5. fejezet

Még egyszer, utoljára, belenéztem a tükörbe és mélyen beszívtam a levegőt, ahogy lesimítottam a ruhám. 

- Oké – lélegeztem ki és aznap már milliomodszorra ismételtem azt a szót, hogy lenyugtassam magam. – Oké, ez így oké. 

Megálltam és a tükörképemet bámultam. 

- Nem, mégsem. 

Kimentem a szobámból és Harry ajtaján dörömböltem. 

- Gyere! – jött a válasz. Bedugtam a fejem és láttam, hogy saját tükre előtt állva az ingét gombolja. 

- Hé! – vigyorogtam barátságosan. – Szóval azon gondolkoztam, hogy talán… Én nem akarom ezt csinálni! – Láttam a tükörben, hogy a szemét forgatja.

- Higgy nekem, én sem!

- Rendben… - A felső ajkamat belülről összeharaptam az alsóval, majd fintorogva elengedve próbálkoztam. – Olyan nagy gáz lenne, ha nem mennék? Mármint komolyan ennyire nagy szükséged van rám?

Még nem végzett a gombolkozással, de körbefordult, hogy szembe nézzen velem.

- Ne! – mondta és kezei élettelenül hullottak teste mellé. – Nem hátrálhatsz vissza. 

- Miért nem? Te is tudod, hogy valamikor úgyis valami rosszat fogok mondani.

- Akkor… - vonta meg a vállát – ne mondj egyáltalán semmit.

- Sokkoló, hogy nincs barátnőd, tekintve, hogy milyen úriember vagy – fontam keresztbe a karom.

- Tudod, hogy hogy értettem – morogta. Elvette a dzsekijét a székről. – Nézd, én bízom benne, hogy egy este erejéig tudsz magadra figyelni.

- Nos, ez hízelgő, – mondtam minden egyes szót szarkazmussal átitatva – de sajnos én nem bízom ennyire magamban. És hogy őszinte legyek, az apád megfélemlít.

- Engem is! – mondta és kiterelt a szobájából végig a folyosón. – Fitz, azt mondta, ha nem javítok a jegyeimen, felvesz mellém egy tutort. És ha az apám felvesz egy tutort, azt maga választja ki és a leglehetetlenebb időpontokat egyezteti vele, mint a szombat este és a vasárnap reggel. Már így is elég szívás az életem hét közben, ne hagyd, hogy a hétvégeket is azzá tegye. – Nevettem a képtelen védőbeszédén. 

- És ennek mi köze van hozzám? Az hogy én eljátszom a barátnődet, semmit nem mond az iskolai munkádról.

- Dehogynem – cáfolt meg. Egyik kezét a vállamra tette, ahogy én a széken ültem és úgy magyarázott. – Az azt jelenti, hogy foglalt vagyok, tehát már nem csajozok. És nem járok el hétvégenként bulizni és inni, mert a barátnőm azt akarja, hogy otthon maradjak vele és ölelgessem.

Felhúztam az orrom.

- Milyen egy unalmas barátnőd van.

- Gyerünk Fitz! – könyörgött és megszorongatta a vállam. – Ne hagyj cserben. Nézd úgy, ha nem mész bele, akkor el kell mondanom, hogy itt laksz. Csak egyszer találkoztál vele, de láttad a képét. Mit gondolsz hagyná, hogy maradj?

Sóhajtva motyogtam.

- Bassza meg!

- Pontosan – mondta vadul vigyorogva. Gyengéden hátba veregetett. – Hozom a kabátod.

Tudtam, hogy ezt még később megbánom. Hacsak nem…

Ahogy Harry felém nyújtotta a kabátom és belebújtam, közöltem vele:

- Úgy gondolom, hogy jössz nekem egy szívességgel.

- Persze – mente bele könnyen. – Az úgy fair. 

- Rendben. Akkor nyomás és legyünk fülig szerelmesek az apád kedvéért.

Harry megkönnyebbülten sóhajtott és elmosolyodott.

- Remek. Ó és ne felejtsd! Tartsd kordában magad! – Egy mérges pillantást vetettem felé és visszavágtam.

- Hát persze… Drágám!

