11. fejezet / 2

Josie és néhány barátja csatlakozott hozzánk az asztalnál. Zayn felállt, hogy beengedje őket a boxba és már nem is ült vissza. Helyette egyenesen a bárba ment - annak ellenére, hogy nem volt még üres a pohara. Birizgált a gondolat, hogy vajon végül tényleg megtörtént-e, hogy sikerült-e féltékennyé tennem.

- Talán úgy van - vigyorogtam Harryre - de lehet, hogy működik.

- Vagy mégsem! - ellenkezett és fejével a táncparkett felé biccentett. - Az a csaj egész este engem figyelt és azóta sem hagyta abba, hogy te leültél.

Egy gyors pillantás abba az irányba igazolta, hogy arrébb, egy négyes csoportja mögött tényleg volt egy lány, akinek a tekintete ránk ragadt.

Visszafordultam Harry felé: - Valószínűleg valaki, akit már megfektettél, mint a hely női populációjának további kilencvenöt százalékát is.

- Megeshet - vont vállat és ördögi csillogással a szemében közölte. - Talán még többet akar.

- Hmm... kétlem - mondtam hanyagul, miközben a nyakánál egy hajtincsét tekergettem körbe-körbe az ujjamon, majd nagyra nyílt, ártatlan szemekkel újabbat kortyoltam a koktélomból.

Harry bosszúsan rázta meg a fejét. - Nem ő az egyetlen érdeklődő.

Egyik lábamat áttettem a másikon - Nos, elég hírhedt vagy te itt.

- Az egyetlen éjszaka amikor kijöttem a vizsgaidőszak vége előtt és te vagy az akit haza kell vinnem.

- Ezek a lányok undorítóak. Légy boldog, hogy az enyém lehetsz - mondtam jelentőségteljesen.

- Fitz, az egyetlen, amit tenned kell, hogy talpra állítod - szólt közbe Niall, ahogy visszacsusszant közénk, mindkét kezében italokkal. - A többi már menni fog neki magától is. Az eredmény pedig ugyan az lesz, mint bármelyik másik RFX-es éjszakán.

- Ha, ha, ha - volt Harry szarkasztikus válasza. Míg Niall a saját viccén nevetett, Harry egy aprót tarkón legyintette.

- Auccs - dörzsölte meg az ütés nyomát. Majd felém mutatva mondta - És vigyázz vele. Erőszakos, amikor kanos.

Nem volt időm, hogy tovább idegesítsem Harryt, mert a nevemet hallottam az asztal másik feléről. Odafordultam és láttam, hogy Liam keresztülhajolt, hogy néhány szót váltson velem. Elengedtem Harryt és az asztal felé fordultam az ölében ülve, így közelebb tudtam én is hajolni Liamhez, hogy halljam mit akar mondani.

- Hol van Macy? - próbálta túlkiabálni a zenét.

Persze, gondolhattam volna.

- Dolgozik - ordibáltam vissza.

Eltorzult az arca - Szombat este?

- A Hub Cub nyitva tart, amíg a könyvtár is nyitva, és vizsgaidőszakban annak bővített nyitva tartása van.

Megtorpant, majd megrázta  a fejét - Mi van?

Őrült diszkózene. Újra végigkiabáltam az egész idióta mondatot és végül visszaült. Megértően, de lelombozva. Kevés dolog volt, ami jobban szórakoztatott, mint nézni Macy-t esetlenül táncolni (és esetlenül távol tartani magát a szexuális ragadozóktól), de azért örültem neki, hogy most nem volt itt. El voltam mélyedve a tervembe és kész voltam minden kártyát kijátszani Harryvel, ha az kell. És Macynek ennek egyáltalán nem kellett tanújának lenni.

Kiegyenesedtem Harry ölében és újra felé fordultam. Arra lettem figyelmes, hogy az alsó ajkát szopogatja és engem bámul.

- Mi van?

- Leszállnál? - Noszogatott egy kicsit a csípőmnél fogva, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját.

- Miért? - kérdeztem ártatlanul és újra a nyaka köré tettem a kezem, hogy kényelmesebben üljek,viszont ő kényelmetlenül sziszegett. - Azt hittem arról volt szó, hogy ebbe még hajlandó vagy belemenni.

- Igen, de már kicsit túl sok a jóból. 

- Hogy-hogy? - kortyoltam megint az italomból.

- Gyerünk már. - Gondosan jobbra, majd balra nézett, majd a fülembe súgta - Itt mocorogsz és kezd egy kicsit szűkös és kényelmetlen lenni odalent.

Nem akartam egy érzéketlen tuskó lenni - de komolyan - viszont erős késztetést éreztem a nevetésre. Harry miattam érezte magát kellemetlenül, ez nagyobb örömet okozott nekem, mint kellett volna.

Harry olyan szúrósan nézett rám, csoda, hogy a tekintete nem égetett lyukat a koponyámba.

- Nem vicces.

- Több, mint vicces, édesem - legyintettem. - Csak gondolj a szünetre, amikor annyi érzelemmentes, piszkos szexet kaphatsz, amennyit akarsz.

Ha lehetett, Harry tekintete még szúrósabb lett, ahogy beszéltem. Mire befejeztem, ő besokallt. Úgy kapta ki az italt a kezemből, hogy én még csak azt sem vettem észre, hogy érte nyúlt.

- Kezdesz még bosszantóbb lenni, mint máskor, úgyhogy én ennek most elébe megyek és megakadályozom, hogy elfajuljanak a dolgok - mondta majd lehúzta az italom és az asztalra tette a poharat.

- Nem vagyok olyan részeg - hé! - tiltakoztam. Harry letaszított az öléből vissza a helyemre és rögtön ott is hagyott, a bár felé vette az irányt, hogy újra töltse a poharát.

Figyeltem, ahogy megy és a zsebében kotorászik pénzért. Közben egyszer csak valaki a fülembe szólt. - Égő - és hátranézve a vállam fölött, egy vadul vigyorgó Niallt láttam.

A szemem forgattam. - Csak a szád nagy. Miért is nem látlak én téged egy lánnyal.

- Rajta vagyok - biztosított róla. - Maeste hívj egyszerűen csak Harry Stylesnak. 

- Határozottan nem fogom ezt megtenni. 

- Valójában igazad van. Ha én lennék Harry Styles, akkor rám másznál én meg darabokra hullanék.

Még egyszer utoljára undorodva ránéztem, majd az arcába tenyereltem. Valamikor - elég gyakran - túl messzire megy.