11. fejezet /4.

Valamikor később - percekben nem tudnám meghatározni, de három whiskey íze után - Niall bukkant fel a bárnál, hogy jó éjt kívánjon nekem.

- Láttalak Harryvel a táncparketten. - vigyorgott a képembe - Nagyszerű színjáték. Briliáns. Hivatalosan is fel vagy véve a filmforgatásomra.

Ha nem lettem volna annyira részeg és zavaros, akkor ennek nagyon örültem volna. De mivel az voltam, így csak bamba képpel és üres tekintettel bólintottam egyet.

Ugyanaz a hosszú hajú lány csimpaszkodott Niall oldalán, akivel korábban is láttam, és belém nyilallt az érzés, hogy még Niall is haza visz valakit. És bár nagyon örültem Niallnek és reméltem, hogy élvezi majd a nyuszi szexet, amit a szíve úgy áhított, de a tudat lehangolt, hogy Zaynnek ott van Lola, Louisnak Josie és még Niallnak is ott volt egy lány, akit valószínűleg soha az életben nem látok mégegyszer... és nekem mi maradt?

Az epekedés egy fiú után, aki nem szeretett engem viszont. Ez és egy álca pasi, aki szintén nem szeretett engem. Na nem mintha azt akartam volna, hogy szeressen. Minél részegebb lettem, annál jobban vágytam a figyelemre. Bárminemű figyelemre. Mert én nem ez a laza erkölcsű, felületes lány voltam, mint az átlag az RFX-ben és nem volt értelme, hogy hogy is van az, hogy ők mégis haza visznek valakit, én pedig nem.

Hacsak nem a probléma velem volt és nem velük. Talán ki kell érdemelni, hogy valakivel együtt alhass. Vagy talán annak is megvolt a szépsége, hogy úgy teszel, mintha nem is lennél annyira egyedül. Végül is, Harry azt csinálta és mindig is egy boldog és jó természetű ember volt, amíg én bele nem kényszerítettem a kis hamis randis svindlijeimbe.

Mondanom sem kell, a részeg testem a kétségbeesés és önsajnálat mocskos gödrének legeslegalján hevert. És ezt csak tetézte, hogy végignézhettem, ahogy Zayn és Lola tulajdonképpen majdnem megdugják egymást a táncparkett közepén, meg Louis és Josie sem, akik néhány percenként édes kis puszikat váltottak. Gyomorforgató, mégis elbűvölő. Azon kaptam magam, hogy akarok valakit. Nem örökre, csak most. Csak hogy legyen valakim, amíg találok valaki mást. Vagy legalábbis amíg újra józan és ép értelmű leszek.

Kellett valaki, de csak az éjszakára.

Miután Josie egyik barátnőjével megjártam a mosdót, Harryt az előbbi helyemen a bárnál találtam, amint kíváncsian kutakodik körbe a szemével. Zavartan nézett végig a tömegen, és végül, amikor rám akadt a tekintete, elmosolyodott.

Engem keresett.

Soha jobbkor.

- Hé - köszöntött, ahogy odaértem - Nem tudtam hova szaladtál...

Nem engedtem, hogy végig mondja, egyszerűen a nyaka köré tekertem a kezem és megcsókoltam. Az agyam ezerrel tekert, míg Harryre vártam, hogy válaszoljon a csókra.

De nem tette. Megtörte a csókot és ragyogó mosolyát szemöldökráncolás váltotta. - Ez meg mi volt?

Azután, hogy összemelegedtünk a táncparketten, azt hittem, hogy ez elég egyértelmű.

Kedvesen elmosolyodtam, közben pedig az italomat lötyögtettem a kezemben - Nem csókolhatom meg a barátomat?

Harry a pohárra meredt a kezemben - Mennyit ittál?

Felé fordultam, hogy megint a szemébe nézhessek - Eleget ahhoz, hogy én is csak egy lány lehessek neked a többi közül.

- Mi van?

