Észrevettem Mr. Styles égető tekintetét magunkon, úgyhogy kacagtam, ahogy éreztem, elpirulok és közben próbáltam Harryt eltávolítani a közelemből.

Mielőtt arrébhúzódott volna, még odasűgta - Egyébként maeste nem kérek a szarságaidból. Ne igyál.

Már nyitottam a szám, hogy vitatkozzak, de mutatóujját a számhoznyomva elcsitított.

- Csak legyen így - mondta egy fültől fülig érő vigyorral - És mindenféle szemétkedés nélkül.

- Styles névre, négy főre? - kérdezte a hostess.

Harry ott hagyott, ő ment elöl az asztalunkhoz. Annak ellenére, hogy mögötte mentem szemeim előtt ott láttam az ő csillogó zöld szemeit.

*

Harry figyelő tekintete alatt, nevetséges módon csak egy pohár jeges vizet kértem, hogy beindítsam az éjszakát. Morogtam, amikor az apja és Muffy egy üveg vörösbort rendeltek maguknak, de a hab a tortán az volt, amikor Harry magának viszont rendelt egy korsó sört. Rámkacsinott, mintha ötéves lennék és cinkosok lennénk.

De én türelmesen vártam az én időmet. Elfogadtam a vizet és citromot a pincértől és egyik csupasz lábamat kereszteztem a másikon miközben Harryre egy sokatmondó pillantást vetettem. Válaszul, közeleb húzódott és és egyik kezét a székem háttámlájára tette.

- June, örülök, hogy megint csatlakozni tudtál hozzánk - mondta Mr. Styles az asztal túloldaláról. Muffy éppen a bort töltötte maguknak és valami oknál fogva biztosra akart menni, hogy azonos mennyiség kerüljön a poharakba. - Gondolom, pont úgy mint Harry, te is a vizsgáiddal vagy mostanság elfoglalva?!

- Igen - válaszoltam. Nem bírtam kiegyezni Harry karjával mögöttem, így előre dőlve folytattam - Sok a teendő, de megoldjuk.

- Mi?

- Harry és én - magyaráztam, kissé oldalrapillantva Harry irányába. Engem nézett, de nem adott ponost utasítást, hogy mit is kellene mondanom.

Ami tökéletesen megfelelt nekem.

- A vizsgákra tanulás, beadandók írása és a sok átdolgozott óra között - bár nem volt könnyű - de minden nap találunk rá időt, hogy találkozzunk. - Elégedetten magammal hátradőltem ismét, vártam, hogy Harry vajon mozdítja-e a karját.

- Minden nap? - kérdezte Mr. Styles, s közben körbe lötyögtette a bort a pohárban, amit Muffy éppen odaadot neki. Eléggé meglepettnek tűnt ettől a kijelentéstől. - szóval Harrynek több ideje van, mint amit a tanulásba fektet. Újabb pillantást vetett a papírra, amint Harry jegyei voltak. Leereszkedő hangsúllyal mondta - A jegyek javulóban vannak, de még mindig nem jók, Pláne nem egy végzőstől.

Késztetést éreztem, hogy kicibáljam a kezéből a papírt és apró darabokra tépjem, majd még el is égessem. Semmit nem akartam jobban, mint hogy Harry szenvedjen, de ezt a saját kezeimmel akartam elérni, és nem azt akartam, hogy az ő saját mindent-kontrollálni-akarok apja kínozza.

- Uh... nem - mondta Harry mikor észrevette mennyire kényes pozícióba került. - Mikor June azt mondta, minden nap látjuk egymást, az leginkább azt takarja, hogy néha együtt megyünk a könyvtárba tanulni, vagy munka után beugrik pár percre.

- Hol is dolgozol June? - kérdezte Muffy.

- Ha jól emlékszem, szendvicseket készít valahol a kampuszon - mondta Mr. Styles kis éllel a hangjában.

- Így van - értettem egyet, és egy pillanatra sem szégyelltem magam miatta. - De a pénz elég kevés, és így hogy az öcsém is egyetemista, a szüleim nem tudnak teljes mértékben támogatni. Így kénytelen voltam másodállást vállalni, hogy fizetni tudjam a csekkeket.

Harry keze feszes volt mögöttem. Ha valamiért, hát azért roppant hálás voltam, hogy nem tudta hová is akarok kilyukadni ezzel.

- Úgyhogy hetente három éjjel az Exxxoticában dolgozok.... nos, Mr. Styles valószínűleg emlékszik rá még az egyetemi éveiből.

Ha eddig egy halvány kis mosoly lett volna Harry apjának arcán, az ettől teljesen elmosódott. Tiszta sor volt, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen helyről is beszélek, és hogy nem egy olyan lányt képzelt a fia mellé, aki ott alkalmazotti státuszban van.

Mellettem Harry ajkai elnyíltak, mintha csak tudta volna, hogy valamit mondania kell, de túlzottan lesokkolt lenne, hogy szavakat találjon.

Kezeim az ölembe tettem és vállat vontam meg egy féloldalas mosolyt küldtem az asztaltársaságnak. - Szép dolog, hogy néha egy-egy hosszú műszak után Harry hoz nekem reggelit útban a suliba. Vagy máskor, amikor ideje engedi megnéz egy-egy showt. ugye nyuszikám?

Harryre néztem belegyezésért. Félig elmosolyodott, kimutatva, hogy a csatát megnyertem, de a háborút még nem adta fel.

- Aw - nyöszörgött és az orrát húzgálta idegében, ahogy a söréért nyúlt. - Idd a vized bébibogyó - tartotta felém sörét köszöntésként.

- Mi az az Exxxotica? - kérdezte Muffy, miközben a borba kortyolt. - Mit csinálsz te ott?

Rámosolyogtam, felvillanyozott, hogy megkérdezte - Ó, hát táncolok.

- Nem éppen egzotikus egyébként, vagy mégis? - motyogta Harry mielőtt hátradöntve fejét nagyot kortyolt.

- Elég széles a lényok skálája - mondtam tényszerűen, remélve, hogy igazam van, mivel amúgy még sosem jártam a klubban. - Vannak egzotikusabbak és... helyiek is.

- Szóval - Mr. Styles megköszörülte a torkát - a plusz pénzért... egzotikus táncosként dolgozol egy... erotikus klubban?

- Nagyon jó a borravaló - válaszoltam. - Ugye Harry? - Egyik kezem a térdére tettem és kacagtam, majd visszafordultam az asztal másik oldalán ülő párhoz. - Nos, ő nagyon is tisztában van vele. Ő volt, aki bátorított, hogy jelentkezzek oda.

Mr. Styles és Muffy egy emberként fordultak Harry felé magyarázatra várva.

