11. fejezet / 1.

- Niall, te nyugtalan?

Mikor előléptem a szobámból, egy bulizós éjszakához öltözve, tekintete tovább időzött rajtam a szükségesnél. Ringó csípővel a konyhába sétáltam és pózba vágva magam egy szemérmes mosollyal tettem fel a kérdést.

Niall azonban visszanyerte nyugalmát és csak vállat vont. - Az tesz nyugtalanná, hogy milyen szörnyen színészkedsz, a filmforgatásom meg két hét múlva lesz.

Nem tett túl nagy benyomást rám a válasza, így figyelmen kívül hagyva azt, neki dőltem a pultnak, hátsó fertályam egy jelentős részét felfedve és vadul a csak néhány lépésnyire lévő Louisra vigyorogtam.

- És te Lou? Bármi... szokatlan érzés?

Louis eltöprengett a kérdésen, majd végül válaszolt. - Szokatlan érzésem támadt a nagy puklitól a hajadban.

A szemem forgattam, ahogy kiegyenesítettem a gerincem. Tiszta sor, hogy nem értette a kérdést - vagy nem értett a divatos frizurákhoz, de nem is lényeg.

Következőleg, ragadozó tekintetem Harryre tapasztottam, aki kissé elfoglalt volt, mivel italokat kevert nekünk. Végigvezettem ujjhegyeim a válla vonalán és csábítóan pózoltam a mosogató mellett.

- Harry, nyugtalan leszel tőlem?

- Kurvára nem - jött azonnal a válasz, miközben a tekintete még a piás üvegen volt.

Összeszorított fogakkal fortyogtam magamban. Legalább Zaynt nyugtalanná teszem. És tulajdonképpen csak ez számít.

- Még csak rám sem néztél - vitatkoztam.

A kanalat a pultra tette, egy italt a kezembe nyomott és közben végigfuttatta rajtam a szemét. Amikor összeakadt a tekintetünk, egyszerűen csak felhúzta egyik szemöldökét, majd visszatért a poharakhoz. Niallnek és Louisnak adta őket, majd magához vett egyet.

- Semmi megjegyzés? - buzdítottam.

- Nincs megjegyzés - hagyta rám, magához húzott egy széket és leült.

Dühösen nyeltem egy nagyot az italból, majd kinyújtottam a nyelvem, hogy megszabaduljak a maró érzéstől.

- Nem lehetne, hogy valaki legalább annyit mondjon, hogy tűrhetően nézek ki? - kérdeztem.

Egy kisebb csoporttal úgy döntöttünk, hogy bevesszük az egyik belvárosi szórakozóhelyet, hogy megünnepeljük a szorgalmi időszak végét, még mielőtt elkezdődtek volna a vizsgák. Előreláthatóan a hely hangos lesz, ráadásul tömve izzadt testekkel, de ez már a negyedik, egyben utolsó évünk volt és rájöttünk, hogy addig kell élveznünk, amíg még lehet.

Mindemellett, ez egy jó alkalom volt lelazulni. Bár én szinte minden hétvégén a lazulásra szavaztam, a többiekről azért ezt nem lehetett elmondani.

Ennek tekintetében és mivel Zayn jelenlétére is lehetett számítani, egy talán túl szűk és talán túl sok mindent mutató ruhácskát vettem fel. Hiszen, mi lenne a jó benne, ha egy matrónához illő reverendát húztam volna fel?

- Nem ez amiért a lányok együtt szoktak készülődni - hogy biztosítsák egymást róla, hogy mindannyian gyönyörűek? - mondta Harry, bezsebelve egy kacajt Nialltől és egy komoly bólintást Louistól.

- Hát lányok ezért kértem ki a véleményetek - mondtam szárazan.

- Ez fájt - mondta  a legkevésbé sem zavarba jőve. - Átadtam, hogy Louis üzeni, hogy Josie vár minden lányt alapozni, te voltál aki visszautasította a meghívást.

- Ez igaz - helyeselt Louis. Nem igazán voltam boldog tőle, hogy Harry beavatta Louist az egész hamis randizós sztorinkba, aki valószínűleg elmondta Josie-nak és onnan már ki tudja, hogy meddig fajul a dolog. De legalább már elkészültem és sokkal fontosabb dolgok is voltak, ami miatt aggódhattam.

Mint például elmagyarázni Harrynek az alapvető dolgainkat újra és újra és megint újra, míg már a fejem is belekékült.

- Megmondtam neked - emeltem felé a poharam. - Mindenképpen együtt kell felbukkannunk.

- Nem fogok úgy tenni, mintha érteném, hogy ebben mi a lényeg. Lou és Josie sem együtt fog érkezni.