*

Az East Side Grill egy a kampuszhoz közel eső étterem volt. Harry apja javasolta, hogy ide jöjjünk, mert ez volt a kedvence, amikor még a Hubbard Egyetemre járt. Úgy tűnt a Styles családnak igencsak rendben van az anyagi háttere – bár ez eddig is egyértelmű volt – mivel ezen a helyen én még az előételt sem tudtam volna megfizetni. Bár soha nem vacsoráztam itt, de azért megfordultam a Grillben néhányszor, leginkább azért, mert az emeleten egy bár volt kialakítva biliárdasztalokkal.

Mint kiderült Mr. Styles az emeleten foglaltatott nekünk asztalt a régi idők kedvéért, és amint leadtuk a rendelésünket kihívta Harry-t egy biliárd partira. Halálos pillantásokat vetettem Harry-re, mivel így egyedül hagyott Muffyval, az apja barátnőjével, akinek nagyobbak a mellei, mint a fejem.

Valójában Misty--ként mutatkozott be. De én igazán nem vagyok jó arc, szóval nekem Muffy marad.

- Mióta randiztok Harry-vel? – kérdezte végül, miután megvitattuk, hogy ki mit rendelt, milyen szép az étterem, melyek a legjobb szórakozóhelyek és mi a főtárgyam.

- Őőő… űűű… - nyekeregtem és tekintetem a biliárdasztalhoz vándorolt, ahol Harry a dákóját krétázta. Nem igazán beszéltünk meg részleteket a kitalált kapcsolatunkról. – Nem régóta. Úgy három hónapja.

Ez elfogadhatónak tűnt nekem. Három hónap elég hosszú, hogy logikus lépés legyen egymás családjával találkozni, de nem elég hosszú, hogy kötelességünk legyen mindent tudni a másikról.

- Wow – ömlengett Muffy és belekortyolt Long Island jeges teájába. (Én fehér bort akartam rendelni, de Harry figyelmeztető tekintetéből tudtam, hogy azt szeretné, ha távol tartanám magamat az alkoholtól, így kólát rendeltem, de nem voltam túl boldog tőle. – Jó nektek. Nehéz fenntartani egy kapcsolatot eddig az élet ezen szakaszában.

Alaposabban is szemügyre vettem. A rengeteg bronzosítóval és erős tusvonalakkal a képén, nehéz lett volna kitalálni a pontos életkorát, de le mertem volna fogadni, hogy csak néhány évvel idősebb nálam. Másképp fogalmazva, nem épp ő volt a bölcsek vezére.

- Igazán? – köröztem a szívószállal a kólámban. – Három hónap hosszú idő. Ki tudja, lehet az évvégét sem érjük meg.

Visszatekintve, már hálás voltam, amiért Harry nem volt fültanúja ennek a beszélgetésnek. 

- Én nem úgy gondolom – mondta Muffy a fejét rázva. Ha én megkaphatnám őt, soha nem engedném. Azok a gödröcskék… ugh!

Udvariasan mosolyogtam, de a szemöldököm az égbe szaladt.

- Igen, a gödröcskék.

- És a haja – áradozott tovább.

- A haja szép.

- És a mosolya… úúú!

Újra Harry-re néztem. Az asztal fölé hajolt, lökni készült. Reméltem, hogy ő remekül érzi magát, míg én egy félórás bájcsevegésre voltam kényszerítve Muffy-val. De abból, ahogy az apjára nézett és vadul vigyorgott miután lökött – a mosolya rajongással és boldogsággal telt – már fogadni mertem volna, hogy így van.

- A mosolya… - nyeltem egy nagyot – nagyon szép!

Muffy felém hajolt és bizalmasan dorombolta.

- És, ha olyan, mint az apja, akkor a teste is nagyon fitt. 

Ó Uram! Tényleg kellett volna az a fehér bor.

- Szóval, - kezdtem, majd megköszörültem a torkom és témát váltottam – hogy találkoztatok Mr. Styles-al?

- Markkal? Tavaly találkoztunk, amikor felvett asszisztensnek.

- Á! – Ribanc

- Természetesen próbáltuk megtartani a szakmaiságot. De néhány hónappal később már nem tudtunk nem tudomást venni a köztünk lévő kémiáról. 