Harry lassan elvette a kezét a hátam mögül és visszatette az asztalra a poharát, majd kínok között rágódott alsó ajkán. - Hát, én csak... hallottam a csoporttársaimtól, hogy ott jól kerestek... a legjobb hely gyors pénzgyűjtésre...

Az apja csak még erősebben ráncolta a homlokát, és a lyuk is egyre mélyebb volt, amibe Harry ásta magát. MEgszorongattam a térdét, és reméltem, hogy ha rendületlenül őt bámulom, akkor megzavarodik.

De ehelyett, egy pillanatra kikapcsolt, mély levegőt vett, majd legnagyobb meglepetésemre taktikát váltott.

- June bizonytalan még, hogy milyen irányt is válasszon az életben - mondta határozott hangon. - És mivel érdekel a sorsa, azt akarom, hogy minden lehetőségét felfedezze, mielőtt beleugrana valamibe ismeretlenül. Aki csak találkozik vele, tudja hogy remek táncos. Egyszerűen... brilliáns. - Tekintete kifejezéstelen arcomra tévedt, majd vissza az apjához. - Tudom, hogy az nem a legprofesszionálisabb színpad, de bátorítottam, hogy elfogadja a munkát az Exxxoticában, hogy leglább tudja, hogy milyen minden este ott állni és azt csinálni, amit szeretsz.

Mielőtt az apja szavakat talált volna, Muffy szólalt meg - Ez nagyszerű, Harry. És June... nem is gondoltam volna, hogy táncolsz.

- June csodálatos - tette hozzá gyorsan Harry. - A legjobb, akit csak valaha láttam. A mozdulatai méltóságteljesek, könnyedek és puhák... őt látni táncolni, olyan mint valakit láni vizen járni.

- Oké - mondtam, mikor már úgyéreztem túl sokat beszéltem a nemlétező tehetségemről. - Kérlek Harry. Zavarba hozol.

- Csak büszke vagyok rád - mondta és kezét a térdemre helyezte. - Talán egy nap majd megmutathatod apámnak és Mistynek is a legkülönlegesebb részedet.

- Az nagyszerű lenne - mondta Muffy olyan lenyűgözötten, hogy egyik kezét a szívére kellett tennie. - June, te olyan bátor vagy. Nagyon-nagyon bátr. Kockázatot vállalsz, hogy felfedezd a benned rejlő félelmeket, hogy végül azt csinálhasd, amit szeretsz... ez olyan inspiráló. Ha én tudnék táncolni... nos, én is melletted akarnék lenni az Exxxoticában.

Megharaptam belül a számat, hogy ne röhögjem el magam - Ebben biztos vagyok - mondtam a lehető legédesebben.

Harryn is látszott, hogy jól szórakozik és be kell valljam, okosabb volt, mint amit én kinéztem volna belőle. Még csak véletlenül sem számítottam rá, hogy az én áállítólagos erotikus táncos munkám sztorijából ő majd úgy jön ki, mint egy szerető, bátorító barát, de ő is legalább olyan komolyan vette a játékot - ha nem még komolyabban - mint én.

De nem sokáig hagytam ezt annyiban. Muffy világos lenyűgöződöttsége ellenére Harry apja nem volt elragadtatva, és gondoltam tudom én ezt még fokozni.

- Nagyon hálás vagyok Harrynek, amiért ilyen támogató - folyattam. Összefűztem az ujjainkat és szorosabban gyömöszöltem a kelleténél. - Nem csak velem, hanem a többi lánnyal is. De amúgy honnan van pénzed ilyen szép borravalókra? - kérdezetm tőle. Nem igazán örült neki, hogy még mindig nem akadtam le a témáról, és pláne bosszantotta, hogy a bankszámláját hoztam szóba, aminek egyetlen rendszeres bevételét a bérletidíjam jelenti.

- Nos, nem igazán neveznék egy-két fontot szép borravalónak, - ment bele a játékba - de tudod a történetet june. Középsikola alatt végig dolgoztam és azt spóroltam meg.

Sajnos egyedül Harry vette észre, hogy a szemeim forgatom.

- Helyes - mondta az apja. - Majdnem minden este velem voltál az irodában, igaz?

- Többé-kevésbé - értett egyet Harry tompán. Arckifejezéséből lejött, hogy ez nem a boldog emlékek közé tartozott. Ez nem lepett meg - Harry nem az az üzletember beállítottságú volt, de próbálta meggyőzni magát, hogy ez az ő hivatása, de az apjával együtt töltött munkaórák, csak felidegelték és feszültté tették őt.

Viszont ez volt az első pillanat, amiko Mr. Styles aznap este elmosolyodott. Büszkélkedve mondta - Ez az én fiam. Előrelátóan spórolt. Ez egy fontos szabály az üzleti világban. Jól neveltelek.

A védjegyévé vált szarrágó vigyorával Harry végre elkapta a tekintetem. Nagyon magabiztos volt. csak sóhajtottam és tudomásul vettem, hogy a játék nem egyoldalú, mint ahogy én azt előre gondoltam. Harry is benne volt és nyerni akart.

12. fejezet / 2.

- Nem, nem. Fogyasztói Kultúra pénteken, Szociális Öregedés kedden - mondtam anyukámnak a telefonba, ahogy kiléptem a liftből és az ajtónk felé indultam. - Azután szerdán lesz Niall filmforgatása, majd a dolgozatomat akarom befejezni Szociális Elméletre, azután pedig a harmadéves Gender Politika vizsgám pótolom és utána végre irány haza Karácsonyra.

Az ajtó nem volt kulcsra zárva, úgyhogy sikeresen keresztüljutottam rajta annak ellenére, hogy egyik kezemben ott volt a telefon, a másikban pedig könyveket cipeltem. A táskám és a kabátom egyszerűen csak a földre löktem. Harry felém fordult a mosogatótól, pont láttam őt a boltíven keresztül, egyik kezében vízforraló volt. Üdvözlésképpen bólintott, s rögtön észrevettem, hogy ott van mellette két bögre is, meg egy halom könyv és papír. Vizsgaidőszak.

De sokkal inkább a bögrék ragadták meg a figyelmem. 

- ó, Istenem - mondtam és még csak nem is tetettem, hogy odafigyelek a vonalban lévő anyukámra. - Épp ez az amire szükségem van. Ez volt életem leghosszabb napja.

Egy bögrényi gőzölgő tea volt a legjobb fogadtatás, amit csak kívánhattam magamnak, és Harry az időzítésért egyenesen tapsot érdemelt volna.

- Anya, épp csak beestem az ajtón és Harry teával várt itthon.

- Ó, milyen aranyos - gügyögött a vonal másik végén.

- Úh - Harry nyögött fel.

Elcsitítottam egyik kezemmel - Akkor majd pénteken jelzek, hogy hogy ment a vizsga. Oké? Szoríts értem.

- Imádlak Törpillám!

