11. fejezet / 3.

Ital és a játékszerem /értsd Harry/ nélkül, jobb dolog híján hátradőltem kényelmes és szemügyre vettem a dolgokat. Minden felé lányok tornyosultak hármas vagy nagyobb csoportokban, az arcukon egy kiló vakolat, szoknyájuk pedig mit sem takart. De nekik ez így volt megfelelő. Mind hatalmas reményekkel érkeztek, hogy majd itt, a táncparketten esnek örök szerelembe, ám a szomorú valóság sokkal inkább az volt, hogy ezek a lányok következő reggel egyedül ébrednek és könnyen lehet, hogy az életben soha többé nem látják az előző esti kalandjuk alanyát. Őrült, könnyű vérű lányok, akik kétségbeesetten üldözik a szerelmet.

Magamról sem mondhattam volna sokkal jobbakat, de legalább én nem adtam magam oda az első perverz próbálkozónak. Egyetlen egy srác volt, akit próbáltam lenyűgözni, egyetlen, akiért mindent feladnék. Vagy ahogy a közel múlt szégyenteljes eseményei bebizonyították, inkább két srácról beszélünk.

Jobb voltam, mint ezek a lányok. Magasabbak voltak az elvárásaim.

Igazából az én magas elvárásom a táncparkett közepén lejtett a barátnőjével. Lola is egy volt ezek közül az elkeserítően kétségbeesett lányok közül, ebben egészen biztos voltam. Ezt nem a ruházata vagy a tánca tette egyértelművé, hanem az epekedő pillantások amiket a tipikus alfahímektől kapott és a flörtös kis mosoly, amit ő válaszul küldött. Elgondolkodtatott, hogy vajon csak azért van-e Zaynnel, mert fél megint egyedül lenni és fél megint egy olyan lánnyá válni. Biztos, hogy kényelmet jelentett a tudat, hogy nem kell egyedül aludnia.

Harry húzhatja az agyam és megvádolhat amivel csak akar, de én nem olyan vagyok, mint Lola és az efféle lányok. Én nem féltem az egyedülléttől, csak tudtam, hogy mit akarok.

És akit én akartam, az furán riszált a partnerével a tánctéren és lerítt róla, hogy bárhol szívesebben lenne a világon, mint azon a szent helyen. Az arckifejezése és a szégyenlős tánca megnevettetett.

Zayn is a környezetet pásztázta szemeivel és hamar össze akadt az enyémmel. Gyors elkaptam a tekintetem.

Harry visszatért egy újabb itallal magának és becsusszant mellém a boxba. Míg én - valószínűleg - Niall kiborult italát töröltem fel az asztalról, a részegség homályába burkolózva, ahol a zene távolról cseng a füledbe és a percek óráknak tűnnek, Harry beszélgetni vagy a körülményeket tekintve sokkal inkább ordibálni kezdett Liammel. Először a fociról, majd később Chloeról, mivel megint felbukkant, szokás szerint hisz mindig ezt tette, ha Liam valahol megjelent. És persze megint egy másik sráccal volt, ez is szokásává vált. Szerencsétlen csóka. Nem tudtam követni, hogy Harryvel miről beszélnek, de Harry nem tudta meggyőzni, hogy maradjon és pillanatokon belül már távozott is.

Csalódottan rázva a fejét dőlt vissza mellém Harry, majd sokat mondóan egy vöröske felé bólinott - Néhány ember nem tudja, hogy hogy kell lazítani és szórakozni.

- Ja, milyen irritáló - mondtam szárazan, elnyomva a késztetést, hogy kifejtsem milyen álszent is ő.

Benyalta az itala végét és hevesen rázta a fejét. - Uhh, kezdem érezni. - Felém fordult. - Te is?

Felhúztam a szemöldököm. - Részeg? Én? Nem.

Mosolyra kunkorodott a szája - Hát persze? Miért is teszek én fel ilyen idióta kérdést? Fitzy folyton részeg.

Már szólásra nyitottam a számat és a mutatóujjam is felé indult, hogy kikényszerítsem a figyelmét, amikor hirtelen zenét váltottak. A kedvenc klub remixem első néhány üteme felcsendült a teremben, amitől a mosolyom biztos, hogy fültől fülig ért.

