1. fejezet

DAL!

Szendvicsben két fiú tesó között, állandó verbális emlékeztetők kíséretével nőttem fel arról, hogy csúnya és dagadt vagyok. Ez púp a hátadon úgy tizenhárom éves korodtól, a tizenéves korod végéig, mígnem rájössz, hogy a testvéreid véleménye körülbelül annyit számít, mint egy szem tic-tac a dobozban. De ennek köszönhetően sosem voltam az a fajta lány, aki órákat tölt pampuckálással a tükör előtt.

- Hé! – mondta Harry, ahogy bedugta a fejét a szobám ajtaján – Ki jössz még ma onnan? Már órák óta a tükör előtt ácsorogsz.

… Oké, kivéve ez egyszer. De ez sem azért volt. Szituációkat gyakoroltam végig. Egész párbeszédeket alkottam a fejemben, és igyekeztem ezt minél intelligensebbé tenni, valamint pár pózt találni, ami csábító, de még nem csap át kurvásba.

Más szóval, fontos dolgokat tettem.

- Igazad van – értettem egyet és végül faképnél hagytam a tükörképem. Lesimítottam a fekete szoknyámat és várakozásteljesen néztem Harry-re a jóváhagyásáért.

Meglepetésemre, neki dőlt az ajtókeretnek és végigjáratta rajtam tekintetét, de ahelyett, hogy bókolt volna, így szólt:

- Fitz, emlékszel? Rávettél, hogy partit tartsunk a házamban és végül nem akarsz csatlakozni?

Bosszúsan forgattam a szemeim, tudtam, hogy itt az idő egy másik ’Emlékszel?…’-el való visszavágásnak. Mielőtt ellöktem volna őt az utamból, megrántottam a vállam és elvékonyodott hangon válaszoltam:

- Harry, emlékszel? Ez Niall ötlete volt és nem az enyém!

Harry mozdulatlanul állt egy helyben és mosolyától előbújtak a gödröcskéi. 

- Fitz, emlékszel? Te olyan betegesen rá vagy akadva az egyik haveromra, hogy elnyerd magadnak, hogy amíg te a tükör előtt igyekeztél minden hajszáladat tökéletesen elrendezni, ő megérkezett és már el is húzott.

- Mi? – kiáltottam és a szemeim szúrni kezdtek a könnyektől. Ne!

Igyekezve akartam tovább indulni. Egyik kezemet Harry vállára tettem, hogy eltávolítsam az utamból. Ahogy arrébb lépett, hallottam halk kuncogását a harsogó zene mellett is.

- Ez könnyen ment! – motyogta magának. Mikor megálltam, hogy tekintetemmel megöljem, kihúzta magát, de még mindig vigyorgott. Megköszörülte a torkát. – Természetesen, még mindig itt van. Csak beállítottam beer pong-ozni. Úgyhogy tedd félre az ellenszenves éned és végre tegyél róla, hogy valami történjen.

Az ösztönző szavai után, Harry meglegyintette a kezét, hogy egy ’bátorító’ csapást mérjen a fenekemre is. Tudtam, hogy mi következik, így még időben elkaptam a csuklóját, mielőtt hozzám érhetett volna. 

Szarrágó vigyorával a képén, türelmesen várt a dorgálásomra. A keskeny folyosón néhány vendégünk szeme láttára, csak gúnyolódni tudtam az éretlen és nyíltan nem szükséges viselkedése miatt.

- Mióta érdekel ez téged?

- Mióta arra kényszerítettél, hogy egy tökéletes estét inkább azzal töltsek, hogy az egyik szemem a házon tartsam, ahelyett, hogy gátlástalan, hosszúlábú szőkékkel tölteném azt. 

Elengedtem a csuklóját és a fülem mögé söpörtem a hajam, a távolba meredtem és igyekeztem felkészülni a belépésemre. 

- Senki nem kényszerít rá, hogy szemmel tartsd a házat. Őszintén Harry. Lazíts. Vendégeket hívtunk és nem vandálokat meg rablókat.

A szemem sarkából észrevettem szúrós tekintetét. 

- Láttad te már Louis-t néhány whiskey-kóla után? Emlékeztetnélek rá, hogy el kell dugni az összes íróeszközöd, a zoknis fiókodba.

Harry és a hamarosan-megtámadott-hűtő szerencsétlenségére (és Liam egész arcáénak is), az én figyelmem valahol máshol járt. Ez volt az a pillanat, amire vártam három év tervezgetés után. Az utolsó évemben az egyetemen, végre közeledek az ember felé, akiben biztos voltam, hogy az életem szerelme. 

Megreguláztam magam a vakmerően magas fekete sarkakon, ami egy egész havi fizetésembe került. Mélylevegőt vettem, majd kiléptem.

Az első párbajom óta az absinthe-al, amikor még csak tizenhat voltam, azt gondolom, hogy a részegség lélek felszabadító. Amikor valaki elveszti a gátlásait, akkor lehet igazán megtudni, hogy ki is ő valójában. Ezért töltöttem én egy jó részt az egyetemen eltöltött időmből karonfogva egy korsó sörrel, vagy egy üveg borral. Gyakorlatilag ez tudományos kutatás volt. Ismerj meg másokat, ismerd meg önmagad.