- Értem. – És a kémia alatt azt értjük, hogy nem helyén való szenvedély, egy nem szakmai rátermettség miatt alkalmazott asszisztenssel. Fogadni mertem volna a következő havi fizetésemben, hogy Muffy-nak semmi köze az üzleti világhoz. (Már eleve ilyen névvel, hogy Muffy, mi köze is lehetne?)

Ez volt az, amikor megláttam. Egy gyűrű. Egy gyűrű, hatalmas csillogó gyémánttal. Nem értettem, hogy hogy nem vettem észre előbb, pláne, hogy egy nagyon is fontos ujján pihent ez a gyűrű. Eljegyezték egymást. Muffy hamarosan már Muffy Styles lesz és biztos voltam benne, hogy Harry-nek erről halvány sejtése sem volt. 

- Most találkoztam Harry-vel először, egyébként – folytatta Muffy, meglegyintve a kezét a levegőben, hogy biztosan lássa az egész világ az ékkövet az ujján. – Mark nagyon védelmezi őt. Biztos akart lenni a kapcsolatunkban mielőtt bemutat a fiának.

Ahhoz, hogy biztosak legyünk egy kapcsolatban, gyűrű kell?

- Igen – bólintottam egy műmosollyal. – Úgy tűnik, nagyon figyel Harry-re.

Vagyis próbálja kontrollálni és megfélemlíti. 

- Ó, igen! Tudod már nagyon izgatott Harry tavaszi diplomaátadója miatt. Máris lemondott egy üzleti utat, hogy biztosan részt tudjon venni rajta. Rengeteg ötlete és kapcsolata van, szóval Harry egyből munkába tud majd állni. azt hiszem, Mark legnagyobb álma, hogy a fiával együtt dolgozzon. Nagyszerű, hogy van bennük egy ilyen közös dolog.

Ó, ott van még az ízlésük a nők terén is, az is közös.

- Nem tudtam – válaszoltam. – Ez fantasztikus!

Biztos voltam benne, hogy Harry nem így fogja gondolni, ha elmesélem neki, amikor már csak ketten leszünk.

- Hello! – mondta Mr. Styles és egyik karját Muffy köré fonta, ahogy visszacsusszant a bokszba. – Hiányoztunk?

- Természetesen! – vágta rá Muffy, majd arcon puszilta. – De jól eltöltöttük az időt June-al, ismerkedtünk egy kicsit.

Definiáljuk a ’jól’-t; akartam volna buzdítani. De úgy tűnt Harry tudja, hogy meglehetősen szarkasztikus gondolatok futottak át az agyamon, mert erősen oldalba bökött, ahogy leült mellém.

Ő még mindig azt akarta, hogy jól menjenek a dolgok. Márpedig ahhoz, hogy jól menjenek, nem az én dolgom volt, hogy felhívjam a figyelmét Muffy gyűrűjére. Így hát igyekeztem elfeledkezni róla. Harry-nek és nekem nem kellett belekeveredni egymás életébe. Ez az ő problémája volt. Muffy az ő anyucijává fog válni, és nem az enyémmé. 

- Igen. Így volt – varázsoltam egy édes vigyort az arcomra. Amikor pedig Harry felé fordítottam a mosolyom, megbillentettem a fejem és kimeresztettem a szemem, hogy némi félelmet keltsek benne, azzal, hogy még mindig nem vagyok beszámítható. Amit én kérni fogok tóle, hogy eljátsszon, hogy visszaadja a szívességet, az sokkal fájdalmasabb lesz neki. 

- Szóval, June! Harry azt mondta, társadalomtudományokból szerzel diplomát – mondta Mr. Styles

Nem tudtam, hogy ez olyasmi volt-e, amiről Harry szeretné-e, hogy bővebben nyilatkozzak, szóval felé sandítottam némi iránymutatásért. Finoman vállat rántott és bólintott, hogy mondjam csak.

- Igen – válaszoltam. – Szociológiából, pontosabban.

- Mmm…hmmm… És vannak terveid a jövőre?

- Nem igazán – válaszoltam szégyellősen mosolyogva. – De nyitott vagyok minden lehetősségre, ami az utamba akad. – Mr. Styles szkeptikus volt.

