8. fejezet / 3.

Ittasan és szédelegve ugyan, de az első utam mindjárt Harry szobájába vezetett, amint betettem a lábam a lakásba. Alul az ajtajánál kiszűrődött a fény, úgyhogy tudtam, hogy még ébren van. Még a cipőmet meg a kabátomat sem vettem le, mielőtt dörömbölni kezdtem az ajtaján és amint meghallottam a hangját berontottam, keresztül trappoltam a szobán és hasra vetettem magam az ágyán. Nyafogtam egy sort magamnak, majd átfordultam, lelógattam az ágy szélén a lábamat és plafont bámultam.

Harry, aki az asztalánál ült, egyszerűen keresztbe vetette a kezeit a mellkasán, felém fordult és csak figyelt engem.

- Jelentős éjszaka? - kérdezte.

- Több, mint jelentős.

Felhorkant. - Ha több, mint jelentős lenne, akkor mostanra már valaki más ágyában fetrengenél... meztelenül.

Felkönyököltem és szúrósan néztem rá. - Nem minden a dugásról szól, ezt te is tudod.

- Aha-aha. Mind ezt mondják, amikor nem tudják ágyba csalni az áldozatot.

Gúnyosan fújtattam. - Tudod, én sajnállak téged Harry Styles. Tiszta sor, hogy nem érted és még nem tapasztaltál mély érzelmi kapcsolatot valakivel, ami felül múlja a szenvedélyt és...

- Bla-bla-bla - vágott közbe. - Kímélj meg a kiselőadástól. Tehát, mi is történt?

Elmondtam neki. Míg beszéltem Harry figyelt, néha bólogatott és néha ide-oda gurigázott a székével a padlón az asztal és az ágy között. Az örömtől kimerülten, már nem bírtam tovább tartani magam, úgyhogy hagytam hátraesni ismét a fejemet, majd magamat öleltem beszéd közben.

- Úgyhogy, ahogy te is láthatod, az estém több, mint jelentős volt - fejeztem be ellenkezést nem tűrően.

- Igen, nyilvánvalóan. - értett egyet, de még nem végzett. - Viszont az arcod pirospozsgásságából ítélve, sajnálatos módon reggelre semmire sem fogsz emlékezni.

Ugyan a szememet forgattam, de automatikusan nyúltam a kézfejemmel az arcomhoz. Meg kell hagyni, elég meleg volt. - Nem ütöttem ki magam az óta az éjszaka óta... a party éjszakája óta - javítottam magam, mert félúton rájöttem, hogy inkább mégsem kellene szóba hozni a dolgokat. - Én boldogra szoktam inni magam és nem kiütni. És még ha úgy is lenne, ez túl fontos dolog. Nem fogom elfelejteni.

Harry puhán hümmögött egy sort. És beült egy perc hallgatás mielőtt folytatta. - Emlékszel valamire arról... az éjszakáról? Az éjszakáról, amikor te meg én...

Nem fejezte be, de nem is kellett. Annak ellenére, hogy úgy éreztem az egész szoba forog körülöttem, tudtam, hogy mire utal.

- Nem igazán - válaszoltam. Pedig emlékeztem, ahogy bevágtam a derekam a trófeatartó szélébe, a tequila ízére a száján. Voltak halvány emlékeim arról, ahogy átvágtunk a szobán az ágyhoz, és ahogy az ujjai felsiklanak a hátam csupasz bőrén. De ezeket a dolgokat inkább megtartottam magamnak, így hozzá tettem - Nagyjából semmire.

Kisebb szünet után szólalt meg Harry. - Rendben. - Államat a vállamhoz szorítottam, így rá láttam valamennyire, ahogy ott ült a széken az ágy mellett. Összeakadt a tekintetünk és ő egy kicsit előrébb dőlt - Én sem.

Ez egy olyan dolog volt, amiben egyet értettünk, hogy nem akarjuk megvitatni, úgyhogy inkább megköszörültem a torkom és összegyűjtöttem minden energiám, hogy felüljek. Viszont egy pillanatra nem tudtam semmit mondani, és be állt közénk a kínos csend. De én soha nem voltam az a fajta, aki ezt el bírja viselni.

Kicsúsztam az ágy szélére és lenyúltam egy tollat Harry iskolai cuccokkal teli íróasztaláról. Közelebbről is megvizsgáltam és megjegyeztem - Nincsenek farkak a hűtőn ma este.

- Nagyra értékelem.

- Soha nem értettem meg a részegen való rongálást. - Majd folytattam - A farkak nem is annyira viccesek.