Valamint ezért érzek megmásíthatatlan szerelmet Zayn Malik iránt. Folyosó társam volt az első évben és ez befolyásolta a következő kettőt. Sorozatos késő esti kollégiumi diszkurzusok után, melynek erősen vodka szaga volt, tudtam, hogy Ő a nagy Ő nekem. Az egyetlen probléma az volt, hogy nem ugyanazok voltak a terveink a jövőre nézve. A komolytalan randik tűntek normálisnak az élet ezen szakaszában, de én nem akartam egy lány lenni Zayn-nek, én akartam lenni A lány…

A három ’önmagam keresem’ év alatt, kivártam az időm. Tudtam, hogy egy nap, amikor már majdnem végzünk és készen állunk rá, hogy kilépjünk az igazi életbe, tisztán fogja látni helyzetünket: mint egy kör ász és egy pikk ász.

Ez volt az az év, ez volt az az éj. Néhány órán belül, amikor már magamba borítottam néhány pohár bort és túl leszünk egy édes, de sokatmondó beszélgetésen… Az övé leszek.

Hallottam a hangzavart már a szobámból is, de ahogy kiléptem a közös helyiségbe, sokkolt a rengeteg ember, aki bezsúfolódott a lakásunkba. Elég tágas volt a lakás nekem meg Harrynek, de valami azt súgta, hogy nem hatvan emberre tervezték. Emlékszem, hogy jóváhagytam Niall-nak, aki egy közös barátunk Harry-vel, hogy hívja meg a közeli barátainkat és más fontos embereket, de ez további másokra nem vonatkozott. 

- Szent egek! – hallottam egy ismerős hangot a zene dübögése mögött. Macy tartott felém a konyhából, az ő bokái is magas sarkakon ingadoztak. Felém botolva, egyik karját a derekamra fonta, majd hangosan kiáltotta a fülembe:

- Fitz, bámulatosan nézel ki.

- Ne légy ilyen meglepődött. – válaszoltam rosszalló tekintettel. Segítettem, hogy újra biztosan álljon a lábán. – Tudva levő volt, hogy így lesz.

Macy McVeigh és én előző évben találkoztunk, amikor felvett és betanított a Hubbard Cupboard- nál, a kampusz kajáldájában. Macy ellenőrzi a költségvetést, intézi a rendelést, az árakat pedig igazítja, hogy jövedelmező, de megfizethető maradjon. És ő az általános menedzsere minden diák alkalmazottnak, de ennek ellenére még mindig nem tud lazán beszélgetni az emberekkel. Kívülről úgy néz ki, mint egy normál ember: fényes, puha haj, egyenes orr, a szemek tökéletes távolságban, átlagos magasság, ízléses öltözködés. De, ha egyszer leülsz vele beszélgetni, észreveszed, hogy teljesen reménytelen és nem egészen felkészült az egyetemi élet szociális vonatkozásaira.

Talán kicsit kemény vagyok. Mindent egybevetve, imádom őt. Hamar kiderült, hogy a gyors és hatékony szendvicskészítés nem az erősségem, sok-sok gyakorlás után sem, ami nem igazán járt sikerrel. Macy és én rájöttünk, vagy ő szokik hozzám eléggé, hogy könnyen beszélgessünk vagy én szokom meg az ő furcsaságát. 

Kicsit talán mindkettő.

- Köszönet Istennek, hogy végre kijöttél a szobádból – mondta Macy. – Már nem tudtam, hogy hogy nézhetnék ki normálisnak és céltudatosnak a konyhában tovább. Az emberek bámulni kezdtek, mint akik azon tanakodnak, hogy ki hívta meg a fura lányt, aki Harry hűtőjében kutakodik, hogy elbújjon a többiek elől.

- Hé! – mondtam, megszakítva még mielőtt tovább mesélne – Az az én hűtőm is. – Macy türelmetlenül nyögött és újrajátszottam a szavait agyban. – És természetesen ez nem igaz. – tettem hozzá gyorsan, és szorosan megöleltem a derekánál. – De ha ennyire nem találtad a helyed, akkor jönnöd kellett volna és megkeresni. 

- Nos, próbáltam – mondta félénken. – De… megbotlottam menés közben és fellöktem azt a trófea tartót. 

Egész biztos, ahogy amikor keresztülfuttattam a tekintetem a hosszú folyosón, hogy lássam a tárolót, ahol Harry futball trófeái vannak, láttam őt egy kicsit kiborulva, amint próbálta visszarendezgetni és a fadarabot a jó sarokra helyezni ismét. Elmosolyodtam és megráztam a fejem. Zárd össze Harry-t egy bármilyen szobába tele ittas, kicsit kómás lányokkal és rettentően boldog lesz, de vidd ugyan ezeket a lányokat a házába és máris úgy néz át rajtuk, mint ha csak a levegő láthatatlan részecskéi lennének. Hacsaknem az egyikük kiborítja a kanapéra a bort, vagy megkarcolja a dohányzóasztalt, akkor verbális nyelvkorbácsolást kapnak, de nem a szexi értelemben. 

