15. fejezet / 1.

 Halihó! Tudom én is, hogy rövid, de az eredeti is rövid, úgyhogy két részletben hozom csak. És igyekszem a következőt is olyan gyorsan hozni, mint ezt :) puszi

A következő este, szombaton, Macy egy órával hamarabb végzett, mint én. Említette, hogy a barátaival fog találkozni a Hubbard Pubban - vagy ahogy mi szoktuk emlegetni, a Hub Pubban - ami pont szemben volt, és hogy csatlakozhatnék hozzájuk munka után.

Nem volt jobb, amit csinálhattam volna (kivéve, hogy a vizsgákra tanuljak, de az mellékes9 és mivel mindig kapható voltam egy-két italra (vagy hatra). Beleegyeztem. Munka után belebújtam a kabátomba, a vállamra dobtam a táskám és még utoljára sípcsonton rúgtam Thomast, amiért egy seggfej. Normális esetben hazaszaladtam volna, hogy ruhát cseréljek és a hajammal is kezdjek valamit, de ez volt a szép a vizsgaidőszakban, hogy senki nem adott rá, hogy elfogadható legyen a megjelenése. Gyakori látvány volt, hogy diákok pizsama alsóban és csatakos hajjal, melyet már hetek óta nem mostak, jelentek meg a kampusz valamelyik épületében. Én viszont már tusoltam az nap, és eltekintve attól, hogy borzalmas burgundi színű egyen pólóban nyomultam, és a hajam borzos volt a védősapkától, amit viselnünk kellett, már így is elfogadhatóbbnak számítottam, mint mások.

Már koromsötét volt, amikor kiléptem a Rec Centerből, de a túloldalon lévő lámpák fényében láttam Niallt közelíteni, kezében a kameráját lóbálva. Utána kiabáltam, ő pedig megvárt a túloldalon.

- Hová mész? - kérdeztem, ahogy tovább indultunk.

- Liammel találkozom a Hub Pubban - mondta.

- Komolyan? Akkor mehetünk együtt. Én meg ott találkozom Ma... - mondat közben elakadtam, ahogy jobban belegondoltam. Amikor azt mondta, hogy barátokkal találkozik a Hub Pubban, nem fejtette ki, hogy pontosan kikkel. Hirtelen az az erős érzésem támadt, hogy a barátok címszóval Liamet illette.

Érdekes.

- Hmm? - kérdezte Niall, újra a kamerájára figyelve, ahogy tovább haladtunk.

- Semmi. Én csak... én meg Macyvel találkozom.

- Vágom - hüvelykéjével régebbi felvételeket és képeket futott át, cseppet sem meghatódva a felfedezéstől, amit tettem. Annyira el volt mélyedve, hogy el kellett kapnom a kabátja ujját, nehogy a kigyalogoljon a forgalomba, amikor egy kereszteződéshez értünk, és még akkor sem volt hajlandó elszakítani tekintetét a képernyőtől. Egy két lábon járó életveszély.

- Akkor, Macy meg Liam, ők...? - kérdeztem, míg várakoztunk, hogy a lámpa váltson.

- Mi?

- Liam szokott róla beszélni?

- Mm... nem.

- Szerinted ő nem bírja Macyt?

Ráncok jelentek meg a homlokán, ahogy grimaszolt, de a szemei még mindig a kamerán voltak - Mi? Én nem mondtam ezt egy szóval sem.

- Nos, ha bírná, akkor beszélne róla. Nem igaz?

Niall végre felemelte a fejét, de úgy nézett rám, mintha idióta lennék. - A férfiak nem csinálják ezt - mondta a fejét rázva. - Mi nem 'pletykálunk'. Mármint, a múlt hónapban, amikor hazavittem azt a dögös bigét. Összvissz, csak mutattam egy képet a srácoknak. - Megállt, egyik szemöldökét megemelte, ahogy újraélte az emléket. Majd mikor visszatért a beszélgetésünkbe, felvillanyozódva kérdezte - Akarod látni?

