13. fejezet / 1.

Remélem nektek is annyira tetszeni fog a rész, mint nekem. És azt mondhatom, hogy lesz ez még jobb is. És csak halkan megjegyezném, hogy a kommenteknek még mindig örülök.

Nesi x

Ha Harry azt hitte, hogy eddigre már lehűtött a vizsgaidőszak a vitánk után, hát nagyot tévedett. Nem feledkeztem meg Loláról és főként nem feledkeztem meg arról, hogy az egyezségünket játéknak nevezte. Az pedig csak úgy megtörtént, hogy a Muffyval és a Harry apjával töltött dupla randinkon jött a bosszúm első felvonása.

Ahogy csatlakoztam Harryhez a konyhában mielőtt az apja felvett minket, alaposan végig mért. Nem mondták meg, hogy hová megyünk vacsorára, de Harry egy szép sötétfarmert és egy vadászzöld pólót viselt egy fekete blézer alatt, csak hogy biztosra menjen és bármilyen helyzetnek megfeleljen. Épp egy összehajtogatott papírt tett zsebre, lista a legutóbbi jegyeiről és százalékairól, hogy megmutassa az apjának.

Én, egyébként, egy fekete csizmát viseltem egy tengerészkék ruhával, ami szorosan rámtapadt és combközépig ért, felül pedig az esti időjárásra tekintettel egy elegánsabb bőrdzsekivel bolondítottam meg az időjárásra tekintettel. És éppenséggel az a cudar valóság, hogy a ruhát és a kabátot Macy lakótársától kértem kölcsön, de mentségemre szóljon, hogy direkt erre az alkalomra.

Csípőre vágtam egyik kezem és türelmesen vártam Harry első szavait. Még mindig engem méregetett, hosszan elidőzött csupasz bőrömön a csizma és a ruha között. Széles mosoly terült el az arcomon.

- Mi... - kezdte, de torkán akadt a szava. Krákogott egy sort, majd újra próbálta, ahogy tekintetünk össze találkozott - Az meg mi?

- Az öltözékem - válaszoltam olyan természetesen, ahogy csak tudtam. Körbefordultam, hogy megmutassam mégjobban.

Megnyalta ajkait, arra várt, hogy elröhögjem magam. De amikor nem tettem, élesen mondta - Nem, nem az.

Fenhéjázón vállat vontam - Azt mondtad az apád szereti ha ártatlan lányokkal vagy. Szóval mit gondolsz? Elég... - sokatmondóan beharaptam az ajkam - ...ártatlanul festek?

Harry teljesen bebeszélte magának, hogy csak az ő agyát akarom húzni, úgyhogy lazított pozícióján. - Nagyon vicces Fitz. Falrengetően humoros. Most pedig menj és öltözz át.

- Nem. Nem fogok - mondtam és a bejárati ajtóhoz indultam a táskámért. - Kellemetlenül érint, hogy az apád talán rájön, hogy milyen lányokat is preferálsz valójában?

- Kérlek, tartogasd ezt az előkelő nyelvezetet a vacsoraasztalhoz - vágott vissza. A szemei egészen olyan sötétek lettek, mint a pőlőja.

- Ó, ne aggódj szívem gyöngyvirága - eresztettem rá legragyogóbb vigyorom. - Sokmindent tartogatok még a vacsoraasztalhoz.

*

Mr. Styles és a hamarosan Mrs. Stylesként bejegyzett Muffy az épület előtt vártak minket az üresen járó autóban.Több, mint egy órát vezettek Harry szülővárosából Holmes Chapelből, úgyhogy mikor leparkoltunk az étteremnél boldogan szálltak ki végre a kocsiból, hogy megnyújtózhattak.

Amikor Muffy kiszállt az autóból, megállapítottam, hogy öltözéke kísértetiesen hasonlít az enyémre. Csizma, miniruha, rövidkabát. Persze a gigantikus melleivel kicsit jobban kitöltötte a ruhát és a kabát is szétnyitva csüngött oldalracsúszva. Sajnos ez Harry figyelmét sem kerülte el.

- Hmm - morgott, ahogy találkoztunk a kocsi oldalánál és kinyújtotta nekem a karját. - Mint két tojás. Nem gondolod babucim?

összekulcsoltam a kezeinket, ahogy az ajtó felé sétáltunk, pontosan együtt ütemre. - Talán igen. Ó, de hát nem pont ez az amit akartál cukorborsóm?

Nem túl meggyőzötten tovább vigyorgott - Talán igen - válaszolt.