- Imádom ezt a dalt! - sikítottam és már el is felejtettem, hogy éppen Harryt akartam kicsinálni.

- Én is - sütött belőle a gúny.

Megragadtam a vállát - Táncoljunk!

A szemei kikerekedtek, mintha csak megoldottam volna a világ éhezési problémáit. Viszont azonnal visszanyerte a rendes ábrázatát és közölte: - Nem!

- Miért nem? Részegek vagyunk. Vicces lesz.

- Mert ez...

- Nézd, még Niall is ott van. - Mutattam a szőkeségre, akinek volt néhány érdekes mozdulat a tarsolyában és úgy tűnt lépésről lépésre közelebb húzódik egy csapat sóvárgó lány felé.

Harry csak felmordult, ez nekem pedig elég is volt. Abban a pillanatban már keresztül is másztam rajta és felrángattam. Szorosan fogtam a kezét és keresztül vonszoltam a vonagló testek között. És mikor már kellőképpen bevittem az emberek sokasága közé, hogy ne tudjon megszökni, elengedtem a kezét és szembefordultam vele. Gyanakodva méregetett, de zöld szemeiből nyugodtság sütött, ami elárulta, hogy igenis az alkohol már őt is hatalmába kerítette.

Viszont mindig ez idézi elő a legjobb táncot.

Úgyhogy közelebb riszáltam hozzá  és a hangos zene miatt suttogás helyett inkább ordibáltam a fülébe - Mutassuk meg azoknak a könnyűvérű kis cafkáknak, hogy miből maradnak ki ma este.

Egy laza mosoly terült el az arcán - Ez nagyon veszélyes játék neked.

Megfogtam a karját és a derekam köré vontam. Egy bestia mosolyával közeledtem felé - Majd meglátjuk.

Mozogni kezdtünk a zene ütemére, elveszve a testek tengerében. Igazán nem egy nagy cucc ez a klubban táncikálás, mint az kiderült számomra is az egyetem négy éve alatt - az egyetlen trükkje, hogy olyan szorosan simulj a partneredhez, ahogy csak lehet. Az egész a szexről szól.

És mivel Harrynek gyakran része van ebben - és a szexben is - ez meg is magyarázta, hogy miért olyan jó ő benne. Karjaival körbezárta a derekam, közel tartva vele magához, így minden mozdulatát érezhettem. Kezei felfedező úton voltak és libabőrös lettem valahányszor a csípőmön vagy a gerincemnél a kis gödrök felé járt. Elég gyakran biccentett a fejével, hogy kósza tincseit eltüntesse az arcából, de amúgy a tekintete végig az enyémen volt. Ha józan lettem volna, akkor ez frusztrált volna. De elveszve a sötét tömegben, inkább szexinek, izgatónak találtam. Be kellett ismerjem, hogy a szemeim akaratlanul is gyakran az érzéki telt ajkaira kalandoztak, és hogy élvezem ahogy a lehelete az arcom simogatja.

És ez így már sok volt nekem, úgyhogy megfordultam és háttal simultam hozzá. Távol állna tőlem tagadni, hogy Harry Styles egy különleges mintapéldány, de nem akartam rá így tekinteni, így hát inkább gondoskodtam róla, hogy kikerüljön a látószögemből.

De még mindig éreztem a csípőmet cirógató kezét és a derekamnak nyomódó övcsatját és a leheletét a nyakamon, ez pedig nagyon-nagyon jól esett.

Nem engedtem át magam a varázsának. Kinyitottam a szemem és körbenéztem hol vannak a barátaink. Zaynt nem találtam, de találtam egy másik ismerős arcot elvegyülve a tömegben. Niall egy lánnyal volt, akinek gyönyörű sötét, göndör haja, egésze csípőfarmerjának a korcáig ért. Rá volt akadva teljesen Niallra, ez elég egyértelmű volt. Egy gombostűt nem lehetett volna közéjük ékelni, mégis úgy tűnt a lány egyre jobban felé riszál, míg keze szorosan a nyaka köré volt fonva. Niallnak ebben a becsípett állapotban igencsak nagy bonyodalmat okozott, hogy hová tegye a kezét, hogy ne gabalyodjon bele, vagy ne húzza meg a szokatlanul hosszú haját.

