17. fejezet / 2.

Nevetve bólintott - Hidd el... tisztában vagyok vele.

- És Karácsonyi filmnek kell lennie - tettem hozzá gyorsan.

- Persze.

- De nem igazán van kedvem meséhez.

- Oké.

- És legyen legalább tíz évnél régebbi.

A mosoly az arcán tükrözte, hogy tényleg jól szórakozik rajtam, majd egy hosszabb szünet utána azt mondta - Miért nem mondod csak egyszerűen meg, hogy mit nézzünk?

Végig futtattam magamban a lehetséges variációkat - Reszkessetek Betörők.

- Remek választás.

Lecseréltem a munkában viselt nadrágomat egy leggingsre és puha zoknira, majd csatlakoztam Harryhez az ágyában egy-egy bögre teával mindkettőnk számára, ő pedig még éppen csak befejezte az evést eddigre. Közénk tette a laptopot, én pedig az egyik párnáját a hátam mögé gyűrtem és a bokám keresztbe vetve elhelyezkedtem kényelmesen.

- Talán nem a legokosabb filmválasztás - mondtam, s belekortyoltam a teámba - tekintve, hogy a következő néhány napban egyedül leszek itthon.

- Nem aggódom - mondta Harry lazán. - Ha a betörők megtámadják a lakást, biztos vagyok benne, hogy alaposan megleckézteted őket. Még egy kicsit sajnálom is őket, asszem... tudom milyen képtelenségeket bírsz kitervelni.

Felé fordítottam a fejem és sokatmondóan összemosolyogtunk. Leszámítva a kuncogásokat, a film hátralévő részét már csendben néztük. A vége felé közeledve éreztem, hogy a szempilláim elnehezednek... Reggel korábban keltem a szokásosnál és egész nap talpon voltam.

Amikor vége lett a filmnek, Harry törte meg a csendet az ajánlattal - Reszkessetek Betörők 2?

Dolgoznom kellett volna még a beadandón, de már úgyis fáradt és álmos voltam. Úgy gondoltam, majd következő reggel megint korán kelek, hogy pótoljam, amit éjszaka nem csináltam meg. Úgyhogy rábólintottam.

Előrehajolt a laptophoz, hogy elindítsa a következőt. - Jó. Azután, hogy kiütöttem magam kilenc órára, valószínűleg fel kellene maradnom egy darabig.

- Biztos felborult az alvásrended. Cirkadián ritmus meg ilyesmi...

- Nem hinném - vágta rá, de közben a képernyőt bámulta és az ujja gyorsan mozgott a touchpadon. - Simán vissza tudnék aludni akár ebben a percben is. A Retalin elvégezte a dolgát, de a mellékhatásokat csak most érzem.

Mikor a film elindult, ismét visszadőlt. A filmet néztem, de a periférián láttam, hogy engem néz.

- Sajnálom - motyogta. - Tudom, hogy haragszol, amiért használtam. De működött.

Sóhajtottam. - Megértem, hogy valaki használja, hogy segítsen a tanulásban. Ha valami olyat tanulnak, amit tényleg, igazán akartnak. De Harry... akarod te egyáltalán ezt az üzleti világot?

Fejemet félredöntöttem a párnán, így láthattam a reakcióját. A képernyőt nézte, de laza mosolyra húzódott a szája, mintha egy kis semmiségről beszélgetnénk. - Nem igazán.

- Akkor miért kínzod magad? - vágtam be az égető kérdést. Államat behúztam a pulcsim nyakába, a kezeimet pedig a zsebébe tömtem. - Miért csinálod ezt az egész tortúrát, mikor valójában nem is ezt akarod?

Harry szaggatottan felnevetett, majd felém fordult. Ahogy összeakadt a tekintetünk, mosolya elhalványult.

- Én... - kezdte, de nem jöttek a szavak, hogy befejezze. Csak elkapta a tekintetét.

Zavaromban a szám szélét rágcsáltam. Megint kínos csend állt be közénk, de nála volt a labda, úgyhogy én csak a pálya szélén vártam.

Egy lélegzet vételnyi szünet után bevallotta - Mert nem tudom, hogy hogyan kell valamit félgőzzel csinálni. Még ha tudom, hogy a végén én veszítek, akkor sem.

Sok mindent tudtam volna rá mondani - egy csomó okot, hogy ez így miért helytelen dolog. Már a nyelvem hegyén voltak a mondatok, amivel a nyakába zúdítottam volna, hogy ne az apja elvárásai szerint éljen, amikor valami hallgatásra késztetett.

Az ahogyan nézett rám.

Azt sugallta többről beszélünk, mint egy karrierlehetőségről.