- A szemét magas sarkak. Harry azt mondta lényegtelen és utána inkább elment érted, de hogy beszélhetnék vele az után, hogy tönkretettem a polcát?

Macy követett a konyhába, én előkaptam az üveg fehérboromat, ami eddig a hűtőben pihent és egy poharat, műanyagot, mert Harry így rendelte. Ahogy kinyitottam, elgondolkodva mondtam…

- Én nem aggódnék emiatt. Öt perc múlva már azzal lesz elfoglalva, hogy lányok táncolnak az italukkal a kezükben a bézs szőnyegén, vagy hogy a srácok cigaretta csikket nyomnak a cserepes növénybe az erkélyen. Csak várj a következő katasztrófáig és máris el fog feledkezni a polcról. És azután megteheted a lépésedet. 

- Nem tudom, Fitz. – mondta, s bocsánatkérően biggyesztette le ajkait. – Ez nem úgy tűnik, mint a megfelelő alkalom és…

- Hé! – szakítottam félbe. Egyenesen a barna szemeibe néztem s ő tudta, hogy most komoly vagyok – Ez a megfelelő alkalom! Ez az egyetlen alkalom! Ez az utolsó évünk és ha most nem teszünk semmit, ezek a srácok kivonulnak az életünkből és minden kezdődik elölről. 

- Tudom, de…

- Megegyeztünk! – szakítottam őt félbe, s fenyegetően mutattam rá. – Azt mondtuk, hogy vége annak, hogy visszafogjuk magunkat. Ma este, mind a ketten csinálunk valamit, annak érdekében, hogy a kiszemeltjeinkhez közelebb kerüljünk. Ha már eleget ittam, felkeltem Zayn figyelmét. Neked is csak néhány vodka kell és te is azt fogod tenni Harry-vel. Valójában, ha minden úgy megy, ahogy terveztem és Zayn-t már rabul ejtettem, akkor még neked is tudok segíteni. Láttam már Harry-t sok lánnyal. Sokkal. Szóval tudom, hogy mit szeret. 

Macy álla leesett. 

Basszameg! Nem ezt kellett volna mondani. 

- De, - javítottam ki magam gyorsan – azt is tudom, hogy mit hiányolt belőlük. És az te és a te nagyszerű tulajdonságaid meg tudják adni. Szóval kérlek, fejezd be a pánikolást és mond, hogy együtt fogjuk végig csinálni.

- Úgy lesz. – biztosított. A számhoz emeltem a pohár bort, ő pedig hozzá tette: - Kivéve, hogy te már három éve szerelmes vagy Zayn-be és én csak tavaly kezdtem Harry iránt érdeklődni, amikor veled találkoztam. Talán ez túl gyors lenne nekünk.

- Nem! - visszatettem az asztalra a pohár bort, mielőtt esélyem lett volna inni belőle. 

Harry, aki épp poharakat gyűjtött szemeteszsákba a pult végéről, irtózva nézett rám. Szegény srác, még a fürtjei is kiegyenesedtek az idegességtől. Szerencsétlenségére azonban nem voltam együtt érző hangulatban.

- Az egy márvány pult! – kiabáltam a felforduláson keresztül – Nem fog baja esni egy kis műanyagdarabtól! 

Továbbra is szúrósan nézett, felemelte a kezét gúnyos megadással, majd elindult. Figyelmemet visszafordítottam a lehetséges bűntársam felé, aki igyekezett elárnyékolni a fél arcát Harry elől, mivel még mindig túlságosan szégyenkezett a szerencsétlensége miatt, ahhoz hogy Harry szemébe nézzen.

- Megcsináljuk! – mondtam helyet nem hagyva tiltakozásnak. – Nem hátrálhatsz vissza. Nem érdekel, ha ide kell ragasztózzalak, hogy ne tudj elmenni, de nem fogod elhagyni ezt a szent helyet, amíg meg nem kísérelsz legalább összebarátkozni vele.

Mintha az én mű-magabiztosságom nem hatna rá, Macy még mindig bizonytalanul állt ott. Semlegesen rántott vállat. 

- Nem! – mondtam, s újra rámutattam az ujjammal – Tudod mit? Felejtsük el a bort. Valami erősebbet iszom ma és megbirkózom a dolgokkal. Utána pedig rajtad tartom a szemem.

Míg a pulton a piásüvegek közt tequiláért kutakodtam, megbántam, hogy nem beszéltem Harry-nek Macy erős vonzalmáról felé. Abban a pillanatban, ahogy tavaly bemutattam őket egymásnak, tisztává vált számomra, hogy teljesen levette a lábáról a loknijaival és a fiúsan helyes mosolyával. Harry, aki elég sok időt azzal tölt, hogy puncik után rohangál, ezt jól kezeli. De Macey más, Macey finom és szégyellős, nehéz őt kiismerni. Még nekem sem beszélt az érzéseiről addig, amíg egy fél évvel később meg nem említettem, hogy szeretnék találni Harrynek egy aranyos, csendes lányt, hogy végre lenyugodjon és megkíméljem magam a kínos beszélgetésektől a hétvégi reggeleken a zilált és szétkefélt lányokkal.

