14. fejezet / 2.

Kicsusszant a székéből és meglapogatta a vállam, ahogy elhaladt mellettem. Hátradőltem a székemben, és a hirtelen jött magányomban elviselhetetlennek tűnt a korgó gyomrom. Úgy tűnt már rengeteg idő eltelt és én nem ettem még egy falatot sem.

Nem sokáig maradtam egyedül. Harry csatlakozott. Úgy huppant vissza a székére, hogy egy szót nem szólt, de még egy pillantást sem vetett rám. Felkapta korsóját egy pofa sörért, de annak már csak a hűlt helyét találta, így gyilkos tekintettel fordult felém.

- Azt hiszem, megmondtam, hogy nincs ma alkohol. - Hangja mély és fenyegető volt, melyből egyből leszűrtem, hogy nincs játékos kedvében.

De akaratlanul is a szemem forgatva válaszoltam - Higgy nekem, ha azon mentél volna keresztül, mint én, neked is szükséged lett volna rá.

- Ó, igazán? - felém fordult felső testével - Mégis min mentél keresztül? Kellemetlen volt neked? Nos, hadd mondjak el valamit Fitz: épp most kellett saját magamnak befejezni a férfi mosdóban, amit te itt elkezdtél.

Hiba volt hagyni, hogy a tekintetünk összeakadjon, mert nem bírtam ki röhögés nélkül.

- És a szomszéd fülkében egy férfi éppen nagy dologban volt - tette hozzá nem éppen elragadtatva.

Beharaptam az ajkam, mégis egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Az asztalra szegeztem a tekintetem, hogy ne kelljen ránéznem és úgy kuncogtam csendesen magamban. Ez annyira tipikus Harry volt - idegbajos, a türelmének határán táncolva, és még így sem tudta kontrollálni elsődleges szükségleteit - de nem én tehetek róla.

Mikor végül egy kósza pillantást felé mertem vetni, meglepetten láttam, hogy még mindig ugyanolyan szigorú arcot vág. A humornak egy apró morzsáját sem találta a szituációban.

- Kicsinállak - suttogta közel hajolva gondosan kihangsúlyozva minden szótagot.

Nem kellett volna tovább feszítenem a húrt. Tudtam én, hogy rossz ötlet, mégis kicsit kinyújtottam a nyelvem, majd vigyorogva azt mondta - Gyerünk csak nagyfiú.

Muffy és Mr. Styles visszatértek, ez alkalommal egy vendéggel kiegészülve. Egy őszhajú nő volt, fehér blúzban fekete mellénnyel, kezében pedig egy jegyzettömböt hordozott és ránk mosolygott.

- Harry, ő itt Rita - mondta Mr. Styles átkarolva a nőt. - Ő és a férje vezetik ezt a helyet már harminc éve.

Zavarodottan, hogy miért is mutatták be, halványan grimaszolt Harry, de intett egy kicsit a nőnek - Hello - majd bizonytalanul hozzátette - Gratulálok.

- Ezzel az étteremmel kezdtek, de már kibővítették a láncot négy továbbival szétszóródva Chesireben - folytatta a beszámolót Mr. Styles.

Harry és én sem tudtunk mit kezdeni az információval. ÉS a fura arckifejezéséből ítélve Muffy sem. Csak szimplán bólogattunk.

- Egy kis üzleti tájékozódás - mondta Mr. Styles - Igazi emberek. Igazi folyamat. Nem hagyható figyelmen kívül.  - Elgondolkodtam, hogy vajon miért olyan ingyen reklám szagú a beszámoló, ahogy Rita felé fordult és neki kezdett magyarázni - A fiam utolsó éves üzleti hallgató a Hubbardon. Biztos vagyok benne, hogy ő is nagyobb vállalatok felé kacsintgat, ahogy az apja is, de biztos akarok benne lenni, hogy minden lehetőségét ismeri, mielőtt döntést hozna.

- Ez remek - mondta az idegen nő Harrynek - Egyébként én vagyok a hely zongoristája is péntekenként. Szeretnétek valamit hallani. Esetleg valaki szeret énekelni köztetek?

- Mr Styles, Muffy és én is a fejünket ráztuk, mikor Harry hirtelen megszólalt.