- Én is szeretlek. - Harry felé vetettem egy éles mosolyt, és letettem a pultra a mobilt. - Anya üdvözöl.

- Ó - mondta és egészen elpirultnak tűnt, ahogy öntötte a teát. - Figyelj...

- Honnan tudtad, hogy most fogok hazajönni? - vágtam közbe és felé nyúltam játékosan, hogy vállba bökjem. - Mondtam, hogy mikor végzek ma a munkával?

- Nem, csak...

Megnyalta ajkait.

Vállat vontam - Ezért vagyunk mi remek lakótársak - folytattam, közben megindultam vissza az ajtónál ledobott táskámhoz, hogy behozzam a szendvicsét. - Ezért működik olyan jól az egyezségünk. Te csinálsz nekem teát, én hozok neked kaját. Ma éppen húsimádót.

Boldog vigyorral emeltem a magasba, majd közelebb csúsztattam hozzá a pulton és az egyik teát elvettem előle.

Harry megint beszélni próbált, ekkor azonban valaki lehúzta a vécét. Majd hallatszott a vízcsobogás a mosdónál. Lefagytam, a tekintetem Harryre szegeződött. Ha ő ott állt velem szemben és én is ott voltam, akkor ki volt a fürdőszobában?...

Harry a nyakát masszírozta, amit általában akkor tesz, ha kellemetlenül érzi magát - Öhm... valójában, Fitz, az a tea...

- Ó Istenem - egy női hang félbeszakította. Szemeim a folyosó irányába szegeződtek, ahol felbukkant egy szőke hajú, kifejezéstelen tekintetű, hosszú lábú díszpinty. - Épp azt mondtam Harrynek, milyen jó lenne ha beállítanál egyel az ingyen szendvicseid közül!

Lolát látni a saját lakásomban a lakótársammal úgy tenni mintha az övé lenne a hely... nos, a 'kiábrándító' szó nem elég erős. 'Megbotránkoztató' talán az helytállóbb. 

Tekintetem visszakaptam Harryre, aki még mindig a nyakát nyomkodta. Ha idegesnek tűnt, az valószínűleg a gyilkos tekintetemtől volt.

Hogy merészeli?

- Ó - mondtam végül megtalálva a hangom. Ellöktem magam a pulttól, de előtte még visszatettem a teát. - Ez neked készült - mondtam Lolának. - Nem vettem észre, hogy itt vagy.

- Semmi probléma - mondta vállat vonva. Közben csatlakozott hozzánk a pultnál - Ki bírom várni, hogy forrjon még fel víz.

- Nem, vedd csak el - mondtam. Harry gyanakodva méregetett. - Nekem nincs rá szükségem.

Lola ismét vállat vont, felült a székre és a szendvicsért nyúlt. - Szóval Harry, megint felezünk? - kérdezte.

Harry csak mosolyogni tudott, miközben én szúrósan méregettem, Lola pedig türelmesen várt.

- Húsimádó - hoztam tudtára, megfogtam a táskán és elindultam a folyosón - Ti ketten valószínűleg élvezitek az ilyesfajta dolgokat.

Lola zavartan grimaszolt. Harry viszont közbelépett, mielőtt bárhová elfajulhatnának a dolgok.

- Lolának segítség kellett a Statisztika órájára - magyarázkodott. - Csak átjött néhány órára tanulni.

- Ühüm... - morogtam. Nem vettem be ezt a szöveget egy másodpercre sem, még a könyvek és papírhalmok ellenére sem. Lolához fordultam és cinkostársként közöltem - Ezt mondta a legutóbbi lányról is, és a csaj egy laza huszonnégy órát töltött itt, hátrahagyva a bugyiját. Következő nap elbukta a vizsgát.

Egy gyomorforgatóan édes mosolyt villantottam és nem borzoltam tovább a kedélyeket, egyszerűen távoztam a szobám irányába.

- Mi? - nyögte ki végül Lola.

- Nem, nem, nem. - hallottam, ahogy Harry próbálja lecsendesíteni.

A többinek már nem voltam fültanúja. Becsuktam a szobaajtóm és a táskámat a földre hajítottam, és végül elengedtem magam, elképedésemben az állam a földig esett. Hogy tehette? Hogy hozhatta ide a lakásunkba és készült elcsavarni a fejét az orrom előtt? Nem csakhogy Zaynnel randizott, de Harrynek velem kellett volna randiznia! És Lola mégis mit gondolt? Azt hogy mindenkit megkaphat? Azzal a fiúval parádézni, akit én szerettem nem volt elég, kellett neki az állítólagos barátom is?

Arrébb léptem az ajtótól, ahogy meghallottam Harry óvatos kopogását. Bedugta a fejét és viszonylag kedvesen mondta: - Hé Fitz, lenne hozzád néhány kérdésem.

Belül lépett és bezárta az ajtót maga mögött, udvarias mosolya azonnal köddé vált. Én is pont olyan szúrósan tekintettem vissza rá, ahogy ő rám. Egyszer csak nagyot sóhajtott és az orrnyergét dörgölte.

- Oké - mondta. Minden erejével azon volt, hogy higgadt maradjon. - Egyes kérdés: Mi a fene volt ez?

- Én...

- És a kettes - túlereje volt velem szemben - Mi a fene bajod van?

- Nekem? Mi a fene bajod van neked? - vágtam vissza dühösen. - Hogy tehetted ezt velem?

- Nem ártottam neked semmit! - füstölgött. - Segítség kellett neki matekból!

Lépést tartottam vele. - És úgy gondolod, hogy senki más nem akadt volna az osztályában, a tanárai között, a Diák Irodában vagy akár az egész kampuszon?!

- Oké - emelte fel a kezét Harry megadóan. - Csillapodj.

- Csillapodjak? - Ettől méginkább csak tovább spanoltam magam. - Ez az a lány, aki a keshedt kis karmait Zaynbe vájta még mielőtt én léphettem volna!

- Nem tudta, hogy te majd megőrülsz érte! - suttogta, karjait a magasba emelve, egyfajta módon szemléltetve, hogy szerinte mennyire röhejes is ez az egész.

- Azt viszont tudja, hogy mi állítólag randizunk! - vágtam vissza, hevesen a konyha felé kalimpálva. - És nyilvánvalóan ez semmit nem jelent neki. ÉS tudom, hogy ez semmit nem jelent neked sem!

- Mégis mit kellene, hogy jelentsen?

- Ó, kérlek. Mintha nem tudnám, hogy mit gondolsz, amikor egy ilyen kis cukipofa keresztülsétál a bejárati ajtón. Biztos azt hiszed, hogy sötét és kiszámíthatatlan vagy, de itt egy egyenlet neked: Harry meg egy lány egyenlő egy gyors dugással. Vagy tévedek?

