8. fejezet / 2.

Abból, hogy a késő novemberi este hidegje meg sem hatott, már tudtam, hogy a tetemes mennyiségű alkohol már dolgozik a szervezetemben. De az is erre utalt, hogy a magassarkú fekete csizmámban olykor-olykor megbicsaklott a lábam, valamint, hogy paradicsom piros voltam. Bizsergett az egész testem. És még ideges is voltam, mert a harmadik kocsmánál tartottunk, de Zayn kedves kis pláza-barbija még mindig nem kopott le és egy percre sem eresztette. És mivel én voltam, aki megengedte, hogy a lakásában gyűljenek össze alapozni és engem amúgy is személyesen Zayn hívott meg, így hát úgy éreztem, hogy igazán osztoznunk kellene. Vagy pedig mert a savanyú kedvem nem maradt észrevétlen Niall által és így ő hanyagolni kezdett engem, mint a gyümölcs sort az áruházakban. Vagy talán a tény, hogy Liam lenyúlta az utolsó szövetségesem teljes figyelmét, ennek köszönhetően pedig Macy máris remekül érezte magát az én nyomorúságos helyzetem ellenére is.

Ez az egész olyan nem-gyere-be volt.

Voltam már ebben a pubban - Vörös Róka - néhányszor ezelőtt. Magas fa boxok osztották fel a helyiséget és Beatles zene szólt állandó jelleggel és itt volt kapható a világ legfinomabb, ezáltal teljességgel ellenállhatatlan sültkrumplija is, aminek viszont rémisztően magas volt a kalória tartalma. (Ezért ahelyett, hogy rendeltem volna magamnak Niall tányérjáról lopkodtam a krumplikat, bosszúból, amiért ő nem foglalkozott velem.

- Persze. - Ez volt Macy válasza, amikor húsz perccel korábban azt javasoltam, hogy lehet meg kellene lépni. - Amikor szeretnéd, felőlem mehetünk. - Azután Liam becsúszott mellé a boxba és bájosan mosolyogva csevegni kezdtek az ő menedzseri elfoglaltságairól a Hub Cubban. Amikor pedig megpróbáltam magamra hívni a figyelmét azzal, hogy az oldalát bökdöstem, elfordult és ezután a hátát bámulhattam.

Teljes kétségbeesésemben már majdnem előhalásztam a telefonom és írtam volna egy könyörgő smst Harrynek. Majdnem. Ha itt lett volna, sokkal jobb lett volna az este. Kocsmáról kocsmára toltuk volna a szerelmes pár műsort, míg már senki nem tudott volna nem tudomást venni róla, még Niall sem, aki pedig tudta, hogy ez csak álca. Természetesen, Macyt el kellett volna valahogyan tüntetni, de biztosra veszem, hogy ez alkalommal Liam szinte már önként jelentkezett volna.

Végül nem küldtem el az smst Harrynek. Nem azért, mert tudtam, hogy a világ összes könyörgésével se lehetne őt lerángatni a kocsmába, hanem mert nem akartam ennyire alacsonyra süllyedni. Mikor felnéztem a kijelzőről és kifújtam a kósza hajtincseket a képemből, észrevettem, hogy Zayn engem néz. Viszont abban a pillanatban, hogy tekintetünk összetalálkozott, ő el is kapta az övét - vissza Lolára - de ez is bőven elég volt ahhoz, hogy a szívem majd kiugorjon a helyéről.

Annak ellenére, hogy Zayn keze, át volt vetve Lola háta mögött, aki készségesen bújt a mellkasához, ez a pillanat csak a miénk volt és bőven elég volt ahhoz, hogy egy kicsit még ott tartson.

Eloldalaztam Macy és Liam mellett - aki egyébként egy centit sem mozdult, hogy nekem egy kis helyet adjon - és mentem, hogy kifizessem az italom. Az alapelképzelés a kocsmatúránál, hogy minden kocsmában egy ital, de hamar rájöttem, hogy én sokkal gyorsabban iszok, mint a többiek. Ha a kocsmatúra egy sport volna és a gyorsaság lenne a mérvadó, nem kérdéses, hogy én lennék a bajnok.

Szerencsére még csak arra sem vettem a fáradtságot a Vörös Rókában, hogy levegyem a kabátomat, mert amikor megfordultam, hogy visszamenjek a kocsma sötét kis zugába, ahol a boxunk volt, észrevettem, hogy Macy és Liam mocorogtak és mostmár elvették a maradék kis helyemet is.