Államat a vállamhoz fordítottam, hogy felhívjam Harry figyelmét bénázó haverunkra a táncparkett másik végében. De azonnal észrevettem, hogy ő már addigra engem figyelt. A szavak már ott voltak a nyelvem hegyén, de ott is ragadtak és még a mosolyom is elhalványult. Egyik keze a hasamon terült el, ezzel közel tartva magához. Ahogy elengedtem a tekintetét, körbe fordultam és csípőmet erősen neki dörgöltem ölének. Talán nem volt a legfinomabb mozdulat, de megnyugvással töltött el hallani reakcióként nehézkes, éles belégzését.

A távolba meredt, tekintetét elhomályosította az alkohol és talán némi szenvedély is. Megint felé fordítottam a fejem. Ösztönösen a kezére helyeztem a kezem a hasamon és összefontam az ujjainkat.

Harry tekintete olyan mélyen fúródott az enyémbe, hogy képtelenségnek éreztem, hogy elszakadjak tőle. Ajkai kissé elnyíltak, lélegzete gyengéd volt. Arca kipirult, haja kissé összekócolódott. Mikor tekintete elszakadt az enyémtől és lefelé vándorolt az ajkaimra, rögtön tudtam mi jár az eszében. És ahelyett, hogy lebeszéltem volna róla, a kezeim a nyaka köré fontam. Hirtelen megszállt a bátorság.

Ajkaink hezitálva közeledtek egymáshoz, és ahogy Harry ajkai közé vette az én alsó ajkam, tudtam, hogy ugyanaz a gondolat járt az eszünkben: mi a franc történik? Miért is tesszük ezt? Tudtam, abból ahogy félúton lefagyott, amikor utol érte a tudat és mire én kinyitottam a szemem, ő már engem bámult. Az ajkaink még mindig egymásié voltak, de már távolodott tőlem. Fogai finoman alsó ajkamba mélyedtek és finoman meghúzták azt, majd elszakadtunk.

Megnyalta ajkát, szorítása lazult a derekamon. A szemöldökét ráncolva egyenesedett fel, pozíciónkat kevésbé intimmé téve ezzel. Határozottan hátrált és tekintve, hogy én mennyire áhítoztam utána, hogy Zayn legyen az enyém, ez így volt a legjobb, ha ennyiben marad. Vagy legalábbis ez lett volna az értelmes.

De sajnálatos módon, ezen a ponton, már nem a logika volt a domináns tulajdonságom. Nevezzetek részegnek, de valami belsőkényszer átvette rajtam az uralmat, úgyhogy cselekedtem.

Harry, azalatt a röpke pillanat alatt, amíg én gondolkodtam, engedte lehullani a kezeit a derekamról. Mikor újra ráfigyeltem, épp a nadrágját húzgálta feljebb magán. S mivel a kezei elfoglaltak voltak, csak egyszerűen megragadtam a nyakát és lejjebb húztam a fejét.

Megleptem Harryt, de nem tartott soká, mire ajkai válaszoltak az enyémnek. Szemeim lehunytam és keményen csókoltam. Eközben pedig nem voltam egészen biztos, hogy hová is tartunk. Csak egy pillanatra volt lefagyva, majd kezeit újra a derekamon érzetem, s onnan indultak felfedező útra.

Csak egy pillanatra váltunk el, míg mindketten mély levegőt vettünk, majd egy pillantással megadva egymásnak az engedélyt, már folytattuk is. Ezúttal Harry vette át a vezetést, gyengéden /de ez nem jelenti, hogy udvariasan is/ kért bejutást. Soha nem szándékoztam ezt a határt átlépni, mégis gondolkodás nélkül lazítottam ajkaimon, hogy elmélyüljünk egymásban.