Harry szeme kikerekedett a vád hallatán. - Te komolyan azt hiszed, hogy... - kezdte mély hangon.

Nem hagytam, hogy befejezze - A házibuli éjjelén is azt mondtad, hogy inkább neked kellett volna őt hazahoznod Zayn helyett!

- Csak azért mondtam, hogy jobban érezd magad!

- Aha, persze - horkantottam.

Harry türelmének már jócskán a határait súroltam. Ezt simán meg tudtam állapítani abból, ahogy az orrlyukai kitágultak, ahogy a mellkasa mozgott a levegővételnél és a szemei jobban csillogtak, mint ahogy valaha is láttam őket, a haragtól izzottak.

Egy újabb gondolata támadt és megtörte a dühös farkasszem nézésünket. Vállait elernyesztette - És akkor mi van?

- Mi van? - törtem ki.

- Akkor mi van? - ismételte. Keresztül szelte a szobát és megállt előttem. Még mindig halk volt, nehogy Lola hallgatózzon. - Mit számít az neked, hogy a szándékaim tiszták vagy sem?

- Mert állítólag a barátom vagy!

- Igen, de igazából nem vagyok az. - Már nyílott a szám, hogy újra visszavágjak, de közbevágott még mielőtt belekezdhettem volna. - Tegyük fel, hogy csak azért hoztam haza, hogy meghúzzam. Mit tennél? Inkább felgyújtanád őt, mintsem, hogy engedd, hogy megtörténjen?

Felbőszülve sóhajtottam - Harry, emlékszel, amikor mi azt játszottuk, hogy randizunk? Csak te meg én. Nem te és minden ribanc, aki elég hülye hozzá, hogy hazáig kövessen téged.

- FITZ - mondta elég hangosan, hogy az elsuttogott vitánk után hirtelen még meg is ugordjak. A többit már halkabban mondta, s leginkább fuldoklásként és morgásként ömlöttek belőle a szavak, miközben idegesen a hajában turkált - Már vagy egy hónapja nem szexeltem. Nem érintettem meg más lányt már vagy... hetek óta. Olyan kanos vagyok, hogy még az is felizgat, hogy veled vitatkozom, akárki más helyett. Úgyhogy ha azt akarod, hogy kitegyek bármilyen lányt, aki a közelembe férkőzik, ártatlan vagy sem... Nagyon veszélyes játékot játszol.

Ez a beismerés nem egészen az volt, mint amire számítottam, és igazság szerint nem voltam elragadtatva tőle. De ahelyett, hogy kimutattam volna nemtetszésemet, egy ördögi mosolyt villantottam rá - Szóval ez mostmár egy játék, igaz?

Harry egészen lefehéredett, mintha csak akkor jutott volna el a tudatáig, hogy mit is mondott valójában. - Fizt, én nem ezt...

- Nos, ha játékot akarsz Styles - kezdtem és egyik tenyerem a mellkasára helyeztem, hogy kicsit távolabb toszítsam magamtól - akkor készülj fel, hogy veszíteni fogsz!

12. fejezet / 1.

- Pulyka fehérkenyéren Mrs. Styles.

- Mrs. Styles, sonkás croissant lesz tojássalátával és teljeskiörlésű kenyérrel.

- Anyááám, Harrynek is ennyit kell várnia minden este, hogy vacsorát csinálj neki? Áll a sor!

A műszakom végére már nem tudtam volna másképp nyilatkozni Thomasról, csak mint a legrosszabb emberről, akit valaha ismertem. A világért sem állt le volna az 'I LOVE HARRY STYLES' témával, hála a rajznak, ami egy darabig ott vigyorgott a homlokomon.És ezt csak tetézte, hogy persze Macy mindig ilyenkor volt a közelben.

Nem voltam túlzottan lenyűgözve.

- Ki kell rúgnod - mondtam Macynek, amikor végeztem és mentem a raktárba, hogy összeszedjem a cuccaim.

A szemeit forgatta, szemmel láthatóan sem voltunk egy véleményen. - Több műszakot vállal, mint bárki más. Ahhoz hogy őt helyettesíteni tudjam, három másik embert kellene felvennem. És ráadásul még ő is a legjobb munkásunk.

Kimeresztettem rá a szemeim - Ez fájt.

Macy kacagott rajtam. Épp a leltár papírokat lapozgatta maga előtt. - Fitz, mindig öt perc késében vagy és a fél munkaidődet azzal töltöd, hogy itt vagy hátul és panaszkodsz nekem. Tényleg azt hitted, hogy te vagy a hónap dolgozója?

Tulajdonképpen csak magamnak morogtam - Legalább átrakhatnád kasszázni vagy pincérnek. 

- Te voltál, aki telerajzolta a pólója hátulját kacsintós ketchup fejekkel - jelentette ki Macy nyugodtan, még mindig elmerülve a papírjaiban.

- Megérdemelte. Tudod, megtudok birkózni vele, amikor csak úgy általánosságban a szendvicsek miatt baszogat, de ez az egész 'Mrs. Harry styles' faszság állandóan már nagyon idegesít. És igenis nagy erőfeszítés kell hozzá, hogy ne nyomjam át az ujjait a szalámi szeletelőn és csomagoljam bele a szendvicsbe.

Macy egy pillanatra rámnézett, keresztülvetette egyik lábát a másikon. - Randiztok Harryvel?

Kétszer kellett ránéznem, hogy eldöntsem komolyan gondolja-e. - Mi? Nem! - tiltakoztam. - Ne csináld, hogy elkezdtél hinni ennek a nyomorék Thomasnak!

Halványan vállat vont - Nem, persze, hogy nem.

- Akkor meg miből gondolod?

Könnyelműséget színlelve mondta - Liam említett valami olyasmit.

Liam? Liam?

- Liam? - nyivákoltam hangot adva a gondolataimnak. - Mi van? Én... Mikor? - Járattam az agyamat, hogy rájöjjek, ez hogyan is történhetett.

Ismét vállat vont, mintha ezek a részletek egyáltalán nem lennének fontosak. - Beugrott múlt szombaton miután eljöttek a klubból a bandátokkal. Azt mondta együtt voltatok Harryvel.

Ó.

Ó-ó. Hiba csúszott a gépezetbe.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy Liam és Macy valójában beszélgetnének egymással. És még ha meg is teszik, nem gondoltam volna, hogy a téma eltér a munkájuktól és az extra kredites tevékenységektől.

Ez nem volt a tervben.

Úgyhogy, ahelyett, hogy ezt feltétlenül megtárgyaltuk volna, ügyesen témátváltottam.

- Liam beugrott szombaton? - kérdeztem, neki dőlve az íróasztalnak a kezeimet keresztbefonva magam előtt.

Macy arca egyből kirózsásodott - Csak néhány percre - mondta elbagatelizálva. - Azt mondta, útbaesett hazafelé.

