7.. fejezet / 3.

Aznap este mikor hazaértem, már annyira izgatott voltam, hogy ép ésszel gondolkozni sem tudtam. A kabátom a földön landolt valahol fél úton a bejárat és a folyosó között az előtérben. És a csizmám is sáros nyomokat hagyott a szobám felé, egészen amíg ki nem bújtam belőlük és zokniban osontam Harry szobája felé.

- Ki akar nagyszerű híreket hallani? - örömködtem és a dolgozóknak járó ingyen szendvicsemet Harry elé csaptam az asztalra, majd az ágyára ugrottam és hasra vágtam magam.

Harry, aki addig egy tankönyv fölött görnyedt egyik kezében egy tollal, a másikban pedig egy számológéppel, erre kiegyenesedett a székén. Pislantott egy erőset, majd ide-oda megrázta terjedelmes haját és ebből rájöttem, hogy az én hatalmas lelkesedésem valószínűleg őt inkább rettegéssel töltötte el.

- Lefogadom, hogy én leszek az - mondta és átnyúlt az asztalon a szendvicsért, ami a vacsorájává vált.

- Oké, - kezdtem és a levegőbe lendítettem lábaim, de hozva a formám simán hátba rúgtam magam. Megdicsértem saját magam ügyességemért, majd folytattam. - Szóval, beszéltem Niallel...

- Ó, bassza meg!

Felmérgelt a közbeszólása, úgyhogy egy dühös nézés kíséretében abba hagytam a magyarázást. - Mi van?

- Azt mondtad Niall. - Beleharapott a szendvicsbe, majd tele szájjal folytatta. - Már előre tudom, hogy utálni fogom ami most következik.

- Kérlek tartsd meg a véleményed, amíg be nem fejezem - szóltam rá.

A szemeit forgatta, de nem szólt semmit.

- Oké! - Összecsaptam a kezeimet a magam előtt. - A hétvégi kocsmatúráról beszéltünk és azt mondta, hogy próbálnak egy helyet találni alapozáshoz.

Harry már nagyra tátotta a száját, de lefagyott harapás közben. Legalább mintha azt mondtam volna, hogy egy megállíthatatlan meteor egyenesen Anglia felé száguld.

- Nem! - mondta és a kezeit visszatámasztotta az asztal szélére.

- Nos, folytatva...

- Az egy kocsmatúra! - hangja már-már hisztérikus volt. - A cél, kocsmákban inni! Mi szükség van alapozásra?

- Azt hiszem, hogy inkább valahol csak találkozni kellene, mielőtt elindulunk...

- Nem! Fitz! Tudod, soha többet nem hallgatunk Niallre!

- Tudom! - mondtam, mint egy kisgyerek, akit megszidott az anyukája. Hogy megmutassam milyen kétségbeesett is vagyok, előrébb másztam és átkulcsoltam a térdét a kezeimmel. - De a mi lakásunk közel van a belvároshoz, ez a tökéletes hely. Egyébként is, ez nem egy party, ez csak egy ital mielőtt elindulunk.

Nem igazán győztem meg. - Gyakorlatilag ebben a hónapban paktumot kötöttünk, hogy soha többet nem hallgatunk Niallre.

- Tudom! De ez jó ötletnek tűnt.

- Te mindig azt hiszed, hogy valami jó ötlettel állt elő, ha valami úton módon Zaynnek is köze van hozzá. Kihasználja a megszállottságodat, hogy elérje amit akar!

Letéptem a karjaimat Harry térdéről és felegyenesedtem az ágy szélére. Átlépett egy határt. - Megszállottság? - kérdeztem komoly, mély hangon.

- Krisztusom! - motyogta az orra alatt. - Nézd, nem akarok ebbe belemenni, de csak gondolj vissza a legutóbbi házibulinkra, amikor Niall nyomorék barátai farkakat rajzoltak...

- ... a te gyönyörűséges hűtődre, tudom! - fejeztem be helyette. - De ez alkalommal Niall nem hívhat meg bárkiket és még azoknak a haverjait is és én sem fogom kiütni magam, úgyhogy segíthetek vigyázni a helyre.

