19. fejezet / 1.

Valójában remek érzés volt felnyomva lenni Harry ajtajának, miközben ő csókokkal árasztott el. Az ajtóról pulóverek lógtak le vállfára akasztva, ami kényelmes puhaságot biztosított a fejemnek, míg ő csodát művelt.

Azt meg már ne is említsem, hogy Harry elképesztő szerető volt. Most, hogy már nem fogtuk vissza magunkat a csókjaink vadak és égetően forróak voltak. Mintha csak tizenöt percünk lenne az egész éjszaka helyett.

Ez alatt  számomra végig simítani a mellkasán lett volna a legizgatóbb dolog. Érezni akartam, hogy az ő szívverése is oly heves-e, mint az enyém. De karjaival leszorított, kezei az oldalamhoz ragadtak, s így Harry lehetetlenné tette azt nekem, így saját karjaim a nyaka köré fonva maradtak, ujjaimmal pedig a haját borzoltam, húzogattam. Egy cseppet sem zavarta - valójában, a mély torokhangból, amit hallatott, amikor a hajánál fogva húztam fel a kulcscsontomtól az ajkaimhoz újra, rájöttem, hogy nagyon is élvezi. Érezni akartam őt, és be kellett vallanom, hogy élveztem, hogy ő is engem akar. Ujjai cikáztak a testemen, fel és le az oldalamon, csíkot húzva a hátamon, le a combomat megszorítani, és hátra a fenekembe markolni.

És aztán hangosan dörömböltek az ajtón pontosan a fejemnél, én pedig ijedtemben majdnem felsikoltottam.

- Harry! Bent vagy?

Niall volt az. A kilincs lenyomódott mellettem. Gyorsan arréb léptem az útból, s az ajtó mögött a falnak lapultam. Harry tenyerével megdörzsölte az arcát, megborzolta a haját, majd mindkét kezét csípőre vágta.

- Hey! - mondta a lehető legtermészetesebben Niallnek. - Mi zu?

- Mindenki megy a bárba. Te jössz?

- Hmmm... nem hiszem - válaszolta Harry. - Asszem inkább maradok.

Nem egészen tiszta, hogy miért bujkáltam az ajtó mögött ahelyett, hogy szimplán csak figyelmen kívül hagytuk volna, ha Niall húzni próbálja az agyunkat, de hihetetlenül nehéz volt megregulázni a lélegzetvételemet. Úgy lihegtem, mintha maratont futottam volna.

- Komolyan? Hisz szilveszter van.

- Nincs hozzá hanglatom. Egyébként, mindenki elment?

- Aha - válaszolta Niall, majd várt egy pillanatot mielőtt megkérdezte - Egyébként mit csináltál itt?

- Csak átöltözök - meg kell hagyni Harrynek gyorsan vágott az esze.

Hiába voltam az ajót mögött, szinte láttam magam előtt Niall hitetlenkedő homlokráncolását. - Hol van Fitz?

- Nemtom. Elment a többiekkel, gondolom.

- Biztos vagy benne?

- Ühüm. Szerintem még utol éred.

Csoszogást hallottam, majd Harry is eltűnt a látószögemből, ahogy valószínűleg Niallt terelgette kifelé a szoba bejáratából.

- Biztos, hogy nem akarsz jönni? - hallottam Niall hangját már messzebbről, ahogy Harry kifelé kísérte a folyosón.

- Nem. Basszameg, egy kész romhalmaz lett a lakásból. Úgyhogy nem.

Magamban megmosolyogtam Harry klasszikus idegbetegségét, amit a közös helyiségek látványa váltott ki belőle.

- Rendben. Akkor jó éjszakát, asszem.

- Neked is.

- Legyen igazán jó éjszakád!

- Oké - válaszolta Harry kissé kínosan.

Majd Niall hangja újult erővel csendült fel. - Fitz! Bárhol is bujkálsz, neked is jó éjt!

A szemem forgattam, és nem voltam hajlandó elő lépni az ajtó mögül, hogy elégedettséggel tölthesse el, hogy rájött.

- Ő nincs itt, haver - mondta Harry nyugodtan.

- Aha, oké - horkantotta Niall. - Csak még annyit hagy mondjak meg, hogy mivel én dolgoztam meg ezért nektek, bár ezt az életben be nem vallanátok: szívesen, mindkettőtöknek!