Lassan megráztam a fejem, szám egy önelégült mosolyra húzódott. - Ez nem igaz. Jobb ha nekem hiszel, egy olyan embernek, aki lohol az egyik lakótársa után és még a ház szélességi és hosszúsági koordinátáit is meg tudnám mondani.

- Ó - higgadt maradt a hangja, de arckifejezéséből tudtam, hogy titokban ez nagyon is tetszett neki.

- Mi folyik köztetek? - kérdeztem alattomosan.

- Semmi - vágta rá gyorsan

Nem túl meggyőzötten grimaszoltam - Kedveled őt?

Kérdésemre lendületesen felkapta a fejét - Nem!

- Mert rendben van ha igen - biztosítottam róla - Valójában, az egész jó lenne.

Bizonytalanul kérdezett vissza - Hogy érted ezt?

- Nos... - kezdtem bele eltolva magam az asztaltól és a hátamögé léptem. Kezeimet a vállára tettem - Liam és Zayn legjobb barátok. Ha te Liammel lennél, én pedig Zaynnel, csak gondolj a duplarandikra amiket csinálhatnánk!

Macy kuncogott, ahogy én a vállát szorongattam. - Szóval... akkor te nem is randizol Harryvel?

- Nem - mondtam, mintha még a gondolat is röhelyes lenne. - Liam valószínűleg azért gondolta, mert együtt érkeztünk a buliba.

- Azt mondta randiztok a hétvégén.

Lefagytam. Istenverte Liam.

- Nos, gyakorlatilag... - húztam az időt, hogy találjak valami kifogást - ez így van. De csak mert az apja nem tudhatja meg, hogy vele élek a lakásban, úgyhogy amikor váratlanul felbukkant a lakásban, úgy kellett tennünk, mintha randiznánk, hogy ne rúgja ki onnan a seggem, úgy hogy a lábam sem éri a földet. És a hétvégén újra a városba jön és el akar minket vinni vacsorázni - hadartam amilyen gyorsan csak tudtam, hogy ne legyen ideje közbeszólni és essünk mihamarabb túl rajta..

- Ó - mondta szinte suttogva. - Miért nem mondtad el nekem?

- Nem akartalak elszomorítani - mondtam. - Pláne nem valami ilyen butasággal.

- Szóval te és ő - próbálta értelmezni - ez az egész csak egy... álca?

Belül a számat rágtam, a vállait pedig újra megszorongattam - Ez a legjobb kifejezés.

- Szóval ez az, amiről Liam beszélt?

- Valószínűleg.

- És te bírod őt?

- Persze, hogy bírom, Liam egy nagyon kedves ember.

- Fitz. Én Harryről beszélek.

Megforgattam a szemeim, még jó hogy mögötte álltam, így ő nem látta az arckifejezésem. Persze, hogy tudtam, hogy Harryről beszél.

- Harry? Nem. Semmi nincs köztünk. Komolyan! - A nyakaköré fontam a kezem és előrehajoltam, hogy rámosolyogjak és biztosításul bólintsak is egyet. - És te bírod Harryt?

Mindegy, hogy mennyire egy szégyenlős lány, nem tudta elrejteni a mosolyát. - Igen - fordult felém, miközben elengedtem a vállát. - Fitz, én kedvelem Liamet, mint egy barátot, és azt hiszem ő sem lát bennem ennél többet.

A szemöldököm ráncoltam - Miért? Mindig rólad kérdez és egészen kivirul, amikor megjelensz a színen. Hamarabb jött el szombaton a klubból is, csak hogy beugorjon hozzád miután megmondtam, hogy dolgozol. Nekem ez többnek hangzik egy vacak kis barátságnál.

Macy arca lángolt, de hősiesen küzdött tovább, hogy higgadt társalgást tudjon folyatatni. - Még mindig el van kenődve az exe miatt. Alantas és passzív-agresszív volt már a vége felé, de együtt voltak majdnem három évig. Abból amit te meséltél, és a kicsi alapján amit ő mesélt, én a nyomába sem érhetek a lánynak.

- Na és? - kérdeztem vissza és Macyt meglepte a nemtörődömség a válaszomban. - Nem véletlenül dobta Liam és mostmár valami mást keres. Magabiztosabbnak kell lenned.

Megrázta a fejét - Egyébként...

- Nem. Ne terelj! - vágtam közben, és újra megszorítottam a vállát. - Liam kedvel téged és ha te is mered őt kedvelni, talán valami nagyszerű dolog is kialakulhat. Mármint, hány fiú kísér téged haza este és nem próbál azonnal gerincre vágni? És hány olyan van, aki csüng a szavaidon annak ellenére, hogy már harmadik órája egyfolytában a Hub Cub működéséről beszélsz neki? Talán... talán, ha nem idealizálnád tovább Harryt, észrevennéd, hogy valami sokkal izgalmasabb ott figyel pont az orrod előtt.

A beszédem végén mindentudóan elmosolyodtam, és büszke voltam magamra, hogy ezt ilyen gyönyörűen összeraktam. És valahogy a végére még minden értelmet is nyert.

- Komolyan így gondolod?

Határozottan bólintottam.

- Nem is tudom... - mondta idegesen.

- Légy bátor - biztattam. - Rengeteg mondanivalód van, csak hinned kell benne, hogy valaki hallgatni akarja. És ő akarja. Okos vagy, szeretni való és annyira még csak nem is bosszantó. Tehát mi vesztenivalód van?

Játékosan oldalba vágott miután azt állítottam róla, hogy bosszantó, de széles vigyor ült az arcán. - Kössz Fitz. Igazán jó barát vagy.

- Persze, hogy az vagyok - kacsinottam.

- Rendben - állt fel Macey és befejezte a papírmunkát. - Mi a helyzet Zaynnel?

- Ugh - mordultam, miközben a kabátomat küzdöttem magamra. - Még mind Lolával kavar, aki rendszeresen lenyúlja a szendvicseimet. Elbeszélgettem vele a kocsmatúrán amúgy, de azóta nem nagyon voltunk magunkban, hogy tényleg rendesen beszélgetni tudjunk. Holtponton vagyunk.

Macy a szemöldökét ráncolta - Nos, azt hiszem az első lépés Lolát kiiktatni a képből. Azután összeszedheted a bátorságod, és végre kimutathatnád, hogy komolyan érdeklődsz iránta.

- Nem szakíthatom szét őket.

- Nem, de talán a tudomására hozhatnád, hogy nem vele kellene lennie.

- Remek. Nos, ha egyszer rájössz, hogy ezt hogyan is kellene véghez vinni, akkor majd tudasd velem is. Azonnal meg is teszem majd.

Macy megint nevetett. - Ez csak egy javaslat. Te is adtál nekem néhány tanácsot, és úgy gondoltam az a fair, ha én is segítek neked. Talán együtt ki tudunk ötölni valami tervet.