Megígértem, hogy nem fogom elmondani Harry-nek és hű maradtam az adott szavamhoz. De azt kívántam, hogy bárcsak megszegtem volna az ígéretem, Macy kedvéért. Ha Harry-nek lenne némi sejtése Macy érzéseiről, akkor ő egyszerűen körbeudvarolná és Macey-nek a kisujját sem kellene mozdítania. Persze lesben kellene állnom, hogy nehogy csak megdugja és utána dobja, mint olyan sok késő esti műkincsét, akiket belvárosi klubokban szedett fel. De az én kis közbenjárásommal meg tudnák csinálni. Voltak barátnői régebben. Néhány randi után észrevenné, hogy Macy édes és komoly és ambiciózus és figyelmes, komolyan az a fajta lány, akit az apukája szeretne mellette látni.

Tökéletesek egymásnak.

Találtam egy feles poharat az egyik fiókban és öntöttem magamnak egy tequilát.

- Kérsz egyet? – kérdeztem Macey-t, talán egy kicsit túl erőteljesen. Meghátrált szavaimtól és fintorodva húzta fel az orrát.

- Van lime?

- Nincs. Ha emlékszel, eredetileg nem is tequilát akartam inni ma, de komoly embereknek nem kell lime.

- Akkor nem kérek – utasította vissza.

Megrántottam a vállam, majd a fejem lendületesen hátrahajtva benyeltem a felest. Összeszorítottam a szemhéjam, ahogy lefolyt a torkomon, végig égetve egészen a gyomromig. Csak egy feles volt és máris éreztem, ahogy a house zene ritmusa az ereimben dübörög.

- Erről beszélek! – hallottam egy ismerős, izgatott hangot. Niall Horan, a szülőatyja a házibuli ötletének, vált ki a tömegből egy kamerával a fejéhez ragadva. – Komolyan gondolod, Fitz? Gyönyörű!

Eltakartam a lencsét a kezemmel és csúnyán néztem rá.

- Megvagy! Niall, ki ez a rengeteg ember? Azt mondtuk Harry-vel, hogy csakis a barátok!

- Ezek barátok! – magyarázkodott, a kameráját pedig leengedte. Majd motyogva hozzá tette. – Az én barátaim. – Nagyot sóhajtottam.

- És feltétlenül le kell ezt filmezned? Egyetlen megjelölés a Facebook-on könnyen tönkreteheti valaki karrierjét.

- Mit érdekel ez téged Fitz? – kérdezte, s a gombokat nyomkodta a kamerán – Úgysincsenek túl nagy kilátásaid bármiféle karrierre. – Haragosan néztem rá.

Egyetlen csapás a kezére és a kamera millió darabban végezte volna a földön és soha többet nem dugta volna az arcomba. Mivel a filmezés volt a főtantárgya, így Niall-t sosem lehetett látni a kamerája nélkül és a hosszú évek alatt már megannyi kellemetlen felvételt készíthetett rólam a részegség különböző fokozataiban.

- Ja, de nem akarja, hogy a valószínűsíthető bukása egy filmfelvétel miatt következzen be. – szólt közbe Macey

Ekkor pedig ő volt a soros, hogy csúnyán nézzek rá.

Niall lassan felnézett a kamerája kijelzőjéről és Macey, mint egy teknősbéka visszahúzódott a páncéljába. Csak a szememet forgattam, hogy mennyire reménytelen esetek a barátaim. Kitöltöttem és lehúztam még egy felest.

- Ma este igazán komoly vagy – mondta Niall, miközben a filmes felszerelését letette, hogy elolvassa a tequilás üveg címkéjét. – Nem tudnál átpasszolni egy kicsit az ittasságodból a lakótársadnak? Olyan, mint akinek fogpiszkáló állt a seggébe.

Elkeseredve sóhajtottam, majd a pultra csaptam.

- Nem Niall, nem tudnék. Már így is túl sok dolog van, amit meg kell tennem és túl sok ember, akit motiválnom kell ma este! Te akartad ezt a bulit és te erőltetted Harry-t, hogy engedje meg, hogy itt legyen megtartva, úgyhogy te vagy az, akinek azt a fogpiszkálót ki kell húznia a seggéből. – Niall szemei egyszerre teltek meg csodálattal és meglepődöttséggel. Hátrébb lépett egyet.

- Rendben. – mondta keserűen – De te is olyan vagy, mint Harry. Kiállhatatlanul viselkedsz a saját bulidon.

Ezzel visszavonult a tömegbe, én pedig visszafordultam Macey-hez megint.

- Most megint – fújtam ki a levegőt. – mit tettem?

- Hülyét csináltál magadból. De ez csak Niall. 

- Ó, igen. Jól haladok, azt kell hogy mondjam. – A tequila felmelegített és bizsergető érzést adott, a borzalmas zenével keveredve pedig, a magassarkú által okozott fájdalmat az agyam egy hátsó zugába száműzte.

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – kérdezte Macey

Az idegesen vihorászó Macey. Ha csak egy kicsit kaphatna az én eszement ál-magabiztosságomból, sokkal sikeresebb lenne.

- Természetesen! – biztosítottam és lehajtottam még egy felest. Ahogy visszatettem a poharat a pultra, felhúzott szemöldökkel mondtam. – Látod? Olyan egyszerű, mint a lányoknak a társadalomtudományok.