Fintorogva hoztam fel az orrom, megállítva őt mielőtt még visszakeresné a képet - Meg leszek nélküle, köszi. De akkor mégis miből mondod meg, hogy egy srácnak tetszik egy lány.

A lámpa zöldre váltott és mi együtt szeltük át az utat.

- Beszél, de nem róla, hanem vele - válaszolt Niall, újra elmerülve a digitális film világában.

Csendben mentünk tovább és én ezen gondolkoztam. Csak a cipőink csapódása a járdához hallatszott, és ahogy Niall a gombokat nyomkodta. Liam legalább néha beszélt Macyvel - vagy legalábbis próbált. Egyértelmű volt számomra, hogy nem közömbös neki. Ami jó dolog. Macynek minden magabiztosságot adó kis morzsa jól jön. De amikor azokra a fiúkra gondoltam, akik velem szoktak beszélni, nos Zayn nem éppen a lista élén volt.

- Akkor azt mondod... - kezdtem, megtörve a csendet újból... - mármint, csak kíváncsiságból... Zayn soha nem beszél ró...

- Nem.

- Értem - vágtam rá gyorsan, elpislogva a szememből a csípős érzést, ami rám tört. Nagyot sóhajtottam. - Oké. Jó.

A pubba belépve rögtön kiszúrtuk Liamet és Macyt. Két magasított kerek asztalt foglaltak le közel a billiárdhoz, és nem voltak egyedül. Aki Macy mellett ült, felismertem, hogy az egyik lakótársa, a többiek nem voltak ismerősek. Ahogy Niallel közelebb mentünk, néhány ember pulcsiján kiszúrtam a Hallgatói Önkormányzat logóját, így kikövetkeztettem, hogy valószínűleg Liam magával hozta az extra kredites tevékenységeiből a haverjait.

Hát persze.

Nem volt már hely az első asztalnál, szóval miután köszöntünk és be lettünk mutatva, Niallel áthúzódtunk a másik asztalhoz. Jobb is volt így, fura lett volna kaját rendelni egy olyan asztalhoz, amin csak egy rakás italospohár figyelt addig és semmi más. De tudtam, hogy Niallre bármikor számíthatok, ha evésről van szó, úgyhogy rendeltünk is magunknak.

- Még csak egymás mellett sem ülnek - mondtam Niallnek, Liam és Macy asztala felé intve. Míg az egész csapat beszélgetett, Macy ugyan nem igazán volt belefolyva, de legalább elnevetgélt, Liam a szemben ült és iszogatta a kétcenteseit.

- És akkor? - vont vállat Niall. Elnézett a válla fölött a csapat felé, majd vissza rám. - Mit vagy úgy megverve vele?

Úgy tettem mintha még a feltételezés is sértene, hogy bármi hátsó szándékom lenne - Mit-mit? Macy a barátom és a legjobbat akarom neki.

Niall kissé szkeptikusan vonta fel a szemöldökét, s hagyott egy kis hatásszünetet mielőtt beszélni kezdett - Persze. Hát mi másért.

Kicsit magyarázkodtam még, hátha sikerül meggyőznöm, de nem jött be. Azt mondta, hogy átlát rajtam és kényszerített, hogy bevalljam, hogy bár tényleg szerettem Macyt és tényleg örülnék, ha boldog lenne Liammel, azért nekem jól jönne a kellemes mellékhatás, hogy addig sem Harryvel foglalkozna és én kicsit tovább használhatnám őt.

- De nem mondhatod el Macynek, hogy én ezt mondtam - tettem hozzá gyorsan, majd egy pillanat gondolkodás után még hozzá tettem - És Harrynek sem. Vagy Liamnek. Vagy Zaynnek. Csak... ne mondd el senkinek.

A hallottak ellenére teljesen zavartalanul jelentette ki Niall - Össze tudom őket hozni, ha akarod.

- Hogy?