- Nos, egy bölcsész diplomával, napjaink gazdaságában, nem lesz túl sok.

- Apa! – próbálta Harry figyelmeztetni.

- Ez az igazság – Mr. Styles nem volt bocsánatkérős kedvében. – Már ilyen fiatalon is figyelni kell a jövőtökre, ezért is lesz hasznos Harry a kereskedelmi diplomád.

- Abban sem vagyok biztos, hogy már el akarom kezdeni a karrier építést – tettem hozzá. – Talán még visszamegyek az iskolába…

- Ó, én is ezt ajánlanám!

Bár úgy éreztem, hogy megöl a csend, de csukva tartottam a számat.

- És mennyire vagy leterhelve? – folytatta Harry apja. – Amikor én jártam ide, a bölcsészhallgatók hírhedtek voltak a partizásaikról. A kevesebb óraszám és gyengébb követelmények több időt adtak nekik a rendbontásra.

- Nem szoktam rend bontani – cáfoltam meg gyorsan. – Mármint, nincs annyi órám, mint Harry-nek, vagy annyi vizsgám és prezentációm. De például rengeteg beadandót kell írnom…

- Tudom, miről beszélek June! – mondta Mr. Styles leereszkedő mosollyal. – De remélem, hogy nem arra használod a szabadidőd, hogy eltereld a fiam figyelmét a kötelességeiről. 

- Apa, kérlek! – torzult el Harry arca. – Erről szó sincs. June tudja, hogy mennyire fontos nekem az iskola és azt akarja, hogy jól csináljam. – A szeme sarkából rám nézett és átvetette a kezét a vállamon. – Egyébként – mondta, sokkal inkább büszkén. – nincs annyira sok szabadideje. Az iskola mellett a Hubbard Cupboard-ban dolgozik, amit én például nem tudnék megtenni. 

A szemöldököm ráncoltam, érezve a rántást, amivel Harry közelebb húzott magához. Megszorongatott és elgondolkoztam, hogy ez bocsánat kérés akart lenni, vagy csak a show kedvéért volt.

De túl sokáig nem foglalkoztam vele, mert abban a pillanatban Zayn jelent meg a lépcső tetején. 

- Az egyetem mellett olyan nehéz dolgozni – szörnyedt el Muffy. – Amikor én olyan idős voltam, mint te, egy belvárosi klubban dolgoztam.

Szinte biztos voltam benne, hogy ez egy sztriptíz bárt takart, de nem érdekelt. Ami számított, hogy Zayn ott volt a bárban Niall, Liam, Hosszúcomb és egyéb alakok társaságában, akiket nem simerek. Niall volt az első, aki észrevett és amolyan ’Mi a franc folyik itt?’ tekintettel meredt rám.

Aztán, ahogy Zayn tekintete is követte Niall-ét és rajtam landolt, leesett, hogy hogy is festünk… Harry és én szépen felöltözve ülünk egy bokszban az italainkkal, egy idősebb férfi és nő társaságában, hogy megpróbáljuk elhitetni, hogy járunk. 

De talán nem voltunk annyira átlátszóak. Talán az ő szemszögükből nézve mi egy igazi randin voltunk.

- June jó hozzám – mondta Harry az apjának, amint én épp azt a részt játszottam, hogy szerelmesen elmerülök a tekintetében. – Szoktunk együtt könyvtárba menni Csinál nekem vacsorát, ha túl elfoglalt vagyok az iskola miatt. A hétvégéket pedig pihenéssel töltjük…

Megint kikandikáltam. Láttam, hogy Zayn Liam-el viccelődik, majd megkérdezi Hosszúcombot, hogy mit inna és elindul a bárba.

- Boldogok vagyunk együtt, igaz June?

A nevem hallatán újra visszacsöppentem.

- Hmm? – Harry várakozásteljesen nézett rám és hirtelen az ujjai túl mélyen vésődtek a vállamba. – Ó, igen. Nagyon boldogok vagyunk.