Valójában, nekem már volt tervem, és ez a terv az volt hogy vérvörösre meszelem a várost Harry Styles szerelmével Zayn orra előtt. De Maceynek erről nem kellett tudnia.

Csak annyit tudtam mondani - Rendben. Nos, talán ki kellene várni míg elmúlik Karácsony, mert most eléggé lekötnek a vizsgák meg beadandók. De jó hír, hogy Niall filmforgatása következő héten lesz, úgyhogy legalább együtt tölthetek egy kis időt Zaynnel. A szerelmes jelenetről már nem is beszélve.

- Azt el is felejtettem.

- Na én nem - vigyorogtam. - Egyébként, rohannom kell. Megígértem az anyukámnak, hogy felhívom hamar, mert héttől valami dolga van.

Egy szendvicset belöktem Harry számára a táskámba, majd a nyakam köré tekertem a sálat és elköszöntem Macytől.

11. fejezet /4.

Valamikor később - percekben nem tudnám meghatározni, de három whiskey íze után - Niall bukkant fel a bárnál, hogy jó éjt kívánjon nekem.

- Láttalak Harryvel a táncparketten. - vigyorgott a képembe - Nagyszerű színjáték. Briliáns. Hivatalosan is fel vagy véve a filmforgatásomra.

Ha nem lettem volna annyira részeg és zavaros, akkor ennek nagyon örültem volna. De mivel az voltam, így csak bamba képpel és üres tekintettel bólintottam egyet.

Ugyanaz a hosszú hajú lány csimpaszkodott Niall oldalán, akivel korábban is láttam, és belém nyilallt az érzés, hogy még Niall is haza visz valakit. És bár nagyon örültem Niallnek és reméltem, hogy élvezi majd a nyuszi szexet, amit a szíve úgy áhított, de a tudat lehangolt, hogy Zaynnek ott van Lola, Louisnak Josie és még Niallnak is ott volt egy lány, akit valószínűleg soha az életben nem látok mégegyszer... és nekem mi maradt?

Az epekedés egy fiú után, aki nem szeretett engem viszont. Ez és egy álca pasi, aki szintén nem szeretett engem. Na nem mintha azt akartam volna, hogy szeressen. Minél részegebb lettem, annál jobban vágytam a figyelemre. Bárminemű figyelemre. Mert én nem ez a laza erkölcsű, felületes lány voltam, mint az átlag az RFX-ben és nem volt értelme, hogy hogy is van az, hogy ők mégis haza visznek valakit, én pedig nem.

Hacsak nem a probléma velem volt és nem velük. Talán ki kell érdemelni, hogy valakivel együtt alhass. Vagy talán annak is megvolt a szépsége, hogy úgy teszel, mintha nem is lennél annyira egyedül. Végül is, Harry azt csinálta és mindig is egy boldog és jó természetű ember volt, amíg én bele nem kényszerítettem a kis hamis randis svindlijeimbe.

Mondanom sem kell, a részeg testem a kétségbeesés és önsajnálat mocskos gödrének legeslegalján hevert. És ezt csak tetézte, hogy végignézhettem, ahogy Zayn és Lola tulajdonképpen majdnem megdugják egymást a táncparkett közepén, meg Louis és Josie sem, akik néhány percenként édes kis puszikat váltottak. Gyomorforgató, mégis elbűvölő. Azon kaptam magam, hogy akarok valakit. Nem örökre, csak most. Csak hogy legyen valakim, amíg találok valaki mást. Vagy legalábbis amíg újra józan és ép értelmű leszek.

Kellett valaki, de csak az éjszakára.

Miután Josie egyik barátnőjével megjártam a mosdót, Harryt az előbbi helyemen a bárnál találtam, amint kíváncsian kutakodik körbe a szemével. Zavartan nézett végig a tömegen, és végül, amikor rám akadt a tekintete, elmosolyodott.

Engem keresett.

Soha jobbkor.

- Hé - köszöntött, ahogy odaértem - Nem tudtam hova szaladtál...

Nem engedtem, hogy végig mondja, egyszerűen a nyaka köré tekertem a kezem és megcsókoltam. Az agyam ezerrel tekert, míg Harryre vártam, hogy válaszoljon a csókra.

De nem tette. Megtörte a csókot és ragyogó mosolyát szemöldökráncolás váltotta. - Ez meg mi volt?

Azután, hogy összemelegedtünk a táncparketten, azt hittem, hogy ez elég egyértelmű.

Kedvesen elmosolyodtam, közben pedig az italomat lötyögtettem a kezemben - Nem csókolhatom meg a barátomat?

Harry a pohárra meredt a kezemben - Mennyit ittál?

Felé fordultam, hogy megint a szemébe nézhessek - Eleget ahhoz, hogy én is csak egy lány lehessek neked a többi közül.

- Mi van?

Belemarkoltam a pólójába a mellkasán, és lábujjhegyre álltam, hogy közvetlenül a fülébe mondhassam - Menjünk haza. Talán ismét összemelegedhetnénk egy kicsit jobban.

Ujjait a csuklóm köré fonta, ahogy eltolt magától - Add ide az italod. Totál ki vagy ütve.

Felháborodtam - Nem is!

Megnyalta ajkait. Az álla teljesen megfeszült. Csak annyit mondott - Fitz! - Majd a poharamért nyúlt. Kettőnk közül ő volt a józanabb, így legnagyobb sajnálatomra, könnyen megnyerte a csatát.

Behajolt a pultnál és intett a csaposnak, majd elég hangosan, hogy én is halljam, kijelentette - Ne adj neki többet. Már így is kész van.

A pultos felém pillantott és közben bólintott. Harry pedig azonnal, csapot-papot ott hagyva visszament az asztalunkhoz.

Dühösen követtem - Azt hiszed bármit megtehetsz? - ordítottam utána. - Mi jogod van hozzá, hogy nekem szabályokat állíts? Hé!

Felmérgelt, hogy úgy megy tovább, hogy még egy árva pillantást sem vetett rám hátra a válla fölött. Megragadtam a csuklóját. Elrántotta, de megtorpant és körbefordult. Megint majdnem belé rohantam.

- Te ba... - fújtattam, mutatóujjam egyenesen a mellkasának szegezve.

- Ne égesd magad - vágott közbe keményen és hűvösen.

Leesett az állam - Hogy mered... - kezdtem megint, de mielőtt befejezhettem volna, megint ott hagyott.

Kész agyfasz.

Még mindig dühösen, de azért inkább biztos távolságból követtem vissza az asztalhoz, ahol kerültem mindenféle kontaktust vele, még csak rá sem néztem. A többiekről lerítt, hogy zavarban vannak, mégis kíváncsiak, így hát biztos lehettem benne, hogy legalább egy kicsit láttak abból, ami Harry és köztem lezajlott az előző néhány percben.