- Egy kis háttérmunkálat, tudod. Komolyan, össze tudom hozni Liamet és Macyt. Egész jó vagyok ebben. Ez az egyik tehetségem. És mint rendező, a munkám is.

Elszörnyülködve bámultam rá - Oké. Én nem hinném, hogy ez bele tartozna egy rendező munkakörébe.

- Dehogynem. Van két színészed, akik a képernyőn egy párt alakítanak, el kell hogy érd, hogy megtalálják egymással a kémiát. El kell, hogy hitesd velük, hogy együtt kellene lenniük. Higgy nekem. Csináltam már ilyet; és megteszem újra.

Lenyűgözött, de nem akartam kimutatni. Összefontam a karom a mellkasomon és rákönyököltem az asztalra - Mikor csináltál már ilyet?

- Most csinálom.

- Kivel?

- Veled - mondta, mintha ennek magától is egyértelműnek kellett volna lennie. - Elfelejtetted a filmforgatást szerdán? Néma film, két szerelmes, tragikus, de mégis szenvedélyes románc. Ezt én rendezem neked.

Az ételeink megérkeztek, forró és egészségtelen. Rögtön hozzáfogtunk és én elégedetten mosolyogtam.

- Á, igen. Talán igazad van - mondtam és beleharaptam az egyik panírozott csirkefalatkába. - A te dolgod, hogy összehozz engem és Zay... Zayn!

Valahol fent, valami magasabb erő röhögött rajtam, mert szinte esélytelen volt, hogy Zayn pont ekkor bkkanjon fel előttem.

Bör dzseki volt rajta és bizonytalanul intett felénk - Hé - köszönt vissza nekünk és kihúzta a mellettem levő széket.

A szívem a torkom és a mellkasom között dobogott, nem tudva, hogy kiessen vagy mégsem. Zayn nem úgy tűnt, mint aki ha hallotta volna az egész beszélgetést, de úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit, ha mégis úgy történt volna.

- Niall filmjéről beszéltünk - mondtam miközben ő levette a kabátját és a székének hátuljára hajtotta. - Éppen arról mesélt, hogy mire kell számítanunk szerdán...

- Ó, igen - vágott közbe Niall, keze és szája televolt a hamburgerével. Felmutatta egy ujját, azzal jelezve, hogy várjunk egy kicsit, amíg lenyeli és képes lesz a továbbiakat is kinyögni. - Meg Liamről és Macyről beszéltünk még. Szerinted összegabalyodnak?

Zayn a másik asztal felé nézett, ahol Liam és Macy ültek, majd vállat volt. - Nemtom. Miután eltakarította Chloet a képből, azt mondta, hogy nem akar semmibe sem bonyolódni év végéig, és hogy egyedül akar maradni amíg le nem diplomázik. Szóval ha lesz is valami, az max egy éjszakás.

Elszörnyedtem. Nem igazán ezt akartam hallani. Liam felé bámultam, éppen valami baromi vicceset mondott az egyik haverjának, amitől mindenki nevetésben tört ki és az egyikük vállon veregette. Liam is nevetett, először lehajtotta a fejét és a térdét bámulta, majd hirtelen, szinte alig észrevehetetlenül Macyre nézett. Alig egy pillanat volt, s már másfelé figyelt, de arra a kis időre is, esküdni mertem volna, hogy azért figyelt, mert biztos akart lenni benne, hogy Macyt is sikerült megnevettetnie.

Tányéromat néhány centivel Zayn felé toltam - Kérsz? - kínáltam.

Még mindig nem sikerült feldolgoznom, hogy mellettem ül. Mellettem. A két másik üres szék helyett azt választotta, ami közvetlen mellettem volt. És a legjobb része az volt, hogy Lola nem volt a láthatáron. Ez pedig úgy fellelkesített, hogy egyenesen úgy tettem, mintha nem is létezne, így meg sem kérdeztem Zaynt, hogy hova lett. És meg fogadtam magamnak, hogy még akkor sem érdeklődök utána, ha már teljesen kifogytunk a témákból és nem lesz miről beszélni.