Még mindig nem győztem meg. Kitágult orrlyukakkal kérdezte - És mi lesz a futball trófeáimmal?

Felmordultam. - Az csak egy véletlen volt. Most egy kicsit más lesz, csak egy kis időt töltünk el itt, míg találkozunk, mielőtt elindulunk. Na, mit szólsz hozzá?

Valójában Harry úgy nézett ki, mintha igenis sok mondani valója lenne, de elnyíló ajkai nem tudtak szavakat formálni. - Jól van. - adta fel és egy nagyot falt a szendvicsből, hogy visszatartsa magát. - De ha bármi genitális rajz kerül a hűtőmre...

- Együtt csináljuk - biztosítottam és végig simítottam a térdén.

Nyelt egyet. - Nem, ezt most te csinálod.

- Mi?

- Én nem megyek a kocsmatúrára.

- Mi?!

- Tanulni fogok.

- Szombat este?

Szombat este tanulni kész vétek.

- Igen Fitz! Láttad a jegyeimet?

Vállat vontam. - Nem.

- Rosszak. És az apám két hét múlva visszajön, addig még lesznek előadásaim és vizsgáim is, javítanom kell a jegyeimen. Nem baszkódhatok csak úgy.

- Nem. Nem. És nem. Ez nem baszkódás - próbáltam meggyőzni. Forgatta a szemét és felállt a székéről, a szendvicset pedig magával vitte. Követtem a folyosóra. - Ez egy kellemes és olcsó este a barátokkal, nem épp a legszínvonalasabb helyeken.

- Kérlek - botránkozott meg. - Fitz, az az este, ami téged és az alkoholt is magába foglalja, nem lehet olcsó.

- De szükségem van rád! - hápogtam. - Niall már kidolgozott számunkra egy csomó jelenetet.

- Valami bizarr okból, te azt hiszed, hogy Niall nevének gyakori említése majd meggyőz engem.

Egy már-úgyis-mindegy vállrándítással megadóan hajtottam le a fejem. - Gyerünk! Mi értelme, hogy eljátszod a barátomat, hogy ha amúgy meg nem vagy ott, hogy showt is rendezzünk hozzá.

Harry nevetett, de egy csepp átélés sem volt benne. - Nem tudom Fitz. Mi is valójában az értelme?

A folyosó közepén elakadtunk és csak mereven bámultuk egymást. Harry egyáltalán nem volt hajlandó közreműködni és ez igencsak nagy akadályokat fektetett az én briliáns terveim elé.

Ő adta fel előbb, lemondóan intett a kezével és megfordult, hogy a konyhába induljon, de rögtön meg is torpant, amikor meglátta a sáros lábnyomaimat a padlón.

- Bassza meg! - motyogtam az orrom alatt. Ez rosszkor jött.

Három másodperc míg kiborul. Három... Kettő...

- Fitz! Mi a pokol?!

- Feltakarítom!!! - mondtam és már kicsit arrébb is löktem, hogy a ramatyosból előhozzam a felmosót.

- Ide akarsz csődíteni vagy harminc embert szombaton, de még te magad sem tudsz úgy bejönni a lakásba, hogy össze ne ganézd.

- Sokkal felelősségteljesebb leszek szombaton! - érveltem.

- Miért kéne ezt elhinnem? Te és Niall katasztrofális párosítás vagytok. Alapozzatok nála.

- Nem! - mutattam felé a felmosó nyelével. - Az túl messze van a belvárostól. Egyébként meg már beleegyeztél, hogy itt legyen, így nem visszakozhatsz. Ha ha!

Egy győzelmi táncot akartam lejteni a felmosóval, de még csak félig merültem el benne, mikor a felmosófej elszállt és keményen hasba vágta Harryt. Neki tántorgott a falnak, fulladozott a szendvicstől és mindeközben azt hittem, hogy a tekintetével ott helyben megöl.

Talán több kell ahhoz, mint az ingyen szendvicsek, hogy rávegyem, hogy folytassa ezt a kis randizós játékot velem.