- Örülök, hogy így gondolod! – mondta Macey. – Mert Zayn ott beszélget egy lánnyal, akinek a feneke kikandikál a szoknyája alól.

Mielőtt leellenőriztem volna a dolgot, olyan hangosan mordultam fel, hogy a pár, amelyik tőlünk néhány lépésnyire ölelkezett, megtörte a csókját, hogy megnézzék jól vagyok-e. Aztán pedig a saját szememmel láttam, hogy igaz volt. Zayn kezében egy sör, a másik pedig a lány vállán volt, ahogy közelebb hajolt hozzá és édes kis semmiségekről sutyorgott neki a fülébe.

Ne!

- Ó, bassza meg! – kiáltottam fel. Gondolkodás nélkül túrtam bele az előzőleg gondosan beállított hajamba. – Mit csináljak? Hogy állítsam le őket?

- Nem tudom – mondta Macey bocsánatkérően.

- Segítségre van szükségem! – Lemondóan emelte fel a kezét

- Te vagy az, akinek mindig mindenre van ötlete.

- Még nem kellett volna beszélnem vele, csak az este későbbi részén, amikor már a parti haldoklik és már mindketten az elcsendesedett-de-még-mindig-ébren-ittas állapotban vagyunk, amikor az érzések előtörnek és az emberek egymásba szeretnek. – Macey határozottan nézett rám.

- Nos, ha nem állítod meg most, akkor talán idejekorán távozni fog Miss Hosszúcombbal. 

Frenetikus, megdörzsöltem az orrnyergem, hogy lenyugtassam magam. De nem működött.

- Amúgy ki a franc is ő valójában? – bosszankodtam és próbáltam felfedni a kilétét a kikandikáló feneke mögött.

- Valószínűleg Niall barátja.

- Baszd meg Niall!

Már azt kívántam bárcsak összetörtem volna azt a kamerát, amikor lehetőségem volt rá. 

Ehelyett pedig inkább legyűrtem még egy tequilát, az ízétől pedig kinyújtottam a nyelvem. Öt cent magabiztosság és botrányos önpusztítás egy pohárban.

- Gyerünk! – bátorított Macey

- Uram! – motyogtam magamnak, ahogy felegyenesedtem és a kicsi konyhából átmentem a szintén kicsi nappaliba, s úgy éreztem, hogy száz testen kell keresztül verekednem magam. Néhány kéz sikeresen megtalálta a fenekem, valószínűleg véletlen, de azért mindet ellöktem.

És utána ott voltunk, csak én, Zayn és Miss Hosszúcomb. Ők ketten elmélyülve a beszélgetésükben és én… nos, én csak furcsán bámultam feléjük. 

Talán csak borzalmasan féltem tőle, hogy elvesztem, amit már majdnem sikerült megkaparintanom. Vagy a négy feles tequila gyors elfogyasztása beütött. Mindegy is. Amikor ők egymáshoz hajoltak, hogy valamit súgjanak a másiknak megint, egy élvezetes kiáltásban törtem ki.

- Zayn!

Amikor a suttogást megszakítva meglepetten nézett fel, ott álltam a kisujjamat feltartva, mintha épp a Broadway-re vonulnék be. Mint egy őz az autó országúti fényszórójánál, ő inkább elképedt. 

Itt volt az ideje a gyors észjárásnak, de az sem az erősségem.

- Hé! – kiáltottam és egy lépéssel közelebb mentem, hogy elérjem és vállon veregetve üdvözöljem, de az utolsó pillanatban visszahúzódtam. Az utolsó dolog, ami lenni akartam, az a régi jó barát. Az ahogy néha rám nézett, azt sugallta, hogy nem annak kellene lennem. – Megláttalak, gondoltam idejövök köszönni. Hogy mennek a félévi vizsgáid?

- Rendben voltak. – válaszolt, kicsit még mindig meglepve a kitörésemtől. Elhúzódott Hosszúcombtól és hozzátette – Valójában, unalmas volt.

- Na, majd a következő. - Megrántotta a vállát és egy féloldalas mosoly bujkált a száján. – Nos, jó volt látni téged. – Bólintott és zsebre dugta a kezeit.

- Téged is, June.

Néha, amikor a nevem mondja, elektromosság fut végig a gerincemen. Ez is egy olyan alkalom volt.

Fájón törődtem bele, hogy a beszélgetésünk gyakorlatilag véget ért és semmit nem haladtam a célom felé, hogy Zayn barátnője legyek. Továbbá, ha elsétálok, ugyanott tartunk, mint ahonnan indultunk, túl közel Hosszúcomb kikandikáló kopasz fenekéhez. 

Szóval ott álltam. Mosolyogtam. Vártam.

Néhány percnyi fojtogató gyötrődés után, Zayn mély levegőt vett és akcióba lendült.

- Lola, ő itt June – mondta őt is bevonva. – Ez az ő lakása.

Mosolyogtam, talán túl szarkasztikusan és gondolatban gratuláltam magamnak, amiért nem vágtam a fejéhez, hogy pont úgy hívják az anyukám Yorkie-ját is. 