- De ők nem is próbálják senkinek sem bebizonyítani, hogy járnak - csettintettem.

Harry elgondolkozva meredt maga elé. - És mégis ezt a tényt senki sem kérdőjelezi meg. Talán mert... - látványosan mély levegőt vett és egyik tenyerét az arcának csapta - Senkit nem érdekel!

Szúrósan néztem rá, nem igazán voltam lenyűgözve az én álpasimmal. - Elég a szemétkedésből. Itt a mantrád ma estére: Azt csinálom, amit Fitz mond és befogom a számat.

Louis kacagott. - Hallod Harry, én nem tudom, de nekem ez máris úgy hangzik, mint egy igazi barátnő.

Magabiztosan húztam le az italom végét.

*

Az RFX volt az egyetlen normális klub a belvárosban, amely általában diákokkal volt tömve és nem középkorú alkeszekkel. Bár itt is többnyire számunkra idegenek voltak, de azok legalább nem kétszer olyan idős, őszülő halántékú fószerek voltak. Ez már egy olyan szinten ősrégi klub volt, hogy senki, de még maga a tulajdonos sem tudta, hogy miért hívják RFX-nek.

Mindegyikünk közül Harry mozgott itt a legotthonosabban, mert ez volt a hely, ahol az egyéjszakás kis kalandjai közül a legtöbbet felszedte. És ha az RFX tényleg olyan régi, mint ahogy mindenki gondolta, akkor valószínűleg Harry apja is ugyanebben a cipőben járt míg a Hubbard tanulója volt, tehát Harry hűen őrzi a hagyományt a családban.

Vonakodva ugyan, de Harry is belement, hogy aznap este nincs más nő számára. Én pedig komolyan láttam rajta, hogy ez fizikai fájdalmat okozott neki, mert egy lányt sem hozott haza mióta az apja rájött, hogy milyen siralmasak a jegyei.

Harry szerencsétlenségére viszont engem ez egy cseppet sem érdekelt. Kibírt még egy éjszakát nélkülük. Csak azt kívántam erőteljesen, hogy bárcsak le tudná venni kocsányon lógó szemeit az igencsak alul öltözött lányokról, akik elsétáltak a boxunk előtt. Ez eléggé rontotta az esélyeinket, hogy bebizonyítsuk, éppen a nászutas periódusát éljük a kapcsolatunknak.

Elég későn érkeztünk a klubba, hogy azért már legyen egy kis élet, de szerencsére még be tudtunk foglalni egy patkó alakú boxot magunknak, közel a tánctérhez. Nem igazán arra a 15-20 emberre méretezték, ahányan érkeztünk, de a lányok amúgy is táncolni akartak. És mivel már tetemes mennyiségű whiskyt lenyeltem, így én voltam az egyik azok közül a lányok közül.

Egy idő után megfájdult a lábam a magas sarkakon, így kivergődtem az izzadt testek közül és csatlakoztam a többiekhez az asztalnál. A srácok foglalták a helyünket, mivel hallani sem akartak a táncról, egészen addig, amíg teljesen részegek nem lettek. Még Harry is inkább a haverjaival beszélgetett, minthogy vadász hadjáratot indított volna a pultnál sorakozó kis pipik körében. Ez pedig két okból is örömet okozott számomra, ez egyik elég egyértelmű, a másik pedig, hogy így tényleg rajta tartotta a szemét az italomon, ahogy én azt kértem.

Minden szem rám tapadt, ahogy egy suta mozdulattal Harry ölébe csusszantam és megragadva az italom, jókorát kortyoltam. Harryt nem nyűgözte le a dolog, de legalább nem is szólt egy árva szót sem.

Visszatettem a poharat az asztalra és karomat átvetettem a vállán. - Hogy van az én Cukormazsolám? - kérdeztem túlkiabálva a lüktető zenét.

Harry hosszan kortyolt az italából. Szabad kezét a csípőmre tette, majd szarkasztikusan válaszolt. - Mostmár jól, hogy itt vagy velem, Csillagom.

- Óóó - nyafogtam, mintha meghatott volna. Egyik kezemmel az arcán közelebb hajoltam, hogy egy hosszú nedves puszit nyomjak az arcára.

Éreztem, hogy majdnem elneveti magát, de megharapta az alsó ajkát és így meg tudta állni és rám szegezte tekintetét. - Mivel ez a legtávolabbi, amibe ma este hajlandó vagyok belemenni, így rád hagyom - mondta a fülembe, hogy csak én halljam. - De jobb ha tudod, hogy éppen kicsi Harryn terpeszkedsz.