Az orrommal Harry arcát kezdtem birizgálni, azonban legnagyobb meglepetésemre, felém fordította a fejét, és ő is így tett. Eszkimó puszilkóztunk az ő nagyon hivatalos apja és képtelenül fiatal, és szexi barátnője orra előtt. Ez volt a legcsöpögősebb jelenete egy hamis szerelemnek, amit csak el tudtam képzelni, de ennek hatására Muffy boldogan csapta össze tenyerét, Niall totál zavartan meredt ránk és Zayn érdeklődését is kétségkívül felkeltettük. Úgy fest, működött.

Valójában, briliáns volt.

Imádtam a helyzetet.

- És mi volt veled és Misty-vel? – kérdezte Harry.

Akarod mondani Muffy.

- Nos, úgy egy éve ismerkedtünk meg – válaszolt Mr. Styles. – Nehéz a sok utazás miatt, de biztos vagyok benne, hogy sokszor fogtok még találkozni. – Oldalra sandított a jegyesére, majd folytatta. – Valójában, nem lenne meglepő, ha a jövőben esküvői harangok csendülnének fel.

Magamban könyörögtem, hogy duguljon el. Ne most jelentse be. Várjon, amíg ketten lesznek Harry-vel. Nem ez volt a jó hely és idő, és ha megteszi, akkor az én kilátásaimat Zayn-el kapcsolatban tönkre teszi.

Mintha csak megtanulta volna, hogy mennyi négy négyzetgyöke, Muffy úgy vigyorgott nagy szemekkel és fülig érő szájjal Harry-re. 

Harry hátradőlt, a keze megfeszült a vállamon. Nevetett, de a nevetése üres volt, valójában azt sem tudom, hogy hallottam-e őt már ilyennek korábban. – Nos, ez… wow. Nagyszerű. Nagyon örülök nektek apa. És neked is… Misty.

Niall, Liam, Zayn és a lányok találtak maguknak egy biliárdasztalt és magukhoz vettek néhány italt. A mi bokszunkban pedig Mr. Styles elégedetten váltott témát és beszélt a Hubbard rögbi csapatának legutóbbi eredményeiről. Misty rendelt egy újabb koktélt és én is szereztem magamnak Harry legnagyobb rosszallására.

Harry egyértelműen boldogtalan volt. Miattam, Misty miatt, és minden miatt. És nem tudom, hogy Mr. Styles szemellenzőt viselt vagy csak szimplán nem ismeri a fiát, de a legnagyobb probléma az volt, hogy ő ezt nem vette észre.

*

A következő órában, míg ettünk és beszélgettünk, én megértettem, hogy Harry miért volt olyan idegbajos a tanulmányai miatt, mégis olyan laza erkölcsileg. Addig Zayn és a többi srác felváltva játszottak és elég gyakran felénk tekintgettek.

Ezeket a tekinteteket, akkor fedeztem fel, amikor egyre inkább ittas lettem, és valami rejtélyes okból ez a két dolog együtt (Zayn szemei és az ittasságom) inspirált, hogy bemutassak egy kis show-t. Azt hiszem Harry-t kicsit összezavarta a viselkedésem, főleg amikor a kaja után, amíg a számlára vártunk, összekulcsoltam a kezeinket, fejemet a vállára döntöttem és halkan a fülébe sugdolóztam.

De ezt nem tehette szóvá, mivel elméletileg egy párt alkottunk. Továbbá, az én szeretetem túlzott kimutatásán túl, nem voltam annyira ittas, hogy azt bárki más észrevegye és erre ő sem akart rámutatni, hogy még lejjebb húzzon az apja szemében.

Ez majdnem a legtökéletesebb szituáció volt és én felvillanyozódtam.

A bár megtelt mire mi távozni indultunk. Harry diszkréten odaintett a barátainak, majd odaadta nekem a dzsekimet és követtük az apját keresztül a helyiségen a lépcső felé. Figyelmen kívül hagyva Muffy észrevételeit a hely méretéről és a vendégek típusairól, megragadtam Harry kezét a hajamat pedig a vállam mögé löktem, ezzel egy utolsó esélyt teremtve, hogy hátranézzek a srácokra. Elcsüggesztett azonban, hogy Zayn nem figyelt minket. De Niall az egyik széken állt kezében a telefonjával, hogy egy fotót el tudjon lőni. Mérgesen néztem rá, ő vigyorgott és vidáman mutatott a telefonjára.