Louis mellé ültem le és ahogy ott ücsörögtem a világ kissé ködössé vált, mivel már nem is csináltam semmit és még csak nem is ittam tovább. Igen, addigra már eleget ittam, Harrynek igaza volt. De még mindig mérges voltam, amiért ő akarta megmondani, hogy mit tehetek, mintha én nem tudnék magamra vigyázni. Hogy ha nem azt játszanánk, hogy ő a pasim, akkor semmi esélye nem lenne, hogy megmondja mit tehetek és mit nem.

Ó, Istenem. Szédítő volt nézni a villózó fényeket és az össze-vissza kóválygó embereket. Lehunytam a szemem és hátrahajtottam a fejem.

Talán egy perc telt el, talán egy fél óra is. De másnap reggel már felderengett, ahogy akkor ott este Louis mondta - Harry! Haza kéne őt vinned tesó.

Egy mély sóhaj - sokban mernék fogadni, hogy a Harryé - majd Louis gyengéden újra életet rázott belém.

- Lábra tudsz állni Fitz?

Bekancsulva az éles fényektől, bambán bólintottam. Valaki felhúzott állásba, majd a kabátom is a kezembe nyomták. Az első lépésemtől úgy éreztem, hogy az egész világ megmozdul és nem voltam egészen biztos benne, hogy még mindig két lábon állok-e.

- Hívj majd, hogy mikor menjünk edzeni a héten - mondta egy ismerős hang. Majd Harry mellettem termett, egyik kezét pedig a derekamra fonta - Minden rendben - mondta halkan, sokkal inkább magának, mint nekem - akkor most hazamegyünk.

Könnyebb volt így menni, hogy súlyom jó részét már Harry cipelte. Nem vagyok benne biztos, hogy hogyan keveredtünk ki a klubból - abban sem, hogy egyáltalán nyitva volt-e a szemem - de annyi szent, hogy amint kívül léptünk és megcsapott a friss levegő, már sokkal jobban éreztem magam. De azért nem voltam egészen stabil, ez hamar kiderült, amikor elengedtem Harryt és megbotolva a saját lábamban majdnem kiestem a kocsik közé. A lakásunk csak tíz perc sétára volt az RFX-től, de Harry leintett egy taxit. Tekintve az általam elfogyasztott alkohol tetemes mennyiségét és annak testemre gyakorolt hatását, ez igencsak jó ötletnek bizonyult.

Kidőltem a taxiban, már nem is próbáltam úgy tenni, mint aki még egyben van. Az arcom a hideg üvegnek nyomtam, a szemeim pedig lehunytam ismét. Harry megadta a címet a sofőrnek, majd legközelebb amikor kinyitottam a szemem, már fizetett is. Azután pedig átjött az én oldalamra az ajtóhoz, hogy összeszedjen és bevezetett az épületbe.

Ahhoz képest, hogy a klubban még ordibált velem (vagy inkább én vele?), Harry most inkább csendes volt. Távolságtartóbb is volt, mint általában.

- Miért vagy olyan savanyú? - kérdeztem, ahogy egyik kezével a derekamnál fogva a lift felé vezetett.

Szaggatottan nevetett, nem igazán nyűgöztem le - Ugye csak viccelsz?

- Nem - mondtam ki kerek perec. - Ez volt az egyetlen éjszakád, hogy szórakozz és olyan vagy, mint aki karót nyelt.

- Hmm... Vajon miért is lehet... - Szarkazmusa ittasságom ellenére sem kerülte el a figyelmem, de azért tovább erősködtem.

- Én is ezt kérdem.

A liftben a falnak döntött, majd elhátrált mellőlem a sarokba. - Nos, ez az egyetlen laza éjszakám és azzal töltöttem, hogy veled parádézzak, ezzel gondosan távol tartva magam más lányoktól, akiket hazahozhattam volna.

- Éppen hazafelé tartok veled.

- Nagyon vicces - morgott. Majd már alig hallhatóan magának motyogott - Az egyetlen szabad éjszakám az elmúlt hónapban és még egy további hónapig, mégis rád vigyázok.

- Kérlek - közönyösen forgattam a szemem, amitől csak még szédelgősebb lettem. - Nem kértem, hogy vigyázz rám. És nem is kell rám vigyázni.

Ahogy a lift megmozdult elvesztettem az egyensúlyom és neki dőltem a gombok táblájának. Szarság. Így, hogy az összes gomb össze-vissza be volt nyomkodva, eltartott egy darabig megérkezni az emeletünkre.

Amikor kiegyenesedtem és Harryre néztem, ő éppen az orrnyergét masszírozta, hogy megtartsa nyugalmát.

Már így is bosszús volt, de én megigazítottam a ruhám, majd tovább húztam az agyát. - Mi van? Sajnálod magad? Hogy ezen az egyetlen éjszakán nincs egy nőcske akit ágyba cipelj? Nos, én felajánlottam, hogy kisegítelek.

- Fitz - mondta figyelmeztetően, ahogy felé közeledtem. - Ne csináld!

Összefontam a karjainkat és államat a vállára tettem - Ami fair az fair. A barátom voltál az éjjelre, így megkaphatsz reggelig. 

Harry összeszorította az állkapcsát és egy darabig a szemközti falat bámulta mielőtt tudomást vett rólam. - Azt hiszem, inkább várok valaki olyanra aki tudja is, hogy mit csinál.

A mondata betalált, de megbánásnak vagy zavartságnak jelét sem mutattam. - Csak mert senkivel nem feküdtem még le előtte, nem jelenti, hogy soha semmit sem csináltam. Tisztában vagyok a dolgokkal. Higgy nekem.

- Higgy te nekem - vágott vissza. - Nem akarod ezt csinálni.

Becsúsztattam a kezem a kabátja alá és átkaroltam a derekát. - Miért ne? Olyan szarul csinálod? Nem kell aggódnod, reggelre valószínűleg semmire sem fogok emlékezni.

A kis lámpára pillantott, hogy megnézze hányadik emeleten járunk.

- Közös megegyezés - folytattam. Ajkaim a nyakát simogatták, ahogy beszéltem. - Ne mondd, hogy te nem akarod.

Számat nekinyomtam a pontnak, ahol állkapcsa találkozik a fülével, majd szép lassan elindultam lefelé a csont vonalán.

Harry nehézkesen levegőt vett, majd biccentett a fején, hogy jobban hozzáférjek. - Fitz - esedezett rekedtes hangon.

- Tudom, hogy akarod - motyogtam. Kezemmel végig simítottam felsőtestén, hasizma összerándult kezem alatt. A fogait is összeszorította.

Erőlködött, ahogy a nyakába szuszogtam - Te akarod? Engem akarsz?