Zayn elgondolkozva nézett a tányéromra, s belső harcot vívott önmagával. Meglepődtem, amikor mélyen a szemembe nézett és tétovázva kérdezte. - Biztos vagy benne?

- Aha - mondtam határozottan, és beleharaptam egy zellerszárba. - Egyél csak nyugodtan.

Azt mondani, hogy felvillanyozódtam attól, hogy elvett egy darabka húst a tányéromról, igen gyenge kifejezés. Nem is emlékszek rá, hogy Zayn valaha is elfogadott volna tőlem kaját. Olyan érzés volt, mintha mostmár valami összekötne minket. És nem számított, hogy az a valami, egy csirkefalatka és egy korgó gyomor, mert legalább volt valami.

És boldogabb már nem is lehettem volna, amiért Niall kivonult a beszélgetésből. Teljesen elmerült a burgerjének, kamerájának és telefonjának a hármasában, s ez utóbbin éppen őrült módjára üzenetet írt.

- Édes-savanyú szószt? - kínáltam felé tolva a pici tálkát. Amikor zavarodottan nézett csak rám, hozzá tettem - Mártogatni.

- Oké. Köszi - mosolygott, majd belemártotta az ételt és beleharapott. - Hol van Harry?

- Ó - ránéztem az órámra, és próbáltam emlékezni a terveire - A tanuló csoportjával a könyvtárban. Azután pedig valószínűleg hazamegy és... folytatja a tanulást.

Zayn kuncogott - Ez eléggé rá vall. Komolyan nyomja.

Vállat vontam - Most rosszabb, mint máskor, az apja az őrületbe kergeti.

- Á - bólintott.  - Biztos boldog, hogy ott vagy neki. Kicsit legalább felvillanyozod a dolgokat.

Az állam leesett és látványosan tiltakoztam - Most komolytalannak neveztél?

- Nem - mondta gyorsan. - Nem, csak... - Észrevette, hogy csak viccelek, így ellazult és nagy vigyor ült ki az arcára. - Igen, valami olyasmit akartam mondani.

- Jó - mondtam egy gyenge vállvonással kísérve - Ezt bóknak veszem.

- Helyes.

Liam héhány barátja kihívta egymást biliárdozni. Az egész asztaluk átrendeződött, amikor ők elvonultak. A nagy nyüzsgés közepett Macy felnézett, hogy meggyőződjön róla, még mindig ott vagyok és amikor meglátta Zaynt mellettem ülni, a szemei majdnem kiestek a helyükről. Zayn nem figyelt rá, természetesen, de én majd falnak mentem, amikor egy eszelős mosoly mellett Macy felemelte hüvelykujját tetszésének kifejtésére.

Ezt az egész rendezkedést kihasználva Liam szépen átült Macy mellé.

- Hé - hallottam, ahogy egy szégyenlős mosoly mellett mondja Liam - bocsi a HÖK-ösök miatt...

Sörömet a számhoz emeltem és hosszút kortyoltam, miközben a tétova interakciójukat figyeltem. Majd meglöktem Zaynt könyökkel. Ő is szégyellősnek tűnt, valószínűleg mert ismét kaját csórt a tányéromról, de azzal nem foglalkoztam, hanem a barátaink irányába bólintottam.

- Nem tudom - mondtam sunyi mosollyal, mély hangon beszélve, mintha megint titkokat osztanánk meg egymással. - Ha csak egy egy éjszakás kalandot keresnél, vennéd a fáradtságot, hogy órákat cseveréssz?