Belemarkoltam a pólójába a mellkasán, és lábujjhegyre álltam, hogy közvetlenül a fülébe mondhassam - Menjünk haza. Talán ismét összemelegedhetnénk egy kicsit jobban.

Ujjait a csuklóm köré fonta, ahogy eltolt magától - Add ide az italod. Totál ki vagy ütve.

Felháborodtam - Nem is!

Megnyalta ajkait. Az álla teljesen megfeszült. Csak annyit mondott - Fitz! - Majd a poharamért nyúlt. Kettőnk közül ő volt a józanabb, így legnagyobb sajnálatomra, könnyen megnyerte a csatát.

Behajolt a pultnál és intett a csaposnak, majd elég hangosan, hogy én is halljam, kijelentette - Ne adj neki többet. Már így is kész van.

A pultos felém pillantott és közben bólintott. Harry pedig azonnal, csapot-papot ott hagyva visszament az asztalunkhoz.

Dühösen követtem - Azt hiszed bármit megtehetsz? - ordítottam utána. - Mi jogod van hozzá, hogy nekem szabályokat állíts? Hé!

Felmérgelt, hogy úgy megy tovább, hogy még egy árva pillantást sem vetett rám hátra a válla fölött. Megragadtam a csuklóját. Elrántotta, de megtorpant és körbefordult. Megint majdnem belé rohantam.

- Te ba... - fújtattam, mutatóujjam egyenesen a mellkasának szegezve.

- Ne égesd magad - vágott közbe keményen és hűvösen.

Leesett az állam - Hogy mered... - kezdtem megint, de mielőtt befejezhettem volna, megint ott hagyott.

Kész agyfasz.

Még mindig dühösen, de azért inkább biztos távolságból követtem vissza az asztalhoz, ahol kerültem mindenféle kontaktust vele, még csak rá sem néztem. A többiekről lerítt, hogy zavarban vannak, mégis kíváncsiak, így hát biztos lehettem benne, hogy legalább egy kicsit láttak abból, ami Harry és köztem lezajlott az előző néhány percben.

Louis mellé ültem le és ahogy ott ücsörögtem a világ kissé ködössé vált, mivel már nem is csináltam semmit és még csak nem is ittam tovább. Igen, addigra már eleget ittam, Harrynek igaza volt. De még mindig mérges voltam, amiért ő akarta megmondani, hogy mit tehetek, mintha én nem tudnék magamra vigyázni. Hogy ha nem azt játszanánk, hogy ő a pasim, akkor semmi esélye nem lenne, hogy megmondja mit tehetek és mit nem.

Ó, Istenem. Szédítő volt nézni a villózó fényeket és az össze-vissza kóválygó embereket. Lehunytam a szemem és hátrahajtottam a fejem.

Talán egy perc telt el, talán egy fél óra is. De másnap reggel már felderengett, ahogy akkor ott este Louis mondta - Harry! Haza kéne őt vinned tesó.

Egy mély sóhaj - sokban mernék fogadni, hogy a Harryé - majd Louis gyengéden újra életet rázott belém.

- Lábra tudsz állni Fitz?

Bekancsulva az éles fényektől, bambán bólintottam. Valaki felhúzott állásba, majd a kabátom is a kezembe nyomták. Az első lépésemtől úgy éreztem, hogy az egész világ megmozdul és nem voltam egészen biztos benne, hogy még mindig két lábon állok-e.

- Hívj majd, hogy mikor menjünk edzeni a héten - mondta egy ismerős hang. Majd Harry mellettem termett, egyik kezét pedig a derekamra fonta - Minden rendben - mondta halkan, sokkal inkább magának, mint nekem - akkor most hazamegyünk.