A magasba szaladt a szemöldököm - Mit gondolsz?

Az Ádám csutkája fel és le mozdult, ahogy nyelt egyet, majd úgy tűnt visszanyeri kontrollját. És átveszi felettem is.

Megragadta a felsőkarom és megfordítva minket a lift falának döntött. Minden erő kiszaladt belőlem. Kiszorította a teret közülünk, teste szorosan hozzám simult - lábai, csípője, mellkasa.

Orrával simított, lehelete forró volt arcomon. Mély, fenyegető hangon kérdezte - Biztos vagy benne?

Szúrós zöld tekintete, mintha a vesémig látott volna, már egy csepp sem volt benne abból a gyengédségből, amit úgy ismertem. Helyette falánk, epedő és nyers volt.

Lélegzetem a torkomban akadt, az ajkaim elnyíltak. Ha akart volna ott azonnal megkaphatott volna. De ő türelmesen várt a válaszomra. 

Ó - ziháltam, és igyekeztem visszanyerni higgadtságom, és magamra ölteni egy laza, magabiztos mosolyt - Meggondoltam magam. 

Ha egy csepp kis csalódottság is volt benne, azt gyönyörűen elpalástolta. Ő is magabiztosnak tűnt, mintha kijátszott volna. Elengedte a csuklóm és hátrébb lépett - Én is így gondoltam.

A lift ajtó kinyílott, elértük a mi emeletünket. Most nem nyújtotta a kezét Harry, így levettem a magassarkút és félig a falnak támaszkodva haladtam az ajtónk felé. Harry a zsebében kotorászott a kulcsért, majd kinyitotta az ajtót és nekem is nyitvatartotta, míg bevergődtem. Egyenesen a szobámba indultam.

Ha egy kicsit is kellemesebbé akartam volna tenni magamnak a másnapot, akkor legalább a sminkem lemosom. Meg talán még fogat is mosok meg átöltözök, ahelyett, hogy csak a ruha alá felkapok egy pizsamanadrágot és bedőlök az ágyba.

De nem voltam elég motivált, és az igazat mondva, amikor beestem az ágyba és rájöttem, hogy felkapcsolva maradt a villany, meggyőztem magam, hogy még mindig jobb fénynél aludni, mint megtenni négy lépést, hogy megoldjam a problémát.

A szemem égett, a fejem pedig fájt. Tudtam, hogy valamit terveztem az éjszakára, de egyistennek sem emlékeztem rá, hogy mi volt az és hogy elértem-e a célomat. Szívesen üresbe tettem volna magam, vagy visszaforgattam volna az időt, vagy a kettőt egyszerre.

Óvatos kopogás az ajtómon. Nem válaszoltam így Harry bedugta a fejét és mikor meggyőződött róla, hogy biztonságos bejönni, kinyitotta az ajtót és keresztülvágott a szobán. A szemem csukva volt, de kinyitottam, amikor zajokat hallottam az éjjeliszekrényemnél.

- Vizet? - ajánlotta felém tartva a poharat. Tudtam, hogy kellene, úgyhogy nagynehezen feljebb kászálódtam egy kicsit és ittam néhány kortyot. Egy doboz gyógyszert is az éjjeliszekrényre tett, de mivel ébren voltam, így kihúzta az egyik levelet és a kezembe nyomott egy szemet.

- Advil - informált.

Bólintottam, hogy felfogtam és ez egyúttal a megköszönés is volt. Amikor lenyeltem, visszaadtam neki a poharat. Mellém tette a szekrényre, én meg közben visszadőltem a párnára.

- Köszönöm - nyögtem ki. 

Halkan kacagott - Még jó hogy elhoztunk még időben. Teljesen szét vagy csúszva.

Csak bólintani tudtam. Még csukott szemmel is forgott a világ.

- Jó éjt Fitz - mondta és elindult.

Elnehezült szemhéjaim alól néztem őt távozni. Sóhajtottam, majd álmosan még kimondtam - Attól tartok nem fogom elfelejteni holnapra.

Megtorpant az ajtónál és visszafordulva rámnézett - Elfelejteni mit?

- Ezt. Az egész éjjelt.

Szólásra nyitotta a száját, de utána meggondolta magát. Rágcsálta az ajkát, majd végül mégis kinyögte - Miért akarod elfelejteni?

Felnyögtem, a szemeim eltakartam a kezemmel szégyenemben. - Nem akarok emlékezni az éjszakára, amikor én is csak egy voltam a bárokban felszedett kis ribancaid közül.

Nem tudtam volna megmondani, hogy bosszús vagy lenyűgözött volt. - Fizt, ha egy volnál az én "bár ribancaim" közül - mondta, az ujjaival idézőjeleket rajzolva - akkor ágyba vittelek volna.

- Bocsi, biztos én vagyok összezavarodva, de hol is vagyok éppen...

- Az én ágyamba - javította ki magát.

- Ez igaz - értettem egyet és hagytam, hogy a kezem lehulljon a homlokomról. Becsuktam a szemem. - Gondolom az a különbség, hogy én nem vagyok olyan kívánatos. 

Ez egy elmebeteg könyörgés volt, hogy simogassa kicsit az egómat. De ezt mindketten tudtuk, úgyhogy nem vált be a csalétek. Inkább nevetett. Grimaszoltam és azt kívántam bárcsak ne fájna annyira a fejem, mert akkor tudnék rá igazán csúnyán is nézni.

- Nem. A különbség, hogy téged nehéz megkapni - mondta.

- Nehéz megkapni? - Talán a memóriám kissé zavaros volt, de esküdni mertem volna, hogy tulajdonképpen azzal telt az este, hogy én rámásztam. - Az egyezségünk szerint a barátnőd vagyok. A tied vagyok. 

Kinyitottam a szemem. Harry engem nézett. - Aha - motyogta és közben a kezét vizsgálgatta.

Kicsit szomorúnak tűnt. Tudtam, hogy felkavartam az éjszakáját, pedig ez a kis szórakozás volt, amit hosszú ideje végre megengedhetett magának. Bűntudatom lett.

- Sajnálom, hogy megcsókoltalak - Szaladt ki a számon.

Nem tudtam pontosan, hogy arra gondolok-e, ami a táncparketten történt, vagy arra ami a bárnál vagy arra ami a liftben. Talán mindhárom. Harry sem kérdezte meg, hogy melyikről is beszélek pontosan. Csak egyszerűen válaszolt - Aha, tudom.

Szívogattam az alsó ajkam, egy kicsit elhallgatva mielőtt hozzátettem - Egyébként nagyon akartam. Abban a pillanatban.

Harry felemelte a fejét, tekintete üres volt - Csak aludj Fitz.

Majd lekapcsolta a lámpát és becsukta az ajtót. Én pedig elsüppedtem a sokkal barátságosabb tudatlanságban.