Még csukott szemmel is láttam a villogó fényeket. Éreztem, ahogy a testek forognak és táncolnak körülöttünk, alkalmanként nekünk súrlódva, vagy belénk ütközve. És egy olyan érzésem is volt, hogy nem a tervek szerint haladnak a dolgok, de nem emlékeztem, hogy miért is lenne ez rossz dolog.

Már nem táncoltunk tovább. Csak álltunk ott a ritmusra mozgó tömeg közepén és csak az ajkaink, valamint felfedező útra indult kezeink mozogtak. Örültem, hogy Harry úgy festett, mint akinek konkrét terve van, mert én annyira el voltam gyengülve, hogy a lábamon is alig álltam, de szerencsére erős karjai egy helyben tartottak és nem tudtam semmi mást csinálni, csak alávetni magam az irányításának. Harry azonban stabil és magabiztos volt - mint ahogy én is próbáltam lenni mindig.

Elgondolkoztam, hogy hogy lehet ez - hogy teljesen elvakult és összezavarodott és részeg és furcsamód felizgult vagyok, míg ő az ajkaimat gyűrkészte és a nyelvem cirógatta az övével, és forró lélegzetével az arcom simogatta. Majd rájöttem: ez volt a bevált rutinja. Ugyan azokat a mozdulatokat használta minden lányon, mert tudta, hogy működnek. Ki ne akarta volna a világ közepének érezni magát egy helyes pasi karjaiban, akinek a tetejébe még elbűvölően kisfiús gödröcskéi és puha haja is van?

Ujjaim elengedték a nyakát és hagytam őket lecsúszni a mellkasára, egyfajta gátat képezve közénk. Az ajkaink külön váltak és a szemünk is kinyílott, és ahogy kérdően nézett rám, én megkíséreltem eltitkolni a tényt, hogy teljesen elakadt a lélegzetem.

... És azután, hapciztam egyet.

Szükségtelen mondanom, hogy ez mindkettőnket alaposan meglepett.

Ezután már a szemébe sem bírtam nézni és valójában, ahogy tisztult a fejem rájöttem hogy jobb, ha külön utakon folytatjuk. Úgyhogy mielőtt még egy árva szót is szólhatott volna, sarkon fordultam és otthagytam.

A tenyeremet az arcomnak nyomtam, hogy hűsítsem egy kicsit. Lehajtott fejjel keresztül cikkcakkoztam a tömegen, de közben úgy éreztem mindenki vádlón engem bámul, hogy milyen botrányos dolgot is tettem. Persze ez nem volt igaz - igazság szerint, mikor összeszedtem a bátorságom, hogy felnézzek és szemügyre vegyem az embereket, rájöttem, hogy egyetlen egy szempár figyelt engem.

Zayn érdeklődve tekintett rám, ahogy az asztalunkhoz közeledtem. Próbáltam örülni neki, hisz pont a figyelme volt, amit annyira áhítottam, de boldogság helyett ezalkalommal csak szégyent éreztem. Szégyelltem, amit Harryvel tettem, vagyis inkább hogy ő ugyan ezt tette megannyi lánnyal már előttem, hogy hazacitálja őket az ágyába. Szégyelltem, hogy Zayn szemében én is csak egy vagyok azok közül a lányok közül és szégyen volt, hogy hagytam, hogy így lássanak.

Nem tudtam ezek után a szemébe nézni, egy lépést sem tudtam felé megtenni tovább. Úgyhogy megtorpantam és körbefordultam, de közvetlenül Harry mellkasába ütköztem. Felkiáltottam, nem számítottam rá, hogy olyan közelről követ - Jézusom!

Zavarodottan a szemöldökét ráncolta, mielőtt még bármit tehetett volna, már ki is kerültem és a bárhoz igyekeztem.

Amikor kétségeid közt és szégyenedben leiszod magad, hogy elmosd a fájdalmat, nos, az nem éppen Sheakespeari, de megfelelőnek tűnik a körülmények javítására.

A bal mellem tapogattam, hogy ellenőrizzem megvan-e még a pénzem, ami még mindig a melltartómba dugva lapult. Ezután pedig a tekintetem és figyelmem szigorúan csak a csaposnak szenteltem.