Könnyebb volt így menni, hogy súlyom jó részét már Harry cipelte. Nem vagyok benne biztos, hogy hogyan keveredtünk ki a klubból - abban sem, hogy egyáltalán nyitva volt-e a szemem - de annyi szent, hogy amint kívül léptünk és megcsapott a friss levegő, már sokkal jobban éreztem magam. De azért nem voltam egészen stabil, ez hamar kiderült, amikor elengedtem Harryt és megbotolva a saját lábamban majdnem kiestem a kocsik közé. A lakásunk csak tíz perc sétára volt az RFX-től, de Harry leintett egy taxit. Tekintve az általam elfogyasztott alkohol tetemes mennyiségét és annak testemre gyakorolt hatását, ez igencsak jó ötletnek bizonyult.

Kidőltem a taxiban, már nem is próbáltam úgy tenni, mint aki még egyben van. Az arcom a hideg üvegnek nyomtam, a szemeim pedig lehunytam ismét. Harry megadta a címet a sofőrnek, majd legközelebb amikor kinyitottam a szemem, már fizetett is. Azután pedig átjött az én oldalamra az ajtóhoz, hogy összeszedjen és bevezetett az épületbe.

Ahhoz képest, hogy a klubban még ordibált velem (vagy inkább én vele?), Harry most inkább csendes volt. Távolságtartóbb is volt, mint általában.

- Miért vagy olyan savanyú? - kérdeztem, ahogy egyik kezével a derekamnál fogva a lift felé vezetett.

Szaggatottan nevetett, nem igazán nyűgöztem le - Ugye csak viccelsz?

- Nem - mondtam ki kerek perec. - Ez volt az egyetlen éjszakád, hogy szórakozz és olyan vagy, mint aki karót nyelt.

- Hmm... Vajon miért is lehet... - Szarkazmusa ittasságom ellenére sem kerülte el a figyelmem, de azért tovább erősködtem.

- Én is ezt kérdem.

A liftben a falnak döntött, majd elhátrált mellőlem a sarokba. - Nos, ez az egyetlen laza éjszakám és azzal töltöttem, hogy veled parádézzak, ezzel gondosan távol tartva magam más lányoktól, akiket hazahozhattam volna.

- Éppen hazafelé tartok veled.

- Nagyon vicces - morgott. Majd már alig hallhatóan magának motyogott - Az egyetlen szabad éjszakám az elmúlt hónapban és még egy további hónapig, mégis rád vigyázok.

- Kérlek - közönyösen forgattam a szemem, amitől csak még szédelgősebb lettem. - Nem kértem, hogy vigyázz rám. És nem is kell rám vigyázni.

Ahogy a lift megmozdult elvesztettem az egyensúlyom és neki dőltem a gombok táblájának. Szarság. Így, hogy az összes gomb össze-vissza be volt nyomkodva, eltartott egy darabig megérkezni az emeletünkre.

Amikor kiegyenesedtem és Harryre néztem, ő éppen az orrnyergét masszírozta, hogy megtartsa nyugalmát.

Már így is bosszús volt, de én megigazítottam a ruhám, majd tovább húztam az agyát. - Mi van? Sajnálod magad? Hogy ezen az egyetlen éjszakán nincs egy nőcske akit ágyba cipelj? Nos, én felajánlottam, hogy kisegítelek.

- Fitz - mondta figyelmeztetően, ahogy felé közeledtem. - Ne csináld!

Összefontam a karjainkat és államat a vállára tettem - Ami fair az fair. A barátom voltál az éjjelre, így megkaphatsz reggelig. 

Harry összeszorította az állkapcsát és egy darabig a szemközti falat bámulta mielőtt tudomást vett rólam. - Azt hiszem, inkább várok valaki olyanra aki tudja is, hogy mit csinál.

A mondata betalált, de megbánásnak vagy zavartságnak jelét sem mutattam. - Csak mert senkivel nem feküdtem még le előtte, nem jelenti, hogy soha semmit sem csináltam. Tisztában vagyok a dolgokkal. Higgy nekem.

- Higgy te nekem - vágott vissza. - Nem akarod ezt csinálni.