Nem volt fontos. Elégedettséggel töltött el a tudat, hogy Zayn legalább néhány jelenetet látott az enyelgésünkből Harry-vel. Ha jó munkát végeztem, akkor pedig azt kívánta, bárcsak ő lenne Harry helyében.

- Hol laksz June? – kérdezte Mr. Styles, ahogy beindította az autót. Ez alkalommal nem volt limuzin, csak egy normális autó. Egy drága autó, bőr belsőtérrel és fűtött ülésekkel, de azért még autó. – Ki tehetünk téged először.

- Ó – szólt közbe Harry, mielőtt még én válaszolhattam volna. Előrehajolt a két ülés közé. – Apa, kitehettek nálam mindkettőnket, majd kicsit később hazakísérem. 

Még a hátsó ülésről is éreztem, hogy az apjából süt a rosszallás.

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Azt mondtad két beadandó is kell jövőhétre, azt gondoltam, hogy azt az időt a munkára akarod fordítani. 

Vártam, hogy Harry kitaláljon valami mást.

- Igazad van – mondta leereszkedett vállal.

Várjunk csak. Micsoda?

- Sok a dolgom June, jó lesz, ha először hazaviszünk téged? – kérdezte és visszadőlt az ülésen és reménytelenül vont vállat.

Semmirevaló Harry Styles.

- Hát hogyne – szűrtem összeszorított fogaim közt. Mi volt a terv, hol fognak hagyni?

Mentségére legyen, a következő öt percben Harry adta az iránymutatást az apjának és megérkeztünk egy számomra idegen házhoz, de legalább nem voltunk túl messze a lakástól. De még mindig bosszantott, hogy haza kell gyalogolnom, főleg a hideg, a sötét és a magas sarkak miatt.

Megköszöntem a vacsorát és jó éjszakát kívántam Mr. Styles-nak és Muffy-nak. Harry-hez egy szót sem szóltam. Csak ezt érdemelte azután, hogy nem állt ki mellettem az apjával szemben és hagyta, hogy egyedül gyalogoljak haza.

De nem számított, mivel ki szállt ő is a kocsiból és követett egészen az ajtóig.

- Talán sokkolni fog az információ, pláne, ha az apád meg akarja várni, hogy bemenjek, – mondtam szarkasztikusan – de nincs kulcsom ehhez a kulipintyóhoz.

A téglafalon volt egy kis éjszakai fényforrás az ajtó mellett, ami biztosított egy kis fényt, így láttam, hogy Harry a szemét forgatja.

- Nyilvánvalóan – volt a gyenge válasza. – Csak menj hátra és várj egy-két percet. Ismerem a lányokat, akik itt laknak, nem nagy ügy.

- Nem teneked kell hazagyalogolni magassarkúban, egyedül a sötétben.

- Kibírod Fitz – mondta monoton hangon. Sóhajtott és megdörzsölte a szemét. – Majd beszélünk, ha hazaértél. Most pedig adok egy jó éjt csókot.

- Mi? Nem!

- Fitz, kérlek! – gyengéden kérlelt és tudtam, hogy neki sokkal jobban elege van ebből a játékból, mint nekem. De ez még nem jelentette azt, hogy belemegyek.

- Itt hagysz egy helyen, amit nem is ismerek!

- Nem fog fájni – lépett közelebb. – Gyerünk!

Mielőtt tovább vitatkozhattam volna, kezei közé fogta az arcom és ajkait az enyémre nyomta. Rövid volt, pont úgy, ahogy megígérte.

Még nem húzódott el teljesen. Meleg kezei még mindig az arcomon pihentek és úgy suttogta:

- Köszönöm!

- Legyen előkészítve a whiskey, mire hazaérek – morogtam, ő pedig kacagott.

- Már így is eleget ittál. Mit szólnál egy bögre teához?

- Rendben.

Eleresztette a fogását, majd finoman megindított hátra, ahol kénytelen voltam várni a sötétben, amíg az autó már távol járt.

- Sajnálom Fitz! – mondta egy bocsánatkérő mosollyal. – Nagyra értékelem.