- Mehet? - kérdezte végül Harry készen, hogy megnyomja a lejátszás gombot.

Nyomottan bólintottam.

*

Az éjszaka közepén kinyitottam a szemem. A szoba sötét volt, de a város fényei halványan beszűrődtek. Ebből tudtam, hogy Harry szobájában vagyok.

Az oldalamon aludtam, az ágynemű tetején, de nem fáztam. Egy pléd volt rám terítve. Amikor hozzászoktam a fényhez, már láttam, hogy az egyik pléd lett behozva a nappaliból. Harry teríthette rám miután elaludtam.

Lassan és a lehető leghalkabban átfordultam a hátamra. A laptop biztonságba lett helyezve Harry asztalára, már nem volt köztünk. És le is volt csukva.

Harry mellettem volt. Ő is a takaró tetején, teljesen felöltözve, mint én, de magának nem hozott plédet. A hasán aludt, arccal felém és feltűnt, hogy egy enyhe grimasszal a fején alszik. Eltelt néhány perc, amíg csak ott feküdtem a sötétben és hallgattam, ahogy ritmikusan szedi a levegőt.

Elég meleg és kényelmes volt, hogy akár egész éjszakára ott maradjak, de valami azt sugallta, hogy ez nem jó ötlet. Harry talán csak sajnált felkelteni, de meg kellett volna tennie. Egyszer már ébredtünk ugyanabban az ágyban és megegyeztünk, hogy soha többet nem beszélünk róla és előfordulni sem fog többet.

Ezután kiosontam a szobájából és visszavonultam a sajátomba.

*
Legközelebb már a saját ágyamban ébredtem. És bár a nap besütött az ablakon, mégsem arra keltem, és nem is az ébresztőmre, ami nyolcra volt állítva. Az edénycsörgés ébresztett, ami a konyhából hallatszott be.

Mivel már amúgy is csak néhány perc maradt nyolcig, kidörzsöltem az álmot a szememből és erőt véve magamon felültem. Egyértelmű volt, hogy Harry már ébren van, legalábbis a konyhából szűrődő zajok elég erősen ezt sugallták. Felteszem, ha betörő lett volna, az nem áll neki reggelizni. Egy laza copfot kötöttem a kócos hajamból és kibotorkáltam, hogy csatlakozzak hozzá.

Meglepetten szaladt a magasba a szemöldöke, ahogy megjelentem a konyhában. Egyik kezében egy keverőtál volt, a másikban egy fakanál, amivel vadul kavart.

- Három órával korábban ébredtél, mint szoktál - húzta játékosan gúnyos mosolyra a száját. Ő sem régen kelhetett, a haja még vizes volt a zuhanytól.

Vállat vontam, belebújtam a kezemben tartott pulcsiban, majd felmásztam az egyik bárszékre a pult mellett.

- Te meg sokkal izgágább vagy, mint szoktál - szóltam vissza, ahogy ő a lábával belökte a mosogatógép ajtaját és körbefordult. - És ha nem csörömpölnél itt az edényekkel, akkor nem lennék még fent.

Egy csepp megbánást sem tanúsított úgy válaszolt - Nem lényeg. Amúgy is felébresztettelek volna. - Egy pillanatra felém fordította a tálat, hogy belelássak mit is kavar, majd hozzátette - Palacsinta.

- Miért?

- Azt mondtam ma reggel jókedvem lesz. És palacsintát ígértem.

- Valóban... így volt. - Elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott a beszélgetésünk arról az estéről, amikor Niall filmjének forgatásáról sétáltunk haza. Harry azt is közölte velem, hogy szombat este meg fog húzni egy lányt... De ahogy ez eszembe jutott, inkább gyorsan elhessegettem az emléket. - De te, miért is vagy fent ilyen korán?

- Nem tudtam tovább aludni. Az elmúlt huszonnégy órából kb. tizenhatot végig aludtam.

Mikor már úgy érezte eléggé kikavarta a tésztát, beletöltötte az első adagot a serpenyőbe, ami előtt már a gázon melegedett.

Egyik kezemmel a pulton könyököltem, a tenyerembe támasztottam a fejem és úgy néztem az ő tevékenységét - Neked kellene reggelit csinálni minden reggel - merengtem.

- Igazán? - kérdezett vissza szórakozottan, s közben pedig alá nyúlt a palacsintának és megfordította.

- Ühüm.

- Á. Túl jól csinálom - viccelődött. A válla fölött hátra nézett rám és hozzá tette - Gombóccá dagadnál és mindig, amikor az apám beugrana egy meglepetés látogatásra, úgy kellene kigurgatnom téged innen.

Szúrósan néztem rá - Idióta!