Muffy ezt a pillanatot választotta hogy közbeszóljon mögülünk - June, tetszik a csizmád, meg a kabátod is. A ruhádért pedig egyenesen meghalnék.

Egy magabiztos mosolyt löveltem Harry felé, majd a vállamfölött megköszöntem.

- Légy hálás a keskeny csípődért és a teniszlabdákért a mellkasodon, más esetben betámadnám a ruhatárad.

Harry felhorkantott, de nem foglalkoztam vele, ahogy megstírölte a melleimet. Vízhangzott a szavaiból, hogy jól szórakozott - Teniszlabdák? Igencsak nagylelkű kijelentés volt.

Ezzel kiérdemelt egy éles marást az oldalába.

A Verandában vacsoráztunk, egy másik Mr. Styles kedvenc helyei közül, amikor még ő volt egyetemista. Elég messze esett a kampusztól, de elmagyarázta, hogy a szülei hordták ide vacsorázni, amikor meglátogatták és tovább akarta őrízni a hagyományokat Harryvel.

A Veranda egy elegánsabb hely volt, valószínűleg ezért nem is volt egyetemista pénztárcának mért étel az étlapon. Az étterem távolabbi sarkában egy pódium volt, ahogy egy banda játszott a szélén egy hatalmas zongora állt. Puccos.

Vártunk míg a hostess kikeresi a foglalásunkat. Legnyaobb meglepetésemre, Harry  egyik karjával átfogta a derekam és közelebb húzott magához, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Szúrós tekintetem felé fordítottam, de ő csak vadul vigyorgott.

A fülembe sutyorgott - Kiharcolod, hogy úgy bánjak veled, mint egy darab szarral? Hidd el nekem még jól is esik eleget tenni ennek bébi.

Észrevettem Mr. Styles égető tekintetét magunkon, úgyhogy kacagtam, ahogy éreztem, elpirulok és közben próbáltam Harryt eltávolítani a közelemből.

Mielőtt arrébhúzódott volna, még odasűgta - Egyébként maeste nem kérek a szarságaidból. Ne igyál.

Már nyitottam a szám, hogy vitatkozzak, de mutatóujját a számhoznyomva elcsitított.

- Csak legyen így - mondta egy fültől fülig érő vigyorral - És mindenféle szemétkedés nélkül.

- Styles névre, négy főre? - kérdezte a hostess.

Harry ott hagyott, ő ment elöl az asztalunkhoz. Annak ellenére, hogy mögötte mentem szemeim előtt ott láttam az ő csillogó zöld szemeit.

*

Harry figyelő tekintete alatt, nevetséges módon csak egy pohár jeges vizet kértem, hogy beindítsam az éjszakát. Morogtam, amikor az apja és Muffy egy üveg vörösbort rendeltek maguknak, de a hab a tortán az volt, amikor Harry magának viszont rendelt egy korsó sört. Rámkacsinott, mintha ötéves lennék és cinkosok lennénk.

De én türelmesen vártam az én időmet. Elfogadtam a vizet és citromot a pincértől és egyik csupasz lábamat kereszteztem a másikon miközben Harryre egy sokatmondó pillantást vetettem. Válaszul, közeleb húzódott és és egyik kezét a székem háttámlájára tette.

- June, örülök, hogy megint csatlakozni tudtál hozzánk - mondta Mr. Styles az asztal túloldaláról. Muffy éppen a bort töltötte maguknak és valami oknál fogva biztosra akart menni, hogy azonos mennyiség kerüljön a poharakba. - Gondolom, pont úgy mint Harry, te is a vizsgáiddal vagy mostanság elfoglalva?!

- Igen - válaszoltam. Nem bírtam kiegyezni Harry karjával mögöttem, így előre dőlve folytattam - Sok a teendő, de megoldjuk.

- Mi?

- Harry és én - magyaráztam, kissé oldalrapillantva Harry irányába. Engem nézett, de nem adott ponost utasítást, hogy mit is kellene mondanom.

Ami tökéletesen megfelelt nekem.

- A vizsgákra tanulás, beadandók írása és a sok átdolgozott óra között - bár nem volt könnyű - de minden nap találunk rá időt, hogy találkozzunk. - Elégedetten magammal hátradőltem ismét, vártam, hogy Harry vajon mozdítja-e a karját.

- Minden nap? - kérdezte Mr. Styles, s közben körbe lötyögtette a bort a pohárban, amit Muffy éppen odaadot neki. Eléggé meglepettnek tűnt ettől a kijelentéstől. - szóval Harrynek több ideje van, mint amit a tanulásba fektet. Újabb pillantást vetett a papírra, amint Harry jegyei voltak. Leereszkedő hangsúllyal mondta - A jegyek javulóban vannak, de még mindig nem jók, Pláne nem egy végzőstől.