- Nagyon remélem! – vágtam vissza elkeseredetten. Azután pedig a kiborult szeméten, vizes leveleken és egyéb ki tudja miken keresztüllépkedve eltűntem a sötétben.

*

Mire hazaértem a lakásba, átfagyva a csupasz lábaim miatt a hidegben, Harry a tűzhely mellett állt. Ő már átöltözött melegítőnadrágba és egy kapucnis pulcsiba. Első szándékom az volt, hogy ordibálok vele egy sort az érzéketlensége miatt, de aztán megfordult és egy edény forró vízzel köszöntött, amit a teának készített. Szóval letettem a szándékaimról. Egy bögre gőzölgő tea túl csábító volt.

Miután a ruhámat és a magassarkút lecseréltem sokkal melegebb és kényelmesebb darabokra, csatlakoztam hozzá a konyhában és vele szemben leültem. Felém tolt egy bögre teát a pulton és a tejet is.

- Szóval – kezdtem, megtörve a tompa csendet. – Ez volt ám az este.

- Aha. – Kiengedett egy nagy levegőt, amit valószínűleg már a délután óta benntartott. – Bocsánat. 

- Nem a te hibád – vontam vállat. – Az apád eléggé…

- Akaratos? – javasolta.

- Igen – értettem egyet. – És komolya. És… egy darabig azt vártam, hogy rám szól, hogy álljak fel és húzzak el.

- Mi?

- Nyilván valóan nem kedvel engem.

Elgondolkozva szürcsölt bele Harry a teájába.

- Szerintem meg egy kicsit bírt téged. – Csodálkozva fintorogtam. – A legtöbbször abban sem vagyok biztos, hogy engem szeret-e – ismerte be. – Jól csináltad. Újra beállt a kínos csend. Én sem és ő sem voltunk benne biztosak, hogy mit is kellene mondani. Úgyhogy egyszerűen fejezte be – Köszönöm!

Bólintottam, körbefogtam az ujjaimmal a teásbögrém és élveztem a melegét. Hogy lefoglaljam magam a bögréből gomolygó gőzfelhőket figyeltem. Egy hosszú, elmélyedt gondolkodás után, élesen fújtam ki a levegőt.

- Muffy-ról mit gondolsz?

- Muffy? – ismételte és a saját teájáról felnézett rám. – Fitz, Misty-nek hívják.

- Rendben. Nem egyszerű emlékezni, mikor a Jupiter méretű mellei mindenkinek elterelik mindenről a figyelmét.

Harry nevetésben tört ki. Annyira nevetett, hogy az egyik kezével meg kellett támasztania a fejét és annyira jóízűen tette, hogy én is kacagtam. Mikor végül lenyugodott, egyet értett.

- Valóban elég tekintélyesek. 

- Csillagászati mellek. Saját holdjaik vannak.

Harry vigyorogva rázta meg a fejét.

- Mit mondott, amikor egyedül voltatok?

- Nem tudom. Lényegtelen beszélgetés volt. Elmondta, hogy az apád felvette asszisztensnek és néhány hónappal később kezdtek randizni. Hmm… nem túl átlátszó, amúgy.

- Sajnos… - forgatta a szemeit. – nem lep meg. Sormintát lehet felfedezni a nőkben, akiket hazahoz. Tudja, hogy válassza ki őket.

Jólesően belekortyoltam a teába és a számnál tartva a bögrét mondtam tényként.

- Mint te. – Harry zavarodottnak tűnt a kijelentésemtől és cseppet sem örült neki, úgyhogy kifejtettem. – Tudod, hogy jó néhány lánnyal összefutottam, akiket hazahoztál. És voltak bennük közös dolgok.

- Például?

- Nézzük csak… laza erkölcsök, közönyösség az iskola iránt, és bűzlöttek az olcsó alkoholtól.

Harry a szemöldökét ráncolta és savanyúan mosolygott.

- Ez nem fair.

- De többnyire igaz – mondtam vidáman. Amikor nem ellenkezett és nem sóhajtozott bosszúsan, úgy döntöttem, hogy ideje, hogy leálljak és ne csináljak belőle viccet tovább. – Milyen volt az anyukád Harry?