- A te lakásod? – ismételte Lola és hirtelen hatalmas érdeklődést mutatott irántam. – Itt laksz? – Magamra erőltettem egy kedves mosolyt, olyannyira volt kedves, mint hajnali órákban a kutyaszar a cipőtalpadon, és bólintottam.

- Igen.

- Káprázatos. Hogy a francba engedheted te ezt meg magadnak? - Megrántottam a vállam. A dolgok kicsit kezdtek nem abba az irányba haladni, amerre én szerettem volna. – Várj egy percet, én ismerlek… - mondta, mért végig egy kicsit jobban – A Hub Cub-ban dolgozol. – Már szólásra nyitottam a szám, hogy megvédjem magam, de esélyt sem adott. – Nem mondod, hogy a szendvicsekkel keresett pénzedből fizetsz ezért a helyért?

- Nos, én… - kezdtem, s közben azon gondolkoztam, hogy hogy is léphetnénk túl ezen. – Többé-kevésbé. 

- Harry a lakótársa – szólt közbe Zayn, és kezét ismét Lola vállára tette, legnagyobb rémületemre. – Az aki járkál körbe-körbe és mindenki itala alá poháralátétet tesz.

- Ááá, természetesen – mondta Lola kacagva.

- Harry apukája vette neki ezt a lakást, szóval igazából ingyen volt nekik – mondta végig Zayn.

Inkább magamba nyeltem a választ, ami már a nyelvem hegyén volt. Nem akartam ráripakodni Zayn-re, de eléggé nehezemre esett nem megemlíteni, hogy valójában fizetek bérleti díjat, csak éppen Harry-nek.

- Ez szép dolog – Lola szavaiban egy kis szemétkedést éreztem. – Szóval akkor ti ketten együtt éltek?

Nem igazán méltányoltam a kis kacsintást, amit a mondat végén megeresztett felém, de kelletlenül bólintottam. 

- És mióta jártok?

- Mi? – csattantam fel – Mi… nem. Ez nem az… Nem erről van szó.

- Komolyan? És hogy bírod távol tartani a kezeid tőle?

Zayn zavartan vigyorgott, míg én próbáltam rájönni, hogy hogy a francba van Lola még mindig benne a beszélgetésben, amiben csak nekem és Zayn-nek kellene lenni. 

- Mondjuk, hogy nem érek hozzá… - ráztam meg a fejem – Általában. Nekem ez könnyű. Ő nem… Mi nem… Én nem érdeklődöm iránta. Én nem érdeklődöm… iránta.

Az utolsó szavamat meghagytam rejtélyes hangnemben, s közben szememet Zayn felsőtestére futtattam. A pupillái kitágultak és egy percig azt mondtam volna, hogy megértette a célzásomat.

- Óóó… - mondta Lola, mintha abban a percben világosodott volna meg. – Szóval leszbikus vagy? – Teljesen megrökönyödtem. 

- Várj. Mi? Nem! Nem, én… közel sem. Én… pénisz. Arra bukok. 

Zayn halkan kuncogott, ami egyszerre nyugtatott meg és irritált is.

- De együtt élsz Mr. Elbűvölő Gödröcskékkel és még nem hajtottál rá.

- Igen, ez így van – hagytam jóvá. 

- Szingli vagy, igaz June? – kérdezte Zayn, mintha csak most világosodott volna meg.

- Igen. – Kereszteztem a lábaim a bokámnál, összeérintettem az ujjaim és fejemet kissé megdöntöttem. – Egyedül álló… de elérhető.

- Nagyszerű. – mondta miközben kifújta a levegőt és ellazította a vállait. Szaván egyszerűen felderültem.

- Igazán?

- Ja. Mármint, csinos lány vagy – mondta és a szívem majd kiugrott a mellkasomból – édes, szorgalmas és vicces.

- Így van – vigyorogva bólintottam, s játékosan nagyképűsködtem egy sort.

- Talán segíthetnél nekem.

- Bármiben – ajkaim közül úgy csúszott ki ez a szó, mint ami már évek óta a felszabadulására várt.

Zayn közelebb lépett hozzám és ábrázata komollyá vált. Hirtelen, Miss Hossúcomb feledésbe merült és már csak mi ketten léteztünk.

- Múlthéten, Liam szakított Chloe-val.

- Tudok róla. – Közbeszakítottam Zayn-t, ő pedig zavartan húzta össze a szemöldökét. Én is meglepődtem a hirtelen reakciómon, de még jobban meglepett, hogy miért beszélünk az egyik haverja kapcsolatáról a mienk helyett. – Bocsi. Szóval micsoda?

- Nos, Liam és Chloe szakítottak és bár ő volt az, aki véget vetett a dolgoknak, mégis nehéz időkön megy most keresztül. Szóval arra gondoltam, hogy talán több időt kellene töltenie valaki mással – elcsüggedt képem látványára gyorsan hozzá tette – bármi lehet, akár csak egy laza beszélgetés. Azt hiszem, igencsak felvidítaná. – Félre billentettem a fejem és úgy vártam, hogy végre befejezze. – Szóval, dumálnál vele egy kicsit, még ha csak egy pár percig is? – kérdezte kissé esedezve – Sokat jelentene nekem. Szeretném, ha újra a régi önmaga lenne.