- Talán vicces lenne - mondta. És mikor ránéztem, ajkai ördögi mosolyra görbültek. Olyan gyorsan cselekedett, hogy nem volt időm kitalálni, hogy elborult elméje vajon mire készül. - June-nak nagyszerű hangja van. És lefogadom, hogy szívesen énekelne egyet.

A szemeim kidülledtek, de azért igyekeztem tartani magam. - Nem, az nem igazán...

- Gyerünk. Jó móka lesz.

- ó, én nem hinném...

- Aw - nyüszögött Harry és egyik karjával átölelve közelebb húzott - Szégyellős. Gyerünk mókuskám.

- Nem is gondoltam volna, hogy tudsz énekelni - szólt közbe Muffy, szemeiben csodálat csillogott - June, te olyan tehetséges vagy.

Az Isten szerelmére.

- Nem... igazán, inkább tényleg nem - magyaráztam. Próbáltam kikecmeregni Harry szorításából, de olyan erősen tartott, hogy ujjai fájdalmasan fúródtak a felkaromba.

- Nos, nyolckor kezdek - mondta Rita kuncogva.

- Ott lesz - jelentette be Harry.

- Beírlak és majd később megbeszéljük a dalválasztásodat - folytatta, majd megkérdezte a nevem és feljegyezte a tömbbe. Elköszönt, majd tovább folytatta a toborzást az étteremben.

Harry lassan engedett szorításából és én gyilkos tekintettel meredtem rá. Azzal a tipikus szarrágó vigyorával válaszolt, ragyogó zöld szemei egyenesen kigúnyoltak.

- Mégy nem végeztünk, egyébként - motyogta az orra alatt, miközben az apja is leült - Közel sem végeztünk még. Ez csak a kezdet.

*

Egy háromnegyed órával később, a legkevésbé sem mutatós falatokat piszkálgattam a tengergyümölcsi tálon, amit Muffyval osztottunk meg és közben gondosan őríztem a koktélt, amit Harry akarata ellenére mégis megszereztem magamnak. Tényleg nem bánt velem kesztyűs kézzel, gondosan figyelt, hogy minden egyes nyomorult herkenytyűt megkóstoljak, ami a tányéron volt. Tekintve, hogy már egy felbontott olajoshal látványától és szagától is öklendezem, ez nem volt egyszerű feladat számomra.

És ennek tetejébe még, akárhányszor próbáltam egy-egy csirke vagy sajt falatkát lenyúlni az ő tányérjáról, ninjákat megszégyenítő mozdulatokkal kivédte a támadásaim.

Seggfej.

Mondanom sem kell, hogy majd éhen halgtam. Harry azt hitte, hogy az ő kezében van az irányítás, de valójában az én kedvemre dolgozott: üres gyomorral csak hamarabb hat a pia. Ha már ki kell állnom egy zsúfolt étterem elé énekelni, azt csak részegen teszem meg. Harry és az ő szabályai elmehetnek melegebb éghajaltra - Még egy epres daiquirit, kérem.

Egy idő után úgy döntöttem, hogy inkább Muffyra hagyom az tengeri kaja pusztítását és kivontam magam az evés terhe alól teljesen. Így legalább nem érzi majd a szükségességét, hogy egyfolytában arra biztasson, hogy folyatassam az evést, én pedig nem érzek késztetést, hogy ami addig le ment is vissza terítsem a ruhájára.

- Ki megyek a vécére - mondtam Harrynek. A rongy szalvétát az ölemből az asztalra tettem - Akarsz csatlakozni még egy hancúrra?

Gúnyos mosoly terült el az arcán - Most inkább kihagyom, kössz.

Hanyagul vállat vontam - Ahogy érzed.

Kimentettem magamat az asztaltól és magára hagytam a hamarosan-egy-kis-családot. Talán Mr. Styles és Muffy ezt a pillanatot vállasztják majd, hogy beszámoljanak Harrynek az eljegyzésről. Az ő érdekében én viszont azt kívántam, hogy inkább mégse. Számomra nem volt menekvés, lakótársaként nekem meg kellett küzdenem a keserűségével, bárhogy is lesz- de volt könnyebben járható út is. Legalábbis részemről, például én részeg akartam elnni, amikor bekövetkezik. Mert akkor csak nevethetnék az egészen és nem kellene részt vennem benne. Következő reggel másnaposan és depresszív hangulatban kelnék, és ezzel már Harry csak a legutolsó gondom lenne a másik kilencvenkilenc után.