Őszintén szólva csak néhány unalmasabb dolgot tudok elképzelni annál, mint mikor Macy a Hub Cubbeli munkájáról beszél, ő mégis felvillanyozódik ilyenkor, Liam pedig csüngött a szavain. Természetesen, valószínűleg valami újabb extrakredites elfoglaltság után nézett, ami jól mutat az önéletrajzában.

A szememet forgatva irányt váltottam és az ajtó felé indultam. Nem volt borzalmasan hideg kint, úgy gondoltam, hogy majd várok ott, amíg tovább indulunk a következő kocsmába. Meg abban is bíztam egy kicsit, hogy kifelé jövet elkaphatom Macyt és talán sikerül meggyőzni, hogy hazamenjünk.

Bezártam magam mögött a súlyos fa ajtót és szorosabbra fontam magam körül a kabátot. Hálás voltam, amiért végül farmerban jöttem és nem a kis lenge ruhácskában, amiben először akartam ( - Teljességgel nem kocsmakompitibilis - mondta Harry a fejét rázva.) Leültem az egyik lépcsőre a bejáratnál. Ahogy nagyot sóhajtottam, meglátszott a leheletem.

Ott magamban, a télies éjszakában, ez volt az első alkalom, hogy beismertem magamnak, kifogytam a trükkökből. Harry nélkül nem volt haladás Zayn irányába, főleg így, hogy még Lola is rajta csüngött. Minden amit tehettem, hogy nézem őket és magamban forrongok. és nem olyan meglepő, ha azt mondom, hogy ez nem volt túl kellemes. Őszintén, alkalmatlankodónak éreztem magam. Az első évünkben az egyetemmel Zaynnel flörtöltünk. Mutattunk némi érdeklődést egymás iránt. És még az az éjszaka is ott volt, amikor szerelmeskedtünk a koli szobájában. De azóta nem sok minden történt. Egyébként meg mije van Lolának, ami nekem nincs? Miért nem voltam én soha az ő helyében?

A kocsma ajtaja kinyílott. Megéreztem a kiáradó meleg levegőt, s csak egy kis idő után moccantam, hogy elengedjem a távozót. De ahelyett, hogy elment volna, a plusz helyet arra használta, hogy lehuppanjon mellém.

Zayn. Zayn ült le mellém.

Az államat féloldalasan a vállamhoz szorítottam, úgy néztem, hogy a hátsó zsebéhez nyúl, majd felveszi a legkényelmesebb ülési pozíciót. Belsőleg sikítottam. Külsőleg pedig egy árva hangot sem hallattam, de akaratlanul is egy 'O'-t formált a szám meglepetésemben.

Kivett a zsebéből egy doboz cigarettát, hüvelykujjával felpattintotta a fedelét és felém kínálta. Nehezen, de össze szedtem magam annyira, hogy tudjak értelmesen reagálni. Egy fejrázással elutasítottam.

Bólintott, majd egyet kivett magának. - Nem bánod?

Ostobán ráztam meg ismét a fejem.

Oldalra fordult és egyik kezével a cigarettát és a gyújtó lángját takarta a szél elől, én pedig áhítattal néztem, ahogy az elsőt szippantja. Mindig is tisztában voltam vele, hogy Zayn dohányzik, de azt is tudtam, hogy nem túl büszke rá, így valahogy olyan bensőségesnek tűnt ott ülni mellette, ahogy pöfékel.

- Mi üldözött ide ki? - kérdezte.

- Oh - susogtam, hirtelen alig találtam a szavakat - csak egy kis friss levegőt szívok.

- Mm... - mosolygott szégyellősen, ahogy megemelte a cigijét - Bocsi, hogy mérgezem.

- Nem... nem igazán - mondtam gyorsan, hiszen éltem-haltam érte, hogy velem maradjon.

Zayn újabbat szívott, én pedig a kabátom nyakába húztam az állam, hogy elrejtsem mosolyom. Mikor kifele fújta a füstöt, megrázta a fejét és nagyokat pislogott, mintha csak egy álomból ébredne.

- Elmondhatok neked egy titkot?

A szívem majdnem megállt. Határozottan bólintottam.

Lazán elmosolyodott, ettől pedig még ragyogóbb lett egész lénye. - Talán kicsit többet ittam a kelleténél a gyülekezőn... egyébként kössz, hogy megrendezted. Eléggé ki vagyok ütve.

