12. fejezet / 2.

- Nem, nem. Fogyasztói Kultúra pénteken, Szociális Öregedés kedden - mondtam anyukámnak a telefonba, ahogy kiléptem a liftből és az ajtónk felé indultam. - Azután szerdán lesz Niall filmforgatása, majd a dolgozatomat akarom befejezni Szociális Elméletre, azután pedig a harmadéves Gender Politika vizsgám pótolom és utána végre irány haza Karácsonyra.

Az ajtó nem volt kulcsra zárva, úgyhogy sikeresen keresztüljutottam rajta annak ellenére, hogy egyik kezemben ott volt a telefon, a másikban pedig könyveket cipeltem. A táskám és a kabátom egyszerűen csak a földre löktem. Harry felém fordult a mosogatótól, pont láttam őt a boltíven keresztül, egyik kezében vízforraló volt. Üdvözlésképpen bólintott, s rögtön észrevettem, hogy ott van mellette két bögre is, meg egy halom könyv és papír. Vizsgaidőszak.

De sokkal inkább a bögrék ragadták meg a figyelmem. 

- ó, Istenem - mondtam és még csak nem is tetettem, hogy odafigyelek a vonalban lévő anyukámra. - Épp ez az amire szükségem van. Ez volt életem leghosszabb napja.

Egy bögrényi gőzölgő tea volt a legjobb fogadtatás, amit csak kívánhattam magamnak, és Harry az időzítésért egyenesen tapsot érdemelt volna.

- Anya, épp csak beestem az ajtón és Harry teával várt itthon.

- Ó, milyen aranyos - gügyögött a vonal másik végén.

- Úh - Harry nyögött fel.

Elcsitítottam egyik kezemmel - Akkor majd pénteken jelzek, hogy hogy ment a vizsga. Oké? Szoríts értem.

- Imádlak Törpillám!

- Én is szeretlek. - Harry felé vetettem egy éles mosolyt, és letettem a pultra a mobilt. - Anya üdvözöl.

- Ó - mondta és egészen elpirultnak tűnt, ahogy öntötte a teát. - Figyelj...

- Honnan tudtad, hogy most fogok hazajönni? - vágtam közbe és felé nyúltam játékosan, hogy vállba bökjem. - Mondtam, hogy mikor végzek ma a munkával?

- Nem, csak...

Megnyalta ajkait.

Vállat vontam - Ezért vagyunk mi remek lakótársak - folytattam, közben megindultam vissza az ajtónál ledobott táskámhoz, hogy behozzam a szendvicsét. - Ezért működik olyan jól az egyezségünk. Te csinálsz nekem teát, én hozok neked kaját. Ma éppen húsimádót.

Boldog vigyorral emeltem a magasba, majd közelebb csúsztattam hozzá a pulton és az egyik teát elvettem előle.

Harry megint beszélni próbált, ekkor azonban valaki lehúzta a vécét. Majd hallatszott a vízcsobogás a mosdónál. Lefagytam, a tekintetem Harryre szegeződött. Ha ő ott állt velem szemben és én is ott voltam, akkor ki volt a fürdőszobában?...

Harry a nyakát masszírozta, amit általában akkor tesz, ha kellemetlenül érzi magát - Öhm... valójában, Fitz, az a tea...

- Ó Istenem - egy női hang félbeszakította. Szemeim a folyosó irányába szegeződtek, ahol felbukkant egy szőke hajú, kifejezéstelen tekintetű, hosszú lábú díszpinty. - Épp azt mondtam Harrynek, milyen jó lenne ha beállítanál egyel az ingyen szendvicseid közül!

Lolát látni a saját lakásomban a lakótársammal úgy tenni mintha az övé lenne a hely... nos, a 'kiábrándító' szó nem elég erős. 'Megbotránkoztató' talán az helytállóbb. 