Harry jól szórakozott rajtam. Egy kicsit közelebb gurult a székkel - Dehogynem, eléggé viccesek.

Megvontam a vállam, majd eltávolítottam a kupakját. - Azt hiszem, soha sem sikerült megértenem igazán a péniszek művészetének lényegét.

Tekintetem Harryre emeltem, aki kérdőn bámult vissza rám. Egy percre elgondolkodtam, majd mindenféle figyelmeztetés nélkül lecsaptam.

Harry ugyan meglepődött, amikor a térdemet a combjára tettem, a kezét pedig lefogtam, de azonnal tettre kész volt. Harc közben hátra gurultunk egészen a falig, de már majdnem sikerült hozzáérinteni a tollat az arcához, amikor elkapta a kezem és megakadályozta, hogy közelebb kerüljek vele.

- Csak egy kicsi pénisz - könyörögtem kacagva. - Csak látni szeretném.

- Nem! Nem akarok semekkora farkas sem a fejemen vagy annak közelében.

- Ne legyél már gyerekes!

Nagy erőfeszítések árán sikerült kitépnek a csuklómat a szorításából, a másik kezemet pedig a vállára tenni, hogy stabillá tegyem a pozícióm. Addigra már gyakorlatilag az ölében voltam, ami miatt ő fölénybe került és elhozta az én vesztem. Harry megragadta a derekam és emelt magával, ahogy felállt, de nem adtam azt olyan könnyen. Elengedtem magam, így a karjaiba hullottam és nevetve estünk az ágyra, mert úgy már nem bírta tartani az egyensúlyunkat. A toll még mindig nálam volt, úgyhogy gyors az oldalamra fordultam, hogy elkezdjem a műalkotásom. De Harry gyorsabb volt és mielőtt akár csak pislanthattam volna egyet, már felém is kerekedett. Harcoltunk a dominanciáért, de közben szakadtunk a nevetéstől. Viszont egy ponton Harrynek sikerült összefognia mind a két kezemet a fejem fölött, a szabad kezével pedig elvette tőlem a tollat. A lábaink össze voltak gabalyodva, de amikor rúgkapálni próbáltam, rájöttem, hogy tulajdonképpen mozgásképtelenné tett. Erősebb volt mint én, vagy csak én ittam a többet.

- Nem! - tiltakoztam és ide-oda rángattam a fejemet, hogy ne tudjon rám rajzolni. Ez volt már csak az utolsó esélyem rá, hogy kivédjem. - Nem, nem, nem!

- De! - nevetett a képembe és megragadta az államat, hogy egyhelyben tartson. Úgy szorítottam össze a szemem, mintha nézni sem bírnám ezt a gaztettet és ekkor megéreztem a filctoll hegyét a homlokomon.

- Ez nem fair! - mondtam miközben rajzolt.

- Dehogynem! - válaszolt szórakozottan. Mikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy még a szemöldökét is összehúzta úgy koncentrált, miközben egy tincset hátrasepert a hajamból, hogy be tudja fejezni alkotását.

- Hány farkat rajzolsz Styles?

Tekintetét az enyémre kapta, majd pimaszul elvigyorodott.

- Tessék! - jelentette be és eldobta a filcet jó messzire, hogy még csak véletlenül se érjem el. Kezeimet még mindig lefogta, ahogy büszkeséggel telve szemlélte a munkáját. Kacsintott, majd hozzá tette - Jól áll rajtad.

A föld megállt forgásában, amikor zöld szemébe néztem. Sokáig bámultuk egymást. Harry mosolya lassan elmosódott és mikor oda lett már csak ő és én léteztünk. A szokásos kínos csend helyett, csak csendes és megnyugtató várakozás volt. És úgy gondoltam, hogy valami olyan gyengédséget láttam a szemében, amit ezelőtt még soha.

A karjaim mellettem hevertek és bár Harry már nem szorított, mégsem mozdítottam egy árva izmomat sem. Csak egyszerűen néztem, ahogy közeledik felém centiről centire, míg már az orrunk is majdnem összeért. A tekintetem a szájára kaptam, majd vissza, ami megadta neki a zöld utat. Szemhéjam megrándult, majd lezárult.

És amikor már azt gondoltam, hogy a legfinomabb ajkak fognak az enyémhez simulni a bejárati ajtó kicsapódott és lépteket hallottunk a folyosóról.


Kedves olvasóim, most hogy így az előző rész Juneról és Zaynről, ez a rész pedig Juneról és Harryről szólt, kíváncsi lennék, hogy ti mit gondoltok róluk. Kinenk szurkoltok és miért?