Nem voltam biztos benne, hogy Harry hogyan reagál majd rá, ha megtudja hogy az apja eljegyzett egy nála legalább huszonöt évvel fiatalabb kétes megjelenésű nőcskét. De abban biztos voltam, hogy úgyis talál majd okot rá, hogy valami úton-módon stresszeljen miatta. És a sok feszültség, amit én okoztam neki aznap este így nézve már engem is bántott.

Ezért volt, hogy a legésszerűbb megoldás az volt, hogy őt is leitatom.

Nem is kellett a mosdóba mennem, de szabadulnom kellett onnan és alkoholra volt még szükségem. A bárba vettem az irányt, kértem magamnak még egy daiquirit, meg egyet még Harrynek is, de azt dupla rummal. Lassan sétáltam vissza az asztal felé, kezeimben egy-egy ital, és ekkor futottam bele Ritába az istenverte zongorájánál.

- ó, ne haragudj - szólt hozzám. - June, igaz?

- Hmm? Micsoda? Ó, helló. Igen - torpantam meg és vártam, hogy mondjon még valamit.

Ránézett az órájára - Tizenöt perc múlva kezdek. Választottál már dalt kedvesem?

Gazember.

Követtem őt, s közben a háta mögött néhányat kortyoltam a szívószálon keresztül. - Ha már erről van szó... - böktem ki. - Van rá bármi mód, hogy lekerüljek arról a listáról?

- Természetesen - bólintott. - De ez az egész csak szórakozás. Egy jó buli a barátokkal. Nyugodt környezet, egy módja hogy szabadnak érezd magad.

Magamban kuncogtam - Higgyen nekem, nincs szükségem ennél nagyobb sza... - mondatközben meggondoltam magam, mert egy szaftos kis terv kúszott az elmémbe - Rendben - döntöttem mielőtt még tovább gondolhattam volna mit is teszek. - Adja csak ide a dallistát.

Egy újabb kitérő után a bárban, hogy újra töltessem a poharam, csatlakoztam Harryhez és a családjához az asztalnál. Harry már szólásra nyitott a száját - valószínűleg meg akarta kérdezni, hogy hol csavarogtam ilyen soká, vagy miért is nem bírtam én távol tartani magam az alkoholos italoktól az ő világos utasítása ellenére sem - de a kezébe nyomtam a poharát mielőtt egy szót szólhatott volna.

- Idd meg - utasítottam. - Ez majd csillapítja a fájdalmat, amit én okozok ha fellépek a színpadra. Nem ok nélkül tettek ki az énekkarból az iskolában.

- Tényleg - mosolygott, majd belekortyolt. - El is felejtettem, hogy megajándékozol minket egy... Jézus, ez színtiszta rum!

- Bízz bennem - kacsintottam - szükséged lesz rá.

És tizenöt perccel később, mikor már Rita játszott egyet, magához vette a mikrofont, hogy konferáljon. Harry pedig hirtelen rádöbbent, miért is volt szüksége a dupla adag rumra.

- Első fellépőink az est folyamán a Hubbard egyetem diákjai. Egy olyan szülő hozta őket ide, aki huszonöt évvel ezelőtt, szintén a Verandába járt vacsorázni az ő szüleivel egyetemi évei alatt!

A vendégek halk, udvarias tapsolással fogadták a bejelentést. Ránéztem Harryre, akinek mosolya átváltott egy torz grimaszra.

- Nehéz dolog kiállni közönség elé énekelni, és még nehezebb, ha azt az este folyamán elsőként kell megtenni. Így hát kérek mindenkit, hogy üdvözöljük melegen June-t és az ő szerelmét, Harryt!

Lelöktem a szalvétámat az asztalra és egy édes mosolyt villantottam a rettentően izgatott Muffyra. Mellettem Harry teljesen le volt fagyva.

- Gyerünk szerelmem - sürgettem, és kézen fogtam őt. Merev volt, akár egy deszka, de hagyta hogy magammal húzzam álló pozícióba. - Ismered a Don't Go Breaking My Heartot /ne törd össze a szívem/, igaz? - Vártam a válaszát, míg a taps el nem halkult, majd végül vállat vontam - Lényegtelen, úgyis ott lesz a szöveg.

És azután - remélve, hogy eléggé lerészegítettem őt is és, hogy én is eléggé részeg vagyok az előadáshoz - magammal vonszoltam őt Rita zongorájához.