Késztetést éreztem, hogy kicibáljam a kezéből a papírt és apró darabokra tépjem, majd még el is égessem. Semmit nem akartam jobban, mint hogy Harry szenvedjen, de ezt a saját kezeimmel akartam elérni, és nem azt akartam, hogy az ő saját mindent-kontrollálni-akarok apja kínozza.

- Uh... nem - mondta Harry mikor észrevette mennyire kényes pozícióba került. - Mikor June azt mondta, minden nap látjuk egymást, az leginkább azt takarja, hogy néha együtt megyünk a könyvtárba tanulni, vagy munka után beugrik pár percre.

- Hol is dolgozol June? - kérdezte Muffy.

- Ha jól emlékszem, szendvicseket készít valahol a kampuszon - mondta Mr. Styles kis éllel a hangjában.

- Így van - értettem egyet, és egy pillanatra sem szégyelltem magam miatta. - De a pénz elég kevés, és így hogy az öcsém is egyetemista, a szüleim nem tudnak teljes mértékben támogatni. Így kénytelen voltam másodállást vállalni, hogy fizetni tudjam a csekkeket.

Harry keze feszes volt mögöttem. Ha valamiért, hát azért roppant hálás voltam, hogy nem tudta hová is akarok kilyukadni ezzel.

- Úgyhogy hetente három éjjel az Exxxoticában dolgozok.... nos, Mr. Styles valószínűleg emlékszik rá még az egyetemi éveiből.

Ha eddig egy halvány kis mosoly lett volna Harry apjának arcán, az ettől teljesen elmosódott. Tiszta sor volt, hogy tökéletesen tisztában volt vele, hogy milyen helyről is beszélek, és hogy nem egy olyan lányt képzelt a fia mellé, aki ott alkalmazotti státuszban van.

Mellettem Harry ajkai elnyíltak, mintha csak tudta volna, hogy valamit mondania kell, de túlzottan lesokkolt lenne, hogy szavakat találjon.

Kezeim az ölembe tettem és vállat vontam meg egy féloldalas mosolyt küldtem az asztaltársaságnak. - Szép dolog, hogy néha egy-egy hosszú műszak után Harry hoz nekem reggelit útban a suliba. Vagy máskor, amikor ideje engedi megnéz egy-egy showt. ugye nyuszikám?

Harryre néztem belegyezésért. Félig elmosolyodott, kimutatva, hogy a csatát megnyertem, de a háborút még nem adta fel.

- Aw - nyöszörgött és az orrát húzgálta idegében, ahogy a söréért nyúlt. - Idd a vized bébibogyó - tartotta felém sörét köszöntésként.

- Mi az az Exxxotica? - kérdezte Muffy, miközben a borba kortyolt. - Mit csinálsz te ott?

Rámosolyogtam, felvillanyozott, hogy megkérdezte - Ó, hát táncolok.

- Nem éppen egzotikus egyébként, vagy mégis? - motyogta Harry mielőtt hátradöntve fejét nagyot kortyolt.

- Elég széles a lényok skálája - mondtam tényszerűen, remélve, hogy igazam van, mivel amúgy még sosem jártam a klubban. - Vannak egzotikusabbak és... helyiek is.

- Szóval - Mr. Styles megköszörülte a torkát - a plusz pénzért... egzotikus táncosként dolgozol egy... erotikus klubban?

- Nagyon jó a borravaló - válaszoltam. - Ugye Harry? - Egyik kezem a térdére tettem és kacagtam, majd visszafordultam az asztal másik oldalán ülő párhoz. - Nos, ő nagyon is tisztában van vele. Ő volt, aki bátorított, hogy jelentkezzek oda.

Mr. Styles és Muffy egy emberként fordultak Harry felé magyarázatra várva.

Harry lassan elvette a kezét a hátam mögül és visszatette az asztalra a poharát, majd kínok között rágódott alsó ajkán. - Hát, én csak... hallottam a csoporttársaimtól, hogy ott jól kerestek... a legjobb hely gyors pénzgyűjtésre...

Az apja csak még erősebben ráncolta a homlokát, és a lyuk is egyre mélyebb volt, amibe Harry ásta magát. MEgszorongattam a térdét, és reméltem, hogy ha rendületlenül őt bámulom, akkor megzavarodik.