Ennek csak egy spontán, lényegtelen információnak kellett volna lenni, de nekem ez volt mindennek a kezdete. Az emberek felfedik a lelkük legrejtettebb zugát is részegen. Ezek voltak a pillanatok, amire én vártam, főleg Zaynnel. Kettesben lenni egy csendes éjszakán, mikor a tudatunk alkoholban ázik és az elmossa a gátlásainkat, talán még több is, mint amiről valaha álmodni mertem.

- Én is - jegyeztem meg puhán.

Zayn újabbat szívott a cigarettájába. - És mi van veled June? Valami titok?

Vállat vontam. Amit igazán akartam, az beismerni a csillapíthatatlan szerelmemet iránta és a karjaiba omlani. De zsibbadt agy ide vagy oda, hirtelen túl terhesnek éreztem a dolgokat. Mintha ez volna az én nagy pillanatom, de még nem készültem volna fel rá igazán és még nem tudnék megbirkózni vele.

Úgyhogy, mint egy hülye tyúk, robot szerűen válaszoltam a kérdésre. - Minden nap eszek mogyoróvajat. Néha ha nem tudom valahogy beiktatni az étkezéseimbe lefekvés előtt, akkor csak megragadok egy kanalat és elnyalogatom.

Árkoztam magam a megfutamodásért. Zayn elgondolkodva bólintott. - Mi lesz a ma estével?

Ostobának éreztem magam és behúztam a nyakam mégjobban a kabátomba. - A mai egy kanalas este.

Zayn felhúzta egyik szemöldökét. - Rossz kislány.

Kacagtam, egyik kezemet pedig behúztam a kabátujjába, hogy melegen tartsam. - Te jössz.

- Lássuk csak - szippantott. - Egy nagyobb városba akarok költözni diploma utána. Nem feltétlenül Londonba, csak valahova, ami nagyobb. Saját lakásba költözni, dolgozni néhány helyen, tanulni még egy kicsit és nyitni egy saját boltot.

Oh.

Ledöbbenve a feltárulkozásától, csak bámulni tudtam ki a fejemből. Ezért epekedtem már első óta, de valahogy nem hittem, hogy be is fog következni. És míg élveztem minden egyes szavát, akaratlanul is feltűnt, hogy ahhoz képest, hogy egy lázadó benyomását kelti, Zaynnek sok terve van.

- Te jössz - mondta mielőtt magamtól szavakat találtam volna.

Igazából, sokkal szívesebben hallgattam volna egész éjjel az ő titkait. Vagy néztem volna, ahogy az ajkai közé helyezi a cigit és beleszív, végig azt kívánva, hogy bárcsak én lennék az a cigaretta. Hogy olyan gyorsan túl legyek az én körömön, ahogy csak lehet hirtelen kiböktem - Az a cigaretta most nagyon csábító.

Megtorpant és felém fordult. Miután kifújta a füstöt, az ujjai közt játszott a cigivel és motyogott - Rendben, én jövök egyel.

Türelmetlenül vártam egy újabb eget rengető titokra. Ez volt a legjobb játék, amit valaha játszottam.

- Ez az egész Harry dolog... valahogy nem számítottam rá.

Zavartan ráncoltam a szemöldököm. - Milyen egész Harry dolog?

- Te és ő. Hogy érdeklődtök egymás iránt - vont vállat hanyagul. - Meglepett.

Már ott volt a nyelvem hegyén, hogy bevalljam, annak egy szikrája sem volt igaz, de tudtam, hogy nem vagyok képes rá. Még nem. Addig nem amíg őt meg nem kapom.

- Miért lepett meg?

- Nem tudom. Talán... Csak azt hittem, hogy te másmilyen vagy.

Másmilyen. Bármilyen másik helyzetben ezt bóknak vettem volna. De ott ülve a csípős hidegben, ez a szó fájt.

- Másmilyen... hogyan?

Zayn ismét vállat vont. - Másmilyen, mint Harry típusa. - Mikor összeszorítottam a fogaim és elfordítottam a tekintetem, gyorsan hozzátette. - Van egy típusa... te is tudod, hogy van.

- Tudom. - Hogyan is felejthetném el? Ő és az apja is hajlanak a lányok felé, akiket könnyen ágyba lehet vinni és utána eldobni. Egészen eddig végig sem gondoltam, hogy rám is úgy fognak tekinteni, mint egyre azok közül a lányok közül. Szorosabban öleltem magam a hidegben. - Én másmilyen vagyok. - De valójában erre nem volt igazi bizonyítékom.