- Húzzál el! - üvöltötte Harry, mikor már az idegei nem bírták tovább Niall kötekedését. Egy kis dulakodás hallatszott a kijárattól, majd Niall fájdalmasan felkiáltott, végül pedig az ajtó becsapódott. Kattant a zár. Beállt a csend.

Néhány pillanattal később, Harry besétált a szobába és becsukta maga mögött a ajtót, közben pedig a tarkóját masszírozta.

Mély, bosszús sóhajtás után felém fordult és megkérdezte - Még mindig akarod?

Egy mosoly bujkált az ajkaimon. Az inge félig ki volt gombolva és a haja össze-vissza állt, de még így is lenyűgöző volt. Úgyhogy a kérdésre válaszolva, bólintottam.

Közelebb léptem, s az övet kezdtem bontogatni a derekán miközben az államat emeltem, hogy újra csókot kapjak. Harry a kezei közé fogta az arcom, a hajamat a fülem mögé seperte, s lassan cirógatva az ajkaimat játszott velem.

Niall alaposan megzavarta a dolgokat, de vitathatatlan, hogy jót tett ez a kis vehemencia változás. A szívem még mindig dübörgött a mellkasomban, de mostmár legalább volt bennem egy kis kontroll, ami előtte nem. Végre sikerült az övet kicsatolnom és a csók közben ki is húztam azt a bújtatójából. A földre ejtettem és a koppanás kicsit észehez térített mindkettőnket.

- Upsz - mondtam megilletődve, ahogy Harry elhúzódva rám bámult. A tekintete feljebb vándorolt és kis ráncok jelentem meg a szeme sarkában. Alaposabban szemügyre vette az "újévi" hajpántomat, majd levette rólam, s közbent talált egy szerpentin darabkát is, amit óvatosan kiszedett a hajam közül.

- Azt hittem ez egy szép kiegészítő - mondtam, ahogy a hajpántot az asztalra tette. - Nem szeretsz beöltözőset játszani?

- Nem - válaszolta, s lesimította a hajamat - Torkig vagyok a játékokkal.

Valahogy a szemei - melyek zöldek voltak, mint a frissen nőtt fű - szomorúságról árulkodtak. Valami szomorúságról, bármi is legyen az oka. Szerettem volna, ha ezt gyökerestől kiírthatom belőle - talán egyszerűen csak mindig boldognak akartam látni Harryt, de ha őszinte akarok lenni magammal, akkor inkább csak a gyomrom görcsberándulása miatt, ami figyelmeztetett rá, hogy a szomorúsága valahogy hozzám kapcsolódik.

De aztán rám vigyorgott olyan tipikusan fiúsan és elbűvölően. S már tudtam, hogy a játszmának még nincs igazán vége.

Ajkaink újra találkoztak, kihasználva minden pillanatot, ugyanakkor majd meg haltunk a továbbiakért. Gomboltam kifelé az ingét, s közben az ágya felé araszoltunk. Amikor a felsőbb gombokkal már megvoltam, alá dugtam a kezemet, s megrántottam az anyagot, így a többi is szétjött. Harry egyik kezét a másik után húzta ki, s közben valahogy mégis szakadatlanul össze voltunk fonódva.

A bőre kellemesen meleg volt, és egy percet sem vesztegetve simítottam végig mellkasán, hátra egészen erős derekáig. Mikor megéreztem, hogy a cipzárammal bajlódik, lenyomtam őt az ágyra. Ő a szélén ült, én pedig a lábai között álltam, szenvedéllyel telve nézett fel rám. Lábamat a térdeimnél markolta meg és közelebb húzott magához, majd még mindig mélyen a szemembe nézve kezei utat törtek maguknak megint a cipzárhoz.

Ő egy kicsit hátrébb dőlt, ahogy én rátámaszkodtam a vállára és felhúztam a lábaimat és az ölébe ültem. Csak egy pillanatra álltam meg, amíg hátra vetettem a hajam, majd rögtön le is hajoltam, hogy újabb csókot lopjak. Harrynek ez alkalommal már sikerült lehúzni a cipzárat.

De mielőtt tovább haladhatott volna, elhúzódtam kicsit, ezzel azt üzenve 'még ne'. Harry megnyalta ajkait, majd elröhögte magát, mert rájött, ismét harcolunk, csak kicsit másként.

Újabb puszit nyomtam rózsaszín ajkára - gyors, de kellemes - majd suttogva kérdeztem - Akarsz engem?

Azt hiszem ez elindított benne valamit, mert mosolya lehervadt, majd rekedtes hangon egy pillanat gondolkodás nélkül vágta rá - Kibaszottul!