De ehelyett, egy pillanatra kikapcsolt, mély levegőt vett, majd legnagyobb meglepetésemre taktikát váltott.

- June bizonytalan még, hogy milyen irányt is válasszon az életben - mondta határozott hangon. - És mivel érdekel a sorsa, azt akarom, hogy minden lehetőségét felfedezze, mielőtt beleugrana valamibe ismeretlenül. Aki csak találkozik vele, tudja hogy remek táncos. Egyszerűen... brilliáns. - Tekintete kifejezéstelen arcomra tévedt, majd vissza az apjához. - Tudom, hogy az nem a legprofesszionálisabb színpad, de bátorítottam, hogy elfogadja a munkát az Exxxoticában, hogy leglább tudja, hogy milyen minden este ott állni és azt csinálni, amit szeretsz.

Mielőtt az apja szavakat talált volna, Muffy szólalt meg - Ez nagyszerű, Harry. És June... nem is gondoltam volna, hogy táncolsz.

- June csodálatos - tette hozzá gyorsan Harry. - A legjobb, akit csak valaha láttam. A mozdulatai méltóságteljesek, könnyedek és puhák... őt látni táncolni, olyan mint valakit láni vizen járni.

- Oké - mondtam, mikor már úgyéreztem túl sokat beszéltem a nemlétező tehetségemről. - Kérlek Harry. Zavarba hozol.

- Csak büszke vagyok rád - mondta és kezét a térdemre helyezte. - Talán egy nap majd megmutathatod apámnak és Mistynek is a legkülönlegesebb részedet.

- Az nagyszerű lenne - mondta Muffy olyan lenyűgözötten, hogy egyik kezét a szívére kellett tennie. - June, te olyan bátor vagy. Nagyon-nagyon bátr. Kockázatot vállalsz, hogy felfedezd a benned rejlő félelmeket, hogy végül azt csinálhasd, amit szeretsz... ez olyan inspiráló. Ha én tudnék táncolni... nos, én is melletted akarnék lenni az Exxxoticában.

Megharaptam belül a számat, hogy ne röhögjem el magam - Ebben biztos vagyok - mondtam a lehető legédesebben.

Harryn is látszott, hogy jól szórakozik és be kell valljam, okosabb volt, mint amit én kinéztem volna belőle. Még csak véletlenül sem számítottam rá, hogy az én áállítólagos erotikus táncos munkám sztorijából ő majd úgy jön ki, mint egy szerető, bátorító barát, de ő is legalább olyan komolyan vette a játékot - ha nem még komolyabban - mint én.

De nem sokáig hagytam ezt annyiban. Muffy világos lenyűgöződöttsége ellenére Harry apja nem volt elragadtatva, és gondoltam tudom én ezt még fokozni.

- Nagyon hálás vagyok Harrynek, amiért ilyen támogató - folyattam. Összefűztem az ujjainkat és szorosabban gyömöszöltem a kelleténél. - Nem csak velem, hanem a többi lánnyal is. De amúgy honnan van pénzed ilyen szép borravalókra? - kérdezetm tőle. Nem igazán örült neki, hogy még mindig nem akadtam le a témáról, és pláne bosszantotta, hogy a bankszámláját hoztam szóba, aminek egyetlen rendszeres bevételét a bérletidíjam jelenti.

- Nos, nem igazán neveznék egy-két fontot szép borravalónak, - ment bele a játékba - de tudod a történetet june. Középsikola alatt végig dolgoztam és azt spóroltam meg.

Sajnos egyedül Harry vette észre, hogy a szemeim forgatom.

- Helyes - mondta az apja. - Majdnem minden este velem voltál az irodában, igaz?

- Többé-kevésbé - értett egyet Harry tompán. Arckifejezéséből lejött, hogy ez nem a boldog emlékek közé tartozott. Ez nem lepett meg - Harry nem az az üzletember beállítottságú volt, de próbálta meggyőzni magát, hogy ez az ő hivatása, de az apjával együtt töltött munkaórák, csak felidegelték és feszültté tették őt.

Viszont ez volt az első pillanat, amiko Mr. Styles aznap este elmosolyodott. Büszkélkedve mondta - Ez az én fiam. Előrelátóan spórolt. Ez egy fontos szabály az üzleti világban. Jól neveltelek.

A védjegyévé vált szarrágó vigyorával Harry végre elkapta a tekintetem. Nagyon magabiztos volt. csak sóhajtottam és tudomásul vettem, hogy a játék nem egyoldalú, mint ahogy én azt előre gondoltam. Harry is benne volt és nyerni akart.