Gyöngyház fehér fogait egy szarrágó vigyorral villantotta meg. Én pedig ekkor vettem észre egy hatalmas katonai zsákot az ajtó mellett, Harry kabátja pedig a tetején feküdt.

- Már össze is pakoltál? - kérdeztem.

Bólintott, majd elővett egy tányért a szekrényből.

- Mikor mész?

- Egy fél óra múlva. Haza vonatozok, holnap pedig elrepülünk Svájcba. Addig pedig még elő kellene állnom valami karácsonyi ajándékkal apámnak meg Mistynek is. Valami javaslat?

- Apádnak egy pipa... ő olyannak tűnik, aki pipázik, nem?

Félmosolyra húzva a száját Harry megrázta a fejét - Rosszabbat már ki sem találhattál volna.

- Talán itt az ideje, hogy elkezdje. Társíts mellé egy mell kissebbítő műtétet Muffynak és már meg is vagy. Ott vagyunk a szeren.

Nevetésben tört ki és újabbat fordított a palacsintán. - Wow. Meg vagy ám áldva vele.

- Csak ezt diktálja a logika.

- Rendben. Nos, köszi a fantörpikus ötleteket. Majd gondolok rád, amikor útközben megveszem a páros Starbucks kártyákat nekik.

Nevettem, majd hagytam hogy csend telepedjen a konyhára, miközben én csak figyeltem, ahogy az első palacsintát kicsúsztatja a tányérra, majd újabbat kezd sütni.

Harry hátra pillantott a válla fölött, majd újra visszakapta a fejét, amikor felfogta, hogy bámulom.

- Mi az? - kérdezte.

Fejemet az asztalra hajtottam és sóhajtozni kezdtem - Itt leszek egyedül három egész napig. Az túl hosszú csak magamban lenni.

Harry hanyagul kérdezte - Hiányozni fogok, igaz?

Tudtam, hogy milyen játékot játszik, de mégis belementem. - Igen, hiányozni fogsz. Ha nem leszel itt, hogy minden öt percben a hajadat cibáld a borzalmas életed miatt, még a végén kényszert fogok érezni, hogy saját magamat idegesítsem.

Magában vigyorgott, ahogy folytatta a reggeli készítést - Nos, amikor kényszert érzel rá, csak gondolj rám, ahogy egy síliftben utazok Mistyvel-a Hónyuszival és máris jobban fogod magad érezni.

Ez igaz. Mindjárt grimaszoltam is a gondolattól - Szerinted a biztonsági korlátot le lehet majd csukni a lökhárítóitól?

- Nemtom. - válaszolta Harry és erőlködött, hogy komoly arcot vágjon. - De majd értesítelek róla.

- Ó kérlek.

A másik palacsintát is tányérra tette, majd oda tette elém az egyiket és ő is helyet foglalt szemben velem, végül rám vigyorgott.

- A reggelid M'lady, ahogy megígértem.

*

Harminc perccel később Harry már kabátban állt az ajtó előtt és cuccait szedte fel. Én még mindig a konyhában ücsörögtem egy bögre teával a kezemben, közben pedig őt figyeltem, ahogy folyamatosan visszarohangál a szobájába még néhány dologért.

- Megvagyok - jelentette be és a vállára emelte a katonai zsákját. - És már megyek is.

- Jó szórakozást - mondtam és leszálltam a székről, de közben letettem a teát is, hogy kikísérjem.

- Hmmm. Nem hinném.

Felkaptam a földről egy eltévedt kesztyűt és a táskájába tűrtem. - Végülis, legalább síelsz egyet.

- Fantasztikus síző vagyok.

A szememet forgattam.

Harry mély levegőt vett és rám mosolygott - Nos, boldog Karácsonyt!

- Boldog Karácsonyt! - kívántam én is és visszamosolyogtam rá.

Mivel a kezei tele voltak, megkerültem és kinyitottam neki az ajtót. Harry bólintva megköszönte és kilépett az ajtón. Egyik kezében a vonatjegy, másikkal a táska pántját fogta. Mikor keresztül lépett a küszöbön, megfordult és egy félkaros ölelésre húzott. Nem csinálunk ilyesmit gyakran - vagyis inkább soha - úgyhogy egy kissé kínosra sikerült, pláne hogy azt sem tudtuk pontosan meddig is kellene így maradnunk.

Mikor Harry elhúzódott, a jegyet fixírozta a kezében - Rendben - motyogta - Akkor viszlát.

Bólintottam. S már oda is volt. Bezártam az ajtót és visszabotorkáltam a teámért. Majd az ablakhoz húzódva addig néztem kifelé, amíg nem láttam Harryt kimenni az épületünkből és beszállni a várakozó taxiba.