Becsúsztattam a kezem a kabátja alá és átkaroltam a derekát. - Miért ne? Olyan szarul csinálod? Nem kell aggódnod, reggelre valószínűleg semmire sem fogok emlékezni.

A kis lámpára pillantott, hogy megnézze hányadik emeleten járunk.

- Közös megegyezés - folytattam. Ajkaim a nyakát simogatták, ahogy beszéltem. - Ne mondd, hogy te nem akarod.

Számat nekinyomtam a pontnak, ahol állkapcsa találkozik a fülével, majd szép lassan elindultam lefelé a csont vonalán.

Harry nehézkesen levegőt vett, majd biccentett a fején, hogy jobban hozzáférjek. - Fitz - esedezett rekedtes hangon.

- Tudom, hogy akarod - motyogtam. Kezemmel végig simítottam felsőtestén, hasizma összerándult kezem alatt. A fogait is összeszorította.

Erőlködött, ahogy a nyakába szuszogtam - Te akarod? Engem akarsz?

A magasba szaladt a szemöldököm - Mit gondolsz?

Az Ádám csutkája fel és le mozdult, ahogy nyelt egyet, majd úgy tűnt visszanyeri kontrollját. És átveszi felettem is.

Megragadta a felsőkarom és megfordítva minket a lift falának döntött. Minden erő kiszaladt belőlem. Kiszorította a teret közülünk, teste szorosan hozzám simult - lábai, csípője, mellkasa.

Orrával simított, lehelete forró volt arcomon. Mély, fenyegető hangon kérdezte - Biztos vagy benne?

Szúrós zöld tekintete, mintha a vesémig látott volna, már egy csepp sem volt benne abból a gyengédségből, amit úgy ismertem. Helyette falánk, epedő és nyers volt.

Lélegzetem a torkomban akadt, az ajkaim elnyíltak. Ha akart volna ott azonnal megkaphatott volna. De ő türelmesen várt a válaszomra. 

Ó - ziháltam, és igyekeztem visszanyerni higgadtságom, és magamra ölteni egy laza, magabiztos mosolyt - Meggondoltam magam. 

Ha egy csepp kis csalódottság is volt benne, azt gyönyörűen elpalástolta. Ő is magabiztosnak tűnt, mintha kijátszott volna. Elengedte a csuklóm és hátrébb lépett - Én is így gondoltam.

A lift ajtó kinyílott, elértük a mi emeletünket. Most nem nyújtotta a kezét Harry, így levettem a magassarkút és félig a falnak támaszkodva haladtam az ajtónk felé. Harry a zsebében kotorászott a kulcsért, majd kinyitotta az ajtót és nekem is nyitvatartotta, míg bevergődtem. Egyenesen a szobámba indultam.

Ha egy kicsit is kellemesebbé akartam volna tenni magamnak a másnapot, akkor legalább a sminkem lemosom. Meg talán még fogat is mosok meg átöltözök, ahelyett, hogy csak a ruha alá felkapok egy pizsamanadrágot és bedőlök az ágyba.

De nem voltam elég motivált, és az igazat mondva, amikor beestem az ágyba és rájöttem, hogy felkapcsolva maradt a villany, meggyőztem magam, hogy még mindig jobb fénynél aludni, mint megtenni négy lépést, hogy megoldjam a problémát.

A szemem égett, a fejem pedig fájt. Tudtam, hogy valamit terveztem az éjszakára, de egyistennek sem emlékeztem rá, hogy mi volt az és hogy elértem-e a célomat. Szívesen üresbe tettem volna magam, vagy visszaforgattam volna az időt, vagy a kettőt egyszerre.

Óvatos kopogás az ajtómon. Nem válaszoltam így Harry bedugta a fejét és mikor meggyőződött róla, hogy biztonságos bejönni, kinyitotta az ajtót és keresztülvágott a szobán. A szemem csukva volt, de kinyitottam, amikor zajokat hallottam az éjjeliszekrényemnél.