Zayn bólintott, de attól még nem voltam benne biztos, hogy tényleg hitt nekem. Ez rosszabbul esett, mint akármi más.

- Te jössz - mondta. - És most tényleg titkot!

Átkutattam az agyam legsötétebb zugát is, hogy gyorsan számba vegyem a legnagyobb félelmeimet és bizonytalanságaimat. De nem tudtam, hogy valójában mit is keresek az egyetemen; nem tudtam, hogy mit akarok utána; túl büszke vagyok hazamenni, de ugyanakkor félek hogy elbukok; és a legrosszabb, itt hagyni a Hubbardot őgy, hogy sem tanulmányilag, sem társadalmilag nem értem el semmit. Ezekből a legtöbbet valószínűleg nehéz lenne Zaynnek megérteni, hisz neki vannak tervei és elképzelései az életére. És igazán nem akartam, hogy azt gondolja hasztalan vagyok, hogy csak megerősítse azt a nézetét, hogy 'csak egy másik lány' vagyok, akit Harry megfektetett.

Úgyhogy szemeimet a földre tapasztva mondtam. - Idegessé teszel.

Valójában a legnagyobb félelmem az volt, hogy kinevet, szóval roppantul megkönnyebbültem, amikor nem így történt, hanem csak hallgatott.

Egy idő után - talán egy-két slukk után - kérdezte. - Miért?

Mert gyönyörű vagy és misztikus és három szolid éve már, hogy a csodálatos közös életünket tervezgetem.

- Te már mindent elterveztél - mondtam inkább helyette. - Vannak céljaid és vágyaid. És én... nekem nem.

- Biztos, hogy vannak neked is. - A nemtörődömsége nem volt annyira megnyugtató, mint amilyennek szánta. - És hogy ha még nincs is, majd lesz.

- Talán - vontam vállat. - De most csak őrültnek és elveszettnek érzem magam.

Zayn sóhajtott. Majd a csikket a földre dobta, eltaposta, majd felállt.

- Hideg van itt kint - jegyezte meg. - Vissza kellene mennünk.

Bólintottam és elfogadtam felém nyújtott kezét. Mikor már mindketten álltunk, kinyitotta nekem az ajtót. Hezitáltam.

- Valójában... - Egyet hátra léptem. - azon gondolkozom, hogy hazamegyek.

A szemöldökét ráncolta. - Komolyan? Még van két kocsma hátra.

- Aha. De fáradt vagyok. És már így is eleget ittam. És rá kellene néznem Harryre, hogy nem-e tanulta halálra magát.

Egy halvány mosoly futott át Zayn arcán. - Rendben. Uh... kellene társaság hazafelé?

Az igazat megvallva semmire se vágytam jobban, de féltem kockáztatni a szerencsémet. Bármi is történt, az ő kis hosszú lábú kísérője még mindig az egyik boxban várta.

- Megleszek - biztosítottam.

Zayn megtorpant és én igazán nagyra tartottam és imádtam a lovagias viselkedéséért, hogy dilemmázott. hogy elengedjen-e. De a ragaszkodásomat látva feladta.

- Oké, akkor majd találkozunk.

Bólintottam és még egy utolsó mosollyal megajándékoztam mielőtt sarkon fordultam, hogy lemenjek a lépcsőn.

- June?

Visszafordultam, mielőtt még kiejthette volna az én rövidke, egy szótagos nevemet. - Igen?

Zayn kuncogott és elengedte az ajtót, majd megvárta míg az teljesen becsukódik. - Van még egy számodra. Titok az is.

- Mi az? - várakozásteljesen fontam össze magam előtt a karom.

Vigyorgott. - Te is idegessé teszel engem.

A hidegtől is lehetett volna, de esküszöm, hogy a mosolya volt, amitől bizseregni kezdtek a lábujjaim. - Én? Az meg hogyan lehetséges?

Megvonta vállait és kezeit a zsebébe dugta. - Te soha nem vagy unalmas. Mindig előjössz valamivel. - Kis hallgatás után hozzá tette. - Legtöbbször lövésem sincs róla, hogy vajon mire gondolsz.

Akaratlanul nevettem el magam. Lehetett ez az ittasságtól, az idegességtől, az önkívületi állapottól. Soha nem tudom már meg. - Semmi nagy cucc, esküszöm.

- Kétlem - válaszolt viccelődve.

Egy utolsó intéssel még jó éjt kívántunk egymásnak. Majd körbe fordultam és haza indultam a csípős hidegben, amit valami furcsa oknál fogva már nem is éreztem.