Tekintetem visszakaptam Harryre, aki még mindig a nyakát nyomkodta. Ha idegesnek tűnt, az valószínűleg a gyilkos tekintetemtől volt.

Hogy merészeli?

- Ó - mondtam végül megtalálva a hangom. Ellöktem magam a pulttól, de előtte még visszatettem a teát. - Ez neked készült - mondtam Lolának. - Nem vettem észre, hogy itt vagy.

- Semmi probléma - mondta vállat vonva. Közben csatlakozott hozzánk a pultnál - Ki bírom várni, hogy forrjon még fel víz.

- Nem, vedd csak el - mondtam. Harry gyanakodva méregetett. - Nekem nincs rá szükségem.

Lola ismét vállat vont, felült a székre és a szendvicsért nyúlt. - Szóval Harry, megint felezünk? - kérdezte.

Harry csak mosolyogni tudott, miközben én szúrósan méregettem, Lola pedig türelmesen várt.

- Húsimádó - hoztam tudtára, megfogtam a táskán és elindultam a folyosón - Ti ketten valószínűleg élvezitek az ilyesfajta dolgokat.

Lola zavartan grimaszolt. Harry viszont közbelépett, mielőtt bárhová elfajulhatnának a dolgok.

- Lolának segítség kellett a Statisztika órájára - magyarázkodott. - Csak átjött néhány órára tanulni.

- Ühüm... - morogtam. Nem vettem be ezt a szöveget egy másodpercre sem, még a könyvek és papírhalmok ellenére sem. Lolához fordultam és cinkostársként közöltem - Ezt mondta a legutóbbi lányról is, és a csaj egy laza huszonnégy órát töltött itt, hátrahagyva a bugyiját. Következő nap elbukta a vizsgát.

Egy gyomorforgatóan édes mosolyt villantottam és nem borzoltam tovább a kedélyeket, egyszerűen távoztam a szobám irányába.

- Mi? - nyögte ki végül Lola.

- Nem, nem, nem. - hallottam, ahogy Harry próbálja lecsendesíteni.

A többinek már nem voltam fültanúja. Becsuktam a szobaajtóm és a táskámat a földre hajítottam, és végül elengedtem magam, elképedésemben az állam a földig esett. Hogy tehette? Hogy hozhatta ide a lakásunkba és készült elcsavarni a fejét az orrom előtt? Nem csakhogy Zaynnel randizott, de Harrynek velem kellett volna randiznia! És Lola mégis mit gondolt? Azt hogy mindenkit megkaphat? Azzal a fiúval parádézni, akit én szerettem nem volt elég, kellett neki az állítólagos barátom is?

Arrébb léptem az ajtótól, ahogy meghallottam Harry óvatos kopogását. Bedugta a fejét és viszonylag kedvesen mondta: - Hé Fitz, lenne hozzád néhány kérdésem.

Belül lépett és bezárta az ajtót maga mögött, udvarias mosolya azonnal köddé vált. Én is pont olyan szúrósan tekintettem vissza rá, ahogy ő rám. Egyszer csak nagyot sóhajtott és az orrnyergét dörgölte.

- Oké - mondta. Minden erejével azon volt, hogy higgadt maradjon. - Egyes kérdés: Mi a fene volt ez?

- Én...

- És a kettes - túlereje volt velem szemben - Mi a fene bajod van?

- Nekem? Mi a fene bajod van neked? - vágtam vissza dühösen. - Hogy tehetted ezt velem?

- Nem ártottam neked semmit! - füstölgött. - Segítség kellett neki matekból!

Lépést tartottam vele. - És úgy gondolod, hogy senki más nem akadt volna az osztályában, a tanárai között, a Diák Irodában vagy akár az egész kampuszon?!

- Oké - emelte fel a kezét Harry megadóan. - Csillapodj.

- Csillapodjak? - Ettől méginkább csak tovább spanoltam magam. - Ez az a lány, aki a keshedt kis karmait Zaynbe vájta még mielőtt én léphettem volna!