Az egészben a legfrusztrálóbb az volt, hogy az egyik dolog, amit a legjobban szerettem Zayn-ben, az az volt, hogy mennyire törődik a barátaival és ez most ellenem fordult. Hogy is lehetett volna neki nemet mondani?

Hát ezért végeztem úgy, hogy tequilát töltöttem magamnak és Liam-nek, ültünk a kanapén, míg körülöttünk szexuálisan túlfűtött lányok, hiányos öltözékben riszálták magukat. Zayn pedig Miss Hosszúcombbal az erkélyre távozott és édesen sutyorgott a fülébe.

*

A vendégek hajnal felé szállingózni kezdtek el a lakásunkból. Három óra körül Niall és Louis kisegítették a kiütött Liam-et a lifthez, majd lent egy taxiba dugták. De azért Louis még előtte telerajzolta a képét mindenféle hímtagokkal. Mivel én is ki voltam dőlve, konkrétan Liam vállán aludtam a kanapén, a kezemben egy tequilás üveget szorongatva, Louis rám is megpróbált pornográf ábrákat pingálni. Szerencsére, amint a filce az arcomhoz ért, felébredtem, sokkal ittasabban és kevésbé produktívan, mint ahogy én azt eredetileg terveztem.

- Macey megkért, hogy mondjam meg, hogy üdvözöl – mondta Harry, ahogy bezárta az ajtót az utolsó vendég után – és hogy valamit nagyon sajnál.

- Beszélt veled? – kérdeztem és máris büszkeség töltött el, hogy legalább az esti terveink egyik fele megvalósult.

- Aha – rántott vállat. – Amikor kifelé ment.

- Oh – beletúrtam a hajamba, sóhajtottam és rájöttem, hogy a kis mezeiegér Macey valószínűleg csak félve mondta ezt a pár szót a lakótársamnak. – Mikor ment el?

- Kb. akkor, amikor azok a gyökerek is, akik farkakat rajzoltak a hűtőmre.

- Mi?

Harry a hűtőre mutatott és még onnan is látszott, ahol álltam, hogy a fehér hűtőajtón ott figyel három kuki, két kisebb és egy nagy. 

- Istenem! – sóhajtottam. Fél kézzel a falnak támaszkodtam, mert a zsibbadó agyam nem tudta koordinálni a testem. – Miért van olyan erős kapcsolat az ittasság és a farkak rajzolgatása között?

A lakás úgy festett, mint egy szeméttelep. Mindenfelé kupakok, félig-tele poharak és nem csak hogy az erkély volt tele cigi csikkel, de szanaszéjjel voltak szórva a konyha padlóján is. Az egész hely sörtől és hormonoktól bűzlött, ráadásul ebből én most nem vettem ki a részem. Micsoda csalódás. Egy éjszaka, aminek a gyönyörű kapcsolat kezdetének kellett volna lennie, de végül nem hogy kapcsolat nem lett, de emlékeim sem nagyon maradtak.

- És mi van Zayn-el? – kérdeztem kicsit tartva a választól.

Harry egy tisztítószertől nedves ronggyal épp a péniszeket sikálta le a hűtőről, majd zordan rám emelte a tekintetét.

- Fitz, emlékszel? Amikor azt mondtam, hogy fejezd be a túl sok gondolkodást és inkább élj a lehetőségekkel, amik adódnak és ne magadnak akard megkreálni azokat? – A vállaim ernyedten ereszkedtek le.

- Harry, – kezdtem figyelmeztetően – emlékszel? Azt kérdeztem, hogy mi lett Zayn-el? – Bosszúsan sóhajtott.

- Elment, amíg aludtál.

- Egyedül?

Csend.

- Egyedül? – ismételtem, sokkal erőteljesebben, mint előtte.

- Nem, – bukott ki belőle és épp a legnagyobb farkat sikálta – egy lánnyal.

A szívem hirtelen, mintha egy nehéz kőként ült volna a mellkasomban. Gyengén kérdeztem:

- Hosszú lábai vannak?

Harry-t már fárasztotta, hogy kérdezgetem, vagy talán az egész loholásom Zayn után.

- Ahogy emlékszek, igen.

- És a ruhája konkrétan nem ért le a feneke aljáig?

- Ő volt az.

Hátrahajtottam a fejjem és úgy morogtam.

- Láttad őket elmenni és nem akadályoztad meg? Tudtad, hogy a ma éjjelnek az én éjjelemnek kellene lennie. Tudtad, hogy kicsinál, ha mással látom! Hogy tehetted ezt velem? Hogyan? – Szavaim nem hatották meg, csak megrántotta a vállát.

- Bocsi – mondta, de egy csepp megbánás sem volt a hangjában. – Túl elfoglalt voltam, hogy Niall idióta barátait kikutyáztassam a házból, amiért vandálkodtak a hűtőn, és azzal egy időben két felizgult harmadévest távol tartsak a hálószobádtól, hogy ne ott legyenek egymáséi és hogy egy vörösbor foltot eltűntessek a kanapé karfájáról!

- Az Isten szerelmére – dühöngtem és arcomat a kezembe temettem – meg kellene tanulnod nem ragaszkodni ahhoz, hogy makulátlanul tiszta legyen ez a hely. Ez már nem egészséges!