- Ha Liam lennél, akkor vennéd - mondta Zayn elég komolyan. Majd elmosolyodott - Annak a srácnak még soha nem volt egy éjszakás kalandja egész életében, lövése sincs róla, hogy hogyan működnek a dolgok. Komoly barátnő jött komoly barátnő után, és ez így megy tizenöt éves kora óta. Higgy nekem, amikor ráhajt valakire, ő igen precíz. Pontosabban. Az a kategória, amit még kívülről szemlélni is borzasztó és mindenkinek jobb lenne, ha meg sem történne, de mégsem tudod elfordítani a fejed és nem végignézni.

A szememet forgattam, nem tudtam visszafogni a mosolyom - Borzalmas barát vagy, ugye tudod?

- Hé - nevetett, ahogy finoman meglöktem - Ő a legjobb barátom. Szóval én mondhatok ilyeneket.

- Áucs - szólt közbe Niall, szája tele volt étellel. - Ezzel most alaposan pofán vágtál.

Zayn nem szólt semmit, csak önelégülten vigyorgott, míg Niall befejezte a rágást, nyelt, majd egyesével lenyalogatta az ujjairól a ragacsot. Ha vette volna rá a fáradtságot, hogy felnézzen, láthatta volna az undorodó arckifejezésem, amit a borzalmas asztali etikettje váltott ki belőlem.

vissza fordultam Zaynhez - Nos, én úgy gondolom, hogy ha egy fiú elhív egy lányt, a saját baráti társaságába, majd igyekszik úgy igazítani, hogy kettesben tudjanak beszélgetni, akkor kicsit többet akar.

Zayn gondolkozott egy kicsit, majd egy pillanattal később egy ferde mosolyt villantott - Rendben - mondta. - Akarsz fogadni?

Meglepődve az ajánlatán, kérdeztem - Miben?

- Ha több lesz, mint egy egy éjszakás kaland, te nyersz. És a reggeli következő reggel nem számít többnek, legalább még egy napnak, még egy randinak kell lennie.

Megálltam, hogy végig gondolja. Semmit nem szerettem volna jobban, mint egy ilyet, ami összeköt Zaynnel, lényegtelen még ha csak egy árva kis cérnaszál az. De egy pillantás Macy felé rögtön döntésre bírt. Épp nevetett valamin, amit Liam mondott. Lesütötte a szemét az ölébe, ahol keze is pihent. Liam Macy felé fordulva ült a székén, egyik kezével pedig az ő székének támláján támaszkodott, másikkal pedig a söröskorsóját fogta az asztalon. És míg Macy tekintete túl bizonytalan és szégyellős volt, Liam le sem vette övét a lányról.

- Na mit mondasz? - kérdezte Zayn. - Megmondhatod mit kérsz, ha nyersz. Ha én nyerek, akkor szeretnék egy ingyen szendvicset a Hub Cubból.

Nem túlzottan nyűgözött le a választása. Megráztam a fejem. - Nem lehet - mondtam, magamban pedig azt kívántam bárcsak valami - bármi - másban fogadhatnánk.

- Gyerünk már - bíztatott.

- Csak tudod... ő Macy. Belehalna, ha megtudná. És még ha nem is jönne rá, akkor sem lenne helyes. Nem tudom ezt megtenni vele.

Zayn bólintott. - Rendben. Legyél csak jó barát. De elszalasztasz egy lehetőséget.

Sóhajtva, csak csendesen motyogtam magamban - Hidd el, tudom.

Szerintem titokban azért felnézett rám, amiért kiálltam egy barátomért, és bár szívesen sütkéreztem volna az ő csodálatában, mégis azt kívántam, hogy bárcsak ne így lenne. Nem vagyok igazán csodálatra méltó barát, ha éppen Macy szemszögéből nézzük, pláne amíg Harry Styles is szóba jött.

Ha már Harry Stylesról van szó, érintést éreztem a jobb vállamon. Mikor felnéztem, senki nem volt ott. Automatikusan fordítottam a fejemet a másik irányba is és ott volt Harry a maga zilált, stresszes, idegbeteg üdvösségével, hamiskásan vigyorogva és rögtön helyet is foglalt a Niall és köztem lévő széken.