- Nem tudta, hogy te majd megőrülsz érte! - suttogta, karjait a magasba emelve, egyfajta módon szemléltetve, hogy szerinte mennyire röhejes is ez az egész.

- Azt viszont tudja, hogy mi állítólag randizunk! - vágtam vissza, hevesen a konyha felé kalimpálva. - És nyilvánvalóan ez semmit nem jelent neki. ÉS tudom, hogy ez semmit nem jelent neked sem!

- Mégis mit kellene, hogy jelentsen?

- Ó, kérlek. Mintha nem tudnám, hogy mit gondolsz, amikor egy ilyen kis cukipofa keresztülsétál a bejárati ajtón. Biztos azt hiszed, hogy sötét és kiszámíthatatlan vagy, de itt egy egyenlet neked: Harry meg egy lány egyenlő egy gyors dugással. Vagy tévedek?

Harry szeme kikerekedett a vád hallatán. - Te komolyan azt hiszed, hogy... - kezdte mély hangon.

Nem hagytam, hogy befejezze - A házibuli éjjelén is azt mondtad, hogy inkább neked kellett volna őt hazahoznod Zayn helyett!

- Csak azért mondtam, hogy jobban érezd magad!

- Aha, persze - horkantottam.

Harry türelmének már jócskán a határait súroltam. Ezt simán meg tudtam állapítani abból, ahogy az orrlyukai kitágultak, ahogy a mellkasa mozgott a levegővételnél és a szemei jobban csillogtak, mint ahogy valaha is láttam őket, a haragtól izzottak.

Egy újabb gondolata támadt és megtörte a dühös farkasszem nézésünket. Vállait elernyesztette - És akkor mi van?

- Mi van? - törtem ki.

- Akkor mi van? - ismételte. Keresztül szelte a szobát és megállt előttem. Még mindig halk volt, nehogy Lola hallgatózzon. - Mit számít az neked, hogy a szándékaim tiszták vagy sem?

- Mert állítólag a barátom vagy!

- Igen, de igazából nem vagyok az. - Már nyílott a szám, hogy újra visszavágjak, de közbevágott még mielőtt belekezdhettem volna. - Tegyük fel, hogy csak azért hoztam haza, hogy meghúzzam. Mit tennél? Inkább felgyújtanád őt, mintsem, hogy engedd, hogy megtörténjen?

Felbőszülve sóhajtottam - Harry, emlékszel, amikor mi azt játszottuk, hogy randizunk? Csak te meg én. Nem te és minden ribanc, aki elég hülye hozzá, hogy hazáig kövessen téged.

- FITZ - mondta elég hangosan, hogy az elsuttogott vitánk után hirtelen még meg is ugordjak. A többit már halkabban mondta, s leginkább fuldoklásként és morgásként ömlöttek belőle a szavak, miközben idegesen a hajában turkált - Már vagy egy hónapja nem szexeltem. Nem érintettem meg más lányt már vagy... hetek óta. Olyan kanos vagyok, hogy még az is felizgat, hogy veled vitatkozom, akárki más helyett. Úgyhogy ha azt akarod, hogy kitegyek bármilyen lányt, aki a közelembe férkőzik, ártatlan vagy sem... Nagyon veszélyes játékot játszol.

Ez a beismerés nem egészen az volt, mint amire számítottam, és igazság szerint nem voltam elragadtatva tőle. De ahelyett, hogy kimutattam volna nemtetszésemet, egy ördögi mosolyt villantottam rá - Szóval ez mostmár egy játék, igaz?

Harry egészen lefehéredett, mintha csak akkor jutott volna el a tudatáig, hogy mit is mondott valójában. - Fizt, én nem ezt...

- Nos, ha játékot akarsz Styles - kezdtem és egyik tenyerem a mellkasára helyeztem, hogy kicsit távolabb toszítsam magamtól - akkor készülj fel, hogy veszíteni fogsz!