Letette a tisztítószeres üveget és felém fordult. Éreztem égető tekintetét, de nem emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézzek.

- Nem azért, hogy rosszabbul érezd magad, de tudnod kell, hogy ha nem beszélsz rá, hogy rendezzük itt meg ezt a bulit, hanem Zayn-ék házában lett volna megtartva, akkor én hoztam volna haza azt a picsát az este végén és nem ő.

Ledobtam magam az egyik székre a pultnál, ahol a tequilás üvegem is pihent. Eredeti és ragyogó, a többi összelögybölt és elhagyott pia közt.

- Mint mindig, a tapintatosságod most is lenyűgöz, de elmondom mégegyszer… Niall ötlete volt!

- És mostmár a lakásom romokban hever.

- És mostmár, akivel nekem kellene lennem, valaki mással van. 

Harry megrázta a fejét és felült egy székre mellém.

- Niall-t többet nem hagyjuk döntéseket hozni – mondta.

- Azt mondom, öljük meg.

- Lassan és fájdalmasan. – Harry megragadott két felespoharat. – Tequila? – kérdezte és elvette tőlem az üveget.

Rossz ötlet volt. Még mindig kótyagos voltam a korábban bevitt adagtól.

- Kérek. – válaszoltam lenyugodva

Talán nem csak Niall volt az egyetlen, akit el kellene tiltani a döntéshozataltól, de nem én voltam, aki erre rávilágított.

Harry kitöltötte az italokat, mindkettőnknek egyet-egyet és miután lehúztuk, tovább kettő-kettő következett. Néhány perc alatt eléggé eláztam.

- Sajnálom, hogy a Zayn-es dolog nem jött össze ma este – mondta, közben a hajával szórakozott, a nyelvét pedig kinyújtotta az ital borzalmas íze miatt. – Sóhajtottam egy nagyot.

- Sajnálom, hogy a hűtődön egy szőrös-kuki-kollázs végezte. – Bólintott, elmerülve a saját bánatában.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem tartunk itt bulit, Fitz, kérlek!

A tequila jól haladt a saját útján az agyam felé. Erre abból a hirtelen támadt érzésből jöttem rá, amit a lakótársam felé kezdtem táplálni. Igazán elbűvölőek az arcán a gödröcskék és a hajába csak szerettem volna beletúrni, még akkor is, ha általában erre igyekeztem nem gondolni.

- Ez a te lakásod, főnök – mutattam rá a nyilván való tényre.

- Együtt lakunk itt – javított ki csendesen.

- Oké. – Túl ittas voltam, hogy vitatkozni kezdjek. Míg Harry még egy felest bedobott, én a puha, kócos fürtjeit bámultam. Zayn-nek is szép haja van és ha jól kevertem volna ma este a kártyákat, akkor most beletúrhatnék.

- Harry, - kezdtem, majd megvártam, míg lenyeli az italt és a szemembe néz. – Most leborotváltam a lábam és szexi magas sarkút vettem a semmiért, vagy Zayn adott volna nekem egy esélyt, ha Miss Hosszúcomb nem halássza őt le? – Felmordult.

- Ó sírd csak el a bánatod, Fitz.

- Komolyan. Kérlek?

- Nem tudom, oké? Nem ismerem az ízlését, nem látok a fejébe, és tudod, hogy megőrjít, amikor ilyen dolgokat kell veled átrágnom.

- Legalább van egy esélyem? Csak mond azt.

- Amíg puncid van és hajlandó vagy vetkőzni, minden srácnál van egy esélyed a kampuszon. – Felhördültem.

- Kérlek!

- Nem viccelek.

- Általánosítasz.

- Nem én. Válasz ki egy srácot és dobd le a ruháid. Garantálom, hogy van esélyed.

- Nem hiszek neked.

- Miért nem?

- Mert például te nem ilyen vagy. - Harry-nek erre már nem volt verbális válasza, csak rám emelte a tekintetét, mintha csalódott lett volna az ítélkezésem miatt. – Szóval, ha azt mondom, hogy lefekszem veled, te benne lennél? 

Halkan röhögve fújta ki a levegőjét, nem vesztette el a hűvös tartását.

- Mondj egy időt és helyet, nyuszifül. – Eltátottam a számat.

- Annak ellenére, hogy tudod, hogy valaki mást szeretek? – Széles vigyorral a képén válaszolt.

- El tudnám feledtetni őt veled.

Nevettem a groteszk ötletén. Addig nevettem, míg már a könnyem is kicsordult. És aztán, a tequila beszivárgott az ereimbe, ellazított minden izmot és inat az én alkoholban áztatott testemben. A nevetés ízetlen csendbe fordult, lerombolva a gátakat az agyamban, amíg már nem én irányítottam. A csend, a nyugalom.

Ő pedig engem bámult.

Ahogy összefonódtunk a konyhában, és míg csókolózva próbáltunk áthaladni a folyosón, leborítva a trófeatartó tartalmát a földre, aznap este már másodszorra, eszembe jutott, hogy talán nem a legjobb idő döntéseket hozni, amikor a vérem helyén tequila folyik.