Ahogyan mondta, azzal a nyers elszántsággal, arra ösztönzött hogy eresszek el minden kontrollt és hagyjam azt tenni velem, amit csak akar, csak hogy megtudjam hogy ez alatt ő mit is ért. Hogy mégis mennyire az az annyira. De a büszkeségem ezt nem bírta volna el, úgyhogy ledöntöttem az ágyon.

Egy sóhaj szakadt fel a torkából, ahogy a feje leért a matracra és ez csak még tovább hajtott engem. Felé hajoltam és lejjebb ereszkedtem. Mellé könyököltem és megint megcsókoltam. Én voltam a domináns most, minden porcikáját felfedeztem, amíg csak szusszal bírtam.

Harry nem ellenkezett. Az ajkaitól az állkapcsán keresztül a fülcimpájához indultam. Minden felé apró puszikkal és harapásokkal árasztottam el. Parfüm illata volt, de átütött rajta az alkohol, és azon gondolkoztam, hogy vajon lerészegednék-e szimplán tőle.

Harry sóhajtott, ahogy a kulcscsontjához értem, és amikor felnéztem rá a szemei be voltak csukva és az ajkai kicsit elnyíltak gyönyörében. A teste sugározta a meleget és ahogy ajkaimmal megtaláltam bársonyos mellkasát, elengedtem a karját és felsőtestén indultam felfedező útra.

Ahogy elengedtem a kezét, ő átfordított és a hátamra fektetett. A lábaim közt térdelt, s míg én az alsó ajkamon rágódtam a hirtelen jött bizonytalanságban, ő huncutul rám vigyorgott.

Harry a lábaimat bámulta, kezei a térdemen voltak, majd végig simított velük a nylon harisnyán. Végig a szemembe nézett. Elismerően néztem rá, amiért egy arcizma sem rándult, amikor a ruhám alá ért és hogy én hiába grimaszoltam ő mégsem hezitált. Megtalálta a harisnya derekát és egy aprót bólintott bátorításul, hogy emeljem meg magam és akkor le tudja húzni. Amikor már a combom felénél járhatott, a bal lábamat a bokámnál fogva megemelte  és lassan, fájdalmasan lassan hámozta lefelé rólam a könnyű kis anyagot. Majd óvatosan visszatette az ágyra. Tenyerét végig húzta a most már csupasz lábamon és megismételte ugyanezt a jobbon is.

Még a ruhám rajtam volt ugyan, de már így is totál meztelennek éreztem magam, de Harrynek nagyobb problémái voltak - a fekete harisnyám ott volt a kezében, összetekeredve, kifordítva, férfi agy számára kiigazíthatatlanul. Az arcáról ez tisztán sütött, ez pedig kuncogásra késztetett.

- Ez nonszensz - mondta és lelökte az ágy mellé. Túl tette magát és visszatért eredeti feladatához. Beakasztotta kezét a térd hajlatomba és magához húzott. Utána rám hajolt és újra megcsókolt.

- Fitz - motyogta. Lehúzta a ruhám egyik pántját és megpuszilta a helyét a vállamon. - Te részeg vagy?

Egy árva pillanatig azt kívántam bár az lennék - az alkohol olyan magabiztosságot adott, ami józanon sokszor hiánycikk volt.

- Csak egy kicsit - ismertem be, s kihúztam a fél karomat a ruhából, s Harry segítségével a másikat is. - És te? - kérdeztem.

Elvigyorodott - Csak egy kicsit. - Azután felült és lehúzta a ruhámat, mégpedig olyan gyorsan, hogy azt sem tudtam hogyan történt, viszont megcsapott a hideg és libabőrös lettem.

A ruhát a földre ejtette és a testével takart be. Bőr a bőrön.

- Fázol? - kérdezte miközben a nyakamon haladt lefelé.

- Ümm... nem - mondtam sóhajtva válaszul a gyengédségére - Melletted nem.

Harry mellém dőlt és felhúzta a takarót az ágyról. Az oldalunkon feküdtünk, de biccentett, hogy másszak be a takaró alá, amit minden kérdés nélkül megtettem. Mire a fejem párnát ért, ő kikapcsolta a melltartóm és lefelé húzta a vállamon az egyik pántját. Nem tehettem róla, de közben akaratlanul is eszembe jutott, hogy vajon hány lány találta már magát ilyen helyzetben. A takaró alatt, Harry Stylessal a tetejében.