- Vizet? - ajánlotta felém tartva a poharat. Tudtam, hogy kellene, úgyhogy nagynehezen feljebb kászálódtam egy kicsit és ittam néhány kortyot. Egy doboz gyógyszert is az éjjeliszekrényre tett, de mivel ébren voltam, így kihúzta az egyik levelet és a kezembe nyomott egy szemet.

- Advil - informált.

Bólintottam, hogy felfogtam és ez egyúttal a megköszönés is volt. Amikor lenyeltem, visszaadtam neki a poharat. Mellém tette a szekrényre, én meg közben visszadőltem a párnára.

- Köszönöm - nyögtem ki. 

Halkan kacagott - Még jó hogy elhoztunk még időben. Teljesen szét vagy csúszva.

Csak bólintani tudtam. Még csukott szemmel is forgott a világ.

- Jó éjt Fitz - mondta és elindult.

Elnehezült szemhéjaim alól néztem őt távozni. Sóhajtottam, majd álmosan még kimondtam - Attól tartok nem fogom elfelejteni holnapra.

Megtorpant az ajtónál és visszafordulva rámnézett - Elfelejteni mit?

- Ezt. Az egész éjjelt.

Szólásra nyitotta a száját, de utána meggondolta magát. Rágcsálta az ajkát, majd végül mégis kinyögte - Miért akarod elfelejteni?

Felnyögtem, a szemeim eltakartam a kezemmel szégyenemben. - Nem akarok emlékezni az éjszakára, amikor én is csak egy voltam a bárokban felszedett kis ribancaid közül.

Nem tudtam volna megmondani, hogy bosszús vagy lenyűgözött volt. - Fizt, ha egy volnál az én "bár ribancaim" közül - mondta, az ujjaival idézőjeleket rajzolva - akkor ágyba vittelek volna.

- Bocsi, biztos én vagyok összezavarodva, de hol is vagyok éppen...

- Az én ágyamba - javította ki magát.

- Ez igaz - értettem egyet és hagytam, hogy a kezem lehulljon a homlokomról. Becsuktam a szemem. - Gondolom az a különbség, hogy én nem vagyok olyan kívánatos. 

Ez egy elmebeteg könyörgés volt, hogy simogassa kicsit az egómat. De ezt mindketten tudtuk, úgyhogy nem vált be a csalétek. Inkább nevetett. Grimaszoltam és azt kívántam bárcsak ne fájna annyira a fejem, mert akkor tudnék rá igazán csúnyán is nézni.

- Nem. A különbség, hogy téged nehéz megkapni - mondta.

- Nehéz megkapni? - Talán a memóriám kissé zavaros volt, de esküdni mertem volna, hogy tulajdonképpen azzal telt az este, hogy én rámásztam. - Az egyezségünk szerint a barátnőd vagyok. A tied vagyok. 

Kinyitottam a szemem. Harry engem nézett. - Aha - motyogta és közben a kezét vizsgálgatta.

Kicsit szomorúnak tűnt. Tudtam, hogy felkavartam az éjszakáját, pedig ez a kis szórakozás volt, amit hosszú ideje végre megengedhetett magának. Bűntudatom lett.

- Sajnálom, hogy megcsókoltalak - Szaladt ki a számon.

Nem tudtam pontosan, hogy arra gondolok-e, ami a táncparketten történt, vagy arra ami a bárnál vagy arra ami a liftben. Talán mindhárom. Harry sem kérdezte meg, hogy melyikről is beszélek pontosan. Csak egyszerűen válaszolt - Aha, tudom.

Szívogattam az alsó ajkam, egy kicsit elhallgatva mielőtt hozzátettem - Egyébként nagyon akartam. Abban a pillanatban.

Harry felemelte a fejét, tekintete üres volt - Csak aludj Fitz.

Majd lekapcsolta a lámpát és becsukta az ajtót. Én pedig elsüppedtem a sokkal barátságosabb tudatlanságban.