Rám kapta a tekintetét, találkozott az enyémmel, de egy pillanattal később már vissza is fordult a bögréjéhez.

- Nem kell válaszolnod, ha nem akarsz – mondtam gyengéden. – Én csak… azt mondtad, hogy az apádnak van egy típusa a nők terén és érdekelt, hogy az anyukád is beleillett-e a képbe. 

Újra beállt a kínos csend, ahogy Harry kényelmetlenül mocorgott a székén. Már készen álltam, hogy témát váltsak és visszatérjek Muffy óriási melleihez, amikor megszólalt.

- Nem. Mármint… hát ő nem olyan volt. Ő elbűvölő volt, de okos is. És kedves. Nem magát helyezte előtérbe, komolyan… neki mindig én meg apa voltunk az elsők. Ő nem olyan volt, mint a többi nő, akit apám talált. – A szájához emelte a teát, majd egy korty után rám mosolygott. – Néha csak úgy beletrafálsz, tudod?

Nem igazán, de bólintottam. Egyszerűbb volt, mint kérdezni.

- Egyébként – köszörülte meg a torkát és a mosogatóhoz lépve beletette a bögréjét. – Apám azt mondta, hogy decemberben, ha visszajön, ránéz a jegyeimre. Úgy néz ki, hogy pokoli egy hónap áll előttem. Ha nem javul az átlagom, akkor felvesz egy tutort mellém.

Harry-n már így is elég nyomás volt, ez nem tűnt túl fairnek. 

- Sajnálom.

- Ne tedd – rázta meg a fejét. – Van egy kis bibi. Egy hónap múlva lenne még egy vacsora apámmal és Muffyval, feltéve, ha ő akkor még képben lesz.

A gyűrűvel az ujján, ami holdként keringett a mellei körül, volt egy olyan érzésem, hogy még képben lesz.

- Rendben.

- Komolyan? – torpant meg. Neki dőlt a pultnak és úgy méregetett, mintha egyenesen az elmémbe próbálna látni. – Nagyobb harcra számítottam.

- Ingyen vacsi. – vontam meg a vállam

- Á!

- Azonban, ez azt jelenti, hogy már két szívességgel jössz nekem. – folytattam sunyin mosolyogva. – Vagy egy igazán, de igazán nagy szívességgel. 

- Valami azt súgja nekem, hogy nem fogok ennek annyira örülni – morgott és idegesen nyomkodta a nyakát hátul.

- Ez az álrandizás egész jól ment, úgy gondolom – jelentettem ki. – És nem bánom, ha egy hónap múlva újra meg kell tenni. Ha a közbe eső időben is megtesszük néhányszor. – Harry álla leesett a csodálkozástól.

- Micsoda?

Összecsaptam a kezeim és próbáltam olyan vidámnak hangzani, amennyire csak lehetett. 

- Emlékszel, amikor azt mondtam korábban, hogy Zayn-t féltékennyé kellene tenni? Azt mondtad Niall nem az a fajta, akinek forró és szenvedélyes kapcsolatai vannak.

- Ez nekem már nem tetszik, be se fejezd.

- Azután, ahogy Zayn méregetett minket ma este, úgy döntöttem, hogy te vagy a legalkalmasabb személy. Mármint, már úgyis álrandizunk, nem? – hevesen mosolyogtam, de már annyira, hogy az arcom is belefájdult.

Harry elmosolyodott, reakciójának hála kicsit megkönnyebbülten lazítottam el a vállaimat.

- Szóval azt akarod, hogy tegyek úgy, mintha a pasid lennék, hogy az egyik haveromat féltékennyé tegyük?

- Igen – támasztottam alá hipotézisét tapsolva egyet.

Harry is összecsapta a kezeit és olyan szélesen mosolygott, hogy… nos, ezt összezavart. Neki nem kellene ennyire feldobottnak lennie.

Akkor fogtam fel, hogy ez az egész csak szarkazmus volt tőle, amikor rácsapott a pultra és a mosoly úgy tűnt el az arcáról, mintha soha ott sem lett volna. Felém hajolt, minden porcikájából sütött a feszültség és suttogta:

- Esélytelen.